Oregon Trail Road Trip - bevezető

Túl vagyunk egy újabb nagyszerű amerikai road tripen. A legutóbbi nyugati irányú útunkon a Yellowstone volt a fő úti célunk, ezúttal azonban elmentünk egészen Oregonig, meg vissza és sok helyen követtük a történelmi Oregon Trail egykori útvonalát, ahol kalandvágyó vándorok utaztak nyugatra az 1800-as években, hogy az új vidéken letelepedjenek.

Az út 18 napig tartott és Connecticuttel együtt 18 államot érintett, amiből 5 állam új volt a számunkra: Iowa, Nebraska, Idaho, Oregon és Washington. Az összes kitérővel együtt nagyjából 11000 kilométert mentünk, és ezzel már 46-ot láttunk az 50 amerikai államból.

Az út fő célja a különféle természeti szépségek megtekintése volt, hiszen elsősorban mégiscsak ez adja Amerika különlegességét. Ezekről a csodás helyszínekről majd néhány külön posztban fogunk beszámolni a következő hetekben, most pedig az út egyéb érdekességei következnek.

A harmadik napon érkeztünk meg Iowába, ahol megálltunk az IOWA 80-nál, a világ legnagyobb kamionos pihenőjénél (térkép). Ez az I-80-as autópálya mentén található, ami az egyik leghosszabb amerikai út. Nyugat felé haladva többnyire ezen az úton haladtunk. A hatalmas kamionos pihenő parkolójában 900 kamion fér el. Napi 5000 vendég fordul meg itt, akiknek a kiszolgálásán 450 alkalmozott szorgoskodik. Van itt többek között mozi, fogorvos, templom és egy kamionos múzeum is. A meglepően érdekes kiállításon több, mint 100 antik teherautó látható, köztük olyan klasszikusok, mint az 1931-es Ford Model AA, vagy az amerikai filmekből ismert hagyományos "csőrös kamion", a Peterbilt számos típusa. Az egyik legszebb példány az az 1969-es Peterbilt volt, amelyet az eredeti tulajdonosa 20 éven át használt, és ezen időszak alatt 4 millió balesetmentes kilométert tett meg vele. A múzeumban a különféle kamionokon túl néhány tipikus amerikai benzinkút is látható volt.

A 4 millió kilométert futott 1969-es Peterbilt 359 típusú kamion

Másnap már Nebraskában jártunk, ahol megálltunk az Archway nevű emlékműnél, amely átszeli az I-80-as autópályát (térkép). Az Archway-ben található a legamerikaibb múzem, amit valaha láttunk. A múzeum ugyanis bemutatja az első telepesek útját, akik az Oregon Trailen vándoroltak és a kontinens nyugati területeinek benépesítését végezték. Ezen kívül az ország úthálózatának kiépítéséről is láthattunk kiállításokat, mint például a Lincoln Highway-ről, ami az első kontinenst átszelő út volt. Mára ezt váltotta le az I-80-as autópálya. Ami pedig a leginkább tetszett, hogy a múzeumban képet kaphattunk arról is, hogy hogyan vált Amerika autós nemzetté, ahol ennyire természetesek az országjáró autós kirándulások. A nagyon profin működő telefonszerű eszközön sok egyéb érdekes információt is hallottunk a kiállításokról. Naplementére pedig elértük a Chimney Rock nevű kőképződményt (térkép), hogy a saját szemünkkel is lássuk ezt a fontos útjelzőt, amit képen már a múzeumban is megtekintettünk.

Nebraska nyugati részén látható a Chimney Rock, ami fontos útjelző volt a vándorok számára

A nagyobb amerikai utakon általában 30-40 mérföldenként található valamilyen pihenőhely az autósok és persze a kamionosok számára, ahol kinyújthatja elgémberedett tagjait a hosszú úton megfáradt utazó. Néhány helyen csak WC és egy kis piknik area található, de a nagyobb megállókban gyorséttermek és akár zuhanyzók is rendelkezésre állnak. A hosszabb útszakaszokon a szokásos pihenőkön kívül időnként kávészünetet is tartottunk, hogy el ne aludjunk. Az elhagyatottab vidékeken pedig a saját "kemping kávénkat" ittuk.

