2017. október 31., kedd

Ősz a Houston-tónál

Szerencsére már itt is vége a kánikulának és habár Texasban az ősz nem olyan látványos, mint az északi régiókban, de azért szeretünk ilyenkor a természetben kirándulgatni. Vagy legalábbis szeretnénk, ugyanis az árvíz miatt a legtöbb park még mindig zárva van. Talán november második hetére már bejeződnek a helyreállítási munkálatok és újra lehet látogatni a kedvenc kirándulóhelyünket is. Az elmúlt hétvégén azonban elmentünk a Houston-tóhoz, ami nagyjából 45 percnyi autózásra van északra és szerencsére nem érintette az árvíz olyan súlyosan. Ezt a parkot is szeretjük és nagyon szép időben kirándulhattunk a tó környékén. Viszonylag hűvös volt és néhány fa levelei már szépen sárgultak, így adott volt a kellemes őszi hangulat is.

2017. október 15., vasárnap

Másfél hónappal az árvíz után

Több, mint másfél hónap telt el az árvíz elvonulása óta. Több ismerősünk is érdeklődött azóta, hogy visszaállt-e már a rend, ezért úgy döntöttünk, itt a blogban mutatjuk be, hogy hogyan is néz ki a város hetekkel a katasztrófa után. Röviden, közel sem állt még helyre az élet. Az apartmanközpontunk menedzsmentje szerint még legalább hat hónapba fog telni, mire az épület újra olyan lesz, mint régen. Ráadásul az itteni munkások nem csak lassan dolgoznak, hanem rendkívül igénytelenül és felelőtlenül is. Ez okozta a tüzet is egy hónapja és egy héttel később is valószínűleg csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem lett újabb tűz, ezúttal közvetlenül az alattunk lévő lakásban. A munkások ugyanis bekapcsolták a klímát a kibontott falú lakásban, ami emiatt folyamatosan ment, hiszen lényegében a kinti 40 fokot kellett volna lehűtenie. A légkondi alá aztán még egy ventilátort is beraktak, majd mindent így hagytak a hétvégére. A klímából persze ömlött a víz, egyenesen a ventilátorra. Ha nem vesszük észre és nem kapcsolunk ki mindent, ki tudja mi történt volna.


Amikor pedig éppen nem azon dolgoznak, hogy hogyan gyújthatnák fel a házat, akkor egyszerűen csak a rendetlenségükkel okoznak bosszúságot. Azon itt már meg sem lepődünk, hogy az új ajtónk beszerelésénél trehányabb munkát még az életben nem láttunk. Azon sem, hogy egy hónapnak kellett eltelnie, mire nekiálltak a lépcsőház és az ajtófélfák körüli fal rendbetételének, azon viszont már a szavunk is elakadt, hogy kb. 10 percnyi munka után mennyi szemetet hagytak az ajtónk előtt.


A földszinti lakásokban a falak visszaépítését is még csak a héten kezdték el és a kidobált bútorok, falmaradványok elszállítása is éppen csak megindult. A város egy része továbbra is jobban hasonlít egy háborús övezetre, mint Amerika elvileg egyik legfejlettebb városára. Az utak ráadásul tele vannak a teherautókról lepotyogott törmelékkel, így nagyon oda kell figyelni, amikor autózunk. A házunkhoz tartozó mosoda még mindig nem üzemel, ezért nyilvános mosodát kell használnunk. A vezetőséget szemmel láthatóan nem nagyon érdekli, hogy azok, akiknek elázott az autójuk és nem tudtak újat venni, hogyan oldják meg a ruháik tisztítását. Ha már vízkáros autók, a totalcar magazin írt róluk egy rövid cikket, ami ide kattintva megtalálható. Valószínűleg a legtöbb ilyen autó előbb-utóbb valahogyan visszakerül a forgalomba, ezért a jövőben nagyon résen kell lennie annak, aki használt autót vesz Texasban. Az biztos, hogy sokára lesz még Houston olyan, mint amilyen előtte volt.

Földszinti folyosó
Földszinti lakás
A házunk parkolója
Kertvárosi utcakép Houstonban

2017. október 2., hétfő

Könyvdedikáláson

A múlt héten jelent meg a kedvenc íróm, Harlan Coben legújabb könyve. Ennek alkalmából az író szombaton egy helyi, bűnügyi regényekre specializálódott könyvesboltban dedikált. A legújabb könyvön kívül még három másikat is lehetett vinni aláírásra. Én végül csak kettőt vittem, az egyik azonban egy magyar nyelvű könyv volt, amit Kamilla barátnőmtől kaptam pár éve. Mikor Harlan dedikálta a könyveket, elmondta, hogy ez az első és nyilván az egyetlen magyar kiadású könyve, amit aláírt, így igazán különlegesnek számít. Harlan egyébként nagyon közvetlen és barátságos, továbbá kiváló humora van. A dedikálás előtt tartott egy kis előadást, ami jobban hasonlított egy stand up comedy fellépésre, mint egy klasszikus író-olvasó találkozóra. Amúgy főként krimiket ír és ezekkel számos írói díjat nyert már és könyvei rendszeresen kerülnek a New York Times Best Seller listájának az élére. Könyveit eddig 43 nyelvre fordították le és több, mint 70millió példányban jelentek meg világszerte, valamint számos film és TV-sorozat alapjául szolgáltak.