Mivel a hétfői napfogyatkozásra vidéki utazást terveztünk, így a hét első két napját szabaddá tettük. Úgy alakult azonban, hogy végül itthon maradtunk, de a szép időt nem akartuk veszni hagyni, ezért kedden a Sleeping Gianthez mentünk túrázni. Ezúttal is az óriás fejét másztuk meg. Itt a tavasz még csak most kezd beindulni, hiszen alig rügyeznek a fák, így a látvány egyelőre még nem a legszebb ilyentájt az erdőkben. A szép idő és a kellemesen nehéz túra azonban kárpótolt.
Április 8-án, hétfőn
Észak-Amerika nagy részén napfogyatkozás volt megfigyelhető. Connecticutben
sajnos nem volt teljes, de így is nagyszerű látványban volt részünk. Eredetileg
szerettük volna megnézni a totalitást, ezért foglaltunk szállást Syracuse-ban,
de sajnos arrafelé nagyon felhős időt jósoltak, ezért az utolsó pillanatban úgy
döntöttünk, hogy itthon maradunk és inkább felhőmentesen élvezzük a nagyjából
90%-os napfogyatkozást, ami így is jobbnak ígérkezett, mint a 2017-es Texasból. A következőre pedig 20 évet kell várni a kontinensen.
Alaposan felkészültünk és szereztünk speciális szemüvegeket, valamint biztonságos szűrőket a távcsőre és a teleobjektív frontlencséje elé, hogy megvédjük az eszközeinket és a szemünket is. Védőeszköz nélkül ugyanis nem szabad a napba nézni, valamint a nap brutális fényereje miatt amúgy sem lehetne látni semmit. Szerencsére nagyon jó idő volt, így az egész délutánt a ház körül a szabadban töltöttük. A napfogyatkozás nagyjából negyed háromkor kezdődött, a legnagyobb részt fél négy táján takarta ki a Napból a Hold, majd fél öt után ragyogott újra a csillagunk a teljes pompájában. A teraszon kezdtük az eclipse megfigyelését és megörökítését. Szabad szemmel is nagy élmény egy ilyen jelenség, de távcsővel, vagy teleobjektíven keresztül még sokkal érdekesebb. Ilyen eszközökkel a speciális szűrőn keresztül még néhány napfoltot is sikerült észlelnünk. Érdemes megjegyezni, hogy a képen látható napfoltok mindegyike nagyobb, mint az egész Föld. Sajnos az első fél óra után itt is befelhősödött, ám óriási szerencsére éppen a legfontosabb pillanatban kitisztult az ég és végül nyugodtan élvezhettük és fotózhattuk a látványt. Ahogyan a délután folyamán a Nap lekúszott a hátsó udvart övező fák mögé, átmentünk a ház elé és onnan folytattuk a napfogyatkozás szemlélését. Végül elmondhatjuk, hogy az egész jelenséget többé-kevésbé zavartalanul élveztük, ami felejthetetlen élmény volt.
Szeretjük a telet, de azért márciusban már általában várjuk a tavasz érkezését. Errefelé az első tavaszi hónap még elég kopár, ilyenkor még nem nyílnak a virágok és többnyire az idő is hűvös. Egyszer azonban kifogtunk egy szép napos szombatot és kirándultunk egyet a közeli tónál.
A tavasz kezdetét errefelé elsősorban a vándormadarak érkezése és hangos éneklése jelenti. Számomra évek óta a vörösvállú csirögék dala jelzi a melegebb idő érkezését. Ezek a madarak mocsaras helyeken költenek és a hímek a vörös szárnyfoltjaik mutogatásával és hangos énekléssel jelölik ki a territóriumaikat. Régóta szerettem volna fotón megörökíteni, ahogy hideg reggeleken a madárdal betölti a tavaszi tájat. A West Rock Park egy másik tava ideális költőhelyet biztosít eme madaraknak és a múlt héten három hajnalt is itt töltöttem, hogy a hideg kora reggeli időben képeken rögzítsem az éneklő madarak lehelletét. Végre egyértelműen itt a tavasz!
