BÚÉK!

2023 sem volt rossz év a számunkra. Többfelé jártunk az idén is bel- és külföldön egyaránt, de az év legfontosabb eseménye kétségkívül az amerikai állampolgárság megszerzése volt.

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánunk!

Kellemes Karácsonyt!

 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk!

Decemberi kirándulás a tengerparton

Idén valahogy úgy alakult, hogy egész nyáron nem jártunk a Hammonasset Beachen. A múlt hétvégén azonban viszonylag jó idő volt, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kirándulni a tengerpartra. Többnyire felhős volt az ég, de dél körül egy kis időre kisütött a nap. Ilyentájt itt is van esély arra, hogy fókával találkozzunk, ám ezúttal nem volt szerencsénk. Ennek ellenére jól éreztük magunkat, hiszen az óceán látványa mindig különleges.

Esküdtszék

Az amerikai filmekből jól ismert jelenet, hogy a bíróságon az ügy bemutatása után az esküdtszék kihírdeti az ítéletet, hogy bűnösnek találták-e a vádlottat, vagy nem. Ez a különleges jogrendszer a mai napig elterjedt az angolszász országokban és az amerikai állampolgárok egyik kötelezettsége a bíróságok munkájában esküdtként való időnkénti részvétel. Az USA alkotmánya ugyanis mindenki számára biztosítja a jogot, hogy vádlottként a hozzá hasonló átlagemberek dönthessenek az ellene felhozott vádak ügyében. Az amerikai jogrendszerben a bíró alapvetően a tárgyalás jogszerűségét felügyeli, a tényekről, tanúvallomásokról és bizonyítékokról az esküdtek döntenek. Az esküdtek pedig minden esetben hozzánk hasonló közemberek. Mégpedig szó szerint, ugyanis alig lettünk amerikaiak, engem máris behívtak esküdjelöltnek. Ezen állampolgári kötelezettség alól kibújni nem lehet és a munkahelynek is kötelessége elfogadni, hogy az alkalmazottaknak időnként bírósági kötelezettségeik vannak. Az esküdtek kiválasztása véletlenszerűen történik. Van, akire sosem kerül sor, míg a kevésbé szerencséseket többször is beidézik. Esküdtnek lenni ugyanis bármennyire is nemesnek tűnő kötelesség, nem a legszórakoztatóbb feladat, és hatalmas felelősség is arról dönteni, hogy börtönbe kerüljön-e valaki. Nagyjából egy hónapja kaptam behívót és tegnap kellett megjelennem a bíróságon. Ilyenkor mindig elég sok embert hívnak, hogy közülük válasszák ki a végleges esküdteket. Az esküdtszék ugyanis általában csupán 12 emberből és néhány tartalékból áll, akik kiválasztásában mind az ügyész, mind a védőügyvéd részt vesz és értelemszerűen mindkét oldal igyekszik olyan esküdteket választani, akik szerintük nekik kedveznének. Mind a vádnak, mind a védelemnek meghatározott számú vétójoga van. A kiválasztási folyamat során a bíró, valamint mindkét oldal kérdéseket tesz fel az esküdtjelölteknek és ezáltal döntik el, hogy kikből fog állni az esküdtszék. A tegnapi napon azonban én még eddig sem jutottam el. Fél napot töltöttem a bíróságon, de előttem már annyi embert behívtak, hogy feltételezhetően sikerült közülük kiválasztani az esküdteket. Természetesen ilyen esetben nagy a titkolózás és addig sem az ügyről, sem a kiválasztási folyamatról nem tudhatnak semmit a jelöltek, amíg el nem jutnak az eskütételig, ahol felesküdnek arra, hogy elfogulatlanul és a törvények betartásával kezelik az ügyet, valamint hoznak majd ítéletet. Azzal viszont, hogy a kiválasztási folyamatban idáig is eljutottam, most három évig nem kell arra számítanom, hogy újra behívnak. Habár végül szerencsére nem kellett részt vennem a tárgyaláson, ez mindenképpen érdekes tapasztalat volt a különös amerikai rendszerről.

