Letchworth State Park

Ezen a hétvégén ismét a magyar srácokkal béreltünk autót, ezúttal egy Kia Spectra-t kaptunk. Szombaton elintéztük a vásárlást, aztán vasárnap már kettesben nekivágtunk egy újabb kirándulásnak. Az úti cél a Letchworth State Park volt, amit a kelet Grand Canyon-jának is hívnak. A park tulajdonképpen egy mély völgy, amelyet a Genesee folyó vájt ki. Az odafelé vezető út nagyon szép volt, sütött a nap és kellemes amerikai kisvárosokon mentünk keresztül. De amint odaértünk, elkezdett szakadni az eső, így jóformán csak megálltunk néhány helyen, csináltunk egy-két képet és már jöttünk is vissza. Hát igen, ez a mi formánk. Az időjárási viszontagságok ellenére a látvány fantasztikus volt.

Fürdőző madarak

A Nob Hill mögött van egy kis rét, amin rengeteg madár megfordul, így ameddig nincs autónk, ez a legjobb lehetőségem a természetfotózásra. Mostanában többször esett az eső, ezért egy nagyobb pocsolya alakult ki a mező egyik részén. A madarak szívesen fürdenek benne, én pedig kihasználtam az új lehetőséget, hogy fürdőző madarakat fényképezzek. A víz szélére készítettem egy egyszerű fekvő leshelyet és két délelőttöt töltöttem benne, ami elég mozgalmas időszak volt, hiszen rengeteg madár jött, hogy felfrissüljön a vízben.

A vörös színű kardinálispinty csak táplálékot keresve tévedt a les elé, a vizet most nem kívánta. Nem úgy a narancstrupiál, amely szívesen bőrig ázott a sekély pocsolyában. A leggyakoribb látogatók a vándorrigók, valamint az idén kikelt, fiatal seregélyek voltak. Ez utóbbiak mindent csapatostól szeretnek csinálni, így a fürdőzést is együtt bandázva élvezték. A második nap végén még egy vadpulyka is idetévedt, hogy a szomját oltsa.

A Nob Hill nyáron

Télen már bemutattuk kívülről, hogy milyen helyen élünk, most viszont szeretnénk megmutatni, hogy néz ki nyáron, illetve belülről a Nob Hill. A ház a város szélén található, nagyon szép környezetben. Kicsit ugyan messze van mindentől, de elég jó a tömegközlekedés. A busz ráadásul beáll a főbejárat elé, így csak ki kell menni a ház elé, ami nagyon kényelmes. A főbejáraton belépve egy igencsak kellemes előtér fogad minket, innen aztán szőnyeges folyosókon lehet a lakásokba jutni. Minden szinthez tartozik egy mosószoba, így nem kell messzire menni a mosás miatt sem. A komplexum központjában található iroda, illetve konditerem mellett pedig még egy kis medence is található.

Niagara-vízesés

A hétvégén ismét autóbérlésen volt a sor, ezúttal egy Toyota Prius volt az autónk. Ez egy hibrid járgány, aminek a belseje inkább hasonlít egy űrhajóra, mint autóra. Az ügyintézősrác meg is kért, hogy tegyünk egy próbakört a parkolóban, hogy kiderüljön, sikerül-e elboldogulni egy hibriddel. Nem volt gond, sőt kifejezetten tetszett nekünk ez a kocsi.

A szokásos szombati nagybevásárláson kívül vasárnap következett a már szokásosnak mondható kirándulás. A cél a Niagara vízesés volt. Az út nagyjából 250 km volt és mivel itt autópályán sem szabad 100-nál gyorsabban menni, így körülbelül két és fél órán át tartott.

A Niagara-vízesés tulajdonképpen egy két részből álló vízesés-együttes, amit a Kecske-sziget választ el egymástól. Az amerikai oldalon található az Amerikai-zuhatag, míg a kanadai részen a Patkó-zuhatag. Az Amerikai-zuhatag mellett egy kis csendesebb folyású szakaszt különít el a Luna-sziget. Ezen sziget által leválasztott folyószakaszon számtalan gyűrűscsőrű sirály tanyázik, a Niagara-folyó ezen szakasza pedig Fátyol-zuhatagként esik a mélybe. Itt alul ki van építve egy járda, ahol szinte a víz alá lehet menni. Ezt most nem próbáltuk ki, ahogyan a Patkó-zuhataghoz sem jutottunk el. Már csak ezekért, illetve az éjszakai kivilágításért is érdemes lesz visszatérni.

Magyarok

A laborban eddig ketten voltunk magyarok, Robi, aki szintén postdoc és már két éve él itt, meg persze én. Tegnap viszont érkezett egy új magyar postdoc srác, Ádám, így nagyon klassz magyar csapat kezd kialakulni. Hétvégén már négyesben megyünk vásárolni, meg kicsit megmutatjuk neki a várost és a fontosabb helyeket is.