Novemberi kirándulások

Habár novemberre már vége az igazán látványos őszi időszaknak, ennek a hónapnak is megvan a maga sajátos hangulata az erdőben. Különösen errefelé, ahol a mediterrán típusú lombhullató erdőkhöz hasonlóan számos fa, főleg tölgyek és bükkök nem hullajtják le teljesen a megbarnult, elsárgult leveleiket. Főképp a fiatalabb fák esetén figyelhető meg ez a jelenség, aminek az okára többféle elképzelés is létezik. Az egyik hipotézis szerint az ágakon maradt levelek kora tavasszal elrejtik a friss rügyeket a növényevő állatok elől, így biztosítva a fiatal fák zavartalan növekedését. Egy másik potenciális magyarázat, hogy az ilyen fák azért csak tavasszal hullajtják le a leveleiket, hogy akkor biztosítsák a talaj számára a legtöbb friss tápanyagot, amikor arra a legnagyobb szüksége van a fának. Akármi is az oka, a lényeg, hogy itt még novemberben sem teljesen kopaszak az erdők, így ilyenkor is nagyszerű a fák között kirándulni, mi pedig kihasználva a jó időt, kétszer is tudtunk ebben a hónapban a közeli tónál túrázni. Az első sétára még november közepén kerítettünk sor, a másodikat pedig a Hálaadás hétvégéjén ejtettük meg. A bajuszt pedig szokás szerint a Movember mozgalom miatt növesztettem.

Amerikai Útlevél

Az amerikai állampolgárság egyik velejárója és előnye, hogy ezáltal amerikai útlevelünk is lehet. A magyar (az Európai Uniós tagság miatt) és az amerikai is erős útlevélnek számít, mindkettő a világ tíz legjobbja közé tartozik. Bár a listák aszerint változnak, hogy ki készíti őket, az általam választott nyilvántartás alapján jelenleg a magyarral 174 országba, az amerikaival 173-ba lehet beutazni vízummentesen, vagy viszonylag egyszerű vízumeljárás után. A kettő között persze sok az átfedés, de a két útlevelünkkel gyakorlatilag bárhová utazhatunk, ahová utazni érdemes.

Az amerikai útlevél megszerzése egyébként hasonlóan működik, mint a magyar. Be kell adni egy nyomtatványt, fényképet készíteni és az elkészült útlevelet postán küldik. Az első amerikai útlevélre való jelentkezés annyiban volt egyedi, hogy ellenőrzés céljából el kellett küldenünk az állampolgárságot igazoló dokumentumot is. Erre a megújításnál már nem lesz szükség. Az útlevelünk Hálaadás másnapján érkezett meg, hogy még örömtelibbé tegye számunkra ezt az ünnepet. Az amerikai útlevél kék színű és kifejezetten szép oldalakkal rendelkezik. Minden oldalpáron más-más amerikai nevezetesség látható, de főként az ország természeti szépségeit ábrázolják, amelyek kétség kívül az USA talán legnagyobb értékét adják.

Hálaadás 2023

A Hálaadás az évek során a kedvenc amerikai ünnepünkké vált. Idén ráadásul először már amerikaiként ünnepeljük, amiért külön is hálásak vagyunk. Szokás szerint most is feldíszítettük a házat és ahogyan korábban is, úgy most is igyekeztünk egy kissé magyarosan ünnepelni. Idén ugyan sikerült Tokaji Aszút is vennünk, de azt inkább megtartjuk Karácsonyra, a pulykát és a tökös pitét pedig ezúttal inkább Egri Bikavárrel öblítjük le és persze hálát adunk mindezért.

Kúpos fókák a Cape Cod Nemzeti Tengerparton

Tavaly novemberben jártam először a Cape Cod Nemzeti Tengerparton (térkép), hogy fókákat fotózzak. Akkor egy konferencia miatt Gabi nem tudott velem jönni, ezért most együtt is elmentünk meglesni a tengeri állatokat. Két napot töltöttünk Massachusettsben a viszonylag hosszú autózást is beleszámítva. Szombaton délután értünk a félsziget azon részére, ahol tavaly is láttam a fókákat. Szépen sütött a nap, de most sokkal hidegebb volt az időjárás, ezért alaposan felöltöztünk a szeles tengerparti fókalesre. Ezúttal elhoztam a nagy teleobjektívemet is, hogy minél közelebbi fotókat tudjak készíteni a kúpos fókákról (Halichoerus grypus). Először egy kis csoportot vettünk észre a vízben és rögtön készítettem is egy közeli portrét egy hímről. A fókák most is nagyon kiváncsiak voltak a parton kétlábon közlekedő lényekre és az egyik nőstény kifejezetten közel jött a parthoz, amikor egy nagy hullám nyakon öntötte. Később a távolban észrevettünk egy másik nőstényt, amint kijött a partra napozni. Óvatosan elkezdtük megközelíteni. Egy idő után már csak egyedül kúsztam közelebb és közelebb, figyelve a jelekre, ha esetleg zavarnám az állatot. Néha percekig csak ültem a homokban és a tengert néztem, hogy a fóka lássa, hogy nem jelentek számára veszélyt. Végül nagyjából egy óra alatt sikerült a fotózáshoz megfelelő közelségbe kerülnöm. Percekig fényképeztem az állatot, amikor észrevettem, hogy a fóka egyre idegesebb és amikor megfordultam, láttam, hogy két ember nagy tempóban közeledik, amit a fóka fenyegetésnek vett és félelmében végül "beszaladt" a tengerbe.

