U2 koncert - ismét

Houston egyik legnagyobb előnye, hogy igazi zenei világváros és minden nagy zenekar megáll itt, amikor turnézik. Szerencsére a U2 sem hagyta ki Texas legnagyobb városát legújabb világjáró körútján. 2011-ben már voltunk egy U2 koncerten, igaz akkor Kanadáig "kellett" menni, hogy élőben is láthassuk őket. A mostani turné a The Joshua Tree című album 30 éves évfordulóját ünnepli. Ez valószínűleg a legismertebb U2 lemez, ami világsztárokká emelte az ír rockzenekar tagjait és történetesen az én kedvenc albumom is. Minden egyes dal igazi remekmű ezen a lemezen, nem véletlen, hogy az album elhozta a zenekarnak az első Grammy-díjat is 1988-ban. A Joshua Tree a U2 legamerikaibb műve, amit a banda korábbi amerikai turnékon szerzett tapasztalatai inspiráltak. Zeneileg sokkal összetettebb lett a lemez, mint a korábbi, főleg punk-rock műfajú anyagok. A stílusára leginkább az ír és az amerikai folk-zene volt hatással számos blues, country és gospel beütéssel. A szövegek az együttesre jellemzően politikai és társadalmi problémákat feszegetnek, amik többsége manapság aktuálisabb, mint valaha. Gyakran jelennek meg a dalszövegekben motívumként az amerikai táj változatos elemei is. Ilyen tipikusan amerikai természeti elem magának az albumnak a címe is, hiszen a Joshua Tree, azaz a Józsué-fa egy jukkaféle növény, ami az amerikai délnyugaton él. Ezután a hosszú bevezető után talán érthető, hogy miért Amerikában kezdte meg a U2 a lemez 30 éves ünneplését. A houstoni koncert a turné ötödik állomásaként a 72ezres NRG stadionban volt szerda este.

A koncert nem csak amiatt volt különleges, mert egy régi albumra épült, hanem azért is, mert ennek az albumnak az összes dalát eljátszották, mégpedig egymás után az eredeti sorrendben, így az olyanok, mint én, akik még az mp3 és a CD előtti időkben kazettán hallgatták rongyosra az albumot, vagy a szerencsésebbek esetleg bakeliten, azok pontosan tudták, hogy mikor melyik nóta következik. A koncert elején azonban volt egy három dalos bevezető, amit a közönség soraiba benyúló színpadrészen játszottak el. Ez a színpadi beugró egyébként az óriási színpadi kivetítőn megjelenő Józsué-fa árnyékát mintázta. A bevezetés a Joshua Tree előtti albumok legnagyobb slágereit tartalmazta, a Sunday Bloody Sunday-t, a New Year's Day-t és a Pride-ot. Ezt követően jött a Joshua Tree album teljes hosszában (a full set list itt elérhető), ami a U2 máig egyik legnagyobb slágerével, a Where the Streets Have No Name-mel kezdődött, majd a gospeles I Still Haven't Found What I'm Looking For következett, amit a With Or Without You követett. Az alábbi videóban ebből a három dalból látható néhány részlet. Igaz, a felvétel Seattle-ben készült, de egyelőre ez az egyetlen többé-kevésbé profi felvétel a turnéról és természetesen pont ugyanilyen volt itt is.

Ezek után aztán sorban elhangzott minden dal, köztük a szerintem két legjobb is, az album hetedik nótája, az In God's Country és az utolsó előtti, az Exit. Ezek a dalok mutatják be talán a legjobban az Edge-re jellemző egyedi gitárhangzást, ami miatt oly' sokan szeretjük a U2-t. Az Exit ráadásul véleményem szerint a koncert leglátványosabb száma volt.

Ahogyan korábban is említettem, a Joshua Tree minden dala zseniális, de érdemes még kiemelni a blues-os Trip Through Your Wires-t és a One Tree Hill-t. A fő műsort követően a rájátszásokban még olyan slágerek hangzottak el, mint a Beautiful Day és az Elevation, valamint a kihagyhatatlan One. A koncert zárásaként pedig egy vadonatúj nótát is eljátszottak, a The Little Things That Give You Away-t, ami sejteti, hogy az új album is remek lesz. A koncertlátvány ismét a U2-tól megszokott magas minőséget hozta. Különösen jól sikerültek Anton Corbijn kisfilmjei, amik egy 66 méter széles 8K felbontású kivetítőn futottak, ami a legnagyobb méretű és legnagyobb felbontású "TV", amit koncerten valaha felállítottak. A 2011-es show után is azt mondtuk, hogy a U2 az elképzelhető legjobb koncertélményt nyújtotta és ez most sincs másként, felejthetetlen élmény volt.

