2017. szeptember 19., kedd

Top 100-ban a természetfotós blogom

Az utóbbi hetek szörnyűségei mellett akadt egy jó hír is. A természetfotós blogomat beválasztották a bolygón elérhető 100 legfontosabb természetfotós blog közé. Ezúton is köszönöm az elismerést. Itt elérhető a teljes lista.

2017. szeptember 14., csütörtök

Tűz a házunkban

Az augusztusi hurrikán és az amerikai történelem legsúlyosabb árvíze szó szerint romba döntötte Houstont. A város jelenleg úgy néz ki, mint egy háborús övezet. A mi lakóhelyünk is lényegében szemétlerakóvá és építkezési területté változott, habár egyelőre még inkább csak a bontási munkálatok kezdődtek meg. Emiatt állandó a zaj, a bűz elviselhetetlen, izgulhatunk a fertőzések miatt és sajnos nem lehet elköltözni sem, mert jelenleg nincs hová. A káosz pedig még hónapokig el fog tartani és, mintha mindez nem lenne elég, az egyik árvízkárosult földszinti lakás pár napja kigyulladt. Kora hajnalban ébredtünk a tűzjelző hangjára, amiről először azt hittük, hogy csak a jelző hibásodott meg, de aztán hamar megéreztük a füstszagot is. Kinéztünk és a folyosón már óriási füst gomolygott. A legfontosabb irataink és értékeink mindig be vannak készítve két hátizsákba, amiket villámgyorsan felkaptunk és kiszaladtunk a házból. Amint kiérve lepakoltuk őket, Gábor visszarohant, mert a harmadikon van egy idős, kerekesszékes néni és segített őt lehozni. Szerencsére senki sem sérült meg, de a házba órákig nem lehetett visszamenni a füst miatt, sőt még két nappal az eset után is érezni a füstöt az épületben. Mint kiderült, valami idióta az eleve sérült lakásban bedugva hagyott egy hűtőt, aminek nem csukta be az ajtaját és így, mivel a hűtő kompresszora folyamatosan ment, végül túlmelegedett és ez okozta a tüzet. Kész csoda, hogy egy ilyen faépületben a többi lakásra nem terjedtek át a lángok. Persze ebben komoly szerepe volt a gyorsan kiérkező tűzoltóságnak is. Miután a tűzoltók eloltották a tüzet, minden lakást végigjártak, hogy ellenőrizzék nincsenek-e ott még emberek. Mivel a legtöbben, így mi is, megszokásból bezártuk a lakásunkat, ezért kénytelenek voltak berúgni az ajtókat. Szerencsére, mondhatjuk, hogy ez lett a legnagyobb kárunk, de azért most már elég volt a katasztrófákból.

2017. szeptember 12., kedd

Kényszervakáció Dallasban (és Oklahomában)

Az egy hét alatt, amit a houstoni árvíz miatt Dallasban töltöttünk, főként a szállodában néztük a híreket, de azért néhány programot is beiktattunk, ha már egyszer ott jártunk. Dallas tipikus amerikai nagyváros. A legjellemzőbb ismertetőjegyei az óriási méretű, többszintes autópálya-csomópontok, amiben nagyon könnyű eltévedni. Ha csak egyetlen helyen is elvéti az ember a lehajtót, akkor legalább negyed órába telik, mire újra irányba kerül, ami velünk is megtörtént néhányszor, amíg a város nevezetességeit kerestük. Dallas történelmében kétségkívül a legfontosabb esemény a Kennedy elnök elleni merénylet volt. A merénylet köré számos összeesküvés elmélet szövődött, de mára az kétségkívül bebizonyosodott, hogy egyetlen lövész volt és, hogy a lövések egy könyraktár hatodik emeletéről jöttek. Ebben az épületben találták meg Lee Harvey Oswaldot, akit a merénylet elkövetésével gyanúsítottak és akit az elfogását követően Kennedy egyik rajongója agyonlőtt, így végül sosem tudták rendesen kihallgatni és az indítékára sem derült fény, ami csak tovább erősíti az összeesküvésben hívők meggyőződését. A lényeg, hogy a könyvraktár ma múzeumként szolgál, ahol részletesen bemutatják az elnök életének utolsó pillanatait (videó), a legfontosabb összeesküvés-elméleteket, valamint az Oswald bűnösségére utaló bizonyítékokat is, továbbá a látogatók kinézhetnek az ablakon is, hogy láthassák, amit a lövész látott. Dallasban talán ez a múzeum legérdekesebb látnivaló, ami rendkívül igényesen állít emléket az amerikai történelem egyik legsötétebb eseményének.
Kennedy halála után egyébként az alelnöke, LBJ vette át az ország vezetését, akinek a birtokán még a tavasszal jártunk.

