2016. november 30., szerda

A legszőrösebb hónap az évben: Movember

A Movember egy nemzetközi mozgalom, aminek a lényege, hogy a férfiak novemberben bajuszt növesztenek és ezzel próbálják felhívni a figyelmet a férfiakat érintő betegségekre. A mozgalom neve az angol moustache (bajusz) és a november szavakból származik. Az Ausztráliából indult Movember ma már számos országban elterjedt, a hivatalos magyar oldal ide kattintva érhető el, a jelmondata pedig: növessz bajuszt és ments meg egy manust! Mindez angolul pedig: Gro a Mo, save a Bro! Manapság már nem annyira divatos a bajusz, mint amilyen régen volt, ezért is tud feltűnést kelteni a mozgalom, egyben érdekes kihívás és jó móka is egy hónapig szőrösödni. Persze a felhívás célja nem a vidámság, hanem, hogy figyelmeztesse a férfiakat, hogy nekik is fontos rendszeres szűrésre járni.

2016. november 25., péntek

Tradicionális hálaadásnapi vacsora

Ismét elérkezett a Hálaadás, a legfontosabb amerikai ünnepnap. Mi is nagyon készültünk rá, a lakásban a halloweeni dekorációt felváltotta a hálaadási, valamint nagy sütés-főzést is terveztünk. A főzés azonban végül elmaradt, mert az egyik munkatársam, Kurt meghívott magukhoz, hogy meglássuk, milyen is egy igazi amerikai hálaadásnapi vacsora. A felesége, Judy igazán kitett magáért és mindent elkészített, amit ilyenkor szokás. Természetesen mindennek alapja a töltött pulyka volt, ami a kellemes idő miatt a kerti grillben sült meg. Köretnek krumplipüré készült, de nem maradtak ki a friss péksütemények, valamint a rakott zöldbab és a speciális szaft a húshoz, az úgynevezett gravy sem. Északon nagy divat hálaadáskor az áfonyaszósz is, itt délen azonban ez nem annyira szokás, volt viszont helyette főtt kukorica és még egy csomó olyan speciális finomság, amit nem is tudunk elmagyarázni. Desszertnek pedig jellegzetes amerikai, almás és sütőtökös piték voltak. Mindehhez az amerikaiak főleg édes fehérbort isznak. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy magyaros különlegességekkel háláljuk meg a vendéglátást, ezért délelőtt sütöttem egy meggyes pitét, valamint vittünk egy üveg Tokaji Aszút, amit a Phoeniciában vettünk. Minden nagyszerűen sikerült, az időjárás is csodás volt, így főleg Kurték hátsó udvarában, a tóparton borozgatva múlattuk az időt. Hálásak vagyunk, hogy átélhettünk egy igazi amerikai hálaadást.

2016. november 10., csütörtök

Brazoria Nemzeti Vadrezervátum

A hétvégén leautóztunk egészen a Mexikói-öböl partjáig. A közel 100 kilométeres útnak azonban nem a tengerpart volt a célja, hanem a Brazoria Nemzeti Vadrezervátum (térkép). Ez Texas egyik rejtett csodája. Annyira "titkos", hogy már a helyszín megtalálása sem volt egyszerű, mivel az út utolsó szakasza nincs rajta még a vadiúj GPS-ünk térképén sem. Szerencsére a Google Térképen jól belenagyítva megtalálható ez a szakasz is, így végül sikerült elérnünk a rezervátumba. A terület teljesen sík, mint általában Texasnak ezen része, itt azonban a tenger közelsége miatt a talaj többnyire sós, ennek megfelelően pedig főleg szikes növényzet található a parkban. A tavakban, mint azt már megszoktuk, aligátorok élnek, meg persze rengeteg madár táplálkozik a sekély vízen. A parkban földutakon lehet közlekedni, ami azért is praktikus, mert így a vadvilág megfigyelése és fényképezése zavarás nélkül történhet, hiszen az állatok az autóktól általában nem félnek. Persze ki is szállhatunk a kocsiból és akár gyalog is túrázhatunk az ösvényeken, de annak sincs akadálya, ha csak szeretnénk leülni valahová, hogy élvezzük a természet csendjét. Habár nincs túl közel Houstonhoz, megérte idáig eljönni, mert az egyik legjobb helynek tűnik a texasi madárvilág megfigyelésére és fotózására.

2016. november 4., péntek

Kirándulás a Sheldon-tónál

Néhány napja ismét egy természetfotós felfedezőúttal egybekötött kiránduláson voltunk. Ezúttal is egy állami park volt a célpont, mégpedig a Houstontól észak-keleti irányban fekvő Sheldon-tó (térkép).  Amint megérkeztünk, kiderült, hogy fotózással legfeljebb csak decemberben és januárban lesz érdemes próbálkozni, amikor korán megy le a nap, ugyanis a park kapui délután ötkor záródnak, kellemes fényviszonyok pedig természetesen csak naplemente környékén vannak.  Igazán kár, mert szuper helynek tűnik. A közepén egy óriási kilátó található, ahova akár napelemmel működtetett lifttel is felmehetünk. A legfelső szintről jól belátható a környék, a tó és a körülötte elterülő préri is. Rengeteg madár tanyázott most is a vízen és állítólag itt is élnek aligátorok, habár mi eggyel sem találkoztunk. A prérin gyakran áll a víz nagyobb esőzések után, ezért ilyenkor csak egy fából készített, némileg a talaj szintje fölé emelt ösvényen lehet megközelíteni. Nagyon praktikus. Annak ellenére, hogy a sheldon-tavi természetfotós terveimet el kell halasztani, nagyon élveztük a kirándulást ebben a parkban is.