Halloween 2019

Ismét eljött a Halloween ünnepe. Most is előkerült némi ünnepi dekoráció és az ilyenkor már hagyományosnak számító esti horrorfilm sem maradt el. Happy Halloween!

A Sleeping Giant tetején

Az októberi hétvégék egyértelműen a természetjárásról szóltak, a híres New England-i ősz pedig nem okozott csalódást. A hónap utolsó kirándulása a Sleeping Giant fejének legmagasabb pontjára vezetett, ahonnan szép kilátásban reménykedtünk. A Giant fejére két úton lehet feljutni, van egy nagyon nehéz út és egy közepesen nehéz túraútvonal. A múlt héten egyedül kipróbáltam a nehezebb utat, ami valóban mind fizikailag, mind technikailag igencsak próbára teszi az embert, hiszen helyenként 45 fokos sziklákon mászva lehet csak továbbhaladni.

A csúcsról azonban szép kilátás nyílt, ezért a hétvégén Gabival is felmentünk ide. Ekkor már a kevésbé nehéz utat választottuk, de könnyűnek azért ez sem mondható, hiszen a szintemelkedés itt is ugyanakkora és a túrösvény sokhelyütt nagyon sziklás errefelé is.  Fent azonban nyugodtan élveztük a látványt és megállapítottuk, hogy a Giant valóban a helyi kedvencünk lesz.

West Rock State Park

Miközben az ősz északon már korábban elérte a csúcsát, itt, New England déli részén még csak most kezd igazán belendülni. Szombaton délután el is mentünk egy közeli erdőbe, hogy kiránduljunk egyet a kellemes őszi időben. A West Rock State Park (térkép) mindössze 10 perc autózásra van a lakásunktól, hasonlóan a Sleeping Gianthez. A park közepén egy nagy tó is található, a Lake Wintergreen, ezt céloztuk meg és egy jót sétáltunk a partján, miközben kipróbáltuk az új túrabotjainkat is. A botok is jól szerepeltek és a látványra sem lehetett panaszunk. Nagyon élvezzük, hogy végre ennyi természeti szépség van elérhető közelségben.

Ősz a Green Mountainsben

A múlt hétvégén ismét autóba ültünk, hogy New England őszi erdeiben gyönyörködjünk. Az utunk ezúttal Vermontba vezetett a Green Mountainsbe (térkép). Ez a hegy sok tekintetben hasonló a New Hampshire-i White Mountainshez és ugyancsak az Appalache-hegységrendszer része. Itt is szinte az egész hegy természetvédelmi terület, néhány állami parkkal és egy nemzeti erdővel.

Két túrát terveztünk be a hétvégére. Szombaton a Green Mountain Nemzeti Erdő déli részén található egyik tóhoz sétáltunk el. A Griffith-tóhoz vezető túraösvény kezdete csak földúton közelíthető meg, így errefelé alig láttunk embert, ami nagyon kellemessé tette a kirándulást és a fényképezést. (További fotók találhatóak az erdőről a természetfotós blogomban)

Vasárnap pedig a nemzeti erdő északi részén túráztunk és a Deer Leap csúcsot vettük célba. A hegy tetejére egy kifejezetten nehéz, sziklás ösvény vezet, de a könnyű elérhetősége miatt rengeteg ember volt itt, a csúcson lévő sziklán pedig akkora tömeg volt, hogy sem lehetőségünk, sem kedvünk nem volt igazán fényképezkedni. Egy gyors fotót azért lőttem a szomszédos, sípályákkal tűzdelt hegycsúcsról, aztán továbbindultunk. Hazafelé még megálltunk egy tó partján és élveztük egy kicsit a napsütötte őszi látványt.

Ősz a White Mountainsben

A hétvégén őszi színvadászatra mentünk a New Hampshire-i White Mountainsbe (térkép). Nálunk, Connecticutben még éppen csak elkezdtek sárgulni a falevelek, de fent, északon már csúcsformába lendült az ősz, mi pedig nem akartunk lemaradni róla, hiszen két-három texasi fát leszámítva, nyolc éve nem volt részünk igazi őszben. New England ráadásul különösen híres a gyönyörű színekbe boruló őszi erdeiről. Szombaton reggel indultunk és nagyjából délután kettőre érkeztünk meg a hegy lábához. A White Mountains a Smokieshoz hasonlóan az óriási Appalache-hegység része és az egyik legnépszerűbb kirándulóhely Amerikában.

