A Hálaadás története

A Hálaadás az egyik legfontosabb amerikai ünnep. Ilyenkor összegyűlik a család, pulykát sütnek és hálát adnak minden jóért, ami az év során érte őket. Hagyományosan november negyedik csütörtökén tartják az ünnepet, aminek a gyökerei az Újvilágba érkező első telepesekig nyúlnak vissza. 1620 telén kötött ki egy Mayflower nevű hajó a mai Massachusettsnél. Az utasok a hajón próbálták átvészelni a telet, de csak a fedélzeten lévők fele élte túl a mostoha körülményeket. Tavasszal aztán partra szálltak és a helyi indiánok tanították meg nekik, hogy hogyan kell kukoricát termeszteni, valamint a helyi vadászat és halászat rejtelmeit. Az első bőséges kukoricaaratást 1621 novemberében háromnapos mulatozással ünnepelték és hálát adtak, hogy új otthonra találtak az új hazában. Az elkövetkező években az ünnepek egyre gyakoribbá váltak New England-szerte. Az amerikai függetlenség kikiáltása után aztán George Washington hírdette ki az országos hálaadási ünnepet 1789-ben. Eleinte az egyes államok különböző időpontban tartották a Hálaadást, sőt a déli államok sokáig nem is éltek ezzel a szokással. 1863-ban Abraham Lincoln egységesítette a Hálaadás ünnepét és onnantól november végén ünnepelték országszerte. Végül 1941-ben Franklin D. Roosevelt tette a Hálaadást nemzeti ünneppé.

A Hálaadás ma már a családról szól és a középpontja általában a pulykavacsora, ami mellé többnyire krumplipürét, desszertnek pedig leginkább sütőtökös pitét fogyasztanak. Az ünnep jellegzetessége azonban, hogy idővel minden családban egyedi hagyományok alakulnak ki. Mi is így teszünk és igyekszünk ezt a tipikusan amerikai ünnepet némileg magyarossá (is) tenni. Például magyar uborkát eszünk a roston sült pulyka és a krumpli mellé, a sütőtökös pite tésztáját pedig némi kísérletezés után ma már inkább a magyar almáspite receptje alapján készítjük el. A vacsora után pedig szokás szerint felbontunk egy üveg Tokaji Aszút, így téve igazán sajátunkká a Hálaadás ünnepét.

Filmajánló: Ford v Ferrari

Szeretünk moziba járni, bár Texasban egy idő után leszoktunk róla, mert az ottani mozik elég lepukkantak és sokszor tűnt úgy, hogy az emberek is inkább csak a meleg elől menekülnek a moziba, de a filmek nem érdeklik őket. Itt azonban egészen más a helyzet. A moziban igazi luxuskörülmények vannak. A termek hatalmasak, a sorok között óriási a hely, továbbá nagyon kényelmes, elektromosan dönthető támlájú, lábtartós bőrülések vannak, akkorák, amelyekben még egy méretes amerikai is kényelmesen elfér és a szomszédjának is marad elég hely.

Emiatt aztán itt újra elkezdtünk moziban nézni filmeket, hiszen a nagy vászon és a szuper hangtechnika otthon nem igazán utánozható, nem beszélve a moziban átélhető közösségi hangulatról, és a vajtól tocsogó pattogatott kukorica, valamint a vizezett gépi kóla egyedi ízvilágáról. A legutóbbi film, amit láttunk a Ford v Ferrari volt.

A filmet szerencsére a legnagyobb teremben vetítették, ahol 22 méteres vásznon élvezhettük minden idők egyik legjobb autóversenyzős moziját. A történet a '60-as években játszódik és a Ford erőfeszítéseit mutatja be, hogy legyőzzék az akkor már zsinórban ötödik Le Mans-i győzelmét arató Ferrarit. Az autó fejlesztéséhez a legendás Carrol Shelby-t (Matt Damon) kérik fel, aki '59-ben az első amerikai autóversenyző lett, aki nyerni tudott a Le Mans-i 24-órás versenyen, később pedig autófejlesztőként vált igazi legendává (a Mustang csúcsmodellje a mai napig az ő nevét viseli). Shelby pedig ragaszkodik a kor legjobb autóversenyzőjének alkalmazásához, a közismerten seggfej, angol Ken Mileshoz (Christian Bale), amiből aztán számos probléma adódik, hiszen a Ford karótnyelt vezetői nem nagyon akarták, hogy egy ilyen öntörvényű pilóta esetleg rontson a vállalat akkoriban igencsak unalmas imidzsén (ez még a lovas modellek, a Mustang és a Bronco előtti időszak volt). A film tele van látványos jelenetekkel, de a legnagyobb erőssége a két főszereplő kiváló alakítása, akik remekül jelenítik meg karaktereik jellemvonásait. A trailer alapján a szinkron is elég jól sikerült, de ha valaki teheti, akkor érdemes eredeti nyelven nézni, hiszen Shelby texasi, valamint Miles angol akcentusát és tipikus brit káromkodásait nem lehet magyar szinkronnal visszaadni.

