Szentjánosbogarak

A nyári estéken a környékünkön szentjánosbogarak tömegei villognak mindenfelé, mi pedig örömmel figyeljük a kis világító rovarokat az udvarunkban. Több faj is megtalálható errefelé, a leggyakoribb a Photinus pyralis. A hímek repülés közben néhány másodpercenként világítanak, hogy felhívják magukra a figyelmet, a nőstények pedig a fűben és a bokrokban várva jeleznek vissza. Pár nap megfigyelés után elhatároztam, hogy lefotózom őket. Végül három héten át szinte minden este kint voltam, hogy az összes kép elkészüljön, amit elképzeltem erről a különleges jelenségről. De vajon miként világítanak a szentjánosbogarak? A potrohuk végén található a fényképző szervük, ebben zajlik le a biolumineszcencia nevű jelenség, aminek során sárgás-zöld fotonok keletkeznek. A fényképzést a luciferáz nevű enzim katalizálja, amihez szükség van oxigénre, luciferinre és ATP szolgáltatja hozzá az energiát. A bogarak az oxigénszinttel tudják szabályozni, hogy mikor világítsanak. Lenyűgöző ez a természeti jelenség, de a szentjánosbogarak élete nem csupán fény és ragyogás. Sajnos az emberiség szakadatlanul pusztítja az élőhelyeiket, ami az emberi túlnépesedés miatt csak egyre rosszabb és rosszabb lesz. A rovarirtók használata is végzetes a számukra, a fényszennyezés pedig megzavarja a szaporodásukat. Mi igyekszünk itthon mindent megtenni a helyi vadvilág megsegítésére, ezért a hátsó udvarban nem nyírjuk a füvet, hogy megfelelő élőhelyet biztosítsunk a vadállatok számára. Természetesen nem használunk rovarirtókat és csupán napelemes mozgásérzékelős kinti lámpáink vannak, hogy az éjszaka apró állatai nyugodtan élvezhessék a sötétséget. További természetfotók és egyéb információk a fotózásról az angol nyelvű fotós blogomban találhatóak.

Fél órányi szenjánosbogár aktivitás egy képen

Egy órányi aktivitás az udvarban

A hím bogár indulás előtt teszteli a "lámpást"

A hímek repülve jeleznek a nőstényeknek

Piknik New Yorkban (és az Arconia)

Szombaton ismét New Yorkban jártunk. A tavalyi Central Park-i piknikhez hasonlót terveztünk most is, az időjárás azonban nem túl kegyes errefelé ezen a nyáron. Elég esős évünk van, hiába is várnánk a tökéletes időre, ezért a borongós előrejelzés ellenére is útnak eredtünk. Pár hónapja szerencsére Connecticutban is nyílt egy étterem a kedvenc szendvicsbárunkból, ami éppen útba esik New York felé (térkép), ezért most onnan szereztük be az ebédet. A Citybe érkezve leparkoltuk a kocsit, aztán elsétáltunk a Central Parkba. Útközben áthaladtunk a Times Square-en, ahol a szokásos hangulat fogadott. A parkban aztán leheveredtünk a pokrócra és befaltuk a szenyákat. Ebéd után pedig élveztük a világ talán legkülönösebb városi parkjának a látványát, ahol emberek és vadállatok is menedéket találnak a nyüzsgő betonrengetegben.

Kanadai ludak a Nagy Almában

Némi henyélés után pedig elindultunk a másik programunk irányába. Az egyik kedvenc sorozatunk főszereplője ugyanis egy Manhattanben található épület, az Arconia, amit szerettünk volna személyesen is látni. Ez a sorozat az Only Murders in the Building (tréler), ami a HULU nevű streamingszolgáltatón látható, ezért otthon valószínűleg nem érhető el, pedig az utóbbi évek egyik legjobb vígjátéka, és már a második évadnál jár (tréler 2). A lényege, hogy három teljesen eltérő karakter, két öregebb fickó (Steve Martin és Martin Short), valamint egy fiatal nő (Selena Gomez), akik mind az Arconiában laknak, elkezdenek kinyomozni egy az épületben történt gyilkosságot és podcastot készítenek belőle. A nyomozás során az amatőr bűnüldözők aztán érdekesebbnél érdekesebb kalandokba keverednek. Íme egy kis ízelítő:

Az Arconia valódi neve Belnord és a Central Parkhoz közel található (térkép). Útközben óriási felhőszakadás ért el minket, de szerencsére éppen egy felújítandó épület előtt jártunk, így az állványzat alatt szárazon sikerült átvészelni az égi áldást. Fél óra után elállt az eső, mi pedig tovább indultunk a reneszánsz stílusú épület felé, ami a Nemzeti Történelmi Épületek nyilvántartásában is szerepel. Ezek igazgatása érdekes módon a Nemzeti Park Szolgálat hatáskörébe tartozik. Az épület persze lakott, talán még hírességek is élnek itt (a filmsorozatban például Sting, a második évadban pedig Amy Schumer), így bemenni nem lehet, de kívülről alaposan megcsodáltuk, mielőtt visszaindultunk. Ekkor még újra betértünk a Central Parkba, de a sáros fűben már nem piknikeztünk többet, inkább útnak eredtünk. Összesen nagyjából 10 kilométert sétáltunk, így kellemesen elfáradva és élményekkel telve indultunk haza a Városból.