Idén lenne 100 éves Kennedy
Itt érte a halálos lövés az elnököt a szemközti épületből
Kilátás a lövész fészkéből

Dallas másik nevezetessége a Southfork Ranch, ahol a városról elnevezett tévésorozat főszereplői, a Ewing család tagjai laktak. A valóságban egy texasi építési vállakozó élt itt a családjával és csak a farm külső helyszíneit használták a forgatásokhoz, a beltéri jeleneteket hollywoodi stúdiókban forgatták. Az épület, habár nem kicsi, a filmben megszokott mérettől azért elmarad, mivel a forgatáshoz főleg nagylátószögű optikákat használtak, hogy minél nagyobbnak tűnjön. A farmot aztán néhány évad után eladták a tulajdonosai, mivel a sorozat népszerűségével arányosan csökkent a magánéletük. Ma már turistalátványosságként funkcionál és bár nem voltunk kifejezetten rajongói a sorozatnak, azért nagyon érdekes volt ott sétálni, ahol egykoron Bobby és J.R. (a magyar verzióban Jockey) is rendszeresen megfordult.



Természetesen néhány vadonban tett kirándulásra is szakítottunk időt. Az egyik ilyen túrázásunk egy madarászparkban volt Dallas közelében (térkép). Elég meleg volt, tipikus texasi nyári idő, de azért jól éreztük magunkat, habár ilyen kánikulában nem sok madarat láttunk. A másik kiruccanásunk Oklahomában volt, hogy gyarapítsuk a meglátogatott államok listáját is. A Murray-tavat jártuk körbe (térkép) és nagyon élveztük, csak azt sajnáltuk, hogy nem volt rá több időnk.

2017. szeptember 2., szombat

Történelmi árvíz Houstonban

A múlt héten szombaton Corpus Christi mellett ért partot a Harvey nevű, 4-es erősségű hurrikán. Miután a több, mint 200 km/órás széllökéseivel letarolta a környéket, a szárazföld felett néhány óra alatt trópusi viharrá gyengült (itt található több infó a trópusi ciklonokról), azonban néhány napig egy helyben maradva óriási esővel áztatta a közepétől északra és különösen a keletre található területeket, elsősorban Houstont és a környező településeket, melyek amúgy is híresek az árvízeikről. A vihar meglepően hirtelen erősödött hurrikánná, mi szerdán hallottunk róla először, csütörtökön aztán már mindenki arról beszélt, hogy rekordméretű árvíz lesz a városban, ami napokig fog tartani. A boltokban ekkor már nem lehetett vizet és kenyeret kapni. Mi a hawaii tapasztalataink óta mindig tartunk 3 napra való vizet és konzerveket a lakásban, de most legalább 5-6 napra kellett volna felkészülni. A mi lakásunk a második szinten van, így bíztunk benne, hogy odáig nem fog elérni a víz szintje, de tudtuk, hogy ha megérkezik az ár, akkor akár egy hétig sem tudjuk majd elhagyni az épületet és izgultunk amiatt is, hogy a ház hogy fogja bírni, hogy napokig ázik az alja. Azt is tudtuk, hogy a kocsink biztosan el fog ázni a parkolóban, ezért pénteken reggel még felmerült, hogy a Jeepet egy magas parkolóházban hagyjuk a belvárosban, de addigra már megteltek ezek a parkolók. A helyi ismerőseink közben a 2015-ös árvízről készült képekkel és videókkal riogattak, miközben tudtuk, hogy az akkorinál most négyszer több esőt jósoltak. Ezek miatt inkább úgy döntöttünk, hogy bepakoljuk a legfontosabbakat a Jeepbe és elindultunk Dallasba, ami nagyjából 380 kilométerre található Houstontól északra, hogy ott vészeljük át a vihart. Pénteken délután indultunk, mert gondoltuk, hogy szombaton már nagy dugók lesznek a városból kifelé vezető utakon és általában az a legveszélyesebb, ha a kocsiban éri az embert az áradás. A vihar aztán az előrejelzéseknek megfelelően szombaton estefelé érkezett és néhány óra alatt teljesen elárasztotta Houstont. Az alábbi videóban gyorsítva látható, hogy szombat este 9 és vasárnap dél között mi történt az egyik észak houstoni városrészben.