Nagyon mérges voltam, amit nem is hagytam szó nélkül. Az a kisebb gond, hogy egy csomót dolgoztam azért, hogy a jó képek érdekében a jószág közelébe jussak. A fő gond viszont, hogy a fókáknak szükségük van időnként, hogy megszárítkozzanak és energiát spróroljanak a napon. Amikor az ilyen meggondolatlan alakok elriasztják a vadállatokat, akkor növelik náluk a stresszt, arra kényszerítik őket, hogy pazarolják az energiájukat, és fokozzák a kockázatát, hogy egy nagy fehér cápa megtámadja őket. Mikor ezt a szemükre vetettem, akkor ugyan elnézést kértek, de ez a szerencsétlen fókán már nem segített, amely korábban még nyugodtan élvezte a napsütést a közelemben. További fotók a természetfotós blogomban találhatóak.

Vasárnap a félsziget egy délebbi partszakaszát néztük meg. Ekkorra teljesen befelhősödött, de a szél legalább alább hagyott, így a második napunk is viszonylag kellemesen telt. Itt is láttunk az óceánban úszkáló fókákat, meg számtalan halászó madarat is megfigyeltünk. Mielőtt hazaindultunk volna, még betértünk a Chathami Halászkikötőbe (térkép), hogy megnézzük a halászhajókra váró fókákat. Néhány "kampós orrú tengeri disznó" ugyanis előszeretettel tanyázik itt, hogy a halászoktól kapott halakon és rákokon lakmározzanak. Ottlétünk alatt nem volt nagy mozgás, csak egy rákászhajó érkezett, az is fogás nélkül, így a fókák ezúttal hoppon maradtak. Nekünk könnyebb dolgunk volt és egy közeli étteremben megebédeltünk, majd hazaindultunk.

A mókusok különös viselkedése

A legjobban azt szeretjük ebben a házban, hogy az ablakból figyelhetjük a hátsó udvar gazdag élővilágát. A szarvasok és a szürke mókusok szinte minden nap a szemünk elé kerülnek, a melegebb hónapokban pedig a nyulakat és a csíkosmókusokat is rendszeresen meg tudjuk figyelni. A csíkosmókusok azonban télre eltűnnek és téli álmot alszanak, amiből időnként felébrednek, hogy egyenek a föld alatti járataikban télire összegyűjtött magvakból. A mókusok viszont egész évben aktívak, de különösen ősszel dolgoznak szorgalmasan, hogy összegyűjtsék a télire való táplálékot. A leginkább a makkot kedvelik, amelyből több ezret is elásnak mindenfelé. Az eleséget egyesével rejtik el pár centiméteres mélységben. Idén ősszel azonban egy érdekes jelenséget sikerült megfigyelni és lefotózni. A mókusok ugyanis elkezdtek magvakat gyűjteni az öreg tölgyfa odvába, amit eddig kizárólag a rossz időjárás elleni menedékként használtak. Most azonban rendszeresen látjuk őket amint élelmet hordanak az üregbe. A történetnek azonban nem is ez a legérdekesebb része. Azt is megfigyeltük ugyanis, hogy a többnyire csak a talajon mozgó csíkosmókusok gyakran felmásznak az odúba, hogy szemtelenül megdézsmálják a szürke mókusok eleségét. Nagy bátorságra vall nem csak az, hogy felmásznak olyan magasra, hanem, hogy rendre meg merik lopni a nagyobb mókusok szorgalmasan begyűjtött téli készleteit. Bámulatos belegondolni, hogy hány hasonlóan érdekes, vagy akár vicces jelenet játszódhat le a természet mindennapjaiban úgy, hogy a legtöbbször senki sem szerez róluk tudomást.

Első szavazásunk Amerikában

Az amerikai állampolgársággal járó egyik legfontosabb lehetőség, hogy részt vehetünk a demokratikus folyamatokban és ezáltal itt is beleszólhatunk a jövőnk alakulásába. Alig több, mint egy hónapja lettünk amerikaiak és máris alkalmunk volt részt venni egy választáson. Persze most nem elnökválasztást tartottak, hanem önkormányzati választásokat. A világ legrégebbi demokráciájában ugyanis minden évben van lehetőségük az embereknek valamilyen ügyben kinyílvánítani a véleményüket. Az köztudott, hogy az elnökválasztás négyévente van. A képviselőházat viszont kétévente újraválasztják, így képviselőkre nem csak az elnökválasztással egyidejűleg, hanem az úgynevezett félidős választásokon is szavazhatunk. A szenátorokat azonban hat évre választják, így az államonként változik, hogy mikor lehet rájuk szavazni. A páratlan években pedig szintén államonként, sőt megyénként és városonként is változik, hogy éppen milyen választások vannak, hiszen Amerikában demokratikus úton választják a legtöbb köztisztviselőt, így az államok kormányzóit, az állami képviselőket és szenátorokat, a seriffeket, a főügyészeket és persze az önkormányzati választásokon a polgármestereket, hivatalnokokat, önkormányzati képviselőket és még az oktatási kuratóriumok tagjait is. A választásokat mindig november elején tartják egy keddi napon. Itt Hamdenben tegnap voltak az önkormányzati választások, ahol tíz különféle városi pozícióra adhattuk le a voksainkat, köztük a polgármesterre is. Szavazni egy közeli iskolában lehetett. Természetesen előtte regisztrálnunk kellett, hogy bekerüljünk a választási jegyzékbe, amit belépéskor a választási bizottság tagjai ellenőriztek. Ezután megkaptuk a szavazólapot, amit egy fülkében kitöltöttünk, majd a voksainkat bedobtuk a szavazatszámláló gépbe. Nagyszerű érzés volt részt venni életünk első amerikai választásán.