Idaho déli része szuper izgalmas hely volt :)

Nem titok, hogy szeretjük a jó filmeket és sorozatokat. A 90-es évek egyik legjobb TV-sorozata a Twin Peaks volt, ezért mindenképpen látni szerettük volna a forgatási helyszíneket, ha már úgyis Washingtonban jártunk. Twin Peaks természetesen kitalált város, de megtalálható az a hely, ahol egykoron a várostábla állt (térkép). Felkerestük a gyönyörű Salish Lodge-ot is, ami a sorozatban Ben Horne hotelje volt (térkép). Itt szállt meg Cooper ügynök és a hotel számos jelenet helyszíne volt a sorozatban, a csodás vízesés pedig még a főcímbe is bekerült, ahol minden idők egyik legszebb filmzenéjére nézhetjük a csodás képeket. Ezután betértünk a Twede's kávézóba, ami a legendás Double R Kávézóként szerepelt a sorozatban (térkép). Ez a hely híres volt a jó kávéjáról és a cseresznyés pitéjéről, ami ha jól emlékszem a magyar verzióban meggyes piteként szerepelt. Itt ma is minden a Twin Peaks körül forog és Coopert idézve "rohadt jó kávét" szolgálnak itt fel. A pite pedig szintén méltó a sorozatbeli hírnevére, talán sosem ettünk jobbat.

"This is a damn fine cup of coffee!" - Special Agent Dale Cooper

“Twin Peaks-től” nem messze található egy másik kedvenc sorozat forgatási helyszíne: az alaszkai Cicely a Miért éppen Alaszkából. Ezt a sorozatot nem Alaszkában, hanem szintén Wahsingtonban forgatták, mégpedig Roslyn városkájában, ami a mai napig pontosan úgy néz ki, mint a sorozatban (térkép). Annyira, hogy például Holling étterme, a Brick valóban ezt a nevet viseli. Fleischman doki rendelője ma már ugyan ajándékbolt, de a neve még mindig megtalálható az ajtó mellett. Ránézésre a falat sem festették le a sorozat bejezeése óta. Maurice irodája és Chris rádiállomása a neon KBHR felirattal is pont olyan, mint a tévében volt. A híres festmény a falon, ami előtt a jávorszarvas elsétál a főcímben szintén tökéletesen visszaidézi a sorozatot.

A jávorszarvassal végül nem találkoztunk. :)

A sok-sok érdekes történelmi, filmes és persze természeti látnivaló után hazafelé vettük az irányt. Mint minden ilyen úton, itt is akadtak érdekesebb és unalmasabb részek. A legszebb régió talán (ha nem számítjuk a Glacier Nemzeti Park híres Goin to the Sun Roadját) a Cascade-hegység környéke volt Washingtonban, míg a legkevésbé érdekesnek Montana keleti része bizonyult, ami főleg végeláthatatlan marhatelepekből áll. Egy helyen ráadásul 20 percet vártunk a kocsiban, hogy az ország talán öt legügyetlenebb lovas cowboya  áthajtson az úton egy tehéncsordát. Valószínű, hogy ezt a feladatot egyetlen magyar gulyás egy darab juhászkutyával negyedannyi idő alatt megoldotta volna. Szerencsére 6-7 óra autózással elhagytuk ezt a szakaszt is, Észak-Dakota pedig már jóval élvezetesebb volt. Az itt található Teddy Nemzeti Park után még három nap volt az út hazáig. A Michigan-tavat ezúttal is észak felől kerültük meg pont úgy, mint négy éve. Egy rövid pihenőre ezúttal a Hiawatha Nemzeti Erdőben is megálltunk (térkép), hogy elmélázzunk az átélt eseményeken. Megállapítottuk, hogy ismét egy remek road tripet csináltunk. Ezúttal is sokat láttunk és tanultunk az USA-ról, valamint sok-sok élménnyel gazdagodtunk. A következő néhány blogbejegyzésben majd bemutatjuk az út természeti látványosságait is.

Ez ismét jó móka volt...

Yellowstone Road Trip

A pandémia miatt nem csak az eredetileg tavalyra tervezett hazautazásunkat kellett elhalasztanunk először egy évvel, majd legalább még eggyel, de a múlt őszi kempingezést leszámítva rendes nyaralásunk sem volt már egy jó ideje. Most, hogy az oltásoknak hála van egy kis javulás a járványhelyzetben, próbáltuk behozni a lemaradásunkat és egy igazán nagyszabású utat képzeltünk el. És mi lehetne nagyszerűbb, mint megnézni a világ első nemzeti parkját, a Yellowstone-t? Maci Laci hazája azonban nagyon messze van tőlünk. Repülni nem szeretünk és Amerikát amúgy is autóval érdemes felfedezni, ezért egy klasszikus road tripet terveztünk. Előre sejtettük, hogy egy ekkora úthoz közel két hétre lesz szükség, végül 15 napnál rövidebbre sehogyan sem sikerült kihozni, hogy megnézzük a Sziklás-hegység leglátványosabb részét.