Mi Dallasban egy szállodában néztük a híreket az amerikai történelem legsúlyosabb árvízéről. Szerencsére a Katrina hurrikán óta Amerika elég jól felkészült és ennek, valamint a sok csónakkal rendelkező önkéntesnek köszönhetően emberek ezreit tudták kimenteni a víz alá került épületekből és így viszonylag kevés haláleset történt. Persze egy is sok, de az valóban csoda, hogy valamivel kevesebb, mint 50 haláleset írható a közel egy hétig tomboló vihar számlájára.


Az egész város napokig víz alatt volt és csak csónakkal lehetett közlekedni, ahogyan ezen a felvételen is látható. A következő videó pedig egy összehasonlítást mutat be a vihar előtti és a vihar utáni városképről. 33 másodpercnél a közeli pláza is megtekinthető, ahová egyébként rendszeresen szoktunk járni.


Egy ismerősünk, aki szintén ott lakik, ahol mi, otthon maradt és Facebookon tőle tudtunk tájékozódni, hogy mi zajlik a házunk környékén. A következő négy képet ő készítette az árvízről. A képeket nézve úgy érezzük, jól döntöttünk, hogy elhagytuk a várost.

Itt volt a víz szintje a parkolónkban

Csütörtökön érkeztünk vissza, addigra a víz nagy része már elvonult. Ekkor láttuk csak, hogy mekkora pusztítást végzett az ár Houstonban. A lakhelyünkön az épület elég komoly károkat szenvedett, a földszinti lakások teljesen eláztak és lakhatatlanná váltak és néhány napig nem volt melegvíz és a légkondi sem működött. Azóta ezeket megjavították és a falak alsó részén leszedték a borítást, hogy ki tudjanak száradni és, hogy lehessen fertőtleníteni őket. Az elázott autókban rengeteg a sár, meg a törmelék és ma már elkezdték elvontatni őket. Mi szerencsésen megúsztuk az esetet, hiszen a lakásunk valóban száraz maradt és nyilvánvalóan az autónk sem ázott el, azonban számtalan ember veszítette el mindenét az áradásban és nem tudnak mást csinálni, mint hogy kirakják az utcára az elázott bútoraikat, meg egyéb cuccaikat, így jelenleg komplett városrészek néznek ki úgy, mint egy szemétlerakó. Hónapokig, de talán évekig is eltart majd, amíg minden helyreáll a városban, hacsak nem jön egy újabb vihar, amire sajnos minden esély megvan, hiszen a globális felmelegedés következtében egyre gyakoribbak lesznek az ilyen, vagy akár az ennél is súlyosabb természeti katasztrófák.

Egy elázott autó belseje
A száradó földszinti folyosó
Növényi hordalék a hídon
Utcakép árvíz után

2017. augusztus 22., kedd

Napfogyatkozás

Tegnap volt a Nagy Amerikai Napfogyatkozás. 1979 óta ez volt az első teljes napfogyatkozás Amerikában és 1918 óta most fordult elő először, hogy a teljes kontinenst keresztülszelte a hold árnyéka. A totalitás Oregontól Dél-Karolináig volt látható. Texasban csak részleges volt és felhők is voltak az égen, de így is nagyszerű élmény volt. A napfogyatkozás fotózása azonban igazi kihívásnak bizonyult, mivel a fotós napszűrők már hetekkel ezelőtt elfogytak, anélkül pedig nem tudtam volna eléggé sötétre exponálni a képeket. Szerencsére a felhők időnként besegítettek és így sikerült egy megfelelő fotót is készíteni, ahol még néhány napfolt is látható.

