Syracuse mintegy öt órányi autózásra van tőlünk, így a Def Leppard (és társai) koncertre tulajdonképpen az egész hétvégénk elment. Hogy azonban ne csak autózásból és rock and rollból álljon a hétvége, a koncert másnapján még meglátogattuk a kedvenc tavunkat is a környéken, mielőtt visszaindultunk volna, pont úgy, mint tavaly. A zöld tavairól híres Green Lakes Park most is gyönyörű volt, így a körbesétálása után kellemesen feltöltődve indultunk haza.
Ismét koncerten voltunk és ismét Syracuse-ban, ahol legutóbb tavaly nyáron jártunk, mégpedig Paul McCartney fellépésén. Ezúttal a Def Leppard miatt mentünk, hogy élőben láthassuk és hallhassuk a 80-as és korai 90-es évek egyik legsikeresebb zenekarát. A brit rockbanda azonban nem egyedül lépett fel, hiszen jelenleg éppen az amerikai Mötley Crüe-vel járják a világot, akikkel néhány hónapja Budapesten is felléptek. A világjáró koncertturné amerikai szakasza éppen Syracuse-ban kezdődött és nagy örömünkre Alice Cooper is csatlakozott hozzájuk, aki gyerekkorunk egyik kedvence volt. A maratoni koncertet a 75 éves Alice Cooper kezdte, aki azonban pont olyan energikusnak tűnt most is, mint a régi videóklipjeiben és szenzációs showt adott a még világosban megtartott koncertjén. Természetesen a 16 számból álló szett során eljátszották a banda legnagyobb slágereit, mint az I'm Eighteen, a Feed My Frankestein és persze a leghíresebbet, a Poisont, majd a '72-es Electeddel zárták az egy órás műsort.
Fél órányi átszerelés után aztán jött a Mötley Crüe, akik nagy lendülettel adtak egy elég közepes műsort. A látvánnyal és a hangulattal nem volt gond, de Vince Neil hangja néha jobban hasonlított egy visító malacéra, mint egy rockbanda énekesére, a botrányairól híres Tommy Lee pedig pont olyan barom volt, mint amilyennek gondoltuk. Ha a hangosítás egy kicsit jobb lett volna, akkor biztosan jobban élveztük volna a Crüe-t. Így sem volt kifejezetten rossz, csak lehetett volna jobb is. A másfél óra alatt 15 dalt adtak elő, köztük olyan jól ismert számokat, mint a Wild Side, a Shout at the Devil, a Too Fast for Love, a Home Sweet Home, a Girls, Girls, Girls és persze zárásként az elmaradhatatlan Kickstart My Heart. A teljes setlist itt található.
A Crüe után újabb fél órányi
átalakítás jött, majd megérkezett az est fő attrakciója, a Def Leppard. A
zenekar 1977-ben alkult és a kezdeti évek heavy metalos útkeresése után végül a
lágyabb és populárisabb rock irányába mozdultak el. Ez a váltás pedig a 80-as
évek egyik legsikeresebb rockbandájává tette őket. A banda 84-ben a legnehezebb
kihívás elé került, amikor a dobos, Rick Allen egy autóbalesetben elvesztette a
bal karját. Pár hónap alatt azonban emberfeletti akaraterővel megtanult egy kézzel és
aktív lábmunkával is dobolni egy speciális, sok pedállal felszerelt
elektronikus dobon. '87-ben aztán kiadták a legsikeresebb, Hysteria című
lemezüket. A banda sikerét jelzi, hogy a koncerten előadott műsor szinte minden
száma világslágernek számít, így amolyan best of koncertnek is elment, ami pont
nekünk való volt. Joe Elliottnak ráadásul még mindig van hangja és szerencsére énekelni
is tud. Az alábbi videó alapján ők is élvezték a showt.
Olyan dalokat adtak elő, mint a Let's Get Rocked, az Animal, a Foolin', az Armageddon It, a Love Bites, a Bringin' On the Heartbreak, a Hysteria, a Pour Some Sugar on Me, a Rock of Ages, vagy remek záródarabként a Photograph. Már csak miattuk megérte ennyit utazni.
