Az eddigi legjobb Gymkhana videó

A Gymkhana (ejtsd: dzsimkáná) egy eredetileg Ázsiából származó autós ügyességi sport, ahol egy zárt pályán kell minél gyorsabban haladni bóják és egyéb terepakadályok között. Amerikában Ken Block rallyversenyző terjesztette el, amikor 2008-ban egy Subaru WRX STI-vel látványos videót készített a saját Gymkhana elképzeléséről. Egy évvel később az akkori új generációs STI-vel csinált egy még vagányabb második részt is, amivel egészen új szintre emelte az autós filmezést. Ezután Fordra váltva évente készített újabb és újabb pazar Gymkhana epizódokat. 2020-ban aztán az őrült sportok fenegyereke, a sokszoros rallybajnok Travis Pastrana folytatta a hagyományokat, aki újra Subaruval borzolta az autós sportok rajongóinak az érzékeit egy igazán fergeteges videóban. Az idei évre pedig igazi különlegességgel állt elő, hiszen az új Gymkhanában egy 1983-as családi Subarura hajazó, 862 lóerős, eszement járgánnyal füstöli a gumit Floridában. Érdekes, hogy ott ahol eléri a 165 mérföldes, azaz kb. 265 kilométeres sebességet, mi is mentünk volna pár hete, ha nem jön a hurrikán, mégpedig természetesen egy Subaruval. Persze egy kicsit lassabban, hiszen idén már kétszer kaptak el gyorshajtásért. ☺

 

2023. január 3. Motoros szán balesetben tegnap sajnálatosan elhunyt a Gymkhana videók atyja, Ken Block (1967-2023). Emlékül itt a kedvenc Gymkhanám az amerikai rallylegendától.

Novemberi minivakáció 1. - Outer Banks

November első felére egy kéthetes floridai road tripet terveztünk, nagyjából a tizenegy évvel ezelőtti utunkhoz hasonlót. A fő célunk mindhárom floridai nemzeti park megtekintése lett volna, az Everglades, valamint két tengeri nemzeti park, amelyek csak hajóval közelíthetőek meg, de ezeken túl is számtalan érdekes kalandra volt kilátásunk. Az első nap után azonban visszafordultunk, mert megtudtuk, hogy a szokatlanul meleg időjárás miatt egy ilyenkor már nem várt hurrikán alakult ki az Atlanti-óceánon, ami szintén Floridát szemelte ki éppen az ott tartózkodásunk idejére. Az első estét az eredeti tervek szerint az Outer Banksen töltöttük Észak-Karolinában és másnap megnéztünk néhány érdekes helyszínt a környéken. Az Outer Banks elég messze van tőlünk, ezért hosszú utat kellett megtennünk az első napon (térkép). Az odavezető úton egy számunkra új államban is jártunk, hiszen Delaware eddig kimaradt a road tripjeink során. Biden elnök államával azonban már 41-re bővült a meglátogatott amerikai államok listája.

Élmény volt Észak-Karolina felé közel 30 kilométert az Atlanti-óceánon autózni

 

A forgalmi dugókkal lassított úton az első nap végére már nagyon szerettünk volna ágyba bújni, ám a kissé sietős haladásunkat egy rendőr nem nézte jó szemmel és ismét gyorshajtás miatt állítottak félre. Az 50-es táblánál 65-tel mentem. Sajnos az észak-karolinai kopó nem rontotta el a lakcímet, így most nem volt esély megúszni az ügyet. Annyiban próbált rendes lenni, hogy 64-et írt a büntetőpapírra (ticket), mert ezáltal éppen a súlyosbító határ alatt maradok, így nem kell személyesen visszamennem a bírósági tárgyalásra, hanem online is befizethetem a büntetést. Látszik, hogy minden államban mások a szabályok, most ugyanis pontosan feltűntette a ticketen a büntetés összegét ($227), míg ezt például New Yorkban a bíróság állapította volna meg. Az eset után aztán a szállodában hallottunk a hurrikánról, így nem igazán indult jól az idei nyaralásunk. Másnap reggelre eldöntöttük, hogy inkább átszervezzük az egészet és megpróbáljuk a legtöbbet kihozni ebből a kényszerűen lerövidített késő őszi vakációból.