Persze, ha már ekkora útra kerekedtünk, akkor útközben is szerettünk volna minél többet látni, így összesen négy nemzeti parkot és egy nemzeti emlékművet szemeltünk ki. Még így is rengeteg autózás volt, hiszen összesen 8800 kilométert mentünk 14 államon keresztül, amiből 9 számunkra teljesen új volt. Ezekkel együtt pedig már 40 amerikai államot láttunk az 50-ből.

A négy nemzeti parkról (Badlands, Grand Teton, Yellowstone, Theodore Roosevelt) majd külön bejegyzésekben részletesen is beszámolunk, ebben a posztban a road trip bemutatása a célunk.

Indulás előtti szombaton megsütöttük az autós utazáshoz nélkülözhetetlen sajtos pogácsát és egy adag kókuszgolyót is készítettünk, majd vasárnap délelőtt útnak indultunk. Az első nap csupán annyi volt a terv, hogy minél messzebbre jussunk, végül Ohioban szálltunk meg egy út menti hotelben. Szállást csak a parkok közelében foglaltunk, hiszen más esetekben sosem tudhattuk előre, hogy hol ér majd minket az este. A második nap délutánján elértük Chicagot, ahol tettünk egy rövid kitérőt és sétálgattunk egyet a híres Millenium Parkban, valamint a 66-os út kezdetét is felkerestük, amelynek más szakaszain már korábban autóztunk.

A várost elhagyva még néhány órát vezettünk, hiszen még mindig nagyon hosszú út állt előttünk. A harmadik napon Wisconsinon és Minnesotán átautózva elértük az egyik fő célállamunkat, Dél-Dakotát. Az államhatáron lévő szállásunktól a negyedik napon már csupán 4-5 óra vezetéssel jutottunk el az első igazi természeti látnivalóhoz, a Badlands Nemzeti Parkhoz. Útközben azonban még megnéztük a híres 1880 Townt, ahol Kevin Costner egyik legismertebb filmjét, a Farkasokkal táncolót forgatták. A városka 30 autentikusan berendezett épületből áll, ami a régi vadnyugati életbe is betekintést nyújt. Kedvencünk természetesen a Szalon volt.

A klasszikus kisvárosi kitérő után dél körül értünk a Badlands Nemzeti Parkba, ahol egy egész délutánt töltöttünk. A részletes beszámoló majd egy másik bejegyzésre marad, legyen elég annyi, hogy nagy élmény volt eme kevésbé ismert természeti különlegesség megtekintése.

Másnap reggel újra felkerekedtünk és elautóztunk a Mount Rushmore Nemzeti Emlékműhöz a dél-dakotai Fekete-hegységbe. A Rushmore-hegy a sziklákba faragott elnöki szobrokról ismert, amelyet 1927 és 1941 között készítettek. Négy nagy elnök arcképe került a hegyre: Washington, Jefferson, Theodore Roosevelt és Lincoln. Minden fej 18 méter magas és igazán látványos emléke a legnagyobb amerikai elnököknek. Jefferson, aki sikeres feltaláló és tudós is volt, arról is ismert, hogy ő hozta Amerikába az első fagylalt receptjét, a Mount Rusmore-nál pedig ezen recept alapján készített fagyit is lehet kapni.

Dél-Dakotát elhagyva megérkeztünk az elsődleges célállamunkba, Wyomingba. A cowboy állam (ahogyan itt hívják) keleti része főleg füves pusztákból áll, ahol állandóan fúj a szél. Az ötödik nap végére az állam közepéig jutottunk. Pénteken délelőtt a Wind River Indiánrezervátumon keresztül haladtunk a célállomásunk felé. Itt tettünk egy kitérőt egy történelmi múzeumba, ahol a helyi indiánok és telepesek múltjába kaptunk némi betekintést, valamint a tárlatvezető mesélt a híres Lewis és Clark expedició indián vezetőjéről, Sacagawea-ról is.

