A labor

Következzen egy kicsit részletesebb beszámoló a munkáról. Ebben a laborban a systemic lupus erythematosus nevű betegséggel foglalkozunk. Én egyelőre két projektben veszek részt, az egyikben mutagenezis, a másikban rekombináns fehérje expresszió a feladatom. Erről talán elég is ennyi ☺ , inkább pár szó a laborról, ahol dolgozom. Az egyik bejárat a Weiskotten Hall (WH) nevű épület elején van. A másik bejárat az épület oldalán található. Általában itt megyek be, mert ez közelebb van a buszmegállóhoz. A WH-hoz kapcsolódik egy kilenc emeletes épület, itt található a mi laborunk, mégpedig a nyolcadik emeleten. A munkacsoport laborja óriási, összesen hét helyiségből áll. Ami érdekes, hogy a laborokon nincs ablak, van viszont jó erős elszívás, ami kicsit szem- és torokszárító. Ez az ablaktalanság egyébként egyelőre nem tűnik nyomasztónak, az igazat megvallva, ezt csak tegnap realizáltam, addig fel sem tűnt. A laborok szerencsére jól felszereltek, van minden, amire csak szükség lehet.

Ontárió-tó

A hétvégén ismét autót béreltünk és megint egy Chevrolet Cobalt-ot kaptunk. Nagy segítségünkre volt szombaton a vásárlásban is, majd vasárnap, a nemzeti ünnepen feltűztük a kokárdát és elmentünk kirándulni az Ontárió-tóhoz. Reggel indultunk és felmentünk egészen a kanadai határig. Ez egy nagyjából 150 kilométeres út volt. Betartva a sebességhatárt, ami 65 mérföld/óra (kb. 105 km/ó), majdnem másfél órát utaztunk. Az út kényelmes volt, sok mindent ugyan nem láttunk, de szép erdős és préris részeken mentünk keresztül. A határ előtt aztán elfordultunk nyugatra és a Szent Lőrinc-folyó déli partján autóztunk az Ontárió-tó keleti partjáig.

A tó egyébként megközelítőleg akkora, mint fél Magyarország és érdekessége, hogy jelentősen befolyásolja a klímát. A tó közelében nagyon hideg volt, annyira, hogy a tó vize még mindig be volt fagyva. A tótól néhány kilométeres távolságban azonban akár 10-15 fokkal is melegebb volt.

Először egy Clayton nevű faluban álltunk meg. Ez egy nagyon szép kis település, tipikus amerikai kertvárosi hangulattal. Ezután tovább mentünk és nyugati irányban haladva elértük a tó partját. Az úton az volt az érdekes, hogy igazi település csak egy volt, Cape Vincent, de mindenütt láttunk kis házakat, pajtákat és a farmerek tanyáit. Az út aztán dél felé fordult és végigvezetett a tó partján. Több helyen is megálltunk és nézelődtünk, de sokat azért nem időztünk sehol, mert a napsütés ellenére nem volt valami meleg. Délen aztán igazi prérivel is találkoztunk és rengeteg kis folyóval, patakkal. Ezek igazán szépen néznek ki, a legtöbb folyó kis vízesésekkel kanyarog a prérin, vagy az erdőben. Ahogy egyre jobban távolodtunk a tótól, egyre melegebb lett és több helyen már nem kellett kabátot sem venni, ha kiszálltunk a kocsiból. Az út vége felé tettünk egy kis kitérőt a mostanában tartó madárvonulás egyik nagy pihenőterületéhez. Itt rengeteg kanadai ludat láttunk, ha lesz kocsink, akkor valószínűleg az egyik kedvenc fotós helyem lesz. Este 7-re értünk haza kellemesen elfáradva a körülbelül 350-370 kilométeres út után.

Pirospaprika

A mai vásárlásnál találtunk magyar pirospaprikát az amcsi Tesco-ban. Eddig is jól el voltunk látva fűszerekkel, még Vegeta is akad errefelé, paprikánk is volt már, de ezt nem tudtuk otthagyni, szóval minden adott a magyaros ételek elkészítéséhez.

Kocsibérlés

Amerikában, vagy legalábbis egy ilyen amerikai kisvárosban, nem könnyű vásárolni autó nélkül. Itt ugyanis nincsenek a városban bevásárló központok, csak 1-2 kisebb bolt akad, mint amilyen a Kinney a Nob Hill közelében. Ez olyasmi, mint mondjuk a Heliker, csak itt nem árulnak friss dolgokat, mint a kenyér, a hús, illetve a zöldség és a gyümölcs. Csupán a város szélén vannak nagy bevásárló központok és Plázák, ahol ruhát, bútort és egyebeket lehet venni. Az egyik ilyen bevásárlóközpont a Price Chopper, ez amolyan amcsi Tesco. Hatalmas választék van benne és szerencsére mindenféle friss kaja is akad. A megközelítése viszont nem egyszerű, hiszen a tömegközlekedés nem éppen a legjobb itt. Két busszal tudunk csak eljutni ide és hétvégente a csatlakozás nagyon rossz. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy erre a hétvégére autót bérelünk. Egy Chevy Cobaltot kaptunk, ami remek autó, de főként azt élveztük, hogy könnyen eljutottunk egy nap alatt több helyre is és sok mindent el tudtunk intézni. A cipekedés is könnyebb volt, így a hétvégén még beszereztünk pár fontos dolgot. Vettünk egy monitort, ami a képek feldolgozásához kell, a laptop kijelzője erre ugyanis nem alkalmas, vásároltunk még hozzá egy számítógépasztalt, továbbá konyhai asztalt székekkel, meg egy csomó egyéb konyhai apróságot. Így aztán lassan kezdjük teljesen belakni a lakást. Vasárnap este pedig még egy rövid kirándulásra is jutott idő. Nem mentünk messzire, csak egy kicsit kihasználtuk a szabad mozgás lehetőségét.