2009. március 16., hétfő

Ontárió-tó

A hétvégén ismét autót béreltünk és megint egy Chevrolet Cobalt-ot kaptunk. Nagy segítségünkre volt szombaton a vásárlásban is, majd vasárnap, a nemzeti ünnepen feltűztük a kokárdát és elmentünk kirándulni az Ontárió-tóhoz. Reggel indultunk és felmentünk egészen a kanadai határig. Ez egy nagyjából 150 kilométeres út volt. Betartva a sebességhatárt, ami 65 mérföld/óra (kb. 105 km/ó), majdnem másfél órát utaztunk. Az út kényelmes volt, sok mindent ugyan nem láttunk, de szép erdős és préris részeken mentünk keresztül. A határ előtt aztán elfordultunk nyugatra és a Szent Lőrinc-folyó déli partján autóztunk az Ontárió-tó keleti partjáig.
A tó egyébként megközelítőleg akkora, mint fél Magyarország és érdekessége, hogy jelentősen befolyásolja a klímát. A tó közelében nagyon hideg volt, annyira, hogy a tó vize még mindig be volt fagyva. A tótól néhány kilométeres távolságban azonban akár 10-15 fokkal is melegebb volt.
Először egy Clayton nevű faluban álltunk meg. Ez egy nagyon szép kis település, tipikus amerikai kertvárosi hangulattal. Ezután tovább mentünk és nyugati irányban haladva elértük a tó partját. Az úton az volt az érdekes, hogy igazi település csak egy volt, Cape Vincent, de mindenütt láttunk kis házakat, pajtákat és a farmerek tanyáit. Az út aztán dél felé fordult és végigvezetett a tó partján. Több helyen is megálltunk és nézelődtünk, de sokat azért nem időztünk sehol, mert a napsütés ellenére nem volt valami meleg. Délen aztán igazi prérivel is találkoztunk és rengeteg kis folyóval, patakkal. Ezek igazán szépen néznek ki, a legtöbb folyó kis vízesésekkel kanyarog a prérin, vagy az erdőben. Ahogy egyre jobban távolodtunk a tótól, egyre melegebb lett és több helyen már nem kellett kabátot sem venni, ha kiszálltunk a kocsiból. Az út vége felé tettünk egy kis kitérőt a mostanában tartó madárvonulás egyik nagy pihenőterületéhez. Itt rengeteg kanadai ludat láttunk, ha lesz kocsink, akkor valószínűleg az egyik kedvenc fotós helyem lesz. Este 7-re értünk haza kellemesen elfáradva a körülbelül 350-370 kilométeres út után.