Oregon Trail Road Trip - bevezető

Túl vagyunk egy újabb nagyszerű amerikai road tripen. A legutóbbi nyugati irányú útunkon a Yellowstone volt a fő úti célunk, ezúttal azonban elmentünk egészen Oregonig, meg vissza és sok helyen követtük a történelmi Oregon Trail egykori útvonalát, ahol kalandvágyó vándorok utaztak nyugatra az 1800-as években, hogy az új vidéken letelepedjenek.

Az út 18 napig tartott és Connecticuttel együtt 18 államot érintett, amiből 5 állam új volt a számunkra: Iowa, Nebraska, Idaho, Oregon és Washington. Az összes kitérővel együtt nagyjából 11000 kilométert mentünk, és ezzel már 46-ot láttunk az 50 amerikai államból.

Az út fő célja a különféle természeti szépségek megtekintése volt, hiszen elsősorban mégiscsak ez adja Amerika különlegességét. Ezekről a csodás helyszínekről majd néhány külön posztban fogunk beszámolni a következő hetekben, most pedig az út egyéb érdekességei következnek.

A harmadik napon érkeztünk meg Iowába, ahol megálltunk az IOWA 80-nál, a világ legnagyobb kamionos pihenőjénél (térkép). Ez az I-80-as autópálya mentén található, ami az egyik leghosszabb amerikai út. Nyugat felé haladva többnyire ezen az úton haladtunk. A hatalmas kamionos pihenő parkolójában 900 kamion fér el. Napi 5000 vendég fordul meg itt, akiknek a kiszolgálásán 450 alkalmozott szorgoskodik. Van itt többek között mozi, fogorvos, templom és egy kamionos múzeum is. A meglepően érdekes kiállításon több, mint 100 antik teherautó látható, köztük olyan klasszikusok, mint az 1931-es Ford Model AA, vagy az amerikai filmekből ismert hagyományos "csőrös kamion", a Peterbilt számos típusa. Az egyik legszebb példány az az 1969-es Peterbilt volt, amelyet az eredeti tulajdonosa 20 éven át használt, és ezen időszak alatt 4 millió balesetmentes kilométert tett meg vele. A múzeumban a különféle kamionokon túl néhány tipikus amerikai benzinkút is látható volt.

A 4 millió kilométert futott 1969-es Peterbilt 359 típusú kamion

Másnap már Nebraskában jártunk, ahol megálltunk az Archway nevű emlékműnél, amely átszeli az I-80-as autópályát (térkép). Az Archway-ben található a legamerikaibb múzem, amit valaha láttunk. A múzeum ugyanis bemutatja az első telepesek útját, akik az Oregon Trailen vándoroltak és a kontinens nyugati területeinek benépesítését végezték. Ezen kívül az ország úthálózatának kiépítéséről is láthattunk kiállításokat, mint például a Lincoln Highway-ről, ami az első kontinenst átszelő út volt. Mára ezt váltotta le az I-80-as autópálya. Ami pedig a leginkább tetszett, hogy a múzeumban képet kaphattunk arról is, hogy hogyan vált Amerika autós nemzetté, ahol ennyire természetesek az országjáró autós kirándulások. A nagyon profin működő telefonszerű eszközön sok egyéb érdekes információt is hallottunk a kiállításokról. Naplementére pedig elértük a Chimney Rock nevű kőképződményt (térkép), hogy a saját szemünkkel is lássuk ezt a fontos útjelzőt, amit képen már a múzeumban is megtekintettünk.

Nebraska nyugati részén látható a Chimney Rock, ami fontos útjelző volt a vándorok számára

A nagyobb amerikai utakon általában 30-40 mérföldenként található valamilyen pihenőhely az autósok és persze a kamionosok számára, ahol kinyújthatja elgémberedett tagjait a hosszú úton megfáradt utazó. Néhány helyen csak WC és egy kis piknik area található, de a nagyobb megállókban gyorséttermek és akár zuhanyzók is rendelkezésre állnak. A hosszabb útszakaszokon a szokásos pihenőkön kívül időnként kávészünetet is tartottunk, hogy el ne aludjunk. Az elhagyatottab vidékeken pedig a saját "kemping kávénkat" ittuk.