Az idei tél szerencsére mutat némi hasonlóságot a klasszikus telekhez. Nemcsak hogy végre sikerült eljutnunk motoros szánkózni, de némi téli madárfotózásra is volt már lehetőségem az előző hónapban. A múlt héten pedig az utóbbi évek legnagyobb havazásával folytatódott az igazi téli időjárás, így újfent a természetfotós lesemben találtam magam.
 |
| Karolinai ökörszem |
 |
| Kardinálispinty |
 | |
| Barátcsuszka |
A hátsó udvarban úgy építettem fel a madáretetős platformot, hogy a teraszról kényelmesen lehessen a madarakat fotózni. Fotózás előtt csak gyorsan el kell seperni, vagy lapátolni a havat a lessátornak és már indulhat is a móka. A madárfotózás befejeztével aztán a ház körül alaposabban is megnéztük a gyönyörű hólepte tájat, amíg a nagy havazásban megázott lessátor a garázsban száradt. Az idei hómennyiség még így is nagyon elmarad a normálistól, de mi ennek is örülünk az elmúlt száraz telek után.
Évek óta szeretnénk kipróbálni a motoros szánkózást. Telente rendre le szoktunk foglalni egy-egy hétvégét Vermontban, vagy New Hampshire-ben, de eddig mindig le kellett mondanunk hóhiány miatt. Idén már nem akartuk a véletlenre bízni, ezért három különböző hétvégére is foglaltunk, hátha végre valamikor lesz hó is a hegyekben. Az első túránk a múlt hétvégén volt esedékes és végre minden tökéletesen alakult. A helyszín Vermontban volt a Green Mountainsban (térkép). Friss hó ugyan már itt is régebben esett, de a hideg időjárás miatt szerencsére a nagy része megmaradt a hegyi erdőkben. Szép napos, de kellően hideg idő volt, amikor megérkeztünk. Kezdő motoros szánkósként egy kétórás vezetett túrára fizettünk be. Előtte a nagyon hangulatos kis váróban kitöltöttük a szükséges papírokat, felpróbáltunk pár bukósisakot, hogy megtaláljuk a legkényelmesebbet, majd megnéztünk egy rövid oktatóvideót a szán kezeléséről és a biztonsági szabályokról. Szerencsére egy kisebb csoportot sikerült kifogni, a túravezetőt is beleszámítva mindössze négy szánnal. Mi dupla szánt béreltünk, hogy együtt mehessünk. Kifejezetten szép erdei utakon jártunk, amit nagyon élveztünk. A kétórás túra során talán 10-12 kilométert jártunk be változatos, dimbes-dombos ösvényeken. Nagyjából fél távnál elértünk egy nagy erdei tisztást, ahol az addigra összegyűjtött "rutinunkat" kihasználva lehetőség adódott kiélni a sebesség iránti rajongásunkat is. Körülbelül 10-15 perc őrült száguldozás után aztán folytattuk a kellemes erdei túrázást. Hatalmas élmény volt motoros szánon járni a fák között a hegyekben.
A szánkós kirándulás után pedig betértünk a közeli síközpontba (térkép), ahol éppen ezen a hétvégén volt a Subaru WinterFest. Ez a program az Amerikában rendkívül népszerű Subaru márka téli dzsemborija, amit különféle helyszíneken tartanak országszerte és a legújabb járgányok népszerűsítésén túl érdekes természetjáró és téli sporteszközöket is bemutatnak. Természetesen van étel és ital is, sőt még élő zenével is igyekeznek a résztvevőket szórakoztatni. Mindezt gyönyörű környezetben a sielőktől és snowboardosoktól hemzsegő hegyen rendezték. Hétvége lévén már az út mellett kilométeres sorokban parkoltak a környékről érkező síelők, de a bejárat közelében volt egy elsősorban subarusoknak fenntartott parkoló is, ahol szerencsénkre éppen akadt is egy szabad hely a számunkra. A WinterFesten mindhárom Subaru Wilderness modell ki volt állítva, hiszen idén az Outback és a Forester után már a Crosstreknek is van Wilderness verziója. Mi egyébként a Foresterrel mentünk. Minden Subaru legendásan jó havon, köszönhetően a rendkívül hatékony szimmetrikus elrendezésű állandó összkerékhajtásnak, így természetesen az éppen ma öt éves Crosstrekünk is, de az új Wilderness verzió a szöges téligumikkal egyenesen megállathatatlan lehet a nagy hóban. A rövid látogatás mindenképpen megérte itt, jó volt a WinterFest és a profi síközpontnak is nagyszerű hangulata volt.