Gyorshajtás (és megúszása) Amerikában

Június elején, amikor az Adirondackban jártunk, gyorshajtás miatt megállított a rendőrség. Mivel az itteni ügyintézés eléggé más, mint az otthoni, ezért gondoltam leírom, hogyan is néz ki, főleg, mivel végül szerencsésen megúsztam a büntetést, de ne szaladjunk ennyire előre. Amikor Lake Placidban jártunk, egy bukkanó mögött észrevettem a rendőrautót, azonnal ránéztem a kilométerórára és láttam, hogy 43-mal megyünk a 30-as táblánál (a Foresterben a beépített navigációnak hála a műszerfalon is látható az aktuális sebességhatár).

A képek csak illusztrációk, természetesen nem a rendőri intézkedés során készültek.

Nem siettünk sehová, egyszerűen csak ez tűnt kényelmes tempónak. A rendőr rögtön bekapcsolta a villogót, én meg tudtam, hogy minket fog "üldözni", ezért gyorsan félre is álltam. Ilyenkor van néhány íratlan szabály Amerikában, amit mindenképpen érdemes betartani. A rendőrök gyakorlatilag minden intézkedéssel az életüket veszélyeztetik, mivel az ország tele van fegyverekkel. Szóval, ha nem akarjuk, hogy a hekus bármit is félreértsen, jobb, ha nem teszünk hirtelen mozdulatokat. Az autóból kiszállni tilos, letekert ablakkal, a kezeinket jól láthatóan a kormányra helyezve célszerű várni a Five-O érkezését. Amint megjött, természetesen kérte a papírokat. Ilyenkor jó ötlet elmagyarázni neki, hogy mi hol van és akár engedélyt is kérni tőle, ha mondjuk az autó papírjai a kesztyűtartóban vannak, nehogy azt higgye, hogy fegyverért nyúlunk. Én is pontosan így tettem, ezért nem volt gond. A papírok ellenőrzése után megkérdezte, hogy tudom-e, miért állított meg. Amerikában nincs közúti ellenőrzés, a rendőr nem igazoltathat ok nélkül, ezért biztosak lehetünk benne, hogy ha megállítottak, akkor valami szabálytalanságot követtünk el. Mondtam neki, hogy a megengedettnél egy kicsit gyorsabban mentem. Kérdezte, hogy van-e valami oka, mondtam, hogy nincs. Ezután visszament a rendőrautóba, majd pár perccel később hozta a Ticketet. Az USA-ban így nevezik a büntetési papírt. A rendőr nem mondja meg, hogy mi a büntetés, az ugyanis a bíróság dolga.

Annyiban rendes volt a fuzz (régi amerikai szleng a rendőrre, ejtsd: fázz), hogy az őszinteségem miatt nem gyorshajtásért, hanem általános közúti szabálytalanságért büntetett meg, ami kisebb büntetőtételt jelent. Elmagyarázta, hogy két lehetőségem van, vagy elmegyek a júliusi bírósági tárgyalásra, vagy elismerem a szabálytalanságot és akkor elég csak aláírnom és elpostáznom a Ticketet a Lake Placid-i bíróságra. Otthon vettük észre, hogy a zsaru rossz lakcímet írt a Ticketre. Amerikában a jogsi egyben a lakcímet igazoló okmány is és a rendőr a jogosítvány elején lévő címet írta le. Eddig minden államban, amikor költöztünk kaptunk új okmányt, de Connecticutben csak ráírták a jogsi hátuljára az új címet és elöl semmi sem utal rá, hogy az nem a jelenlegi lakcím. A New York-i kopó ezt nyilván nem tudta, ezért nem ellenőrizte le.  Én becsületes polgár lévén ugyan elismertem a szabálytalanságot és elküldtem a Ticketet az új címmel együtt, de a bíróság technikai hiba miatt ejtette az ügyet, így megúsztam a pénzbírságot, a büntetőpontokat és, ami a legfontosabb, a kihágás bejegyzését a Permanent Recordomba, azaz a nyilvántartásba. Ahogyan a neve is utal rá, ide kerül minden törvény elleni vétség (priusz), ami örökre itt is marad. A filmekből is tudjuk, hogy ezt ellenőrzik le a nyomozók a gyanúsítottak esetében és tudnak meg mindent az illető piszkos múltjáról. Így lett a connecticuti lustaság az én szerencsém. ☺