Idaho déli része szuper izgalmas hely volt :)

Nem titok, hogy szeretjük a jó filmeket és sorozatokat. A 90-es évek egyik legjobb TV-sorozata a Twin Peaks volt, ezért mindenképpen látni szerettük volna a forgatási helyszíneket, ha már úgyis Washingtonban jártunk. Twin Peaks természetesen kitalált város, de megtalálható az a hely, ahol egykoron a várostábla állt (térkép). Felkerestük a gyönyörű Salish Lodge-ot is, ami a sorozatban Ben Horne hotelje volt (térkép). Itt szállt meg Cooper ügynök és a hotel számos jelenet helyszíne volt a sorozatban, a csodás vízesés pedig még a főcímbe is bekerült, ahol minden idők egyik legszebb filmzenéjére nézhetjük a csodás képeket. Ezután betértünk a Twede's kávézóba, ami a legendás Double R Kávézóként szerepelt a sorozatban (térkép). Ez a hely híres volt a jó kávéjáról és a cseresznyés pitéjéről, ami ha jól emlékszem a magyar verzióban meggyes piteként szerepelt. Itt ma is minden a Twin Peaks körül forog és Coopert idézve "rohadt jó kávét" szolgálnak itt fel. A pite pedig szintén méltó a sorozatbeli hírnevére, talán sosem ettünk jobbat.

"This is a damn fine cup of coffee!" - Special Agent Dale Cooper

“Twin Peaks-től” nem messze található egy másik kedvenc sorozat forgatási helyszíne: az alaszkai Cicely a Miért éppen Alaszkából. Ezt a sorozatot nem Alaszkában, hanem szintén Wahsingtonban forgatták, mégpedig Roslyn városkájában, ami a mai napig pontosan úgy néz ki, mint a sorozatban (térkép). Annyira, hogy például Holling étterme, a Brick valóban ezt a nevet viseli. Fleischman doki rendelője ma már ugyan ajándékbolt, de a neve még mindig megtalálható az ajtó mellett. Ránézésre a falat sem festették le a sorozat bejezeése óta. Maurice irodája és Chris rádiállomása a neon KBHR felirattal is pont olyan, mint a tévében volt. A híres festmény a falon, ami előtt a jávorszarvas elsétál a főcímben szintén tökéletesen visszaidézi a sorozatot.

A jávorszarvassal végül nem találkoztunk. :)

A sok-sok érdekes történelmi, filmes és persze természeti látnivaló után hazafelé vettük az irányt. Mint minden ilyen úton, itt is akadtak érdekesebb és unalmasabb részek. A legszebb régió talán (ha nem számítjuk a Glacier Nemzeti Park híres Goin to the Sun Roadját) a Cascade-hegység környéke volt Washingtonban, míg a legkevésbé érdekesnek Montana keleti része bizonyult, ami főleg végeláthatatlan marhatelepekből áll. Egy helyen ráadásul 20 percet vártunk a kocsiban, hogy az ország talán öt legügyetlenebb lovas cowboya  áthajtson az úton egy tehéncsordát. Valószínű, hogy ezt a feladatot egyetlen magyar gulyás egy darab juhászkutyával negyedannyi idő alatt megoldotta volna. Szerencsére 6-7 óra autózással elhagytuk ezt a szakaszt is, Észak-Dakota pedig már jóval élvezetesebb volt. Az itt található Teddy Nemzeti Park után még három nap volt az út hazáig. A Michigan-tavat ezúttal is észak felől kerültük meg pont úgy, mint négy éve. Egy rövid pihenőre ezúttal a Hiawatha Nemzeti Erdőben is megálltunk (térkép), hogy elmélázzunk az átélt eseményeken. Megállapítottuk, hogy ismét egy remek road tripet csináltunk. Ezúttal is sokat láttunk és tanultunk az USA-ról, valamint sok-sok élménnyel gazdagodtunk. A következő néhány blogbejegyzésben majd bemutatjuk az út természeti látványosságait is.

Ez ismét jó móka volt...

