A következő címkéjű bejegyzések mutatása: parti. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: parti. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. július 27., csütörtök

Találkozás régi ismerősökkel

Ahogyan már korábban is beszámoltunk róla, Syracuse-ban egy kisebbfajta magyar közösséget alkottunk a munkatársaimmal. A banda akkor vált teljessé, amikor Gergő is megérkezett. Ő azóta már Svédországban él, de június végén Amerikában nyaralt. Főleg Floridában töltötte a szabadnapjait, de egy pár napot New Yorkra is szánt, ezért volt lehetőségünk ismét találkozni. A város szomszédságában élő Ádám szervezett ezúttal is partit, amire egy másik magyar ismerősünk is hivatolos volt a családjával. Krisztiánt a Debreceni Egyetemről ismerem, hiszen ugyanabban az intézetben szerezte a doktoriját, ahol én is. Ádámmal pedig Bostonban ismerkedtek meg, ahol évekkel ezelőtt mindketten dolgoztak. Ő a családjával együtt járt most a környéken, ezért tudtunk velük is összefutni. Hihetetlen, hogy milyen kicsi a világ...

Összejött a magyar csapat apraja-nagyja
Robinak is hagytunk helyet a Syracuse-i bandából

2023. május 15., hétfő

Magyar Majális New Jerseyben

Szombaton Ádám és Fruzsi majálist rendeztek a magyar ismerőseiknek, amire mi is hivatalosak voltunk. Ismét kókuszgolyót készítettünk, aminek mindig nagy sikere van a bandában. Volt még zsíroskenyér és házibuliszendvics házi sütésű kenyérből, meg hurka, kolbász és gulyásleves is, így minden adott volt a hangulatos magyaros bulihoz. A gyerekek élvezték a jó időt és fáradhatatlanul rohangáltak, labdáztak és hintáztak az udvarban, a felnőttek pedig jókat beszélgettek az élet komoly és persze a nem túl komoly dolgairól. Remek majális volt.

2023. április 28., péntek

Szülinapi zsúrok

Syracuse-ban az akkori munkatársaimmal egy jó kis magyar banda alakult ki, akikkel számos közös kirándulást, piknikezést, városnézést, éttermi, vagy élőzenés bulit tartottunk. Ketten közülük végül Európában találták meg a jövőjüket, Ádám viszont velünk együtt Amerikában maradt, így vele nem csak a virtuális térben, hanem élőben is tartjuk a kapcsolatot. Amióta visszaköltöztünk az észak-keleti régióba, évente már többször is tudunk találkozni, hiszen jelenleg New Jersey-ben (csupán két órányi autózásra) lakik a feleségével, Fruzsival és a gyerekeikkel. A kisebbik idén volt egy éves, míg a nagyobb már négy éves lett, így nagy szülinapi bulikat szerveztek a kicsiknek, amikről mi sem maradtunk le.

2017. december 4., hétfő

Baby Shower

Az egyik munkatársam babát vár és ennek alkalmából babaváró bulit rendeztek neki, vagy ahogyan itt mondják baby showert. Mi is hivatalosak voltunk és az ünnepségre magyaros fasírtot sütöttünk. Lényegében hagyományos fasírtot készítettünk, amibe fogpiszkálót szúrtunk, majd a magyar zászló színei szerint egy piros és egy zöld paprika közé egy mozarella sajtkockát tettünk (itt nincs trappista). A buli jó volt, szokás szerint különféle játékok is voltak, mint például babát kellett rajzolni a fejünk felett tartott papírtányérra, vagy cumisüvegből időre meginni a sűrű gyümölcslét és persze vakon bébiételt kóstolni és kitalálni az összetevőit.