Az utóbbi évek telei elég langyosak voltak Connecticutben, hóról pedig egy kivételes esetet leszámítva, nem is álmodhattunk. Idén januárban azonban végre esett egy kis hó, aztán egy hétig sarkvidéki hideg időjárás volt errefelé, így újra kiültem a lessátorba, hogy madarakat fotózzak. Pár nappal a téli időjárás beköszönte előtt lecseréltem a madáretetős platformon a fákat, így friss környezetben tudtam fotókat készíteni a madarakról. A madáretető téli forgalma mindig jó szórakozást nyújt a konyhából, de most végre fényképeken is meg tudtam örökíteni néhány fajt az udvarunk téli madárvendégei közül. További képek a természetfotós blogomban találhatóak.
 |
| Kék szajkó |
 |
| Téli sármánypinty |
 |
| Indiáncinege |
 |
| Házi pirók |
A legutóbbi Karácsonykor is került LEGO a fa alá. A NASA sorozat minden fontosabb darabja megvan már, csupán a Nemzetközi Űrállomás hiányzik, ám annak sajnos egy ideje már befejezték a gyártását. Szerencsére azonban továbbra is hatalmas a választék a felnőttek számára készített LEGO készletekből. Az első játékszettemet még 1985-ben kaptam Karácsonyra, ami egy családi házikó volt, bár a hivatalos elnevezés alapján valójában nyaraló. Akkoriban nem csak a legózásba szerettem bele, hanem azóta is lenyűgőznek a különféle LEGO házak. Érdekes módon azonban sose lett több kockaépületem, így amikor tavaly megjelent a LEGO Ideas sorozatban egy remek kis erdei kabin, rögtön eldőlt a karácsonyi "meglepetés" sorsa.
A 2082 darabos házikó a LEGO Ideas sorozat része, tehát eredetileg egy amatőr rajongó készítette el és miután elnyerte a többi LEGO fan támogatását is, a LEGO mérnökei kissé módosítva létrehozták a kereskedelmi forgalomba kerülő változatát. Az összerakása szokás szerint nagy élmény volt, habár ebben nem alkalmaztak különösebben nehéz, vagy egyedi építési technikákat, leszámítva a Thor-kalapácsok építőkövekként való berakását a ház alapozásába. A 18-as korhatár sokkal inkább amiatt van, mert az erdei faház apró részleteit valószínűleg csak felnőttek tudják igazán értékelni, mint amilyen a borosüveg, a szódásszifon, vagy a klasszikus írógép. Sajátos megoldásnak nevezhető azonban, hogy a fákat kétféleképpen is elhelyezhetjük, vagy a ház mellett két oldalról, vagy a fákat egy csoportban a háztól függetlenül.
Az erdei kabin főleg a kiránduló és természetszerető embereknek készült, akik számos érdekes részletben ismerhetik fel a saját természetjáró kalandjaikat. A ház teteje levehető, hogy könnyen élvezhessük a sok érdekes részletet a különböző szinteken. A szetthez négy minifugura és tizenegy állat jár, nem beszélve a gombákról és a növényekről. Különös érdekesség a lépcső alatti béka és a tetőgerendán megbúvó pók. További kuriózum a fényképezőgép a készletben, ami az objektíven lévő piros gyűrű miatt minden bizonnyal Canonra utal. A kályha és a farakás is remekül néz ki, csakúgy, mint a lemezjátszó, vagy a tejesdoboz a konyhában. A ház előtti hintaszék, vagy a beltérben lévő fotelek és az ágy is szépen kidolgozottak, valamint apró érdekesség a mókus által az ágy alatt elrejtett makk is. Az igazi rajongóknak feltűnt az ágy feletti kép, amely a tervező egy másik ötletét ábrázolja, és talán a LEGO arra utal, hogy hamarosan abból is profi szettet fognak készíteni. Szintén érdekes apróság a ház hátulján a gáz- és olajtartály, valamint az ásó, a WC-papír és a szappan, hogy minden élethelyzetet megoldhassanak a LEGO-emberkék. Összességében egy mutatós szett lett, amely méltó helyére került a nappaliban, hogy bármikor elmerülhessünk az erdei nyaralás csodás részleteiben.
