BÚÉK!

2025-ben is eljutottunk néhány szép és érdekes helyre. Az év legfontosabb kalandjaira emlékezve kívánunk mindenkinek Boldog Új Évet!

Oregon Trail Road Trip 3 - Mt Rainier Nemzeti Park

A Cascade-hegység az egyik legszebb hegylánc Észak-Amerikában, ami Kalifornia északi régiójától Oregonon és Washingtonon át egészen Kanada déli feléig húzódik (térkép). A leglátványosabb térsége talán Washington államban található, így mi is ezt a vidéket vettük célba a nagy nyugati road tripünkön. Oregon északi határa előtt letértünk a történelmi Oregon Trail útvonaláról és Washingtonban bevetettük magunkat a Cascade-hegység csodás rengetegébe.

Esteledett már, amikor megérkeztünk a Mount Rainier Nemzeti Parkba (térkép). Ez a park őrzi a Cascade-hegység legmagasabb csúcsát, a 4392 méter magas Mount Rainiert. Ez egy ma is aktív vulkán, ami bármikor kitörhet. Legfrisebb kitöréseiről az 1800-as években számoltak be, míg a vulkán legutóbbi robbanásszerű kitörése az 1500-as években lehetett. A nagyvárosi területekhez való közelsége miatt a világ egyik legveszélyesebb vulkánjának tartják. Régóta vártuk, hogy a saját szemünkkel is lássuk ezt a látványos hegykúpot, ezért a szállásunk elfoglalása után rögtön elautóztunk az egyik kilátóhoz. Sajnos azonban velünk együtt a felhők is megérkeztek a vidékre, így a hegyet csak részben sikerült megfigyelni. Ráadásul néhány perc után sűrű köd ereszkedett a tájra, tovább rontva a kilátásainkat.

A köd másnap is megmaradt, így pár méternél messzebbre nem igazán láttunk. Nem keseredtünk el nagyon, inkább próbáltuk élvezni a táj különös hangulatát. Sokat túráztunk a Mount Rainier lankáin és reménykedtünk, hogy felszáll annyira a köd, hogy sikerül megpillantani a hegyet is. Néha szerencsénk is volt és láttunk kisebb részleteket a havas hegycsúcsból. Közben pedig a hegyvidéki állatok megfigyelésére koncentráltunk. Láttunk is egy újabb érdekes csíkosmókust, a sárgafenyő csíkosmókust. Öszvérszarvasokat többfelé is megfigyeltünk, a legérdekesebb találkozónk azonban egy ezüstös mormotával történt. Nem meglepő módon az egyik legelhagyatottabb túraösvényen sikerült megpillantanunk ezt a méretes rágcsálót, amint egy kőre támaszkodva pihent. Nagyon nyugodt volt, így óvatosan elég közel tudtunk hozzá lopakodni.

A köd a nap folyamán nem igazán akart elvonulni, sőt néha olyan sűrűvé vált, hogy alig láttunk az orrunkig. Időnként azonban meg-megcsillant a remény és egy-egy részletét a hegy is megmutatta magából. A ködös időben azonban a nemzeti park igazi sztárjai az aranyfarkú ürgék voltak. Ezekkel a csíkosmókusokra hasonlító rágcsálókkal mindenfelé találkoztunk a hegyen. Ha az ember megáll a túraösvényen, akkor könnyen megfigyelheti ezeket a folyton éhes kis állatokat. Némi természetismerettel és türelemmel fotózni sem nehéz őket. A mókusfélékre jellemző módon állandóan élelem után kutatnak a talajon. Amikor pedig találnak valami ehetőt, akkor szeretnek egy magas kőre, vagy kidőlt fatörzsre felmászni, hogy ott az esetleges ragadozókat könnyebben észrevegyék miközben falatoznak. Ha az ember megfigyeli, melyek a kedvenc köveik, akkor azok közelében letelepedve csak meg kell várni, hogy a fényképezőgép elé jöjjenek.

Másnap reggel a szálloda étkezőjéből vettük észre, hogy végre kitisztult az ég, ezért úgy döntöttünk, hogy mielőtt elhagyjuk a nemzeti a parkot, még megállunk a Reflection Lake-nél (tükör-tónál). Innen végre akadálytalanul megcsodálhattuk ezt a gyönyörű hegyet a hatalmas gleccserekkel a tetején. A végére így elmondhattuk, hogy igazán emlékezetesre sikerült a Mount Rainier Nemzeti Parkba tett rövid látogatásunk is.