2017. augusztus 15., kedd

Esküvő Houstonban

Úgy látszik, idén minden John nevű ismerősöm megházasodik. A volt munkatársam májusi esküvője után ugyanis az egyik jelenlegi munkatársam, akit szintén Johnnak hívnak, az elmúlt hétvégén megnősült, mégpedig egy másik munkatársamat, Nihant vette feleségül. Amerikában bárki elvégezhet egy internetes házassági gyorstalpalót, hogy jogosult legyen a párok összeadására, így Nihan és John a doktori témavezetőjüket kérték meg, hogy levezesse a ceremóniát. A szertartás ennek megfelően nagyon személyes és hangulatos volt. Az esküvő egy gyönyörű olasz kultúrházban volt Houston belvárosában, így igazi nemzetközi esemény lett belőle, hiszen John amerikai, Nihan pedig török. A vacsora nagyon finom volt, főleg török ételekből állt, utána pedig a kedvenc zenéikre lehetett táncolni. Mivel mindketten informatikus vegyészek, ezért nem áll tőlük távol a modern technika alkalmazása sem és a különféle játékokat is kedvelik. Például az esküvői honlapjukra bárki üzenetet írhatott, ami a kivetítőn azonnal meg is jelent, valamint kétféle játékot is kitaláltak a vendégek számára. Az egyik egy fotós feladat volt, ahol egy listán adták meg, hogy milyen képeket kell készíteni az esküvőn. Például olyat, amikor az ifjú pár tagjai éppen a gyűrűikkel játszanak, vagy amikor a vőlegény a távolból figyeli a menyasszonyt. Azok között akik az összes képet elkészítették, ajándékokat sorsoltak ki. A másik játék inkább arról szólt, hogy a vendégek megismerjék egymást és olyan információk alapján kellett megtalálni a listán szereplőket, ami csak beszélgetés útján derülhet ki. Itt pédául a 14-es vendég Gábor volt, aki a listán csak úgy szerepelt, hogy természetfotós, de volt még ott sziklamászó és olyan is, aki még sosem evett szilvát. Jópofa dolog volt ez is, nagyon jól éreztük magunkat és több emberrel is megismerkedtünk. Nihan és John pedig a héten repülnek Törökországba, hogy hagyományos török módon is összeházasodjanak.

2017. június 20., kedd

Északi Road Trip 1. - Esküvő Ohioban

Az egyik volt Syracuse-i munkatársam, John június 10-én megnősült. Az esküvőre mi is hivatalosak voltunk és mivel a szertartás Ohioban, a Kelleys Islanden volt, ami a kanadai határ mentén van, ezért úgy döntöttünk, hogy egy road tripet kerekítünk az esemény köré. Jó előre felkészültünk, pogácsát sütöttünk az útra, valamint autót béreltünk (Ford Focus), mert nem akartunk egy hét alatt ennyit belehajtani a saját kocsinkba.


Csütörtök reggel indultunk és az út odáig két napig tartott. Az első napon Texast elhagyva Arkansason át Tennessee államig jutottunk. Estére értünk Memphisbe, így már nem volt időnk megnézni Elvis házát, de azért miután nagy nehezen rábukkantunk, egy képet készítettünk a bejáratnál, majd mentünk tovább Nashville, a country zene fővárosa felé, ahol azonban sajnos még egy kép erejéig sem volt időnk megállni. Az út eme szakaszára nem volt szállásfoglalásunk, egy út menti motelben töltöttük az első éjszakát. Másnap aztán északnak vettük az irányt és Kentucky után el is értünk Ohioba. Szinte minden államba belépve lehetőség van egy üdvözlőcenterbe betérni, ahol rengeteg információ szerezhető be az adott államról és a legtöbb helyen még ingyen kávé is várja az utazókat. Korábbi utazásaink során vagy nem voltak ilyenek, vagy csak nem tűntek fel, de most nagyon tetszettek ezek az állomások, az ember rögtön átérezhette az új állam hangulatát, mert bár az Egyesült Államok egyetlen ország, de minden államnak megvannak a maga sajátosságai.

