Plum Islandi madarászás és fókales Cape Codon

Ezúttal is elkísértem Gabit a szokásos évi konferenciájára. Mint eddig mindig, úgy most is a környék természeti szépségeit igyekeztem felfedezni, amig ő a szimpóziumon vett részt. Mivel mindenképpen úgy terveztük, hogy a konferencia után együtt elmegyünk Cape Codra, ezért jómagam most egy másik helyet szemeltem ki madarászásra. Bostontól északra található a Plum Island (térkép), ami messze földön híres a gazdag madárvilágáról. Mint a neve is utal rá, ez egy sziget, de szerencsére hídon lehet átjutni, így egyszerű volt a szervezés. Mindkét napot itt töltöttem és remekül éreztem magam. Szinte az egész sziget a Parker River Vadvédelmi Rezervátum része, így számos kilátó és jól kiépített túraösvény segít a terület megfigyelésében.

Az egyik kilátóból csodás panoráma nyílt az ún. Északi-tóra

Kis szigetről lévén szó, a két nap alatt be is jártam az egészet. Az erdőben a szúnyogok ugyan élve felfaltak, de a tengerparti részeken nyugodtan élveztem a természet szépségét. Többnyire csak távcsővel figyeltem a madarakat, de azért néhány dokumentumfotót készítettem az érdekesebb fajokról.

Emelt sétány védi a dűnék növényzetét

Nagy élmény volt figyelni az óceánt

Füles kárókatonák

Hókócsagok és egy mocsári cankó

A halászsas a tó felett lebegve lesi a halzsákmányát

Bostont elhagyva aztán átmentünk Cape Codra (térkép), ahol egy délutánt a kúpos fókák megfigyelésével töltöttünk. Eddigi útjainkon úgy találtuk, hogy erre a legjobb hely a North Truro Beach a Cape Cod Nemzeti Tengerparton. Itt nekünk szokás szerint kb. fél mérföldet kellett sétálni a homokban, mire elértük a tengerpartot, de aki rendelkezik megfelelő járgánnyal és speciális engedéllyel, az akár kocsival is ki tud menni a tengerpartra. Most a kempingszékeket is magunkkal vittük és még kaját is szereztünk a kedvenc szendvicsbárunkból, hogy a tengerparton vacsorázhassunk. Ismét nagy élmény volt a fókák megfigyelése és fotózása, különösen, mivel néhány fóka még a korábbiaknál is kíváncsibb volt és igazán közel úsztak a parthoz, hogy ők is szemügyre vegyenek minket. Tökéletes délután volt az Atlanti-óceán partján.

Kíváncsi kúpos fókák tanulmányozzák a különös, két lábon járó szárazföldi teremtményeket

DEL-szimpózium Bostonban

A tudományterületem éves konferenciája a tavalyelőtti svájci helyszín után idén ismét Bostonban került megrendezésre. A jelenlegi tudományellenes hozzáállás miatt a folyamatos leépítések tavasszal az én munkahelyemet is elérték (bár engem egyelőre elkerültek), így csupán egy munkatársammal vettem részt a szimpóziumon. Két korábbi kollégám azonban továbbra is állást keresve, magánúton is eljött Bostonba, főleg kapcsolatépítés céljával, így természetesen velük is találkoztunk. A konferenciát a Northeastern University tudományos komplexumában tartották és a nagyszerű előadásokon túl érdekes szakmai posztereket is láttam. Amíg én a konferencián voltam, Gábor a Plum Islanden madarászott, amiről majd külön poszt készül.

A munka után egy kubai étterembe mentünk szórakozni a barátainkkal, Nickkel, aki korábban a vegyészeti csoport vezetője volt a cégnél, valamint Antonellával, aki az egyik vegyész volt. Őt is elkísérte a férje, Pablo. Rajtuk kívül még Jordan volt velünk, aki vegyész-informatikusként továbbra is segíti a munkámat az Arvinasnál. Az autentikus étterem nem csak jól nézett ki, de az étel is finom volt és méltán híres a mojitó koktéljairól is.

Másnap pedig meglátogattuk két régi texasi kollégámat, Nihant, Johnt és a kisgyereküket. Mindketten vegyész-informatikusok, a Baylorban John végezte azt a munkát, amit a jelenlegi munkahelyemen Jordan művel. Pár éve munka miatt költöztek Bostonba, de jelenleg John is állást keres sokezer kutatóval együtt az országban. Mindezek ellenére jó hangulatban teltek a baráti találkozók is. Ezt követően Cape Codra mentünk fókanézőbe, amiről majd Gábor posztjában számolunk be.

Természetfotós miniexpedíció Vermontban

Az Amerikai Erdészeti Szolgálat fennhatósága alá tartozó nemzeti erdők a legideálisabb helyszínek természetfotós expedíciókhoz. A védett területeken nemcsak a vadvilág élhet zavartalanul, de szabadon lehet vadkempingezni is, így többnapos kiruccanásokra is van esély. Mivel nem kell szállást foglalni, így nem szükséges hetekkel, vagy hónapokkal előre tervezni, ami a kiszámíthatatlan időjárás miatt szintén nagy előny. Júliusban ismét egy ilyen kis miniexpedícióra mentem a vermonti Green Mountain Nemzeti Erdőbe (térkép), amit ezúttal videón is megörökítettem. A beszédmentes videóban úgy érzem, sikerült visszaadni egy ilyen kis kirándulás hangulatát: van benne némi terepi autózás, kempingezés, túrázás és persze sok-sok fotózás.