Oregon Trail Road Trip - bevezető

Túl vagyunk egy újabb nagyszerű amerikai road tripen. A legutóbbi nyugati irányú útunkon a Yellowstone volt a fő úti célunk, ezúttal azonban elmentünk egészen Oregonig, meg vissza és sok helyen követtük a történelmi Oregon Trail egykori útvonalát, ahol kalandvágyó vándorok utaztak nyugatra az 1800-as években, hogy az új vidéken letelepedjenek.

Az út 18 napig tartott és Connecticuttel együtt 18 államot érintett, amiből 5 állam új volt a számunkra: Iowa, Nebraska, Idaho, Oregon és Washington. Az összes kitérővel együtt nagyjából 11000 kilométert mentünk, és ezzel már 46-ot láttunk az 50 amerikai államból.

Az út fő célja a különféle természeti szépségek megtekintése volt, hiszen elsősorban mégiscsak ez adja Amerika különlegességét. Ezekről a csodás helyszínekről majd néhány külön posztban fogunk beszámolni a következő hetekben, most pedig az út egyéb érdekességei következnek.

A harmadik napon érkeztünk meg Iowába, ahol megálltunk az IOWA 80-nál, a világ legnagyobb kamionos pihenőjénél (térkép). Ez az I-80-as autópálya mentén található, ami az egyik leghosszabb amerikai út. Nyugat felé haladva többnyire ezen az úton haladtunk. A hatalmas kamionos pihenő parkolójában 900 kamion fér el. Napi 5000 vendég fordul meg itt, akiknek a kiszolgálásán 450 alkalmozott szorgoskodik. Van itt többek között mozi, fogorvos, templom és egy kamionos múzeum is. A meglepően érdekes kiállításon több, mint 100 antik teherautó látható, köztük olyan klasszikusok, mint az 1931-es Ford Model AA, vagy az amerikai filmekből ismert hagyományos "csőrös kamion", a Peterbilt számos típusa. Az egyik legszebb példány az az 1969-es Peterbilt volt, amelyet az eredeti tulajdonosa 20 éven át használt, és ezen időszak alatt 4 millió balesetmentes kilométert tett meg vele. A múzeumban a különféle kamionokon túl néhány tipikus amerikai benzinkút is látható volt.

A 4 millió kilométert futott 1969-es Peterbilt 359 típusú kamion

Másnap már Nebraskában jártunk, ahol megálltunk az Archway nevű emlékműnél, amely átszeli az I-80-as autópályát (térkép). Az Archway-ben található a legamerikaibb múzem, amit valaha láttunk. A múzeum ugyanis bemutatja az első telepesek útját, akik az Oregon Trailen vándoroltak és a kontinens nyugati területeinek benépesítését végezték. Ezen kívül az ország úthálózatának kiépítéséről is láthattunk kiállításokat, mint például a Lincoln Highway-ről, ami az első kontinenst átszelő út volt. Mára ezt váltotta le az I-80-as autópálya. Ami pedig a leginkább tetszett, hogy a múzeumban képet kaphattunk arról is, hogy hogyan vált Amerika autós nemzetté, ahol ennyire természetesek az országjáró autós kirándulások. A nagyon profin működő telefonszerű eszközön sok egyéb érdekes információt is hallottunk a kiállításokról. Naplementére pedig elértük a Chimney Rock nevű kőképződményt (térkép), hogy a saját szemünkkel is lássuk ezt a fontos útjelzőt, amit képen már a múzeumban is megtekintettünk.

Nebraska nyugati részén látható a Chimney Rock, ami fontos útjelző volt a vándorok számára

A nagyobb amerikai utakon általában 30-40 mérföldenként található valamilyen pihenőhely az autósok és persze a kamionosok számára, ahol kinyújthatja elgémberedett tagjait a hosszú úton megfáradt utazó. Néhány helyen csak WC és egy kis piknik area található, de a nagyobb megállókban gyorséttermek és akár zuhanyzók is rendelkezésre állnak. A hosszabb útszakaszokon a szokásos pihenőkön kívül időnként kávészünetet is tartottunk, hogy el ne aludjunk. Az elhagyatottab vidékeken pedig a saját "kemping kávénkat" ittuk.

