Leaf-peeping túra a Green Mountainsban

Az előző hétvégén őszi színvadászatra mentünk a Green Mountain Nemzeti Erdőbe, Vermontba (térkép). Szombaton reggel indultunk és dél körül értünk a hegyhez. Egy gyors ebéd után aztán be is vetettük magunkat a sűrűbe. New England híres a gyönyörű őszi színeiről, Vermont pedig különösen szép, amikor októberben beindul a nyárbúcsúztató színkavalkád. Az idei aszályos időjárás miatt a csúcs nagyjából egy héttel korábban volt, de így sem volt okunk panaszra.

Az első megállónk a Stratton-hegy volt, ami télen síközpontként üzemel, de ősszel is érdemes megtekinteni. A városka, ami a síelők téli pihenését szolgálja, most is nyüzsgött, ezúttal azonban a sok ideérkező leaf-peepertől (levélbámulótól). A halloweeni dekoráció pedig csak fokozta az őszi Amerika hangulatát. A sífelvonóktól kiindulva felmásztunk egy darabig a hegyoldalon, hogy a magasból jó rálátásunk legyen a környező hegyekre és az azokat borító erdőkre.

Ezután átmentünk egy másik hegyre, a White Rocks Mountainre. Útközben még megálltunk a híres Vermont Country Store-ban és vettünk igazi vermonti juharszirupot, ami kiváló az amerikai palacsintához és sokkal finomabb, mint a boltokban kapható mesterséges, gyári utánzatok. A hegy lábához megérkezve még némi túrázás várt ránk, hogy a hegy tetejéről csodálhassuk az őszi tájat. Ha már itt voltunk, megvártuk a naplementét és az őszi színekben pompázó erdőt a lemenő nap vöröslő fényében is megnéztük és lefotóztuk.

Másnap reggel aztán újra felkerekedtünk és nekivágtunk a már többé-kevésbé ismerős erdei utaknak. Egész délelőtt a hatalmas erdőben járkáltunk és élveztük az ősz arany színeiben ragyogó fák látványát. Ebéd után pedig az utolsó cél felé vettük az irányt. A nemzeti erdőt elhagyva betértünk a Scott Farmra, ahol 1791 óta folyik a gyümölcstermesztés és jelenleg több, mint 130 ökológiai gazdálkodással termesztett ősi almafajtát gondoznak a földeken. Mi is vettünk néhány almát, például a híres Esopus Spitzenburgot, ami Thomas Jefferson, az USA harmadik elnökének kedvence volt. Azóta már meg is kóstoltuk és valóban finom. A farm ma történelmi emlékmű, csakúgy, mint a nagyjából egy mérföldnyire található Naulakha ház, amit 1893-ban építtetett Rudyard Kipling. A brit író néhány évig itt élt és ezen a helyen írta leghíresebb művét, a Maugli történetét bemutató Dzsungel könyvét (magyarul, eredetiben). Innen aztán ismét kellemes hétvégi élményekkel gazdagodva indultunk haza.