Elvis házánál - Memphis, Tennessee
Nashville, Tennessee
A kilenc állam, amit érintettünk az út során

Az út Sandusky-ig, az Erie-tó partján található északi állomásunkig nagyon kellemes és változatos volt. A rendkívül felelőtlenül és önzőn vezető kamionosok ugyan sok helyen rontottak az élményen, de többnyire szép helyeken jártunk és nagyon élveztük a road tripet. Sanduskyban volt előre foglalt szállásunk, mégpedig a kedvenc hálózatunk egyik tagjában, ahol a korábban összegyűjtött hűségpontjaink egy részét felhasználva féláron töltöttünk két éjszakát. Szombat reggel még gyorsan elmentem egy fodrászhoz kivasaltatni a hajamat, majd átkompoztunk a Kelleys Islandre. A sziget nem meglepő módon egy másik nagy-tavi helyre, az Ontárió-tónál lévő Ezer-szigetek vidékére hasonlított és nagyon kellemes hétvégi kirándulóhelynek tűnt. John párja, Shannon és családja sok időt tölt itt, ezért is választották ezt a gyönyörű helyet az esküvőre. A sziget nem túl nagy és sokan nem is hozzák át ide az autójukat, hanem golfkocsit bérelnek, hogy azzal járják be a környéket. Mi kocsival nagyjából fél óra alatt eljutottunk minden helyszínre, ahová út vezet, szóval tényleg nem valami nagy, viszont igencsak hangulatos hely. Az esküvő nagyon jó volt, Shannon is szimpatikus és jó volt újra találkozni Johnnal is, kár viszont, hogy a Syracuse-i csapatból más nem tudott eljönni. Az amerikai esküvőkön nem szokás a hajnalig tartó mulatozás, a lakodalom este kilenckor véget ért, így még időben vissza tudtunk kompozni és alaposan kipihenni magunkat az út további részére.

Valahol Kentuckyban
A szállásunk Sanduskyban, Ohioban
A komp
Kelleys Island, Ohio
Kelleys Island partja, a távolban a Mainland
Tipikus utcakép Kelleys Islanden
Shannon és John
Az ifjú párral

Selfie a Kelleys Islanden

Vasárnap reggel már indultunk is tovább a road tripünk másik fő állomása felé, a Great Smoky Mountains Nemzeti Parkba, Tennessee-be. Az itt szerzett élményeinkről majd Gábor egy külön posztban fog beszámolni. A Smokies (ahogyan a helyiek hívják) után éppen csak érintettük Georgia államot, majd Alabama után értünk Mississippibe. Itt szintén nem volt foglalásunk és nem is volt egyszerű szállást találni. Órákig mentünk a sötétben szinte teljesen egyedül az úton. Olyan tipikus horrofilmes hangulata volt ennek a szakasznak, szinte már vártuk, hogy a fák közül kilép valaki egy baltával, vagy láncfűrésszel, hogy a maradványaink aztán örökre eltűnjenek az erdőben, amikor végre beértünk egy városba, ahol sikerült szállást is találni. ☺ Miután túléltük az éjszakát, egy gyors reggeli után indultunk tovább az utolsó nagy szakaszra, ahol a mocsaras Luisiana hídjain áthaladva egy hét után újra Texasba értünk. A road trip során nagyjából 4700 kilométert autóztunk, kilenc államot érintettünk Texast is beleszámítva és rengeteg új élménnyel gazdagodtunk. Ismét megállapithattuk, hogy az USA rendkívül sokszínű ország, ahol a látnivalókból sosem lehet kifogyni.

Kelet Tennessee-ben
A Smokies lábánál
A Louisiana-i mocsárban
Újra Texasban

2010. augusztus 8., vasárnap

Kerti parti ismét

A munkacsoportunk vezetője minden nyáron szokott grillsütős (BBQ) partit rendezni a munkatársak számára. Ahogyan tavaly, úgy idén is hivatalosak voltunk. A vendégeknek ezúttal is csak egy kis desszertnek valót illett vinni. Mi kókuszkockát készítettünk, aminek nagy sikere volt, hiszen itt ilyet nem szoktak csinálni. Ezúttal mi vittük el Aparna barátnőmet és a férjét, mert a tavalyi bulival ellentétben, ugyebár már nekünk is van kocsink ☺