Kémmúzeum és Űrmúzeum Washingtonban

Ismét Washington DC-ben jártunk. Ez már a negyedik utunk volt az amerikai fővárosba (1., 2., 3.), ezért most elsősorban két számunkra fontos múzeum miatt tettük meg ezt a hosszú, forgalmi dugókkal teli utat. Természetesen, ha már ott jártunk, akkor a National Mallnál (térkép) is sétálgattunk egy kicsit, hogy újra átérezzük azt a jellegzetes washingtoni érzést, ami ebből a parkból árad. Itt elmentünk a Lincoln-emlékműhöz, hogy tiszteletünket tegyük az ország talán legfontosabb elnökének a szobránál. Éppen a napokban fejeztük be az Apple TV+-on látható Manhunt című filmsorozatot, ami Lincoln gyilkosa utáni hajszát mutatja be, így most egészen különös érzés volt itt járni. Természetesen a Washington-emlékművet is megnéztük, ami egy hatalmas obeliszk a park közepén és a főváros jelképe. Innen látható a Lincoln Memorial, a Fehér Ház és a Capitolium is, az amerikai törvényhozás székháza.

Az utunk egyik fő célja a Nemzetközi Kémmúzeum megtekintése volt. Mindketten rajongunk a kémtörténetekért, ezért már régóta terveztük, hogy megnézzük a kémkedés történetét bemutató múzeumot a fővárosban. A kémkedésnek minden nemzet életében fontos szerepe van, Amerika ráadásul egyenesen George Washington kémeinek köszönheti a létrejöttét, így az állam megalakulásában is elévülhetetlen érdemei vannak az informátorok titkos játszmáinak. A múzeum a kémkedés történeti áttekintésén túl a különféle korok érdekes kémeszközeit is bemutatja, sőt egy érdekes játékban is részt vehettünk, ahol mindketten titkosügynökök voltunk és egy bizalmas küldetést kellett végrehajtanunk, hogy megtudjuk, milyen képességekkel rendelkezünk a kémek világában. Végül mindketten sikeresen végrehajtottuk a megbízást és az eredmények alapján úgy tűnik, hogy akár sikeres kémek is lehetnénk. ;)

A végtelen tükörszobában

A Múzeumban volt egy ideiglenes kiállítás is, ahol a popkultúra leghíresebb titkosügynökének a járgányait lehetett megnézni. Érdekes volt látni a James Bond filmek csónakjait, repülő és guruló csodajárműveit, miközben korábban láttuk, hogy kémtevékenységre a Trabant is tökéletes volt.

A másik múzeum, amiért DC-be jöttünk a Repülőgép és Űrmúzeum volt. Ennek két részlege is van, az egyik az Udvar-Hazy Center, ami igazából már Virginiában van és a nevét egy magyar-amerikai üzletemberről kapta. Udvarházy István az 56-os forradalom leverése után menekült az USA-ba, ahol repülőgépek lízingelésével ért el komoly üzleti sikereket, majd egy hatalmas összeget adományozva a Smithonian Múzeumnak, létrejött a világ egyik legnagyobb repülőgépes kiállítása. Itt található többek között az Enola Gay nevű második világháborús bombázó, ami a hiroshimai atombombát szállította, valamint a gyönyörű Feketemadár, a Lockheed SR-71. Ez a rendkívül gyors lopakodó repülőgép váltotta le a híres U-2-es kémrepülőgépet. Annyira gyors volt és olyan magasan tudott repülni, hogy gyakorlatilag elpusztíthatatlan volt. Szolgálati ideje alatt a típus egyetlen példányát sem lőtték le. Ez a gép tartja az emberes repülés sebességrekordját is 3530 km/órával, ami nagyjából a hangsebesség háromszorosa. Ebben a hangárban található a Discovery Űrsikló is, ami a legsikeresebb űrrepülőgép volt és amit a LEGO is megörökített. Miután Houstonban már láttunk egy űrsikló utánzatot, hihetetlen érzés volt megtekinteni egy igazit is, amin látszottak a légkörbe történő visszatéréskor keletkezett égésnyomok. A Washington DC-ben található részlegben pedig az űrutazás hőskorába is bepillantást nyerhettünk, hiszen itt található az első amerikai űrhajóst az űrbe szállító űrkabin, valamint az Apollo 11 parancsnoki modulja, amiben az első emberes holdutazás asztronautái utaztak a Holdra és vissza. Láttunk még itt egy holdjárót és a Planetáriumban is megnéztünk egy előadást, amit Neil deGrasse Tyson narrált, aki korunk egyik leghíresebb amerikai asztrofizikusa. Óriási élmény volt ez a múzeum is.

A Planetáriumban az Univerzum működését ismerhettük meg