Plum Islandi madarászás és fókales Cape Codon

Ezúttal is elkísértem Gabit a szokásos évi konferenciájára. Mint eddig mindig, úgy most is a környék természeti szépségeit igyekeztem felfedezni, amig ő a szimpóziumon vett részt. Mivel mindenképpen úgy terveztük, hogy a konferencia után együtt elmegyünk Cape Codra, ezért jómagam most egy másik helyet szemeltem ki madarászásra. Bostontól északra található a Plum Island (térkép), ami messze földön híres a gazdag madárvilágáról. Mint a neve is utal rá, ez egy sziget, de szerencsére hídon lehet átjutni, így egyszerű volt a szervezés. Mindkét napot itt töltöttem és remekül éreztem magam. Szinte az egész sziget a Parker River Vadvédelmi Rezervátum része, így számos kilátó és jól kiépített túraösvény segít a terület megfigyelésében.

Az egyik kilátóból csodás panoráma nyílt az ún. Északi-tóra

Kis szigetről lévén szó, a két nap alatt be is jártam az egészet. Az erdőben a szúnyogok ugyan élve felfaltak, de a tengerparti részeken nyugodtan élveztem a természet szépségét. Többnyire csak távcsővel figyeltem a madarakat, de azért néhány dokumentumfotót készítettem az érdekesebb fajokról.

Emelt sétány védi a dűnék növényzetét

Nagy élmény volt figyelni az óceánt

Füles kárókatonák

Hókócsagok és egy mocsári cankó

A halászsas a tó felett lebegve lesi a halzsákmányát

Bostont elhagyva aztán átmentünk Cape Codra (térkép), ahol egy délutánt a kúpos fókák megfigyelésével töltöttünk. Eddigi útjainkon úgy találtuk, hogy erre a legjobb hely a North Truro Beach a Cape Cod Nemzeti Tengerparton. Itt nekünk szokás szerint kb. fél mérföldet kellett sétálni a homokban, mire elértük a tengerpartot, de aki rendelkezik megfelelő járgánnyal és speciális engedéllyel, az akár kocsival is ki tud menni a tengerpartra. Most a kempingszékeket is magunkkal vittük és még kaját is szereztünk a kedvenc szendvicsbárunkból, hogy a tengerparton vacsorázhassunk. Ismét nagy élmény volt a fókák megfigyelése és fotózása, különösen, mivel néhány fóka még a korábbiaknál is kíváncsibb volt és igazán közel úsztak a parthoz, hogy ők is szemügyre vegyenek minket. Tökéletes délután volt az Atlanti-óceán partján.

Kíváncsi kúpos fókák tanulmányozzák a különös, két lábon járó szárazföldi teremtményeket

DEL-szimpózium Bostonban

A tudományterületem éves konferenciája a tavalyelőtti svájci helyszín után idén ismét Bostonban került megrendezésre. A jelenlegi tudományellenes hozzáállás miatt a folyamatos leépítések tavasszal az én munkahelyemet is elérték (bár engem egyelőre elkerültek), így csupán egy munkatársammal vettem részt a szimpóziumon. Két korábbi kollégám azonban továbbra is állást keresve, magánúton is eljött Bostonba, főleg kapcsolatépítés céljával, így természetesen velük is találkoztunk. A konferenciát a Northeastern University tudományos komplexumában tartották és a nagyszerű előadásokon túl érdekes szakmai posztereket is láttam. Amíg én a konferencián voltam, Gábor a Plum Islanden madarászott, amiről majd külön poszt készül.

A munka után egy kubai étterembe mentünk szórakozni a barátainkkal, Nickkel, aki korábban a vegyészeti csoport vezetője volt a cégnél, valamint Antonellával, aki az egyik vegyész volt. Őt is elkísérte a férje, Pablo. Rajtuk kívül még Jordan volt velünk, aki vegyész-informatikusként továbbra is segíti a munkámat az Arvinasnál. Az autentikus étterem nem csak jól nézett ki, de az étel is finom volt és méltán híres a mojitó koktéljairól is.

Másnap pedig meglátogattuk két régi texasi kollégámat, Nihant, Johnt és a kisgyereküket. Mindketten vegyész-informatikusok, a Baylorban John végezte azt a munkát, amit a jelenlegi munkahelyemen Jordan művel. Pár éve munka miatt költöztek Bostonba, de jelenleg John is állást keres sokezer kutatóval együtt az országban. Mindezek ellenére jó hangulatban teltek a baráti találkozók is. Ezt követően Cape Codra mentünk fókanézőbe, amiről majd Gábor posztjában számolunk be.

Természetfotós miniexpedíció Vermontban

Az Amerikai Erdészeti Szolgálat fennhatósága alá tartozó nemzeti erdők a legideálisabb helyszínek természetfotós expedíciókhoz. A védett területeken nemcsak a vadvilág élhet zavartalanul, de szabadon lehet vadkempingezni is, így többnapos kiruccanásokra is van esély. Mivel nem kell szállást foglalni, így nem szükséges hetekkel, vagy hónapokkal előre tervezni, ami a kiszámíthatatlan időjárás miatt szintén nagy előny. Júliusban ismét egy ilyen kis miniexpedícióra mentem a vermonti Green Mountain Nemzeti Erdőbe (térkép), amit ezúttal videón is megörökítettem. A beszédmentes videóban úgy érzem, sikerült visszaadni egy ilyen kis kirándulás hangulatát: van benne némi terepi autózás, kempingezés, túrázás és persze sok-sok fotózás.

Egy kis kullisszatitkot elárulva, bevallom, hogy valójában két éjszakát töltöttem az erdőben, az első délutánon és reggelen főleg a videózásra koncentráltam, míg a másodikon már a fotózásé volt a főszerep. Mivel azonban tudtam, hogy a videóban nem akarom a két alkalmat külön bemutatni, ezért a híres Attenborough-i trükköt alkalmaztam, és másnap reggel is az előző napi inget vettem fel, hogy a videóban ne legyen zavar. A felvételek elkészülte után persze kicseréltem az inget egy tisztára. Egy ilyen miniexpedicíón nincs garancia a jó fotókra, és készítettem már jobb képeket is, de azért így sem lehetek elégedetlen. Íme a kedvenceim az útról:

Amerikai csíkosmókus

Kanadai hód

Napkelte a tavon

Hűvös reggeli pára

Jeges búvár

Misztikus hangú madarak