Az előző hétvégén őszi színvadászatra mentünk a Green Mountain Nemzeti Erdőbe, Vermontba (térkép). Szombaton reggel indultunk és dél körül értünk a hegyhez. Egy gyors ebéd után aztán be is vetettük magunkat a sűrűbe. New England híres a gyönyörű őszi színeiről, Vermont pedig különösen szép, amikor októberben beindul a nyárbúcsúztató színkavalkád. Az idei aszályos időjárás miatt a csúcs nagyjából egy héttel korábban volt, de így sem volt okunk panaszra.
Az első megállónk a Stratton-hegy volt, ami télen síközpontként üzemel, de ősszel is érdemes megtekinteni. A városka, ami a síelők téli pihenését szolgálja, most is nyüzsgött, ezúttal azonban a sok ideérkező leaf-peepertől (levélbámulótól). A halloweeni dekoráció pedig csak fokozta az őszi Amerika hangulatát. A sífelvonóktól kiindulva felmásztunk egy darabig a hegyoldalon, hogy a magasból jó rálátásunk legyen a környező hegyekre és az azokat borító erdőkre.
Ezután átmentünk egy másik hegyre, a White Rocks Mountainre. Útközben még megálltunk a híres Vermont Country Store-ban és vettünk igazi vermonti juharszirupot, ami kiváló az amerikai palacsintához és sokkal finomabb, mint a boltokban kapható mesterséges, gyári utánzatok. A hegy lábához megérkezve még némi túrázás várt ránk, hogy a hegy tetejéről csodálhassuk az őszi tájat. Ha már itt voltunk, megvártuk a naplementét és az őszi színekben pompázó erdőt a lemenő nap vöröslő fényében is megnéztük és lefotóztuk.
Másnap reggel aztán újra felkerekedtünk és nekivágtunk a már többé-kevésbé ismerős erdei utaknak. Egész délelőtt a hatalmas erdőben járkáltunk és élveztük az ősz arany színeiben ragyogó fák látványát. Ebéd után pedig az utolsó cél felé vettük az irányt. A nemzeti erdőt elhagyva betértünk a Scott Farmra, ahol 1791 óta folyik a gyümölcstermesztés és jelenleg több, mint 130 ökológiai gazdálkodással termesztett ősi almafajtát gondoznak a földeken. Mi is vettünk néhány almát, például a híres Esopus Spitzenburgot, ami Thomas Jefferson, az USA harmadik elnökének kedvence volt. Azóta már meg is kóstoltuk és valóban finom. A farm ma történelmi emlékmű, csakúgy, mint a nagyjából egy mérföldnyire található Naulakha ház, amit 1893-ban építtetett Rudyard Kipling. A brit író néhány évig itt élt és ezen a helyen írta leghíresebb művét, a Maugli történetét bemutató Dzsungel könyvét (magyarul, eredetiben). Innen aztán ismét kellemes hétvégi élményekkel gazdagodva indultunk haza.
 |
| Itt született sokunk gyerekkori kedvence: A dzsungel könyve |