Tavaly novemberben jártam először a Cape Cod Nemzeti Tengerparton (térkép), hogy fókákat fotózzak. Akkor egy konferencia miatt Gabi nem tudott velem jönni, ezért most együtt is elmentünk meglesni a tengeri állatokat. Két napot töltöttünk Massachusettsben a viszonylag hosszú autózást is beleszámítva. Szombaton délután értünk a félsziget azon részére, ahol tavaly is láttam a fókákat. Szépen sütött a nap, de most sokkal hidegebb volt az időjárás, ezért alaposan felöltöztünk a szeles tengerparti fókalesre. Ezúttal elhoztam a nagy teleobjektívemet is, hogy minél közelebbi fotókat tudjak készíteni a kúpos fókákról (Halichoerus grypus). Először egy kis csoportot vettünk észre a vízben és rögtön készítettem is egy közeli portrét egy hímről. A fókák most is nagyon kiváncsiak voltak a parton kétlábon közlekedő lényekre és az egyik nőstény kifejezetten közel jött a parthoz, amikor egy nagy hullám nyakon öntötte. Később a távolban észrevettünk egy másik nőstényt, amint kijött a partra napozni. Óvatosan elkezdtük megközelíteni. Egy idő után már csak egyedül kúsztam közelebb és közelebb, figyelve a jelekre, ha esetleg zavarnám az állatot. Néha percekig csak ültem a homokban és a tengert néztem, hogy a fóka lássa, hogy nem jelentek számára veszélyt. Végül nagyjából egy óra alatt sikerült a fotózáshoz megfelelő közelségbe kerülnöm. Percekig fényképeztem az állatot, amikor észrevettem, hogy a fóka egyre idegesebb és amikor megfordultam, láttam, hogy két ember nagy tempóban közeledik, amit a fóka fenyegetésnek vett és félelmében végül "beszaladt" a tengerbe.
Nagyon mérges voltam, amit nem is hagytam szó nélkül. Az a kisebb gond, hogy egy csomót dolgoztam azért, hogy a jó képek érdekében a jószág közelébe jussak. A fő gond viszont, hogy a fókáknak szükségük van időnként, hogy megszárítkozzanak és energiát spróroljanak a napon. Amikor az ilyen meggondolatlan alakok elriasztják a vadállatokat, akkor növelik náluk a stresszt, arra kényszerítik őket, hogy pazarolják az energiájukat, és fokozzák a kockázatát, hogy egy nagy fehér cápa megtámadja őket. Mikor ezt a szemükre vetettem, akkor ugyan elnézést kértek, de ez a szerencsétlen fókán már nem segített, amely korábban még nyugodtan élvezte a napsütést a közelemben. További fotók a természetfotós blogomban találhatóak.
Vasárnap a félsziget egy délebbi partszakaszát néztük meg. Ekkorra teljesen befelhősödött, de a szél legalább alább hagyott, így a második napunk is viszonylag kellemesen telt. Itt is láttunk az óceánban úszkáló fókákat, meg számtalan halászó madarat is megfigyeltünk. Mielőtt hazaindultunk volna, még betértünk a Chathami Halászkikötőbe (térkép), hogy megnézzük a halászhajókra váró fókákat. Néhány "kampós orrú tengeri disznó" ugyanis előszeretettel tanyázik itt, hogy a halászoktól kapott halakon és rákokon lakmározzanak. Ottlétünk alatt nem volt nagy mozgás, csak egy rákászhajó érkezett, az is fogás nélkül, így a fókák ezúttal hoppon maradtak. Nekünk könnyebb dolgunk volt és egy közeli étteremben megebédeltünk, majd hazaindultunk.