2017. augusztus 15., kedd

Esküvő Houstonban

Úgy látszik, idén minden John nevű ismerősöm megházasodik. A volt munkatársam májusi esküvője után ugyanis az egyik jelenlegi munkatársam, akit szintén Johnnak hívnak, az elmúlt hétvégén megnősült, mégpedig egy másik munkatársamat, Nihant vette feleségül. Amerikában bárki elvégezhet egy internetes házassági gyorstalpalót, hogy jogosult legyen a párok összeadására, így Nihan és John a doktori témavezetőjüket kérték meg, hogy levezesse a ceremóniát. A szertartás ennek megfelően nagyon személyes és hangulatos volt. Az esküvő egy gyönyörű olasz kultúrházban volt Houston belvárosában, így igazi nemzetközi esemény lett belőle, hiszen John amerikai, Nihan pedig török. A vacsora nagyon finom volt, főleg török ételekből állt, utána pedig a kedvenc zenéikre lehetett táncolni. Mivel mindketten informatikus vegyészek, ezért nem áll tőlük távol a modern technika alkalmazása sem és a különféle játékokat is kedvelik. Például az esküvői honlapjukra bárki üzenetet írhatott, ami a kivetítőn azonnal meg is jelent, valamint kétféle játékot is kitaláltak a vendégek számára. Az egyik egy fotós feladat volt, ahol egy listán adták meg, hogy milyen képeket kell készíteni az esküvőn. Például olyat, amikor az ifjú pár tagjai éppen a gyűrűikkel játszanak, vagy amikor a vőlegény a távolból figyeli a menyasszonyt. Azok között akik az összes képet elkészítették, ajándékokat sorsoltak ki. A másik játék inkább arról szólt, hogy a vendégek megismerjék egymást és olyan információk alapján kellett megtalálni a listán szereplőket, ami csak beszélgetés útján derülhet ki. Itt pédául a 14-es vendég Gábor volt, aki a listán csak úgy szerepelt, hogy természetfotós, de volt még ott sziklamászó és olyan is, aki még sosem evett szilvát. Jópofa dolog volt ez is, nagyon jól éreztük magunkat és több emberrel is megismerkedtünk. Nihan és John pedig a héten repülnek Törökországba, hogy hagyományos török módon is összeházasodjanak.

2017. augusztus 9., szerda

New England

A múlt hét második felét New Englandben töltöttük. Gabi egy konferencián vett részt Bostonban, pontosabban Walthamben, ami egy kisebb város Boston szomszédságában, én pedig autót béreltem és bejártam Massachusetts állam egy részét. New England az USA egyik földrajzi régiója, ami az észak-keleti részen található hat államot foglalja magában. A régió az egyik legsűrűbben lakott vidéke Amerikának, de ennek ellenére is rengeteg erdő, tó és különféle park található itt. Igyekeztem elkerülni a fő utakat, így a dugókat is megúsztam és nagyon látványos helyeken autóztam miközben természetvédelmi területeket kerestem. Habár ez nem kifejezetten fotós túra volt, igyekeztem azért érdekes témákat is találni. Több parkban is láttam például csíkosmókusokat, ami az egyik kedvenc észak-amerikai állatom és már hiányzott, hiszen évek óta nem láttam a kis rágcsálót. Régebben Syracuse-ban rendszeresen fotóztam őket, most pedig az Assabet River Nemzeti Vardezervátumban sikerült egyet lencsevégre kapnom.