Pride (In the Name of Love)

With or Without You

Trip Through Your Wires

Elevation

Enchanted Rock State Natural Area

A múlt hétvégét a Texasi-dombvidéken töltöttük. A kirándulásunk fő célpontja az Enchanted Rock Állami Természetvédelmi Terület volt (térkép). Ahogyan már korábban is említettük, ez egy gyönyörű park, ami érthető módon nagyon népszerű kirándulóhely, emiatt pedig gyakran előfordul, hogy hétvégente a nagy tömeg miatt bezárják, amikor úgy ítélik meg, hogy több látogató már ártana a természetnek. Nagyon dícseretes hozzáállás, sok helyen tanulhatnának belőle. Éppen emiatt azonban, mi péntekre terveztük a park meglátogatását. A területen számos sziklaképződmény található, amelyek egy hatalmas föld alatti gránittömbnek a részei, ami legalább egymilliárd éves. A legmagasabb a névadó Enchanted Rock, ami 130 méterre emelkedik a talaj fölé. Mi is megmásztuk ezt a sziklát és közelről is láthattuk a hagymahéjhoz hasonló réteges szerkezetét. Amint ugyanis a szikla tetejéről lecsúsznak a nagyobb darabok, az óriási tömegtől megszabadulván a szikla kissé megemelkedik, amitől megreped és így újabb darabok válnak le róla. Ez a folyamat a mai napig tart. A repedéseknek recsegő-morgó hangja van, amit csak fokoz a hőmérséklet változás miatti tágulás-összehúzódás. Ennek köszönhetően évezredek óta különféle hiedelmek alakultak ki a sziklával kapcsolatban. A Tonkawa indiánok úgy hitték, hogy a szikla ezzel a hanggal próbálja elijeszteni a szellemeket. A Comanche-k szerint pedig a szikla szent átjárókapu volt a túlvilágra és ezért a szikla környékén állandóan kísertetekkel lehet találkozni. Manapság már csak kirándulók járnak a környéken, habár ki tudja, lehet, hogy engem is egy gonosz szellem gáncsolt el a túra elején, igaz, ez sem szegte kedvünket és csakazért is felmásztunk a sziklára. ☺ Mindenképpen megérte felmenni, a tetejéről ugyanis nagyszerű kilátás nyílik a Hill Country-ra. Ezt követően átsétáltunk a park másik felére a Moss-tó partjára, hogy innen nézzük meg, ahogyan a lemenő nap fénye vörösre festi a sziklát. A park valóban lenyűgöző látvány, több időt is el lehetne itt tölteni, de a hétvégi tömeghez nem volt kedvünk, ezért az alábbi videón ennek az egy délutánnak a rövid összefoglalója látható.

Egy hétvége a Texasi-dombvidéken

A Hill Country az egyik legszebb része Texas államnak. Régóta terveztük, hogy megnézzük és az elmúlt hétvégén rászántuk magunkat a viszonylag hosszú kirándulásra. Fredericksburgben volt a szállásunk, ami egy német kisváros Texas szívében és közel 400 kilométerre fekszik Houstontól (térkép). A város büszke a német kultúrájára, számos étterem, üzlet és sörfőzde is őrzi a német hagyományokat. Mi azonban elsősorban nem városnézés miatt mentünk a Texasi-dombvidékre, csak megszálltunk itt egy szokványos amerikai motelben, hogy innen kiindulva felfedezzük a környék természeti és történelmi értékeit.