 

Tipikus tájkép az Outer Banksen

A közelgő vihar szele már itt is érződött, az Atlanti-óceánt még sosem láttuk ennyire haragosnak. Az Outer Banks az összefoglaló neve azoknak a szigeteknek, amelyek Észak-Karolinát határolják és védik az óceán eróziós hatásaitól. Ezek a külső részek szinte mindig szelesek, ezért kifejezetten alkalmasak voltak az emberiség kezdeti repülési kísérleteihez. A Wright testvérek Ohioból költöztek ide, hogy a többnyire stabil szelek segítségével az elsők legyenek, akik önerőből a magasba emelkednek egy a levegőnél nehezebb, motorral hajtott és irányítható repülőgéppel és ezzel beírják a nevüket és Amerikát a repülés korai történetébe. Az első repülésre 1903. december 17-én került sor, amikor Orville 12 másodpercet töltött a levegőben és ezalatt 37 métert tett meg. Aznap felváltva összesen négyszer repültek, a második repülés 53, a harmadik pedig 61 méter hosszú volt. A negyedik repülés viszont majdnem egy teljes percig tartott és Wilburnek 259 métert sikerült a levegőben haladnia a saját tervezésű és építésű Flyer I nevű repülőgépükkel. Az emberiség első motoros repüléseinek a helyszínén ma emlékmű áll. A Wright Testvérek Nemzeti Emlékművet a viharos szél ellenére is megnéztük. A múzeumban láttuk a Flyer I pontos mását és az első repülőgép néhány eredeti alkatrészét is, majd megnéztük a repülések helyszínét. Hihetetlen élmény volt egy ilyen rendkívüli történelmi helyszínen állni.

Bal oldalon az indulási, középen az első három, jobb szélen pedig a negyedik landolási pont látható

Mielőtt elhagytuk Észak-Karolinát és továbbmentünk a következő napi célpontunkhoz, még megálltunk az Aligátor-folyó Nemzeti Vadrezervátumban. Itt autózgattunk kicsit a floridai Evergladesre emlékeztető tájban, de sajnos egyetlen aligátorral sem találkoztunk. Ennek ellenére jól éreztük magunkat az állam kissé szélcsendesebb részén. Egy rövid túraút bejárása is belefért az időnkbe, ahol megfigyeltük a vadmenedék különleges vizes élőhelyét. Sajnos a területre jellemző vörös farkassal nem találkoztunk, de láttunk madarakat, teknősöket és egy nagy halászviperát. Amikor a közelébe értünk, fenyegetően kitátotta a száját és a hófehér szájpadlása jelezte, hogy miről kapta az angol nevét: cottonmouth, azaz gyapotszájú. Természetesen nem zargattuk és nagy ívben kikerültük ezt a gyönyörű mérgeskígyót. A jó kis kirándulás után aztán útnak eredtünk, hiszen több órányi vezetés várt még ránk, hogy elérjük az új uticélunkat.

 

Az ilyen vadvédelmi menedékeket általában autóból lehet a legjobban megfigyelni

Keleti Part Road Trip 4. - Videós összefoglaló

A keleti parti utazásunk floridai része december 2-án, pénteken zárult, miután néhány remek napot töltöttünk Miamiban és az Everglades Nemzeti Parkban. Korán reggel keltünk útra, hogy hazainduljunk Syracuse-ba. A hazaút két napig tartott. Az éjszakát a Dél Karolina állambeli Florenceben töltöttük. A nyaralásunk alatt 8 államot érintve, mintegy 5300 km-t autóztunk. Az alábbi videó a floridai részbe nyújt egy kis betekintést, összefoglalva a road trip legfontosabb részeit.

Keleti Part Road Trip 3. - Everglades Nemzeti Park

A keleti parti kirándulásunk másik fő célja Miami mellett az Everglades Nemzeti Park meglátogatása volt. Az Everglades egy hatalmas édesvízi mocsárvilág Florida déli részén. Az itt kialakított nemzeti park a második legnagyobb nemzeti park Amerikában. Az Everglades nagyon változatos élővilágnak ad otthont: mangrovefák, mocsárciprusok, rengeteg pálmaféle és megannyi orchideafaj képviseli a növényvilágot. Igencsak gazdag az állatvilága is, különösen látványosak az aligátorok és a területen élő szubtrópusi madárvilág: királygém, zöld gém, hollókeselyű, kék gém, amerikai kígyónyakúmadár és rengeteg egyéb szárnyassal találkozhat az ide látogató.

