2022 után újabb Gymkhana videó készült. Az új videóban Pastrana, a többszörös amerikai rally-bajnok és kaszkadőr Ausztráliában pörög, repül, sőt még vízen is siklik egy speciálisan erre a célra épített 670 lóerős Subaruval. Az eddigi talán legjobb Gymkhana videó tele van érdekes ausztrál ikonokkal: kenguruk, Outback, Krokodil Dundee, Mad Max, az Operaház, Toyota Land Cruiser, a motoron Dakar-győztes Toby Price, sőt még az egykoron szintén Subaruval versenyző ausztrál WRC pilóta, Chris Atkinson is feltűnik egy pillanatra. Az autó ezúttal egy 1978-as Subaru BRATen alapul, ami egy kis platós autó volt. Ezt a vagány járgányt az úgynevezett Csirke-adónak köszönhetjük, ami egy 25%-os vám volt Amerikában a külföldről importált kisteherautókra. A Subaru a Brattel úgy kerülte ki a vámokat, hogy a platóra is szerelt két ülést és így nem teherautóként, hanem nyitott szedánként hozták forgalomba. Ez a vicces és merész lépés mutatja, hogy miért lett a Subaru az egyik legkülönlegesebb és legnépszerűbb autómárka Amerikában. A Brat egyébként Ausztráliában is kapható volt Brumby néven. A videóban szereplő Brataroo 9500-at a Vermont SportsCar építette, a szám pedig a maximális fordulatszámra utal. Ezt az extrém magas fordulatszámot kizárólag a hangzás miatt érték el egy 2 literes turbós boxermotorral. Persze jogosan merül fel a kérdés, hogy mi értelme van az egész Gymkhanának? Természetesen semmi, azon kívül, hogy lássuk, mire képes a kreativitás, az elszántság és a technika. A végeredmény pedig egy újabb rendkívül szórakoztató autós videó lett.
2025. december 9., kedd
2025. május 30., péntek
Vadállatokra figyelmeztető KRESZ táblák
A magyar és az amerikai jogosítványt is a világ legtöbb országában elfogadják, pedig a KRESZ szabályok időnként nagyon is eltérőek. Elég csak arra gondolni, hogy néhány országban, mint például Ausztráliában az út másik oldalán vezetnek. Az USA-ban, meg persze Kanadában is gyakran bonyolult jelzések helyett inkább csak kiírják, hogy mi a teendő, így nem árt némi angol nyelvtudás, ha valaki vezetni szeretne Észak-Amerikában. Számunkra a legérdekesebb táblák mindenképpen a vadállatokra figyelmeztető KRESZ táblák. Magyarországon az autó elé kiugró szarvast ábrázoló jelzés a legelterjedtebb, de jó látni, hogy akadnak azért másfélék is, mint amilyen ez a Hortobágyon található, apró vadállatokra figyelmeztető tábla.
Híres amerikai mondás, hogy nem a szarvas megy át az úton, hanem az út megy át az erdőn. Az autós közlekedésre épülő Amerikában pedig változatos élőhelyeket kereszteznek az utak, így a vadállatokra figyelmeztető táblák is igencsak változatosak. Az eddigi road tripjeinken számos érdekes táblával találkoztunk. Következzen egy kis képes összeállítás a kedvenceinkből.
 |
| Jávorszarvas-tábla Maine-ben |
 |
| Teknősös tábla Massachusettsből |
 |
| Vadkacsás tábla a kanadai Prince Edward Szigetről |
 |
| Vadjuhokra figyelmeztető jelzés Dél-Dakotában |
 |
| Vadjuhos tábla Wyomingban |
 |
| Bölényes tábla a Yellowstone-ban |
 |
| Tipikus vadállatos jelzés a Grand Tetonban |
 |
| Különféle szarvasokra felhívó tábla Wyomingban |
 |
| Medvés jelzés a Sequioa Nemzeti Parkban |
 |
| Kígyós tábla Texasban |
 |
| A rendkívül ritka floridai puma jelenlétére felhívó tábla az Everglades Nemzeti Parkban |
Ha már említettük Ausztráliát, néhány érdekes táblát Ott Lent is lefotóztunk, hiszen a déli kontinens elsősorban az igazán különleges vadvilágáról híres, és eme érdekes állatok a közlekedési tábláikról is visszaköszönnek.