2009. december 14., hétfő

Előkarácsonyok

December 11-én karácsonyi partit tartottunk a laborban, egészen pontosan karácsonyi ebédet. Mindenki készített valami ételt, amit aztán közösen fogyasztottunk el. Én lecsót és kókuszkockát vittem, amikkel nagy sikert arattam. A süti azért is számított különlegességnek, mert Amerikában nem szoktak ilyesmit csinálni, itt többnyire csak száraz, kekszszerű sütiket szoktak készíteni, meg persze tortákat.
Tegnap pedig a mi lakásunkban is tartottunk egy szűk körű előkarácsonyi partit, ez volt ugyanis az utolsó hétvége Robival és Ádámmal Karácsony előtt, mivel ők hazamennek az ünnepekre. Ádám elhozta a gitárját is a hangulat fokozása végett.

2009. november 27., péntek

Hálaadás

November negyedik csütörtöke a Hálaadás napja, ami az egyik legfontosabb amerikai ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Ebből az alkalomból tegnap meghívtuk Robit és Ádámot vacsorázni, ám nem a hagyományos pulykával, hanem mézes csirkemellel vártuk őket. Szerencsére nekik tökéletesen megfelelt a csirke is, nem úgy, mint Joey-nak ☺

2009. október 31., szombat

Halloween party

Tegnap részt vettünk életünk első Halloween-partyján. Október 31-én van Halloween napja, amikor a legvékonyabb a határ az élők és a holtak világa között, ami lehetővé teszi a szellemeknek az átjárást. A jelmezekkel és a töklámpással a rossz szellemeket igyekeznek elijeszteni. Mi is elmentünk egy buliba, természetesen beöltözve indultunk útnak. Én boszorkánynak öltöztem, Gábor pedig Jack Sparrow volt a Karib-tenger kalózai című filmből. Jól buli volt, kicsit átéreztük ennek a tipikusan amerikai ünnepnek a hangulatát.


2009. október 18., vasárnap

Zombi séta

Tegnap estére világrekord-kísérletet hirdettek Syracuse-ban. A lényeg, hogy minél több zombinak öltözött ember menjen az utcára. Mi is kíváncsiak voltunk erre az őrületre, ezért a kis magyar csapatunk is kivonult. Mi ugyan nem váltunk zombivá, de az utcán rengeteg foszló fejű, rothadó leheletű, vérben úszó zombival találkoztunk. A rekord ugyan nem jött össze, de jó volt látni, hogy ilyen marhaságra mennyi ember vetkőzi le a gátlásait.

2009. augusztus 15., szombat

Dínó-bár

A múltkori kerti parti után, kedvet kaptunk egy igazi amerikai BBQ étteremhez is. Tegnap el is mentünk a Dinosaur Barbecue-ba vacsorázni a magyar srácokkal. Ez országos szinten a tíz legjobb étterem között szerepel, így nem is csoda, hogy egy órát kellett várnunk az asztalra. Kint kaptunk helyet, szerencsére nagyon kellemes volt az idő, a kaja pedig nagyon finom, megérte várni. Azt hiszem, szeretni fogjuk az amerikai konyhát is ☺. Vacsi után még elmentünk egy buliba szórakozni. Elég jól mulattunk. Hajnali kettőkor viszont minden bezárt, mivel a New York-i törvények szerint eddig lehet alkoholt árusítani. Nekünk azonban elég is volt ennyi az amerikai éjszakából.

2009. augusztus 2., vasárnap

Kerti parti

Tegnap Gabi főnöke kerti partit rendezett, vagy ahogyan Amerikában mondják Barbecue (BBQ) party-t. Az egyik munkatársa és a férje, akik szintén a Nob Hill-ben laknak, vitt el minket a partira. Nagyon kellemes kertvárosi környezetben volt a sütögetés. Az idő szerencsére kedvezett, így jól telt a délután.