Itt született sokunk gyerekkori kedvence: A dzsungel könyve

Filmajánló: A vadon hívó szava

Gyerekkorom egyik kedvenc regénye volt Jack Londontól A vadon szava (The Call of the Wild). Néhány éve eredeti nyelven is elolvastam és még mindig az amerikai irodalom egyik legjobb kalandregényének tartom, ezért nem volt kérdés, hogy a legújabb filmes feldolgozását is megnézzük a kedvenc mozinkban. A történet röviden: Buck, a nagyméretű keverékkutya a napsütötte Kaliforniában nőtt fel egy gazdag bíró hatalmas birtokán, de a klondike-i aranyláz idején elrabolják és északra viszik szánhúzó kutyának. A regény és a film is Buck kalandjait mutatja be, ahogyan elkényeztetett házi kedvencből az északi vadon ura lesz, közben persze az emberek gonoszságával is meg kell küzdenie, mígnem a tapasztalt aranyásó, John Thornton magához nem veszi. A filmben Harrison Ford alakítja Thorntont, Buckot pedig teljes egészében számítógéppel készítették. Először egy kicsit furcsa is volt, hiszen nagyon jól látható, hogy egy digitális kutya "játsza" Buckot, de a sok látványos jelenet végül feledtette ezt, hiszen ezek többségét valóban nem lehetett volna élő állattal leforgatni, különösen nem sérülés nélkül. Bámulatos kalandokban pedig igazán nincs hiány, még úgy sem, hogy az eredeti történetet eléggé felvizezték, hogy egy családi mozit forgassanak belőle. A regény ennél sokkal véresebben és valószínűleg hitelesebben ábrázolja az élet nehézségeit a hideg északon, de azért ebből a filmből is átjön némileg az alaszkai aranyláz vadromantikája. Harrison Ford játékára viszont ezúttal sem lehet panasz. A lényeg pedig, hogy miként az eredeti könyvből, úgy a filmből is le lehet vonni a fontos tanulságokat a pénzről, a közösség szerepéről és persze a természet fontosságáról. Ahogyan maga Ford is megfogalmazta egy interjúban: "A természetnek nincs szüksége az emberre, az embernek van szüksége a természetre."

Szinkronos előzetes:

Eredeti trailer:

Újra könyvdedikáláson jártunk

Ismét Houstonban dedikált a kedvenc íróm, Harlan Coben. Néhány hete jelent meg a legújabb könyve, a Run Away, így újra országjáró turnéra indult, hogy az új művét népszerűsítse. A repülőgépe elég sokat késett, így az előadás nagyjából két órás késéssel kezdődött, de mindenki türelmesen kivárta. Természetesen mi is, hiszen legutóbb is elég szórakoztató beszédet tartott és most sem csalódtunk. Számos érdekes történetet mesélt el az írásról, meg a könyveiből készült filmsorozatok készítéséről. Az egyik résztvevő kérdése kapcsán pedig elmesélte, hogy Stephen King egyszer felhívta, hogy mit szólna hozzá, ha szerepelne az egyik könyvében. Persze igent mondott, majd alig várta, hogy olvasson magáról egy Stephen King könyvben és fel volt rá készülve, hogy biztosan valamilyen izgalmas karakter lesz, mire kiderült, hogy King megtréfálta és csupán a könyv egyik karaktere vett részt egy Harlan Coben könyvdedikáláson, ahol aztán egy kérdést tett fel az írónak, hogy így biztosítsa be az alibijét a szemtanúk előtt. Az persze tény, hogy Harlan Coben neve nagyjából hetvenszer is szerepel Stephen King könyvében. Ez a könyv a The Outsider egyébként. Egy másik érdekesség, hogy köztudott, hogy Harlan Cobennek van egy László nevű kutyája. Gondoltam, megkérdezem, hogy miért így hívják és azt mondta, hogy a fiának tetszett ez a név és tudja, hogy ez egy magyar férfinév, de a kutya egyébként lány. ☺

Könyvdedikáláson

A múlt héten jelent meg a kedvenc íróm, Harlan Coben legújabb könyve. Ennek alkalmából az író szombaton egy helyi, bűnügyi regényekre specializálódott könyvesboltban dedikált. A legújabb könyvön kívül még három másikat is lehetett vinni aláírásra. Én végül csak kettőt vittem, az egyik azonban egy magyar nyelvű könyv volt, amit Kamilla barátnőmtől kaptam pár éve. Mikor Harlan dedikálta a könyveket, elmondta, hogy ez az első és nyilván az egyetlen magyar kiadású könyve, amit aláírt, így igazán különlegesnek számít. Harlan egyébként nagyon közvetlen és barátságos, továbbá kiváló humora van. A dedikálás előtt tartott egy kis előadást, ami jobban hasonlított egy stand up comedy fellépésre, mint egy klasszikus író-olvasó találkozóra. Amúgy főként krimiket ír és ezekkel számos írói díjat nyert már és könyvei rendszeresen kerülnek a New York Times Best Seller listájának az élére. Könyveit eddig 43 nyelvre fordították le és több, mint 70millió példányban jelentek meg világszerte, valamint számos film és TV-sorozat alapjául szolgáltak.