 |
| Koala és kenguru átkelést jelző tábla |
 |
| Kenguru és vombat jelzés |
 |
| Erszényesnyest tábla a Flinders-hegységben |
 |
| Kazuár jelzés Ausztrália északi részén |
 |
| Végezetül a közlekedési rendet jelző tábla a jövevény marhák számára ☺ |
2024. december 31., kedd
2024. december 19., csütörtök
Ausztrál Road Trip 10 - Az utolsó kaland: Mount Kosciuszko
Mielőtt az ausztrál road tripünk a végére ért volna, még egy utolsó kaland várt ránk. Fel akartunk menni Ausztrália legmagasabb hegycsúcsára, a 2228 méter magas Mount Kosciuszkóra. Ez a hegy az Ausztrál Alpokban van, ami a Kosciuszko Nemzeti Parkban található (térkép). A vombatkaland helyszínéről egy napnyi autózás várt ránk. Az út során visszaértünk Új-Dél-Walesbe, abba az államba, ahol hetekkel korábban az egész utazás elkezdődött. Az éjszakát a híres síközpontban, Thredbóban töltöttük (térkép), ahonnan csodás kilátás nyílt a hegyre. Október a tavaszt jelenti Ausztráliában, ami tökéletes időszak a hegyi túrázáshoz.
Másnap korán keltünk, hiszen hosszú túra várt ránk. A szálloda nagyszerű kilátást nyújtó étkezőjében egy kiadós reggelivel feltöltöttük az energiatartalékainkat, majd elindultunk a hegyre. Sífelvonóval mentünk fel a csúcsra vezető túraút kiindulási pontjára, ahonnan még vetettünk egy pillantást Thredbo városára, mielőtt megkezdtük a csúcstámadást. Az út a csúcsra 7,5 kilométer hosszú, így ez egy nagyjából 15 kilométeres gyalogtúra volt oda-vissza, ami mintegy 4 óránkba telt. Mivel éppen csak vége lett a télnek, így még sokfelé láttunk havat. Néhány kilométer után elértük a Kosciuszko-kilátót, ahonnan már látszott a célunk, a Mount Kosciuszko.
Az ösvény nagy része acélhálós úton vezet, hogy megóvják a növényzetet és megakadályozzák az eróziót. Az ösvény nem túl meredek és a séta során végig nagyszerű kilátás tárult elénk. Ahogy egyre közelebb jutottunk a csúcshoz, egyre több hó fogadott minket, sőt néha még az ösvényt is hó borította, majd végül az út teljesen eltűnt a hó alatt. Remek élmény volt megtapasztalni Ausztrália eme kevésbé ismert oldalát is, csak hoznom kellett volna a napszemüveget is, hogy ne csak budspenceresen lássam a tájat. Mintegy két órányi túrázást követően aztán végre elértük a 2228 méterrel a tenger szintje fölé emelkedő hegycsúcsot. Megcsináltuk. Feljutottunk egy kontinens legmagasabb csúcsára. Persze Ausztrália a leglaposabb kontinens, de akkor is nagy öröm, hogy ezt a teljesítményt elmondhatjuk magunkról.
A kilátás a csúcsról csodálatos volt, csakúgy, mint a lefelé vezető túra. Innen már csak újabb 7.5 kilométer séta várt ránk. Az időjárással ismét nagy szerencsénk volt. Számtalanszor előfordult ugyanis az utazás során, hogy miután jó időben élveztünk egy helyszínt, másnapra elromlott az időjárás. Ha csak egy nappal később utaztunk volna, az egész ausztrál élmény teljesen más lett volna, ezért nagyon hálásak vagyunk, hogy végül minden így alakult. A felvonón ülve nagy volt az örömünk lefelé menet, hiszen tudtuk, hogy újabb hatalmas mérföldkőn vagyunk túl.
Ez volt az utolsó kalandunk Ausztráliában. Egy éjszakát még a fővárosban, Canberrában is eltöltöttünk (térkép), majd mielőtt visszamentünk volna Sydney-be, hogy hazarepüljünk, tettünk egy kitérőt a Kenguru-völgybe is (térkép). Itt egy utolsó pikniken, kellemes, szép környezetben elmélkedtünk az elmúlt öt hét során átélt kalandokról. Ausztrália hatalmas ország és nekünk megadatott, hogy egy csomó helyre eljussunk ezen a különleges, távoli vidéken. Végül mindent láttunk, amit látni szerettünk volna, gyönyörű tájakat, ősi kulturális helyszíneket és ami a legfontosabb, a kontinens különleges élővilágát is. Csodásan éreztük magunkat Ausztráliában és végtelenül hálásak vagyunk a kalandokért, amiket átélhettünk Ott Lent.