A szállásunk Walthamben
A konferencia helyszíne a Brandeis Egyetemen
New England-i vidék (Massachusetts)
Valahol Massachusettsben
Oxbow Nemzeti Vadrezervátum (Massachusetts)
Kilátás a Wachusett-hegyről (Massachusetts)

Egy régi Syracuse-i barátunk, Ádám, aki annó Gabi munkatársa volt, egy ideje már Bostonban él. Azóta megnősült és péntek este a párjával, Fruzsival vendégül láttak minket. Nagyszerű vacsorát készítettek és jót sztoriztunk, majd szombaton együtt kirándulgattunk a környéken. Az idő nem volt túl kegyes hozzánk, de azért így is sok szép helyen jártunk és amikor igazán esett az eső, akkor bementünk Bostonba és megnéztük az MIT múzeumot, ami természetesen főleg robotikával és egyéb technológia különlegességekkel várja a látogatókat. A nap során eljutottunk Rhode Islandre és Connecticutba is, és mivel Massachusettsben már korábban is jártunk, így két újabb taggal bővült a meglátogatott államok listája. Nagyon jól éreztük magunkat az úton, New England igazán különleges hely és a társaság is kiváló volt.

Mass Audubon’s Broadmoor Vadrezervátum (MA)
Lincoln Woods Állami Park, Rhode Island
Fedett fahíd a Quaddick-víztározónál (Connecticut)
Fagyizás Connecticutban

2017. július 18., kedd

Kisteknősök a Padre Island Nemzeti Tengerparton

Idén a legfontosabb amerikai ünnep, a július 4. keddre esett, ezért a hétfőt szabaddá téve egy négynapos hétvégén ünnepelték a helyiek Amerika születésnapját. Mi is így tettünk és a Padre Island Nemzeti Tengerparton (térkép) töltöttük a hosszú hétvégét. Az ünnepi hétvége miatt a szigeten már nem találtunk szállást, de a közeli Corpus Christiben még sikerült szobát foglalni egy tengerparti motelben. Corpus Christi nagyjából 350 kilométerre van Houstontól és onnan még újabb 50 kilométer a sziget, így megfelelő kiindulópontnak tűnt a szigeti programunkhoz. Természetesen, ha már ott voltunk a tengerparton, akkor a helyi strandot is megnéztük, de a kánikula miatt túl sok szabadtéri programot nem terveztünk. A számunkra legérdekesebb helyi látnivaló a Texasi Állami Akvárium volt, ahol egy délutánt töltöttünk, hogy megnézzük a delfineket és a cápákat. A nagy tömeg ellenére is jól éreztük magunkat, habár mi általában jobban szeretjük az állatokat a természetes környezetükben megfigyelni.


A hétvégénk fő programja is ilyesmi volt, ugyanis azt terveztük, hogy megnézzük a világ legritkább tengeri teknősének, az atlanti fattyúteknősnek a fészekrakó helyét és az utódok szabadon eresztését. Az atlanti fattyúteknős csak Mexikó keleti partjainál és dél Texasban fészkel. Mivel fokozottan veszélyeztetett faj, ezért a természetvédők minden évben rendszeresen végigjárják a tengerpartot és begyűjtik a tojásaikat, hogy a közeli inkubátorközpontban keltessék ki őket, így védve az utódokat a rájuk leselkedő veszélyektől, elsősorban a kóbor kutyáktól, a tengerparton off-roadozó emberektől és a tojásokat ínyencségnek tartó orvgyűjtőktől. A tojások átlagosan 55 nap alatt kelnek ki és ezután a biológusok nyilvános program keretében eresztik őket szabadon. Az eleresztés korán reggel, általában napkeltekor történik és az eseményre mindig érdeklődő emberek hada gyűlik össze a parton. Mi két reggelt is rászántunk a kisteknősök megfigyelésére. A kicsik körülbelül 35-40 perc alatt érik el a tengert és ezidő alatt tanulnak meg tájékozódni és vésik az agyukba a születési helyüket, hogy majd ide térjenek vissza tojásokat rakni. A kieresztés során önkéntesek segítenek, hogy a kisteknősök fölé kifeszített hálóval, valamint a vízben álló segítők egy hosszú rúdra erősített zászlóval távol tartsák a sirályokat a kicsiktől. Ezután a kisteknősöknek már saját maguktól kell boldogulniuk, hogy táplálékot találjanak és elkerüljék a ragadozókat.



A kisteknősök első útját egy rövid videón is megörökítettük: