Költözés Texasból Connecticutbe

Az USA-ban teljesen megszokott, hogy az emberek költöznek, így komoly iparág épült arra, hogy mindenki a számára leginkább megfelelő módon tehesse ezt meg. Az egyik legelterjedtebb megoldás az önköltözés, amikor teherautót bérelnek és maguk viszik a cuccaikat az új lakóhelyükre. Ez annyira amerikai, hogy régóta álmodoztunk már arról, hogy egy ilyen szerelvénnyel egyszer mi is átszeljük az országot. Mivel most először költöztünk úgy, hogy nem kellett egy óceánon is átkelni, ezért rögtön kaptunk is az alkalmon. Az egyik legrégebbi és legismertebb költözési felszerelések bérlésével foglalkozó cég a U-Haul. Mi is őket választottuk, hiszen a teherautón kívül dobozokat és egyéb csomagolóanyagokat, valamint a bútorok és a dobozok szállításához való eszközöket is lehet tőlük bérelni.

U-Haul truckok 1973-ban

Mindenük van, ami a költözéshez kell

A U-Haul egy országos elterjedésű cég, így bárhol lehet tőlük teherautót bérelni és bárhol le is lehet azt adni. Különböző méretű járgányokkal rendelkeznek, mi a 15 láb hosszú verziót választottuk, ami bőven elegendő volt nekünk. Béreltünk egy utánfutót is, amire felraktuk az autónkat és így vontatva szállítottuk Connecticutbe. Így legalább együtt tudtunk utazni a truckban és nem volt annyira unalmas ez a rendkívül hosszú út. A teherautó egy Ford E-450-es modell volt, amit egy 6800 köbcentiméteres V10-es benzinmotor hajtott hatsebességes automata váltóval. A több, mint 300 lóerő és a közel 600 Nm-es nyomaték könnyedén mozgatta ezt a nagyjából 7 tonnás szerelvényt. Mi a sebességhatárokat betartva, többnyire 90 km-es tempóval haladtunk, amit emelkedőkön is könnyedén tudtunk tartani és így átlagosan 23 liter benzint fogyasztottunk 100-on, ami egyáltalán nem rossz egy ekkora monstrumtól.

Az út 2900 km hosszú volt és 4 napig tartott. Szeptember elsején (vasárnap) indultunk és az egész útvonalat már korábban alaposan megterveztük. Kinéztük, hogy hogyan tudjuk elkerülni a legtöbb nagyvárost és a potenciális szálláshelyeket is előre feljegyeztük, hiszen egy ilyen karavánnal csak olyan helyeken tudtunk megállni, ahol van kamionos parkoló is.

Az utak helyenként rendkívül rossz minőségűek voltak, így nagyon izgultunk a cuccaink miatt, de szerencsére mindent olyan alaposan becsomagoltunk és kikötöttünk, hogy végül semmink sem károsodott ezen a hosszú és időnként nagyon pattogós úton. A tréler egyik gumija azonban a második napon megsérült, amit szerencsére időben észrevettünk, így elkerültük a durrdefektet. A segítség egy órán belül meg is érkezett és néhány perc alatt kicserélte a kereket, így gond nélkül folytathattuk az utunkat. A dél-keleti államok elég unalmasak, ezért a defekten kívül más érdekesség nem is történt errefelé. Tennessee-től északra azonban már elég szép helyeken jártunk. Összesen 11 államban vezettünk, amiből számunkra csupán egy volt új, hiszen Nyugat-Virginiában még nem voltunk korábban. Most is csak egy pár mérföldes szakaszig érintettük, de legalább már ezt az államot is kipipálhatjuk.

A tervek szerint szeptember 4-én (szerdán) meg is érkeztünk New Havenbe. Valójában Gabi munkahelye van csak ott, mi egy szomszédos kisvárosban, Hamdenben lakunk. Csütörtökön fel is pakoltuk a cuccainkat, majd leadtuk a truckot és a trélert. Pár nap alatt mindent el is rendeztünk a lakásban, ami nagyon kényelmessé teszi az újrakezdést, összehasonlítva például a korábbi költözéseinkkel, így egyértelműen megérte az önköltözést választanunk. Az útról egy rövid kis videót is készítettünk, ami talán némileg visszaadja egy ilyen költözős "road trip" hangulatát.

Északi Road Trip 1. - Esküvő Ohioban

Az egyik volt Syracuse-i munkatársam, John június 10-én megnősült. Az esküvőre mi is hivatalosak voltunk és mivel a szertartás Ohioban, a Kelleys Islanden volt, ami a kanadai határ mentén van, ezért úgy döntöttünk, hogy egy road tripet kerekítünk az esemény köré. Jó előre felkészültünk, pogácsát sütöttünk az útra, valamint autót béreltünk (Ford Focus), mert nem akartunk egy hét alatt ennyit belehajtani a saját kocsinkba.

Csütörtök reggel indultunk és az út odáig két napig tartott. Az első napon Texast elhagyva Arkansason át Tennessee államig jutottunk. Estére értünk Memphisbe, így már nem volt időnk megnézni Elvis házát, de azért miután nagy nehezen rábukkantunk, egy képet készítettünk a bejáratnál, majd mentünk tovább Nashville, a country zene fővárosa felé, ahol azonban sajnos még egy kép erejéig sem volt időnk megállni. Az út eme szakaszára nem volt szállásfoglalásunk, egy út menti motelben töltöttük az első éjszakát. Másnap aztán északnak vettük az irányt és Kentucky után el is értünk Ohioba. Szinte minden államba belépve lehetőség van egy üdvözlőcenterbe betérni, ahol rengeteg információ szerezhető be az adott államról és a legtöbb helyen még ingyen kávé is várja az utazókat. Korábbi utazásaink során vagy nem voltak ilyenek, vagy csak nem tűntek fel, de most nagyon tetszettek ezek az állomások, az ember rögtön átérezhette az új állam hangulatát, mert bár az Egyesült Államok egyetlen ország, de minden államnak megvannak a maga sajátosságai.

Elvis házánál - Memphis, Tennessee

Nashville, Tennessee

A kilenc állam, amit érintettünk az út során

Az út Sandusky-ig, az Erie-tó partján található északi állomásunkig nagyon kellemes és változatos volt. A rendkívül felelőtlenül és önzőn vezető kamionosok ugyan sok helyen rontottak az élményen, de többnyire szép helyeken jártunk és nagyon élveztük a road tripet. Sanduskyban volt előre foglalt szállásunk, mégpedig a kedvenc hálózatunk egyik tagjában, ahol a korábban összegyűjtött hűségpontjaink egy részét felhasználva féláron töltöttünk két éjszakát. Szombat reggel még gyorsan elmentem egy fodrászhoz kivasaltatni a hajamat, majd átkompoztunk a Kelleys Islandre. A sziget nem meglepő módon egy másik nagy-tavi helyre, az Ontárió-tónál lévő Ezer-szigetek vidékére hasonlított és nagyon kellemes hétvégi kirándulóhelynek tűnt. John párja, Shannon és családja sok időt tölt itt, ezért is választották ezt a gyönyörű helyet az esküvőre. A sziget nem túl nagy és sokan nem is hozzák át ide az autójukat, hanem golfkocsit bérelnek, hogy azzal járják be a környéket. Mi kocsival nagyjából fél óra alatt eljutottunk minden helyszínre, ahová út vezet, szóval tényleg nem valami nagy, viszont igencsak hangulatos hely. Az esküvő nagyon jó volt, Shannon is szimpatikus és jó volt újra találkozni Johnnal is, kár viszont, hogy a Syracuse-i csapatból más nem tudott eljönni. Az amerikai esküvőkön nem szokás a hajnalig tartó mulatozás, a lakodalom este kilenckor véget ért, így még időben vissza tudtunk kompozni és alaposan kipihenni magunkat az út további részére.

Valahol Kentuckyban

A szállásunk Sanduskyban, Ohioban

A komp

Kelleys Island, Ohio

Kelleys Island partja, a távolban a Mainland

Tipikus utcakép Kelleys Islanden

Shannon és John

Az ifjú párral

Selfie a Kelleys Islanden

Vasárnap reggel már indultunk is tovább a road tripünk másik fő állomása felé, a Great Smoky Mountains Nemzeti Parkba, Tennessee-be. Az itt szerzett élményeinkről majd Gábor egy külön posztban fog beszámolni. A Smokies (ahogyan a helyiek hívják) után éppen csak érintettük Georgia államot, majd Alabama után értünk Mississippibe. Itt szintén nem volt foglalásunk és nem is volt egyszerű szállást találni. Órákig mentünk a sötétben szinte teljesen egyedül az úton. Olyan tipikus horrofilmes hangulata volt ennek a szakasznak, szinte már vártuk, hogy a fák közül kilép valaki egy baltával, vagy láncfűrésszel, hogy a maradványaink aztán örökre eltűnjenek az erdőben, amikor végre beértünk egy városba, ahol sikerült szállást is találni. ☺ Miután túléltük az éjszakát, egy gyors reggeli után indultunk tovább az utolsó nagy szakaszra, ahol a mocsaras Luisiana hídjain áthaladva egy hét után újra Texasba értünk. A road trip során nagyjából 4700 kilométert autóztunk, kilenc államot érintettünk Texast is beleszámítva és rengeteg új élménnyel gazdagodtunk. Ismét megállapithattuk, hogy az USA rendkívül sokszínű ország, ahol a látnivalókból sosem lehet kifogyni.

Kelet Tennessee-ben

A Smokies lábánál

A Louisiana-i mocsárban

Újra Texasban