Az idei tél nagyon különös errefelé (is). Hó szinte egyáltalán nem esett és többnyire kifejezetten meleg van. A madáretetést azért egész télen át folytatjuk, hogy legalább a vadállatok látványa okozzon némi örömöt a ház körül ebben a furcsa szezonban. Énekesmadarak fotózásával most nem foglalkozom, de más állatok miatt azért időnként előveszem a fotófelszerelésemet. Az egyik fotóalanyom a rőtfarkú ölyv, ami néha felül az öreg tölgyre, hogy a madáretető környékéről próbáljon elkapni egy-egy figyelmetlen kismadarat. A kiszórt eleségre pedig a mókusok is rendre rájárnak, amelyek a ritkán előforduló szeles hideg elől szeretnek a nagy fa üregébe húzódni, ezzel kiváló fotótémát nyújtva. A szarvasok szintén gyakori vendégek, szinte minden nap látunk három-négyet. Az udvarunk legritkább, de kétségtelenül legérdekesebb vendége pedig a vörös hiúz, amit pár napja végre sikerült lencsevégre kapnom. Az étkezőnk ablakából kinézve láttam, ahogyan a hátsó udvarban settenkedik, így gyorsan felkaptam a felszerelésemet és kiosontam az udvarra. Addigra már a szomszédnál járt, de azért a teleobjektívvel sikerült a sövényen keresztül néhány sejtelmes hatású képet készítenem róla, mielőtt komótósan elsomfordált az erdőbe.
