Svájci konferencia és csokimúzeum

Idén ismét Svájcra esett az éves DEL-symposium megrendezése. A konferencia ezúttal is Zürichben volt, amin a volt munkatársam, Antonella is részt vett. A kétnapos rendezvény most is jól sikerült. A második nap lezárásaként pedig az egykori bayloros kollégákkal vacsoráztunk.

 

Ha már Zürichben voltunk, megnéztük a Lindt csokigyár híres bemutatóházát is, ahol a rengetegféle csokoládé mellett még egy óriási csokis szökőkutat is láttunk. Be is vásároltunk az édességekből és élveztük a látványt, sőt még a legismertebb svájci sportolóval, Roger Federerrel is fényképezkedtünk a szökőkút előtt, vagy legalábbis a digitális képével.

Amíg én a konferencián voltam, Gábor ismét az Alpokba ment kőszáli kecskéket fotózni. Később majd posztol róluk képeket.

Kalandvideó Maine Északi Erdőrengetegéből

Augusztus végén néhány napot Maine állam Északi Erdőrengetegében töltöttem. A cél az volt, hogy egy igazi természetfotós úton is teszteljem a Tacomát és a tetősátrat. Maine távoli erdei tökéletesen alkalmasak voltak erre a célra, hiszen pár nap alatt több, mint 150 kilométert mentem elhagyatott földutakon és két éjszakát is a vadonban töltöttem mindenkitől távol, pont, ahogyan szeretem. Az út során ermészetesen jutott némi idő természetfotózásra is. Az első hajnalon látványos pirkadat fogadott a Penobscot-tó mellett (térkép), míg a második, kissé felhős, esős reggelen a Hurricane-tó partján (térkép) amerikai vörös mókusok vették körül a táborhelyemet, lehetőséget adva egy kis vadállatfotózásra is. A magányos kalandról ezúttal is készült egy videó, amelyben szöveg nélkül törekszem bemutatni a természetfotós miniexpedíciót jellemző légkört.

Természetfotós videó: partimadarak

Két évvel ezelőtt rendszeresen jártam partimadarakat fotózni az Atlanti-óceán partjára. Idén újra elmentem néhányszor a Milford Point Madárrezervátumba (térkép) és kiegészítettem a fotókat videókkal is. A két anyagból pedig összeállítottam egy természetfotós videót, amelynek főszereplői a ritka rövidcsőrű lilék, amelyek itt szoktak fészkelni és felnevelni a csibéiket. A videóban igyekeztem visszaadni a kora reggeli természetfotózások hangulatát.

Őszi tájfotós videó

Az ősz általában a legszebb időszak New Englandben. Az idei év azonban a különösen száraz nyár és a meleg ősz miatt merőben eltért a szokásostól. A fák leveleinek a színe visszafogottabb volt és a lombhullás is hamarabb kezdődött a megszokottól. Ennek ellenére szerettem volna lefotózni, amit az idei ősz nyújtott, és végül még videón is megörökítettem az őszi természetfotós kalandjaimat. A nyári vermonti videómhoz hasonló kisfilmben ezúttal nincs kempingezés, hiszen most inkább a közeli erdőkben fotóztam, viszont a tarka táj fényképezéséhez régi filmes fotótechnika mellett döntöttem. A színes diafilm ugyanis egyedi módon képes az őszi táj rögzítésére. A csendes videó csupán a természet hangjait, az erdei túrázás lépteinek zörejét, az analóg technika hamisítatlan zaját és persze némi megnyugtató zenét tartalmaz.

Az új videókamerával sikerült ugyan az első nap néhány felvételét túlexponálnom, de a második alkalomra már javítottam a beállításokon, így a videó nagy része többé-kevésbé úgy néz ki, ahogyan kell. A fotókkal viszont maximálisan elégedett vagyok. A régi Canon EOS-1 fényképezőgép hibátlanul működött, és a Kodak színes diafilmje is hozta az elvárhatót. Ahogyan Ausztráliában az Uluru vöröslő szikláit, úgy az őszi színeket is remekül rögzítette ez a film. A videóba tizenkét kép került be, amelyekből az alábbi négy a személyes kedvencem.

DEL-szimpózium Bostonban

A tudományterületem éves konferenciája a tavalyelőtti svájci helyszín után idén ismét Bostonban került megrendezésre. A jelenlegi tudományellenes hozzáállás miatt a folyamatos leépítések tavasszal az én munkahelyemet is elérték (bár engem egyelőre elkerültek), így csupán egy munkatársammal vettem részt a szimpóziumon. Két korábbi kollégám azonban továbbra is állást keresve, magánúton is eljött Bostonba, főleg kapcsolatépítés céljával, így természetesen velük is találkoztunk. A konferenciát a Northeastern University tudományos komplexumában tartották és a nagyszerű előadásokon túl érdekes szakmai posztereket is láttam. Amíg én a konferencián voltam, Gábor a Plum Islanden madarászott, amiről majd külön poszt készül.

A munka után egy kubai étterembe mentünk szórakozni a barátainkkal, Nickkel, aki korábban a vegyészeti csoport vezetője volt a cégnél, valamint Antonellával, aki az egyik vegyész volt. Őt is elkísérte a férje, Pablo. Rajtuk kívül még Jordan volt velünk, aki vegyész-informatikusként továbbra is segíti a munkámat az Arvinasnál. Az autentikus étterem nem csak jól nézett ki, de az étel is finom volt és méltán híres a mojitó koktéljairól is.

Másnap pedig meglátogattuk két régi texasi kollégámat, Nihant, Johnt és a kisgyereküket. Mindketten vegyész-informatikusok, a Baylorban John végezte azt a munkát, amit a jelenlegi munkahelyemen Jordan művel. Pár éve munka miatt költöztek Bostonba, de jelenleg John is állást keres sokezer kutatóval együtt az országban. Mindezek ellenére jó hangulatban teltek a baráti találkozók is. Ezt követően Cape Codra mentünk fókanézőbe, amiről majd Gábor posztjában számolunk be.

Természetfotós miniexpedíció Vermontban

Az Amerikai Erdészeti Szolgálat fennhatósága alá tartozó nemzeti erdők a legideálisabb helyszínek természetfotós expedíciókhoz. A védett területeken nemcsak a vadvilág élhet zavartalanul, de szabadon lehet vadkempingezni is, így többnapos kiruccanásokra is van esély. Mivel nem kell szállást foglalni, így nem szükséges hetekkel, vagy hónapokkal előre tervezni, ami a kiszámíthatatlan időjárás miatt szintén nagy előny. Júliusban ismét egy ilyen kis miniexpedícióra mentem a vermonti Green Mountain Nemzeti Erdőbe (térkép), amit ezúttal videón is megörökítettem. A beszédmentes videóban úgy érzem, sikerült visszaadni egy ilyen kis kirándulás hangulatát: van benne némi terepi autózás, kempingezés, túrázás és persze sok-sok fotózás.

Egy kis kullisszatitkot elárulva, bevallom, hogy valójában két éjszakát töltöttem az erdőben, az első délutánon és reggelen főleg a videózásra koncentráltam, míg a másodikon már a fotózásé volt a főszerep. Mivel azonban tudtam, hogy a videóban nem akarom a két alkalmat külön bemutatni, ezért a híres Attenborough-i trükköt alkalmaztam, és másnap reggel is az előző napi inget vettem fel, hogy a videóban ne legyen zavar. A felvételek elkészülte után persze kicseréltem az inget egy tisztára. Egy ilyen miniexpedicíón nincs garancia a jó fotókra, és készítettem már jobb képeket is, de azért így sem lehetek elégedetlen. Íme a kedvenceim az útról:

Amerikai csíkosmókus

Kanadai hód

Napkelte a tavon

Hűvös reggeli pára

Jeges búvár

Misztikus hangú madarak

A világ legjobbjai között a természetfotós blogom

A 2017-es elismerés után, idén ismét beválasztották az angol nyelvű természetfotós blogomat a világ legjobb természetfotós blogjai és honlapjai közé. Az igazán nagy neveket tartalmazó lista itt érhető el, ahol jómagam a 30. helyre kerültem.

Tengerparti madárfotózás

A Milford Point Madárrezervátum (térkép) a nevének megfelelően számos madárnak ad otthont, köztük a ritka rövidcsőrű lilének és a folyton civakodó fenyérfutóknak. A tengerparti élőhelyre a madarak többsége táplálkozni jár, de a lilék szerencsére itt nevelik fel a fiókáikat is, így akár a gyorsan szaladó, kis pelyhes csibéikkel is találkozhatunk errefelé. Április óta rendszeresen látogattam ezt a helyszínt, hogy fotókat készítsek a szárnyasokról. Mindig napkelte előtt érkeztem, hogy az embereket elkerülve a legszebb fényekben örökíthessem meg a természet ébredését. Íme a kedvenc fotóim. További képek a természetfotós blogomban találhatóak.

Új cikk az Állatvilágban: A hawaii barátfóka

Az Állatvilág magazin 2024/4. számában megjelent egy cikkem a hawaii barátfókák életéről. A barátfókák nagy kedvenceink voltak, amíg Hawaiin éltünk, és több Hawaiiról készült írásomban szerepeltek már, de ideje volt egy külön cikkben is bemutatni ezt a különös állatfajt. Természetesen ezt az írást is a saját fotóim illusztrálják. A  folyóirat kapható az újságárusoknál.