 |
| Az utolsó természetben töltött napunkon stílszerűen egy kenguruval búcsúzott tőlünk Ausztrália |
2024. december 16., hétfő
Ausztrál Road Trip 9 - Vombatok a kontinens déli pontján
A gyönyörű óceánparti autózást és a felejthetetlen koala-kalandokat követően érkeztünk meg Melbourne-be (térkép). Ugyan két éjszakát is eltöltöttünk Ausztrália legnépesebb metropoliszában, városnézéssel ezúttal sem vesztegettük az időnket. Sokkal jobban érdekeltek minket ugyanis a Melbourne környéki híres páfrányerdők. Ezen hegyi őserdők a hatalmas fáikról ismertek, melyek között óriási páfrányok alkotják a bokorszintet és időnként akár az alsó lombkoronaszintet is. A fő erdőalkotó fa a rengetegben pedig az előkelő nevű királyeukaliptusz. Ezen erdők kihagyhatatlanok az erre tévedt biológusok számára, ezért mi is meglátogattunk egy ilyet a Dandenong Ranges Nemzeti Parkban (térkép). A rövid túra során élveztük a hűvös erdei levegőt, az óriási fák, a zöldellő páfrányok, és a gazdag madárvilág látványát, valamint azt a varázslatos természetes hangzavart, amit csak egy őserdei séta nyújthat.
 |
 |
 |
 |
 |
| A lazúr tündérmadár talán a legszebb ausztrál énekes |
 |
| A rózsabegy hímje is igencsak színpompás madár |
 |
| A karmazsin rozella-papagáj az egyik legzajosabb szárnyas az őserdőben |
Az erdei kirándulás után a Moonlit Állatmenedéket látogattuk meg (térkép), hogy közelről láthassuk Ausztrália talán legaranyosabb állatát, a vombatot. A vombatsimogatást előre lefoglaltuk, hogy semmiképpen se maradjunk le róla, hiszen a vombat Gabi kedvenc erszényes állata. Természetesen, ha már itt voltunk, körbejártuk az állatkertet és megnéztük a többi állatot is. Néhány kengurut még meg is etettünk, majd a vombatkifutó felé vettük az irányt. A "mi" vombatunk egy Mary névre hallgató nőstény csupasszorrú vombat volt. Az állatkert munkatársa elmondta a legfontosabb tudnivalókat, majd megsimogathattuk a vombatot, amíg ő evett. Az állatmenedék kiskora óta neveli ezt az állatot, miután az anyját elütötték. A balesetet a kis vombat az anyja erszényében csodával határos módon túlélte, így azóta emberek között él. Sajnos, mint később a saját szemünkkel is láttuk, túlságosan is gyakoriak az ilyen balesetek.
Másnap szakadó esőben hagytuk magunk mögött Melbourne-t és dél felé vettük az irányt, hogy reményeink szerint vadon is lássunk vombatot. Az egyik legjobb hely erre a célra Ausztráliában talán a Wilsons Promontory Nemzeti Park (térkép). A park közelében foglaltunk szállást, majd elindultunk az ország déli csücskén található félszigetre. Szerencsére az eső pont elállt, de továbbra is felhős maradt az idő. Ez nagyon fontos volt, mert a vombatok a nappalokat földalatti járataikban töltik és csupán borús időjárás esetén bújnak elő az odúikból az éjszaka beköszönte előtt. A park legígéretesebb részén tettünk egy kirándulást, ahol gazdag élővilág fogadott minket. Láttunk itt kengurukat, emut és végül sikerült megpillantanunk az első vadon élő vombatot is.
 |
| A szállásunk a környék térképével |
 |
| A kenguruk nem féltek tőlünk |
 |
| Szürke óriáskenguru és emu |
 |
| Fiatal szürke óriáskenguru |
 |
| Egy anya szürke kenguru boxedzést tart :) |
 |
| Ez a mocsári kenguru rendkívül barátságos volt |
 |
| A méretes hím vombat apró szemével valószínűleg nem is látott minket |
A vombatoknak három faja él, mindegyik kizárólag Ausztráliában található. A kis medveszerű állatok legközelebbi élő rokona a koala. Az ország ezen részén a csupaszorrú vombattal lehet találkozni, ha az ember tudja, hol keresse őket. Szerencsére elég rosszul látnak, így ha nem csinálunk hirtelen mozdulatokat, akkor jó széljárás alatt elég közelről lehet megfigyelni és fényképezni ezeket az állatokat. Összesen öt vombatot láttunk a parkban. A legtöbb időt egy nősténnyel töltöttük, amelyről az erszényéből kikandikáló láb elárulta, hogy anyavombat. Érdekesség, hogy a vombatok erszénye hátrafelé nyílik, hogy ne menjen bele föld, amíg a talaj mélyén ásnak. Sötétedésig maradtunk, hogy tanulmányozzuk az állatokat, hiszen tudtuk, hogy ez lesz az ausztrál utunk utolsó vadállatokban gazdag élménye. Mint oly' sok más a hosszú utunk során, ez sem sikerülhetett volna jobban. Gabi különösen boldog volt, hogy a természetben is láthatja a kedvencét, és én is örömmel fényképeztem ezeket a kedves kis állatokat.
 |
| Túraösvény a nemzeti parkban |
 |
| A vombatok fotózása is óriási élmény volt |
 |
| A legcukibb állat a Földön |
 |
| Kilóg a vombatláb |
 |
| Gabi a legboldogabb ember a világon |