Útunk fő célja az Enchanted Rock Állami Park volt. A természetvédelmi területet számos sziklaképződmény alkotja, melyeket megmászhatunk, vagy akár körbe is sétálhatunk. Ez a park Texas egyik igazi gyöngyszeme. Mi a legmagasabb pontjára másztunk fel, ami a névadó szikla teteje, majd átmentünk a park másik oldalára, hogy naplementében is lefényképezzük az Enchanted Rockot. Rengeteg képet készítettünk, amelyek bemutatása egy kölün posztot is megérdemel, ezért most csak egy kis ízelítő a park szépségeiből.

A parkban sajnos történt egy kis baleset is, Gábornak a túra legelején, tulajdonképpen még a parkolóban megrándult a bokája. Ennek ellenére megmásztuk a sziklát és utána még túráztunk is nagyjából 5 kilométert, de a hétvége további részében inkább úgy döntöttük, hogy kímélni próbáljuk a lábát. Emiatt a további túrás terveinket autós körútra cseréltük, amit azonban nem bántunk meg. A Hill Country nagyon szép hely, különösen tavasszal, amikor minden virágzik az utak mentén, így eléggé látványos autózásban volt részünk. Az autós nézelődésbe tökéletesen beleillett Lyndon B. Johnson rezidenciájának a megtekintése is. LBJ Kennedy alelnöke, volt, majd az elnök meggyilkolása után az USA elnöke lett. LBJ tősgyökeres texasi volt. A szülőháza és a végső nyughelye is megtekinthető a Lyndon B. Johnson Nemzeti Történelmi Parkban, ami tulajdonképpen az egykori elnöki Ranch. Ez a park csak autóval járható be. Minden nevezetesség előtt van egy parkoló, ahonnan csak néhány métert kell sétálni, hogy megnézhessük többek között a szülőházat, a családi temetőt, az alelnöksége, majd az elnöki ideje alatt is használt egyik repülőgépet és az úgynevezett Texasi Fehér Házat, ami az elnöki család otthona volt.

Összesen mintegy 1100 kilométert mentünk a hétvégén és mindent egybevéve, nagyon jól szórakoztunk a Texasi-dombvidéken.

Applebee's

Nem titok, hogy szeretjük az amerikai konyhát és szerencsére USA-szerte remek éttermek vannak, legyen szó akár egyedi(bb) bárról, akár országos láncról. Habár a texasi Saltgrass étteremben ettük eddig talán a legjobb steaket, összességében a mi elsőszámú kedvencünk az Applebee's étteremlánc. Az étel kiváló, a hely pedig nagyon hangulatos. Minden étterem közepén egy sportbár is található, körben TV-kkel, amiken természetesen amerikai sporteseményeket közvetítenek. A cég Amerikán kívül 15 országban képviselteti magát, az USA-ban pedig több, mint 2000 Applebee's étterem taláható. Sajnos Hawaiin nem volt, így amíg ott éltünk, nélkülöznünk kellett a kedvenc steakjeinket, de amikor Kaliforniában jártunk, igyekeztük bepótolni a hiányukat. Houstonban és a közvetlen környékén 10 Applebee's is van, így itt nincs okunk panaszkodni, igaz, itt délen egy kicsit másként értelmezik a tisztaságot, mint amit mi megszoktunk és elvárnánk, mivel itt az étlapon szó szerint rajta van a teljes menü ☺, de az ételre itt sem lehet panaszunk. A marhán kívül csirkét, rákot, salátákat és természetesen hamburgereket is lehet kapni. A desszert választék nem túl nagy, de amíg van Triple Chocolate Meltdown, addig nem is kell más. Ez a legjobb desszert, ami csak létezik. Az alapja egy kis csokikuglóf, aminek a közepébe forró fudge-ot öntenek, mellé pedig egy méretes gombóc vanília fagyi is jár, így nem csak az ízek keverednek, hanem a forró csoki és a jégkrém fagyossága is tökéletes mixtúrát képez, aminél jobbat elképzelni sem lehet. Ha valaki Amerikában jár, vagy máshol lát egy Applebee's éttermet, mindenképpen csak ajánlani tudjuk ezt a nagyszerű étteremláncot.

2010, valahol New York államban

2011, Syracuse, NY

2013, Los Angeles, Kalifornia

2015, San Francisco, Kalifornia

2017, Houston, Texas

Steak-vacsi Friscóban

Az étterem

A bár

Bourbon Street Steak

Triple Chocolate Meltdown