Rachel Carson National Wildlife Refuge és Wells Reserve

A múlt szombatot egy érdekes tengerparti sós mocsaras területen töltöttük, amihez Connecticutet is beleszámítva négy államon át autóztunk. A célállomás ráadásul egy számunkra új állam volt, hiszen Maine-ben még nem jártunk korábban. Ez a hatodik New England-i állam és egyben az USA legkeletibb régiója. Érdekessége, hogy csupán egy amerikai állammal, New Hampshire-rel szomszédos, na meg természetesen Kanadával. Nekünk pedig Maine a 31-ik állam, ahol jártunk.

Maine főleg a sziklás tengerpartjairól és a hatalmas erdős területeiről ismert. A mi célunk azonban az állam legdélebbre fekvő tengerpartja volt, ahol egy nagyon érdekes élőhely, a sós tengerparti mocsár figyelhető meg. Itt az Atlanti-óceán gyakran elönti a területet, ezáltal pedig sós víz marad a mocsárvidéken, ami egyedi élővilágnak ad otthont. A terület nagy része természetvédelmi terület, amit a Rachel Carson Nemzeti Vadvilág Menedék és a Wells Természetvédelmi Terület (térkép) őriz. Először a vadvédelmi területet jártuk be. Itt egy erdei ösvényen túrázva ismerhetjük meg a helyszín élővilágát, és a számos erdei nyiladékon a sós mocsárra is ráláthatunk, helyenként pedig még az Atanti-óceán is feltűnik a távolban. A Wells Reserve a menedék szomszédságában található. A régi farmépületekből álló központi részről számos túraútvonal vezet a környező erdőkhöz, mocsarakhoz és rétekhez, sőt az egyik ösvényen még az Atlanti-óceán homokos partjára is eljuthatunk, ami nyilvános strandként üzemel. Habár elég messze van tőlünk ez a hely, hiszen oda-vissza mintegy hét órát autóztunk, de biológusként mindenképpen megérte elmenni erre a különleges helyszínre.

Mount Everett State Reservation

Vasárnap elhagytuk az államot és átruccantunk Massachusettsbe. A célunk a Mount Everett megmászása volt. Ez egy 870 méteres hegy, ami a róla elnevezett állami természetvédelmi területen található közel a connecticuti határhoz (térkép). Éppen dél körül érkeztünk meg, így a parkolóban gyorsan befaltuk az előre csomagolt szendvicseinket, hiszen a járvány miatt még mindig nem nagyon lehet, vagy mondhatjuk úgy is, hogy nem érdemes étterembe menni. Az új helyzethez még próbálunk alkalmazkodni, de ez is megszokható. Az első túránk a Guilder-tó körül vezetett. Szép öreg fenyőerdő veszi körül ezt a tavat, így kellemes fenyőillatban túrázhattunk. Ezt követően pedig jött a "csúcstámadás". A parkolóból nagyjából 1 kilométeres túraösvényen lehet elérni a hegy tetejére. Ez az útvonal a híres Appalache-ösvény része, ami egy 3500 kilométer hosszú gyalogtúra és Amerikát szeli keresztül észak-déli irányban. Az Appalache-hegység több hegyét láttuk már korábban is, hiszen ennek a része a Smokies, valamint a Green- és a White Mountains is. A csúcs közelében több helyen is szép kilátásban gyönyörködhettünk, a csúcsról azonban a sűrű növényzet miatt nem sok mindent látni, de egy szelfire azért megálltunk.

Hammonasset Beach State Park

Connecticut államot délről végig az Atlanti-óceán határolja, ezáltal több, mint 150 kilométernyi tengerparttal rendelkezik. A part nagyobb része be van építve, de akad néhány nyilvános partszakasz is. Az egyik ilyen a Hammonasset Beach Állami Park (térkép). Ez a legnagyobb tengerparti park az államban és a strandoláson túl természetvédelmi területként is funkcionál. Az egyik legnépszerűbb kirándulóhely a környéken, ezért mindig nagy a tumultus, mi azonban hétfőn délelőtt jöttünk, így még éppen elviselhető volt a tömeg. Nagyon jól éreztük magunkat, biztosan visszajövünk még és alaposabban is felfedezzük majd a parkot.