A rezervátumot elhagyva aztán késő délután érkeztünk meg a Grand Teton Nemzeti Parkba. Itt gyorsan elfoglaltuk a kabinunkat, aztán elindultunk feltérképezni a Sziklás-hegység talán legszebb hegycsúcsait. A Tetonsban két napot töltöttünk és majd részletesen is beszámolunk az itt töltött időről. Vasárnap bementünk a közeli Jacksonba, a régió legismertebb városába is. A tipikus és nagyon hangulatos nemzeti parki kisvárosban található az egyik legnagyszerűbb természetfotósnak, Thomas Mangelsennek a galériája. A művésszel ugyan nem találkoztunk, de a legismertebb munkáit élvezettel nézegettük.

A Jackson Hole nevű völgyet elhagyva újra a Grand Tetonon áthaladva indultunk a szomszédos Yellowstone Nemzeti Parkba. Aki erre jár, annak célszerű mindkét parkot meglátogatni, hiszen szinte összetartoznak. A Yellowstonban ekkor már havazott, de így is nagyszerű két napot töltöttünk itt, amiről majd természetesen részletesen is beszámolunk.

A parkot északi irányban elhagyva a montanai Cook Cityben szálltunk meg. A hangulatos kisvárosból szerdán indultunk tovább és egy kis időre visszatértünk Wyomingba, hogy immáron újra kelet felé haladva a világ legszebb útjának tartott Beartooth Highway-en autózzunk. Ez a 111 kilométer hosszú országút nyugatról haladva Wyomingban kezdődik és a montanai Red Lodge-ban ér véget. A három nemzeti erdőn áthaladó, gyönyörű kanyargós útszakasz a legmagasabb pontján 3337 méter magas és méltó a hírnevéhez.

Red Lodge-tól keletre Montana már nem túl hegyvidéki, hiszen az állam keleti fele az amerikai prérihez tartozik. Estére értünk el Észak-Dakotába, ahol a dél-dakotai Badlandshez hasonló táj fogadott bennünket. Ezt a különleges természeti tájat őrzi a Theodore Roosevelt Nemzeti Park, amit másnap délelőtt alaposan szemügyre vettünk és majd később részletesen is bemutatunk.

A kedvenc elnökömről elnevezett nemzeti park volt a road trip utolsó igazi látványossága. Innen már "csak" három és fél nap autózás volt hátra hazáig. Az első estére újra Minnesotába érkeztünk. Itt eléggé rossz idő fogadott minket és a kies nyugaton megszokott laza közlekedést újra a kamionokkal teli, forgalmas utak váltották fel. Eredetileg meg szerettünk volna állni Minneapolisban is, de a szakadó eső és a dugók miatti késedelmek elvették a kedvünket tőle. Wisconsinban kicsit javult az idő, a forgalom azonban csak akkor lett jobb, amikor elértük a Michigan-tó partját és északra fordultunk. Késő este volt már, amikor egy michigani kisvárosban szállást kezdtünk keresni, ami nem is volt olyan könnyű, hiszen péntek este volt és mint kiderült, egy igazi üdülőközpontba kerültünk. Végül az ötödik, vagy talán a hatodik motelben akadt még egyetlen kiadó szoba, így szerencsére nem kellett egész éjszaka autóznunk. Szombaton reggel aztán a saját szemünkkel is láthattuk, hogy miért olyan népszerű hely a Michigan-tó partja. A tengerszerű homokos part igazán látványos volt a szezon talán utolsó hétvégéjén.

A tó partját elhagyva egy darabig még kellemes erdős részeken autóztunk, de aztán Detroit környékére érkezve visszatértünk a kevésbé látványos, sűrűn lakta vidékre. A szombat éjszakát már ismét Ohioban töltöttük mégpedig ugyanabban a szállodában, ahol a legelsőt is. Vasárnap aztán már csak 8-9 óra autózás várt ránk, mielőtt hazaértünk Hamdenbe. A road trip 15 napig tartott, ezalatt 14 államban jártunk, 4 nemzeti parkot és 1 nemzeti emlékművet is megtekintettünk, számos nemzeti erdőn és füves pusztán haladtunk át és számtalan élménnyel gazdagodtunk. Természetesen voltak unalmasabb szakaszok is, de mindenhol akadt valami, ami érdekes tapasztalatot kínált eme hatalmas és változatos ország életéből. Amerikát csakis így érdemes megnézni. Végezetül még néhány kép arról, hogy milyen volt a kilátásunk az autóból:

Dél-Dakota

Wyoming

Wyoming

Montana

Montana

Michigan