Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet!

 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és az új évre sikereket, boldogságot és jó egészséget kívánunk!

Madárfotózás a ház körül

Az egyik legnagyobb előnye a háznak, hogy gazdag élővilág él a hátsó udvarunkban. A mókusokon kívül leginkább a madarak sokasága figyelemreméltó, de szarvasok is rendszeresen vonulnak át az udvarunkon. Annak érdekében, hogy fotókat készíthessek a kis szárnyasokról, egy madárfotós platformot készítettem, amire különféle madáretetőket helyeztem. Úgy alakítottam ki, hogy mind a talajon keresgélő, mind pedig az ágakon ücsörgő madarakról tudjak képeket készíteni. A tálcán lévő rönköt és a magasabbra kihelyezett vékony ágat rendszeresen cserélni fogom, hogy változatos képek készülhessenek. A platform oldalára pedig egy függőleges fatörzset is rögzítettem, hogy a fakopáncsokat is le tudjam fényképezni természetes környezetükben.

 

 

A madáretetés azonban igencsak érdekes kalandnak bizonyult. A fő gondot a mókusok okozzák. Nagyjából 4-5 mókus él a közelünkben, amik óriási mennyiségű madáreleséget képesek elfogyasztani. Az amerikai madarászok különféle megoldásokat alkalmaznak a távoltartásukra, például igyekeznek mindentől távol, egy fémrúdra rögzíteni a madáretetőt, de ez a fotós lehetőségek megszünésével járna. Az első trükk, amivel próbálkoztam, szappanok rögzítése volt a platform aljára. Az elv, hogy a mókusokat majd zavarja a szappan erős illata és nem jönnek a platform közelébe. Ez egyáltalán nem vált be. A másik ötlet csípős szósz hozzákeverése volt a magokhoz. A madarak ugyanis nem érzik a csípős ízeket, a mókusok viszont igen. Ez többé-kevésbé bevált, de még dolgozni kell az arányokon és néha úgy tűnik, mintha egyáltalán nem zavarná őket a csípős szósz. Gabi szerint biztos covidosak és azért nem érzik sem a szappan illatát, sem a csípős ízt. ☺ Persze szeretjük a mókusokat is, ezért végül úgy döntöttünk, hogy az állandó harc helyett inkább őket is etetjük és speciális mókuseleséget tettünk ki az etetőtől távol az erdő több fájára is. Ez némiképp segít, de még mindig elég gyakran látjuk őket a madáretetőn is. A háborúnak tehát még koránt sincs vége... 

 

A másik problémát a seregélyek okozták. A seregély Amerikában inváziós fajnak számít, amit egy ostoba Shakespeare rajongónak "köszönhet" a kontinens, aki azt az őrültséget vette a fejébe, hogy minden madarat betelepít az USA-ba, ami az angol szerző műveiben szerepelt. A New York-i Central Parkban 1890-ben eleresztett 100 madár állománya mára 200 millióra növekedett, sokmilliárd dolláros kárt okozva országszerte, nem is beszélve a mérhetetlen természetvédelmi problémáról, amit ezen madarak előidéznek. A madáretetőnél a fő gondot a tömeges megjelenésükkel okozzák. Egyrészt elzavarják a többi madarat, másrészt pillanatok alatt képesek felzabálni mindent, főleg a fakopáncsoknak fellógatott "téglácskákat". Ezt a problémát azonban úgy tűnik, sikerült gyorsan megoldani. Az etetőbe a vegyes magkeverék helyett a kerti pórsáfrány magját tettem ki, ami túl kemény a seregélyek gyenge csőrének, az őshonos madarak azonban ezt is nagyon szeretik. A fakopáncsok etetőjére pedig készítettem egy kis tetőt, így a seregélyek nem tudnak könnyen hozzáférni, ugyanis nem képesek olyan jól egyensúlyozni, mint a fakopáncsok, vagy az őshonos énekesmadarak, amelyek akár fejjel lefelé lógva is tudnak csipegetni a téglácskából. Néha azért bepróbálkozik egy-egy seregély, de annyit kell csapkodni a szárnyaikkal, amíg egyensúlyozni próbálnak a rácson, hogy inkább gyorsan feladják.

 

Inváziós szépség a seregély

Szerencsére a problémákon túl számos kellemes élményünk is volt már az etetőn. Nagyon élvezzük a madarakat lesni a konyhából és az étkezőből, sőt a múlt heti havazást kihasználva, már fotózni is tudtam őket (több kép itt). A madarak mellett a szarvasok látványa is nagy öröm, szinte nincs olyan nap, hogy ne látnánk 3-4 szarvast az étkezőnk ablakából.