Egy kis kullisszatitkot elárulva, bevallom, hogy valójában két éjszakát töltöttem az erdőben, az első délutánon és reggelen főleg a videózásra koncentráltam, míg a másodikon már a fotózásé volt a főszerep. Mivel azonban tudtam, hogy a videóban nem akarom a két alkalmat külön bemutatni, ezért a híres Attenborough-i trükköt alkalmaztam, és másnap reggel is az előző napi inget vettem fel, hogy a videóban ne legyen zavar. A felvételek elkészülte után persze kicseréltem az inget egy tisztára. Egy ilyen miniexpedicíón nincs garancia a jó fotókra, és készítettem már jobb képeket is, de azért így sem lehetek elégedetlen. Íme a kedvenceim az útról:

Amerikai csíkosmókus

Kanadai hód

Napkelte a tavon

Hűvös reggeli pára

Jeges búvár

Misztikus hangú madarak

Újabb magyar az űrben

Az űrkutatás és űrutazás gyerekkorom óta érdekel, aminek számos jelét adtam már ebben a blogban is, legyen szó akár érdekes kerek évfordulókról, a LEGO által megalkotott holdraszállós és egyéb űrhajós emlékekről, vagy egyenesen a Marsra jutásunkról. Érdeklődésem okán gyerekként természetesen óriási sztárnak számított az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan. Ahogyan akkoriban hívtuk, Farkas Berci révén Magyarország az igen előkelő hetedik nemzetként jutott ki a világűrbe 1980-ban. A magyar kutatóűrhajós az Interkozmosz program keretében Valerij Kubaszov parancsnokkal együtt a Szojuz-36 űrhajóval repült a Szaljut-6 űrállomásra. Itt orvosbiológiai, fizikai, a bioszférával kapcsolatos, valamint egyéb kísérleteket és megfigyeléseket végeztek. Farkas Bertalan közel 8 napot töltött a kozmoszban.

Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan

A Szojuz-36 űrhajó kilövése

Az első magyar űrhajós a nemzeti szkafanderében. Fotók: MTI

Bár említést érdemel, a szintén magyar származású, ám már amerikai űrturistaként kétszer is az űrben járó Charles Simonyit nem szokás magyar űrhajósként számon tartani, így most 45 évvel Farkas Berci után küldött Magyarország újabb űrhajóst a világűrbe. A HUNOR program révén Kapu Tibor az Axiom-4 amerikai űrmisszió tagjaként 20 napot töltött a világűrben. Az űrutazásra 2025. június 25-én került sor. A floridai Kennedy Űrkozpontból a Space X Falcon 9 rakétáján a Grace névre keresztelt Crew Dragon űrhajóban négyen utaztak: a parancsnok az amerikai veterán űrhajós Peggy Whitson, a pilóta az indiai Shubhanshu Shukla, valamint két kutatóűrhajós: a lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski, és a magyar Kapu Tibor.

 

Cserényi Gyula tartalékos, Farkas Berci és Kapu Tibor

Az Axiom-4 küldetés legénysége

A Dragon űrhajó útnak indul

A legénység az űrkabin belsejében

Útban az űrállomás felé

Dokkoláshoz készül az űrhajó

A Nemzetközi Űrállomás (ISS) a hatalmas napelemtáblákkal

A magyar űrhajós a Nemzetközi Űrállomáson számtalan magyar fejlesztésű űrkutatási eszközt tesztelt és tucatnyi tudományos kísérletet végzett anyagtudományi, egészségtudományi és élettani, valamint kémiai és légkörkutatással kapcsolatos témákban. Az űrállomásról többször is bejelentkezett és az állomás fedélzetéről rengeteg érdekes képet is készített a bolygónkról. Egyik üzenete: "A világűr mindenkié, a Föld pedig egyetlen. Mi a bolygónk négy különböző pontjáról indultunk, de társakként, barátokként érkeztünk ide. A mi küldetésünk a tiétek is. Egynek minden nehéz, soknak semmi se lehetetlen." Végül a Dragon űrkapszulában július 14-én váltak le az ISS-ről, majd Kalifornia partjai közelében érkeztek vissza a Földre. A sikeres magyar űrutazásról biztosan sokat hallunk még a következő időszakban, a tudományos eredmények kiértékelése pedig hónapokat, sőt éveket vesz majd igénybe. A képek az Axiom-4 honlapjáról származnak.

Az ISS legénységével (8 nemzet képviselője)

Az ISS híres kupolamoduljában

Kilátás az ISS-ről. Fotó: Kapu Tibor

A csodálatos bolygónk. Fotó: Kapu Tibor

Kutatómunka a japán kolléga segítségével

Egy kis mókázás a súlytalanságban

Tudományos kutatás előkészítése

A második magyar az űrben