Szinkronos előzetes:

Eredeti trailer:

Crosstrek módosítások 2.

A gumiabroncs az autó egyik legfontosabb része, hiszen a jármű ezen keresztül érintkezik az úttal, ezért célszerű mindig a célnak leginkább megfelelőt választani. A gyári négyévszakos gumi is ilyen a Crosstreken, csak sajnos ezzel a gumival a Subaru egyetlen célja a jó fogyasztás elérése volt. Ennek megfelelően ez egy rendkívül kemény anyagú gumi, ami elég hangos kopogással közli az úthibákat, ráadásul azok szerint, akik télen is próbálták, nem igazán jobb, mint egy nyárigumi, terepezésre pedig alig alkalmas. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nálunk eddig aszfalton és száraz földúton is viszonylag jól teljesített a Yokohama négyévszakos aszfaltgumija. Mivel azonban lassan jön a tél és mi gyakran tévedünk földutakra is, ezért úgy döntöttünk, hogy lecseréljük. Olyan gumit szerettünk volna, ami tökéletesen passzol a Crosstrekhez, tehát univerzális. Manapság a nagy gyártók kínálatában már léteznek olyan abroncsok, amelyek minden időjárási körülmények között jól tapadnak. Végül maradtunk a Yokohama márkánál és a Geolandar A/T G015 típusú téli minősítésű terepgumit választottuk.

Ez valójában egy úgynevezett on- és off-road gumi. A mintázata nem túl agresszív, így természetesen nem ezzel kell fél méter mély sárban dagonyázni. Cserébe viszont ez a gumi aszfalton is jól tapad, stabil a kanyarokban, valamint még nagyobb tempónál is csak halkan duruzsol. Ugyanakkor viszont a közútra tervezett gumikhoz képest a mintázatára jellemzőek a valamelyest nagyobb méretű blokkok, mélyebb és szélesebb barázdákkal, így sokkal inkább alkalmas terepezésre is, hiszen ezáltal jobban meg tud kapaszkodni a laza talajon is. Terepgumihoz méltóan ez a típus is erősebb vázszerkezettel és komoly oldalfal védelemmel van ellátva, hogy jobban bírja a köves, sziklás talajt, valamint a gyökerekkel, fatuskókkal szabdalt földutakat is. Az egyik legjobb tulajdonsága azonban, hogy téligumi minősítéssel is rendelkezik. Egyrészt a speciális összetételének köszönhetően hidegben sem keményedik fel (sőt a puhább anyagának hála végre alig hallani az úthibákat), másrészt a mintázata alkalmassá teszi a hóban és valamelyest a jégen való közlekedésre is, ezért megkapta a háromhegycsúcsos hópihe jelölést, amivel elfogadják olyan helyeken is, ahol kötelező a téligumi.

Igazi mindenes abroncs a Yokohama Geolandar all-terrain verziója. A Subaru Crosstreknek (meg persze a Foresternek és az Outbacknek is) eleve ezzel kellene érkeznie a gyárból, vagy legalább választási lehetőségként szerepelnie kellene a kínálatban. Egy negatív tulajdonsága van csupán, mégpedig, hogy az autó fogyasztása kissé magasabb lesz ezzel a gumival, mint egy közútra való abronccsal. Mi még ezt nem tudtuk letesztelni, de úgy tartják, hogy a fogyasztás 2-3 mpg-vel romlik, azaz nagyjából fél literrel több benzinre kell számítanunk 100 kilométerenként ezzel a gumival. Ennyi azonban szerintünk bőven belefér az egyéb jó tulajdonságainak köszönhetően.

A másik apró, ám rendkívül fontos változás a kocsin, hogy végre a texasi járműnyilvántartás átküldte a helyi irodába a Crosstrek tulajdoni lapját, ezáltal át tudtuk regisztrálni és megkaptuk a connecticuti rendszámot. Azon túl, hogy így már (talán) nem néznek minket rednecknek, ezzel a rendszámmal végre ingyen tudunk bemenni az összes connecticuti állami parkba.