 

Kardinálispinty

Indiáncinege

Karolinai küllő

Fehérfarkú szarvas

Havas kirándulás a West Rock Parkban

A hét közepén végre esett egy kis hó Connecticutben. Szombaton igyekeztünk is kihasználni a szép téli időt és kirándultunk egyet a West Rock Állami Parkban. Íme a képes beszámoló:

CMM - Bon Jovi, Jennifer Nettles: Do What You Can

A 2020-as év fő témája, a világjárvány, számos zenészt megihletett és a helyzetre reagálva több nóta is született. Ezek közül akad néhány, amely country zenei alapokra épül, elég csak a Tankcsapda Szüless meg újra című dalára gondolni. Nem a Tankcsapda azonban az egyetlen rockbanda, aki a country zenét választotta a pandémiáról szóló dalának zenei alapjául. Bon Jovi is pontosan így tett. A több évtizedes rockzenei múlttal bíró zenésznek ráadásul nem is ez az első kirándulása a country világába, hiszen 14 éve már készített egy country duettet a Sugarland énekesnőjével, Jennifer Nettles-szel, Who Says You Can't Go Home címmel, ami akkor a slágerlisták élére került és azóta is rendszeresen játszák az amerikai country rádiók. Most ismét összeálltak és a páros legújabb nótája a Do What You Can, azaz Tedd meg, amit tudsz, fontos üzenetet fogalmaz meg arról, mit kellene tennünk a világjárvány idején.

Do What You Can

 

Tonight they're shutting down the borders
And they boarded up the schools
Small towns are rolling up their sidewalks
One last paycheck coming through
I know you're feeling kind of nervous
We're all a little bit confused
Nothing's the same, this ain't a game
We gotta make it through

 

As we wave outside the window
Older loved ones stay inside
Moms and babies blowing kisses
May be saving someone's life
They had to cancel graduation
It ain't fair to Skype the prom
Our kids sit home in isolation
TV news is always on

 

When you can't do what you do
You do what you can
This ain't my prayer, it's just a thought
I'm wanting to send
'Round here, we bend but don't break
Down here, we all understand
When you can't do what you do
You do what you can

 

The chicken farm from Arkansas
Bought workers PPE
Not before 500 more
Had succumbed to this disease
Honest men and honest women
Working for an honest wage
I got a hundred point one fever
And we still got bills to pay

 

When you can't do what you do
You do what you can
This ain't my prayer, it's just a thought
I'm wanting to send
'Round here, we bend but don't break
Down here, we all understand
When you can't do what you do
You do what you can

 

They built a hospital on East Meadow
In Central Park last night
Doctors, nurses, truckers, grocery store
Clerks manning the front lines
I saw a Red Cross on the Hudson
They turned off the Broadway lights
Another ambulance screams by (screams by)
If by the grace of God, go I

 

Although I'll keep my social distance
What this world needs is a hug
Until we find the vaccination
There's no substitute for love
So love yourself and love your family
Love your neighbor and your friend
Ain't it time we loved the stranger
They're just a friend you ain't met yet
Oh

 

When you can't do what you do
You do what you can (do what you can)
This ain't my prayer, it's just a thought
I'm wanting to send
'Round here, we bend but don't break
Down here, we all understand
When you can't do what you do
You do what you can
When you can't do what you do
You do what you can

 

Dalszerző: Jon Bon Jovi

Hálaadás 2020

A Hálaadást mi általában kettesben szoktuk ünnepelni, ezért a pandémia számunkra ebben nem hozott túl nagy változást. Ezúttal is roston sütöttük meg a pulykát, készítettünk tökös pitét és most is felbontottunk egy üveg Tokaji Aszút, hogy egy kicsit magyarossá tegyük ezt az amerikai ünnepet. Természetesen hálát adtunk mindezért (is).

A Sleeping Giant hasában

Tegnap ismét a Sleeping Giant Állami Parkban kirándultunk. Nagyon szép napsütéses, bár hideg időjárás fogadott minket a természetben, ami azonban tökéletes volt egy kis őszi kiránduláshoz. A táj ugyan már nem olyan szép, mint amilyen néhány hete volt, de azért mi élveztük ezt a kopár, késő őszi vadont is. Az óriás fején már többször is jártunk, most azonban a hasára mentünk fel, ahonnan jó rálátás nyílt a fejrész szikláira.

A bajuszt pedig a movemberi szokás mára elengedhetetlen részeként növesztem.