Svájc

Szeptember elején egy pár napot Svájcban töltöttünk. Gabi egy kétnapos konferencián vett részt Zürichben, én pedig addig természetfotóztam a Berni-Alpokban, majd két napot együtt is eltöltöttünk az Alpok egy másik régiójában. Zürichbe érkezve autót béreltünk és egy kicsit megnéztük a várost. Őszintén megvallva, a nagyvárosok nem igazán a mi világunk, így túl sok időt nem is pazaroltunk rá. Bevásároltunk néhányat a híres svájci csokikból és egy remek étteremben kipróbáltuk a helyi gasztronómiát is (sült borjúkolbász, hagymás szósszal és sült reszelt krumplival), majd nyugovóra tértünk a hosszú és fárasztó repülőutat követően.

Amíg Gabi a konferencián szívta magába a tudást, addig én elautóztam a Niederhornra (térkép), hogy kőszáli kecskéket fotózzak. Az út kifejezetten szép volt, a vidéki Svájc már sokkal inkább nekünk való térség. Gyönyörű kisvárosokon keresztül értem Beatenbergbe, ahonnan gondolával mentem fel a Niederhorn csúcsára. A közel 2000 méteres hegyről indulva aztán egy csodás hegygerincen sétálgattam a kecskék után kutatva. A kőszáli kecske (Capra ibex) kiváló hegymászó és az Alpok magasabb régióiban él. Jó pár kilométert gyalogoltam a gerincen és élveztem a gyönyörű kilátást az Alpok magas hegycsúcsaira. Az egyik oldalon egy mély völgyben néhány magányos házikó állt, a másikon két tó és a közöttük lévő város, Interlaken helyezkedett el. A település fölé magasodva tornyosult a svájci Alpok egyik legszebb régiója olyan 4000 körüli hófödte hegycsúcsokkal, mint az Eiger, a Mönch és a Jungfrau, amely 4158 méteres magasságával a régió legnagyobb csúcsa. Nagyon jól éreztem itt magam, amit csak fokozott, amikor rátaláltam a meglepően meleg időjárás miatt a hegygerinc árnyékos oldalán hűsölő kőszáli kecskékre. Egy darabig csak figyeltem a pihengető és kérődző állatokat, majd amikor délután négy körül kijöttek a tisztásra legelészni, végre fotózni is tudtam őket. Nagy szarvú bakkal sajnos nem találkoztam, de a csoportban lévő aranyos kecskegidák látványa kárpótolt. Jó alaposan körbefotóztam az érdekes patásokat és úgy döntöttem, hogy a következő "munkanapot" is közöttük töltöm, így végül lett egy komplett galériám a kőszáli kecskékről.

A kétnapos konferencia után elhagytuk Zürichet és átmentünk az Engadin régióba. A híres síparadicsomban, St Moritzban szálltunk meg, az 1928-as és az 1948-as téli olimpiák helyszínén. Az alpesi városka azonban nyár végén is nyüzsgött. Először Pontresinába mentünk, ahol abban reménykedtem, hogy Gabival közösen is látunk majd kőszáli kecskéket. Nem volt azonban szerencsénk, de így is kirándultunk egy jót a környéken. Sífelvonóval mentünk fel az Alp Languardra (térkép). A libegő 2326 méteren tett ki minket, ahonnan még jókora túrát tettünk meg az Alpokban. 2732 méter volt a legamagasabb pont, ahova eljutottunk. Innen egy nagy kitérővel tértünk vissza a libegőhöz és összesen 14 kilométert gyalogoltunk a hegyen a kecskék látványában reménykedve. Helyenként kifejezetten nehéz terepen haladtunk és volt, hogy szédítő mélység tátongott a túraútvonal alatt. Néhány mormotán kívül azonban nem láttunk más vadállatot a hosszú túra során. Szerencsére emberrel is alig találkoztunk, így szinte magunkban élvezhettük a hegyet. A látvány pedig csodás volt, a Piz Bernina 4049 méteres hófödte csúcsát szinte mindenhonnan láttuk, kellően magasra érve pedig az alatta található Morteratsch-gleccser is feltűnt. Sajnos a klímaváltozás miatt évről-évre egyre kevesebb marad az Alpok gleccsereiből.

A negyedik svájci napunkat az ország egyetlen nemzeti parkjában, a Svájci Nemzeti Parkban (térkép) töltöttük. Több túrát is beterveztünk a csodás hegyen, ám a továbbra is szokatlanul nagy meleg miatt néhányról le kellett mondanunk. Így is sikerült több, mint 10 kilométert túráznunk, ezért nincs okunk panaszra, sokat láttunk a nemzeti parkból. Sajnos azonban itt sem találkoztunk kőszáli kecskékkel, így a nap fénypontjait két mormotatelep felfedezése adta. Mindkét helyen láttunk is néhány alpesi rágcsálót, bár a nagy fűben nem volt könnyű képeket készíteni róluk. Svájcot végül nagyon kellemes élményekkel gazdagodva hagytuk el. Ezután pedig vártak ránk a magyarországi kalandok, amelyekről majd a legközelebbi bejegyzésben számolunk be.