Idaho déli része szuper izgalmas hely volt :)

Nem titok, hogy szeretjük a jó filmeket és sorozatokat. A 90-es évek egyik legjobb TV-sorozata a Twin Peaks volt, ezért mindenképpen látni szerettük volna a forgatási helyszíneket, ha már úgyis Washingtonban jártunk. Twin Peaks természetesen kitalált város, de megtalálható az a hely, ahol egykoron a várostábla állt (térkép). Felkerestük a gyönyörű Salish Lodge-ot is, ami a sorozatban Ben Horne hotelje volt (térkép). Itt szállt meg Cooper ügynök és a hotel számos jelenet helyszíne volt a sorozatban, a csodás vízesés pedig még a főcímbe is bekerült, ahol minden idők egyik legszebb filmzenéjére nézhetjük a csodás képeket. Ezután betértünk a Twede's kávézóba, ami a legendás Double R Kávézóként szerepelt a sorozatban (térkép). Ez a hely híres volt a jó kávéjáról és a cseresznyés pitéjéről, ami ha jól emlékszem a magyar verzióban meggyes piteként szerepelt. Itt ma is minden a Twin Peaks körül forog és Coopert idézve "rohadt jó kávét" szolgálnak itt fel. A pite pedig szintén méltó a sorozatbeli hírnevére, talán sosem ettünk jobbat.

"This is a damn fine cup of coffee!" - Special Agent Dale Cooper

“Twin Peaks-től” nem messze található egy másik kedvenc sorozat forgatási helyszíne: az alaszkai Cicely a Miért éppen Alaszkából. Ezt a sorozatot nem Alaszkában, hanem szintén Wahsingtonban forgatták, mégpedig Roslyn városkájában, ami a mai napig pontosan úgy néz ki, mint a sorozatban (térkép). Annyira, hogy például Holling étterme, a Brick valóban ezt a nevet viseli. Fleischman doki rendelője ma már ugyan ajándékbolt, de a neve még mindig megtalálható az ajtó mellett. Ránézésre a falat sem festették le a sorozat bejezeése óta. Maurice irodája és Chris rádiállomása a neon KBHR felirattal is pont olyan, mint a tévében volt. A híres festmény a falon, ami előtt a jávorszarvas elsétál a főcímben szintén tökéletesen visszaidézi a sorozatot.

A jávorszarvassal végül nem találkoztunk. :)

A sok-sok érdekes történelmi, filmes és persze természeti látnivaló után hazafelé vettük az irányt. Mint minden ilyen úton, itt is akadtak érdekesebb és unalmasabb részek. A legszebb régió talán (ha nem számítjuk a Glacier Nemzeti Park híres Goin to the Sun Roadját) a Cascade-hegység környéke volt Washingtonban, míg a legkevésbé érdekesnek Montana keleti része bizonyult, ami főleg végeláthatatlan marhatelepekből áll. Egy helyen ráadásul 20 percet vártunk a kocsiban, hogy az ország talán öt legügyetlenebb lovas cowboya  áthajtson az úton egy tehéncsordát. Valószínű, hogy ezt a feladatot egyetlen magyar gulyás egy darab juhászkutyával negyedannyi idő alatt megoldotta volna. Szerencsére 6-7 óra autózással elhagytuk ezt a szakaszt is, Észak-Dakota pedig már jóval élvezetesebb volt. Az itt található Teddy Nemzeti Park után még három nap volt az út hazáig. A Michigan-tavat ezúttal is észak felől kerültük meg pont úgy, mint négy éve. Egy rövid pihenőre ezúttal a Hiawatha Nemzeti Erdőben is megálltunk (térkép), hogy elmélázzunk az átélt eseményeken. Megállapítottuk, hogy ismét egy remek road tripet csináltunk. Ezúttal is sokat láttunk és tanultunk az USA-ról, valamint sok-sok élménnyel gazdagodtunk. A következő néhány blogbejegyzésben majd bemutatjuk az út természeti látványosságait is.

Ez ismét jó móka volt...