Októberi kirándulások

Egy kicsit lemaradtunk a blogírással, pedig idén is próbáltuk kihasználni a szép őszi időt és október majd' minden hétvégéjén kirándultunk a természetben. A szeptemberi Maine-i őszölést leszámítva, idén nem voltunk olyan látványos helyeken, mint tavaly, de azért most sem volt okunk panaszra. Íme hát a képes októberi beszámoló.

A hónap elején ismét elmentünk Massachussettsbe, a Mount Everett Parkba. Ezúttal is a Guilder-tavat és a hegycsúcsot vettük célba.

 

 

Ugyanezen a hétvégén még a Hammonasset Beachre is eljutottunk, majd hazafelé megvettük a ház elé a dekorációnak való tököket, ami Amerikában az őszi tradíció része.

 

A hónap második hétvégéjén pedig a West Rock Parkba tettünk egy kirándulást. Ahogyan egy héttel korábban Massachussettsben, úgy ekkortájt még Connecticutben sem jött el az őszi színek csúcsidőszaka, de azért nem volt rossz ez a túra sem.

 

A következő hétvégén esős idő volt, de két héttel később ismét szép idő lett és ekkorra már minden őszi színekben pompázott errefelé, mi pedig a Naugatuck Állami Erdőben (térkép) sétálgattunk egyet.

 

 

A hónap utolsó napján pedig a Sleeping Giant tetejébe másztunk fel. Pár nappal korábban már havazott, ami a hegy árnyékos oldalán meg is maradt, ezért nagyon szép látványt nyújtott az erdő a szép napsütésben. Olyan volt, mintha a természet nem tudta volna eldönteni, hogy még maradjon az ősz, vagy inkább jöjjön már tél. Tökéletes lezárása volt a szép őszi időszaknak.

Baxter State Park, Maine

New England minden bizonnyal ősszel mutatja a legszebb arcát. Ahogyan közeleg az egyre hidegebb időszak, a nyáron zöldellő erdők gyönyörű színpompába borulnak. Minél északabbra haladunk, annál korábban kezdődik az őszi színkavalkád. Idén pedig úgy döntöttünk, hogy Maine északi erdőségeiben kezdjük az őszi színvadászatainkat, ezért számunkra már szeptember végén beköszöntött az igazi ősz. A célunk a Baxter Állami Park volt (térkép), ami valamivel több, mint 700 kilométerre található Hamdentől. Szeptember utolsó hetében, csütörtökön délelőtt indultunk és estére értünk a kempingbe. Habár ilyentájt már elég hidegek a maine-i éjszakák, a koronavírusjárvány miatt nem akartunk szállodába menni. Gyorsan felállítottuk a sátrat, majd tüzet raktunk, hogy megsüssük a virsliket a vacsorához.

 

Másnap reggel az elmaradhatatlan kávézás után aztán indultunk is a parkba. Maine talán a legszebb állam az ország keleti részén és már a parkba vezető út is csodás volt. A természetvédelmi területre érkezve az aszfaltút is véget ért és rázós, kavicsos földutakon haladtunk tovább.

 

 

A Baxter Park őrzi Maine legszebb tájait, köztük a Mount Katahdint, az állam legnagyobb hegyét, melynek a legmagasabb pontja az 1606 méteres Baxter-csúcs. A park és a csúcs is Percival Baxter nevét viseli, aki Maine kormányzója volt a XX. század elején. A gazdag családba született politikus megvásárolta a Katahdin-hegy környékét és az államnak adományozta, hogy megőrizzék az utókor számára ezt a különleges tájat. Az óriási parknak csak egy kis részét tudtuk bejárni egy nap alatt, így az elsődleges célunk a Katahdin-hegy megtekintése volt. Külön érdekessége a hegynek, hogy a csúcsról indul, vagy itt végződik a híres Appalache-túra attól függően, hogy melyik irányból akarja valaki végigjárni ezt a hatalmas, Amerika keleti régióját átszelő túraútvonalat. Mi nem mentünk fel a hegyre, mert már az oda-vissza vezető út is egy teljes napot igényelne és lentről amúgy is jobban látható a szép őszi színekben pompázó hegyvidéki táj. Különösen látványos a hegy a Sandy Stream-tó partjáról nézve. Miután kiélveztük és alaposan körbefotóztuk a tájat, átmentünk a Daicey-tóhoz, hogy körbejárva egy másik arcát is megtekintsük a parknak. Másnap reggel aztán kellemes élményekkel gazdagodva indultunk haza és örömmel nyugtáztuk, hogy idén különösen hamar kezdődött az év számunkra legkedvesebb időszaka, az ősz.