Novemberi kirándulások

Habár novemberre már vége az igazán látványos őszi időszaknak, ennek a hónapnak is megvan a maga sajátos hangulata az erdőben. Különösen errefelé, ahol a mediterrán típusú lombhullató erdőkhöz hasonlóan számos fa, főleg tölgyek és bükkök nem hullajtják le teljesen a megbarnult, elsárgult leveleiket. Főképp a fiatalabb fák esetén figyelhető meg ez a jelenség, aminek az okára többféle elképzelés is létezik. Az egyik hipotézis szerint az ágakon maradt levelek kora tavasszal elrejtik a friss rügyeket a növényevő állatok elől, így biztosítva a fiatal fák zavartalan növekedését. Egy másik potenciális magyarázat, hogy az ilyen fák azért csak tavasszal hullajtják le a leveleiket, hogy akkor biztosítsák a talaj számára a legtöbb friss tápanyagot, amikor arra a legnagyobb szüksége van a fának. Akármi is az oka, a lényeg, hogy itt még novemberben sem teljesen kopaszak az erdők, így ilyenkor is nagyszerű a fák között kirándulni, mi pedig kihasználva a jó időt, kétszer is tudtunk ebben a hónapban a közeli tónál túrázni. Az első sétára még november közepén kerítettünk sor, a másodikat pedig a Hálaadás hétvégéjén ejtettük meg. A bajuszt pedig szokás szerint a Movember mozgalom miatt növesztettem.

Amerikai Útlevél

Az amerikai állampolgárság egyik velejárója és előnye, hogy ezáltal amerikai útlevelünk is lehet. A magyar (az Európai Uniós tagság miatt) és az amerikai is erős útlevélnek számít, mindkettő a világ tíz legjobbja közé tartozik. Bár a listák aszerint változnak, hogy ki készíti őket, az általam választott nyilvántartás alapján jelenleg a magyarral 174 országba, az amerikaival 173-ba lehet beutazni vízummentesen, vagy viszonylag egyszerű vízumeljárás után. A kettő között persze sok az átfedés, de a két útlevelünkkel gyakorlatilag bárhová utazhatunk, ahová utazni érdemes.

Az amerikai útlevél megszerzése egyébként hasonlóan működik, mint a magyar. Be kell adni egy nyomtatványt, fényképet készíteni és az elkészült útlevelet postán küldik. Az első amerikai útlevélre való jelentkezés annyiban volt egyedi, hogy ellenőrzés céljából el kellett küldenünk az állampolgárságot igazoló dokumentumot is. Erre a megújításnál már nem lesz szükség. Az útlevelünk Hálaadás másnapján érkezett meg, hogy még örömtelibbé tegye számunkra ezt az ünnepet. Az amerikai útlevél kék színű és kifejezetten szép oldalakkal rendelkezik. Minden oldalpáron más-más amerikai nevezetesség látható, de főként az ország természeti szépségeit ábrázolják, amelyek kétség kívül az USA talán legnagyobb értékét adják.

Hálaadás 2023

A Hálaadás az évek során a kedvenc amerikai ünnepünkké vált. Idén ráadásul először már amerikaiként ünnepeljük, amiért külön is hálásak vagyunk. Szokás szerint most is feldíszítettük a házat és ahogyan korábban is, úgy most is igyekeztünk egy kissé magyarosan ünnepelni. Idén ugyan sikerült Tokaji Aszút is vennünk, de azt inkább megtartjuk Karácsonyra, a pulykát és a tökös pitét pedig ezúttal inkább Egri Bikavárrel öblítjük le és persze hálát adunk mindezért.