Mi november utolsó napját szántuk a mocsárvilág bejárására. Korán reggel indultunk és a park fő útján autóztunk végig, amíg elértük a tengerpartot. Az út során számtalan helyen megálltunk és kisebb gyalogos túrákat tettünk. A legérdekesebb az Anhinga túraútvonal volt. Ez rögtön a park bejáratához legközelebbi leágazásnál található, így itt kezdtük a napot és a nap végén is ide tértünk vissza, hogy egy látványos trópusias naplementét is lássunk. Itt találkoztunk több aligátorral és a legtöbb madarat is itt sikerült megfigyelni. Biológusként igazán feledhetetlen élmény volt kicsit barangolni az Evergladesben. Talán egyszer még lesz alkalmunk jobban is "elmerülni" a mocsárban!

Keleti Part Road Trip 2. - Miami

A keleti parti utazásunk fő célállomása Florida volt. Vasárnap estére érkeztünk meg Florida Citybe, ami Miamitól nagyjából 50 km-re fekszik. A szállásunk egy szokásosan kellemes motel volt. Innen jártunk be Miamiba minden nap. Ezt a nyaralást elsősorban pihenésnek szántuk, így az idő nagy részét az Atlanti-óceán partján, a híres South Beach-en töltöttük napozással és fürdőzéssel. Főleg a délelőttök teltek így, hiszen Miami partjai kelet felé néznek, délutánra a nagy felhőkarcolók már árnyékot vetnek a strandokra, ezért délutánonként inkább Miami Beach utcáin sétálgattunk, majd esténként az egyik sétálóutcán kipróbáltunk néhány remek éttermet és cukrászdát. Az egyik délelőttöt pedig a Miami tengeri aquariumban töltöttük, ahol többek között nagyon látványos delfin- és fókashow-t láttunk.

Végül még egy teljes napot is eltöltöttünk az Everglades Nemzeti Parkban, de ez megér majd egy külön posztot is.

Keleti Part Road Trip 1. - Washington DC

Az idei Hálaadás némileg különbözött a korábbiaktól, mivel most nem az ünnepléssel foglalkoztunk, hanem felkészültünk a nagy utazásra. Másnap, november 25-én indultunk ugyanis eddigi legnagyobb amerikai úti kalandunkra, melynek célja, hogy északról, az ilyenkor itt már téli időjárásból indulva autóval végigmenjünk a keleti parton az USA legdélebbre fekvő állama, a szubtrópusi Florida felé.

Az út három napig tartott. Az első nap végére értünk Washington DC-be, ami tavaly annyira lenyűgözött minket, hogy mindenképpen szerettük volna útba ejteni. Péntek este elfoglaltuk az előre lefoglalt szállásunkat, majd szombaton egy teljes délelőttöt szántuk rá, hogy ismét megcsodáljuk a város nevezetességeit, a Monumentet, a Jefferson-emlékművet, a Lincoln-emlékművet és az ezzel szemben fekvő tükörmedencét, amiben azonban ezúttal sajnos nem volt víz, mivel a néhány hónappal korábban bekövetkezett földrengés komoly károkat okozott benne és a helyreállításán azóta is folyamatosan dolgoznak. Végül a Kapitóliumot is megnéztük, igaz, csak messziről, mert még hosszú út állt előttünk, ezért nem sokkal dél után búcsút vettünk a várostól.

Este tízig autóztunk, amikor már úgy gondoltuk, hogy ideje lenne nyugovóra térni. Nem volt foglalásunk, mivel pontosan nem tudtuk, meddig jutunk el, de szerencsére könnyedén találtunk az autópályához közeli szállást. Dél-Karolina államban voltunk és a hőmérsékleten ugyan még nem éreztük a változást, de a pálmafák már jelezték, hogy jóval délebbre vagyunk. Másnap aztán viszonylag korán indultunk is tovább, mivel még egy hosszú, autóban töltött nap várt ránk. Ahogyan dél felé haladtunk, úgy a táj is egyre kellemesebb arcát mutatta és vasárnap estére végre elértük a célállomást, Florida Cityt, de a floridai kalandokról majd külön posztokban számolunk be.

Dél-Karolina

Florida