A hegy szinte teljesen természetvédelmi oltalom alatt áll, számos állami park és egy nemzeti erdő is található rajta. Az időjárás előrejelzés csak szombatra jósolt jó időt, ezért az első célunk az egyik hegycsúcs megmászása volt a White Mountain Nemzeti Erdőben. A Mount Willard a hegy szívében található és a csúcsáról nagyszerű kilátás nyílik az egyik völgyre. A magassága 873 méter, a túra pedig oda-vissza 5 km hosszú volt. Ezalatt 277 méteres szintkülönbséget kellett leküzdeni egy közepesen nehéznek számító erdei úton, de őszintén megmondva, többnek tűnt. Mindenesetre nagyon jó érzés volt a végén kilépni az erdőből a sziklapárkányra és megpillantani a völgyet alattunk. (További fotók találhatóak a hegyről a természetfotós blogomban)

Mire leértünk, már be is esteledett. Elmentünk hát a szállásunkra, majd vasárnap reggel a hegy másik részeit vettük célba. Egész nap felhős idő volt, de szerencsére nem esett az eső, így aztán nagyon élveztük a hegycsúcsok felhőbe borult látképét. A reggel folyamán végigautóztunk a híres, festői szépségű Kancamagus Highway-en. Többször is megálltunk a tájban gyönyörködni és persze fényképeket készíteni.

A vasárnap csúcspontja pedig a Mount Washington csúcsára vezető autóút bejárása volt. 1917 méteres magasságával ez az USA észak-keleti régiójának legmagasabb hegycsúcsa. A közel 8 mérföldes út nem tériszonyosoknak való, hiszen az út mentén nincs korlát és mellette sok helyen rögtön a szakadék található. Egy nagyjából 1 mérföldes szakaszon ráadásul még aszfalt sincs, csak az errefelé mindig nedves földúton lehet haladni. Háromévente versenyt is szoktak rendezni felfelé, ami nagyon népszerű az amerikai autóversenyzők körében. A jelenlegi csúcsot 2017-ben állította fel Travis Pastrana egy erre a célra átalakított 600 lóerős Subaru rallyautóval.

A videóban jól felfedezhető, hogy a csúcs felé haladva jelentősen változik a növényzet összetétele. Nem csoda, hiszen a csúcsig négy éghajlati zónán haladunk át. Az alján még lombhullató erdőkben autózunk, majd ezt felváltja a fenyők övezete, amit törpefenyvesek és cserjék követnek amíg el nem érjük a fahatárt, ami felett már csak mohákat, zuzmókat és kopár sziklákat találunk. Vasárnap a csúcs közelében a látótávolság csak minimális volt, hiszen a hegy teteje teljesen felhőbe borult. A hőmérséklet itt már fagypont környékén járt, de talán még életünkben nem éreztünk ilyen hideget, hiszen ottjártunkkor 100-110 kilométeres szél is fújt a csúcson. A Mt. Washington egyébként a világ egyik legszelesebb helye, itt mérték a második legerősebb légmozgást még 1936-ban. Akkor 372 km/órával fújt a szél, tehát úgy is felfoghatjuk, hogy most egy viszonylag szélcsendes napot fogtunk ki. Nem is időztünk sokat, egy gyors fotó után egyes fokozatban, motorfékkel leereszkedtünk, hogy kíméljük a fékeket. Lefelé egyébként olyan parkolók vannak kialakítva, ahol az autók fékeit lehet hűteni, ha valakinek szüksége lenne rá. Nekünk nem volt, így aztán nyugodtan, sok-sok élménnyel telve indulhattunk haza.

Chestnut Hill

Az új lakásunkat még a távolból kibéreltük. Egy ingatlanügynök segített, aki körbejárt a kedvünkért néhány helyet és videókat küldött az épületekről, meg a lakásokról, mi pedig ezek alapján döntöttünk. A választásunk végül a Hamdenben lévő Chestnut Hill északi apartmanközpontjára esett (térkép). Ez a hely sok tekintetben emlékeztet a syracuse-i lakásunkra, a Nob Hillre. Gabi munkahelye nagyjából 15 percnyi autóútra van és Hamden sokkal kellemesebb városnak tűnik, mint New Haven. Nincsenek felhőkarcolók, sok a fa és minden, még néhány kirándulóhely is elérhető közelségben van. Az apartmankomplexum négy épületből áll, mindegyik négy szintes, a mi lakásunk a felső szinten van, az erkélyről és a nappaliból pedig rálátunk a város talán legszebb részére, ahol a házak udvarában akkora fák állnak, hogy összeér a lombkoronájuk és innen nézve erdőnek tűnik az egész.

Saját parkolónk van, amit a sor legszélére kértünk, mert így a mellette lévő üres helyet is tudjuk használni, hogy messzebb állhassunk a többiektől. A ház főbejáratán belépve kellemes előtér fogad és minden folyosón szőnyeg van, ahogyan ez Amerikában szokás. A lakásunk körülbelül 110 négyzetméteres, tehát jól elférünk benne. Olyannyira, hogy a leggyakrabban elhangzott mondat benne az, hogy hol vagy? ☺ A felügyelőség irodája a Chestnut Hill déli komplexumában van, ami csupán 2-3 percnyi sétára van, így közel a segítség, ha bármi gond adódna a lakással. Mivel minden cuccunkat hoztunk magunkkal, így a beköltözés gyorsan és alapvetően bonyodalmak nélkül megtörtént, aminek köszönhetően viszonylag kényelmesen alakul ez az újrakezdés.