Kúpos fókák a Cape Cod Nemzeti Tengerparton

Tavaly novemberben jártam először a Cape Cod Nemzeti Tengerparton (térkép), hogy fókákat fotózzak. Akkor egy konferencia miatt Gabi nem tudott velem jönni, ezért most együtt is elmentünk meglesni a tengeri állatokat. Két napot töltöttünk Massachusettsben a viszonylag hosszú autózást is beleszámítva. Szombaton délután értünk a félsziget azon részére, ahol tavaly is láttam a fókákat. Szépen sütött a nap, de most sokkal hidegebb volt az időjárás, ezért alaposan felöltöztünk a szeles tengerparti fókalesre. Ezúttal elhoztam a nagy teleobjektívemet is, hogy minél közelebbi fotókat tudjak készíteni a kúpos fókákról (Halichoerus grypus). Először egy kis csoportot vettünk észre a vízben és rögtön készítettem is egy közeli portrét egy hímről. A fókák most is nagyon kiváncsiak voltak a parton kétlábon közlekedő lényekre és az egyik nőstény kifejezetten közel jött a parthoz, amikor egy nagy hullám nyakon öntötte. Később a távolban észrevettünk egy másik nőstényt, amint kijött a partra napozni. Óvatosan elkezdtük megközelíteni. Egy idő után már csak egyedül kúsztam közelebb és közelebb, figyelve a jelekre, ha esetleg zavarnám az állatot. Néha percekig csak ültem a homokban és a tengert néztem, hogy a fóka lássa, hogy nem jelentek számára veszélyt. Végül nagyjából egy óra alatt sikerült a fotózáshoz megfelelő közelségbe kerülnöm. Percekig fényképeztem az állatot, amikor észrevettem, hogy a fóka egyre idegesebb és amikor megfordultam, láttam, hogy két ember nagy tempóban közeledik, amit a fóka fenyegetésnek vett és félelmében végül "beszaladt" a tengerbe.

Nagyon mérges voltam, amit nem is hagytam szó nélkül. Az a kisebb gond, hogy egy csomót dolgoztam azért, hogy a jó képek érdekében a jószág közelébe jussak. A fő gond viszont, hogy a fókáknak szükségük van időnként, hogy megszárítkozzanak és energiát spróroljanak a napon. Amikor az ilyen meggondolatlan alakok elriasztják a vadállatokat, akkor növelik náluk a stresszt, arra kényszerítik őket, hogy pazarolják az energiájukat, és fokozzák a kockázatát, hogy egy nagy fehér cápa megtámadja őket. Mikor ezt a szemükre vetettem, akkor ugyan elnézést kértek, de ez a szerencsétlen fókán már nem segített, amely korábban még nyugodtan élvezte a napsütést a közelemben. További fotók a természetfotós blogomban találhatóak.

Vasárnap a félsziget egy délebbi partszakaszát néztük meg. Ekkorra teljesen befelhősödött, de a szél legalább alább hagyott, így a második napunk is viszonylag kellemesen telt. Itt is láttunk az óceánban úszkáló fókákat, meg számtalan halászó madarat is megfigyeltünk. Mielőtt hazaindultunk volna, még betértünk a Chathami Halászkikötőbe (térkép), hogy megnézzük a halászhajókra váró fókákat. Néhány "kampós orrú tengeri disznó" ugyanis előszeretettel tanyázik itt, hogy a halászoktól kapott halakon és rákokon lakmározzanak. Ottlétünk alatt nem volt nagy mozgás, csak egy rákászhajó érkezett, az is fogás nélkül, így a fókák ezúttal hoppon maradtak. Nekünk könnyebb dolgunk volt és egy közeli étteremben megebédeltünk, majd hazaindultunk.

A mókusok különös viselkedése

A legjobban azt szeretjük ebben a házban, hogy az ablakból figyelhetjük a hátsó udvar gazdag élővilágát. A szarvasok és a szürke mókusok szinte minden nap a szemünk elé kerülnek, a melegebb hónapokban pedig a nyulakat és a csíkosmókusokat is rendszeresen meg tudjuk figyelni. A csíkosmókusok azonban télre eltűnnek és téli álmot alszanak, amiből időnként felébrednek, hogy egyenek a föld alatti járataikban télire összegyűjtött magvakból. A mókusok viszont egész évben aktívak, de különösen ősszel dolgoznak szorgalmasan, hogy összegyűjtsék a télire való táplálékot. A leginkább a makkot kedvelik, amelyből több ezret is elásnak mindenfelé. Az eleséget egyesével rejtik el pár centiméteres mélységben. Idén ősszel azonban egy érdekes jelenséget sikerült megfigyelni és lefotózni. A mókusok ugyanis elkezdtek magvakat gyűjteni az öreg tölgyfa odvába, amit eddig kizárólag a rossz időjárás elleni menedékként használtak. Most azonban rendszeresen látjuk őket amint élelmet hordanak az üregbe. A történetnek azonban nem is ez a legérdekesebb része. Azt is megfigyeltük ugyanis, hogy a többnyire csak a talajon mozgó csíkosmókusok gyakran felmásznak az odúba, hogy szemtelenül megdézsmálják a szürke mókusok eleségét. Nagy bátorságra vall nem csak az, hogy felmásznak olyan magasra, hanem, hogy rendre meg merik lopni a nagyobb mókusok szorgalmasan begyűjtött téli készleteit. Bámulatos belegondolni, hogy hány hasonlóan érdekes, vagy akár vicces jelenet játszódhat le a természet mindennapjaiban úgy, hogy a legtöbbször senki sem szerez róluk tudomást.

Első szavazásunk Amerikában

Az amerikai állampolgársággal járó egyik legfontosabb lehetőség, hogy részt vehetünk a demokratikus folyamatokban és ezáltal itt is beleszólhatunk a jövőnk alakulásába. Alig több, mint egy hónapja lettünk amerikaiak és máris alkalmunk volt részt venni egy választáson. Persze most nem elnökválasztást tartottak, hanem önkormányzati választásokat. A világ legrégebbi demokráciájában ugyanis minden évben van lehetőségük az embereknek valamilyen ügyben kinyílvánítani a véleményüket. Az köztudott, hogy az elnökválasztás négyévente van. A képviselőházat viszont kétévente újraválasztják, így képviselőkre nem csak az elnökválasztással egyidejűleg, hanem az úgynevezett félidős választásokon is szavazhatunk. A szenátorokat azonban hat évre választják, így az államonként változik, hogy mikor lehet rájuk szavazni. A páratlan években pedig szintén államonként, sőt megyénként és városonként is változik, hogy éppen milyen választások vannak, hiszen Amerikában demokratikus úton választják a legtöbb köztisztviselőt, így az államok kormányzóit, az állami képviselőket és szenátorokat, a seriffeket, a főügyészeket és persze az önkormányzati választásokon a polgármestereket, hivatalnokokat, önkormányzati képviselőket és még az oktatási kuratóriumok tagjait is. A választásokat mindig november elején tartják egy keddi napon. Itt Hamdenben tegnap voltak az önkormányzati választások, ahol tíz különféle városi pozícióra adhattuk le a voksainkat, köztük a polgármesterre is. Szavazni egy közeli iskolában lehetett. Természetesen előtte regisztrálnunk kellett, hogy bekerüljünk a választási jegyzékbe, amit belépéskor a választási bizottság tagjai ellenőriztek. Ezután megkaptuk a szavazólapot, amit egy fülkében kitöltöttünk, majd a voksainkat bedobtuk a szavazatszámláló gépbe. Nagyszerű érzés volt részt venni életünk első amerikai választásán.

Őszi kirándulás a Sleeping Giant csúcsára

Szombaton igazi indián nyár volt a környéken. Az ilyenkor már rendkívül szokatlan meleg valószínűleg az év utolsó kellemes kirándulóidejét nyújtotta. Az időzítés tökéletes volt, hiszen ahogyan sejtettük, az őszi színkavalkád ezen a hétvégén érte el a csúcsát. Ki is használtuk az időt és elmentünk a Sleeping Giant (Alvó Óriás) Állami Parkba, ahol már egy ideje nem jártunk. Útközben még beugrottunk a tóhoz, ahol múlt hétvégén is jártunk, hogy ott is megnézzük a szép őszi színeket. Mindkét park parkolójában sokan voltak, hiszen mindenki igyekezett kihasználni a rendhagyó meleget, de azért szerencsére mindenhol sikerült helyet találnunk. A Sleeping Giantben az óriás fejét vettük célba, gondolván, hogy a kissé nehezebb túraútvonal távol tartja a tömegeket. A tervünk bevállt és a szép túraösvény végén nyugodt körélmények között fogyaszthattuk el az ebédre csomagolt szendvicseket, miközben élveztük a gyönyörű kilátást. Evés után még egy kicsit elidőztünk a hegy tetején, majd egy pompás erdei kerülőúton sétálva jutottunk vissza a parkolóba. Az idei ősszel a gyakori esőzések miatt nem sokat tudtunk kirándulni, de azért valamennyit így is sikerült kiélveznünk a legendás New England-i őszből.

Kedvenc tavunk ...

... őszi színpompájában