A hawaii nyaralásunk fő szakasza
a végéhez ért. A Nagy-Sziget bár a legfiatalabb a Hawaii-szigetláncban, mégis
ez őrzi talán leginkább az ősi hawaii vonásokat, így a kulturális
látnivalóival, a különleges tájaival és csodás madaraival minden elképzelésünket
felülmúlta. Néhány napot azonban a Nagy-Sziget tökéletes ellentétét képviselő Oahun is eltöltöttünk, hogy
megnézzük az egykori kedvenc helyeinket a szigeten, amiket azóta nem láttunk,
hogy tíz éve elköltöztünk onnan. Az egyes szigetek között kizárólag repülővel lehet
közlekedni. A hangulatos kis konai reptér a nyitott tereivel azonban inkább
hasonlított egy buszmegállóra, mint a szokásos repterekre, de ezt egy
cseppet sem bántuk. A reptér Ellison Onizuka nevét viseli, aki a Nagy-Szigeten
született, majd a légierő pilótájaként lett az első hawaii űrhajós, amikor a
Discovery űrsiklóval 1985-ben 48-szor megkerülte a Földet. Második űrutazása
1986-ban lett volna, amikor a Challenger legénységének a tagja lett. Emlékét őrzi a Konai Reptér.
A honolului reptér felé közeledve feltűnik alattunk a fősziget, Oahu
Honoluluba
megérkezve az első dolgunk az autóbérlés volt. Újabban
már a hagyományos Rental Car helyeken is lehet az autók között válogatni, így a
választásunk egy Subaru Foresterre esett. A szállás elfoglalása után az egyik
kedvenc helyünk, a Kaena Point felé vettük az irányt, amit délről és északról
is meg lehet közelíteni. Mi délről mentünk, de az útlezárások miatt sajnos nem
lehetett eljutni a parkolóig, így a szomszédos strandon élveztük a naplementét.
Kellemesen furcsa érzés volt újra Oahun lenni az ismerős, de mégis sok
változáson átesett helyszíneken. Sajnos azonban megállapítottuk, hogy egyik változás sem vált a sziget javára. A különös hangulatot pedig csak fokozta, amikor a
kocsiban felcsendült a jól ismert Modern Hungária dal, a Honolulu.
Másnap reggel
átautóztunk a sziget keleti részébe lazulni. Az első megállónk a Kailua Beach
volt, ahol a nagy szél miatt nem sok időt tötltöttünk, de a látványért így is
megérte ide betérni. Innen aztán tovább autóztunk a keleti parton és több
helyen is megálltunk nézelődni. Nem maradhatott ki az Oahu partjainál található
leghíresebb kis szigetecskének a megtekintése sem. A Manana-sziget közelében
lakott Magnum, aki gyakran kocogott a sorozatban ezen a partszakaszon. A déli
partokra fordulva aztán egy másik csodás helyen, a Sandy Beach-en is elidőztünk
egy kicsit, amit később az ősi vulkáni tevékenység nyomait őrző Lanai Kilátó követett.
Pompás napsütés a Kaiula Beach-en...
... kár, hogy a szél túl erősen fújt
A Kaupo Beach-en szokott Magnum kocogni
Pazar látvány a Sandy Beach-en
Évmilliós vulkáni tevékenység nyomai a Lanai Kilátóból
A délutánt pedig Honolulu,
de talán egész Hawaii legismertebb partján, Waikikiben töltöttük. Éppen
ebédidőben érkeztünk ide, ezért először a Cheesburger in Paradise nevű étterembe
mentünk, hogy újra átéljük a klasszikus amerikai és hawaii ízek keverékéről
híres vendéglő ínycsiklandó kínálatát. Ebéd után aztán néhány órát a strandon henyéltünk. A
víz kifejezetten meleg volt, így különösen jól esett úszni a Csendes-óceánban. A
nap persze rettenetesen sütött, így a szörfös felső elengedhetetlen volt, ha az
ember nem akart rákvörösre sülni. Végül aztán Waikikiben is egy szokásos hawaii
naplementével zárult a nap.
Egy újabb szokásos hawaii naplemente Waikikiben
A következő az
utolsó napunk volt Hawaiin, amit egy másik kedvenc helyünkön, a Turtle Bay-ben
kezdtünk, ahová a festői Kamehameha-úton mentünk. Előtte azonban még a hegyeken
átautózva, megálltunk a Nuuanu Pali Kilátóban, ahonnan a nagy szélben is remek
kilátás nyílt a sziget keleti irányába. Itt még korábban sosem jártunk, így még
Oahun is jutott számunkra némi újdonság. A Turtle Bay-ben aztán szerencsére a
megszokott látvány fogadott, amit még a szomszédben épülő golfpálya sem tudott
elrontani. Sajnos, ha elkészül, már nem biztos, hogy ugyanez elmondható lesz.
Most azonban még a hawaii barátfókák kedvenc partszakaszát láthattuk itt. Ezen
a helyen hozta világra a legtöbb utódát a Honey Girl nevű híres fóka is. Habár
Honey Girl már nincs velünk, az utódai ugyancsak kedvelik ezt a partszakaszt. Holokaival,
Honey Girl első unokájával ugyan nem találkoztunk, de az önkéntesek szerint még
mindig szokott errefelé pihenni a ma már 11 éves hím fóka. Az egyik lánytestvére,
Lei Ola is gyakran jár ide, sőt azóta számára is ez a hely lett az elsődleges
szülőszoba. A partra érve rögtön bele is botlottunk az egy éves fiába, aki a
Keola névre hallgat. Honey Girl dédunokája valószínűleg az algás bundáját jött
levedleni a partra. Kicsit tovább menve aztán Lei Olát is láttuk, aki éppen
aznap adott életet a legújabb kölykének. A hawaii barátfóka nagyon ritka és
veszélyeztetett faj, ezért a zavarás elkerülése miatt, mi kellő távolságból
figyeltük és fényképeztük az anyát és a csupán három órás csemetéjét. Hihetetlen
szerencsések vagyunk, hogy a rövid látogatásunk során is újra láthattunk kisfókát
Oahun.
A szélfútta kilátóban
Kilátás a Nuuanu Pali Kilátóból
Kamehameha Highway
Turtle Bay
A hawaii barátfókák kedvenc pihenőhelye
Keola az algás bundájában
Lei Ola a mindössze három órája született kölykével
A fókázás után pedig
újra elmentünk a Kaena Pointra, ezúttal azonban az északi úton. Itt már nem
volt gond eljutni a parkolóba, de sajnos itt kiderült, hogy már ezt a parkolót
is bezárják este 7-kor, így csupán arra volt időnk, hogy szinte kirohanjunk a
parkba, majd gyorsan vissza, mielőtt becsukják a kaput. Az ösvény elején itt is
belefutottunk egy anyafókába, aki a nagyjából két hetes kölykét szoptatta. A
nevüket nem sikerült kideríteni, de így is felejthetetlen élmény volt látni
ennek a ritka fajnak néhány újabb példányát. A Kaena Point Ösvény egy közel 4
kilométeres túra, meg persze ugyanennyi visszafelé is. Ez volt a kedvenc
természetfotós helyszínem, amíg itt éltünk, így számtalanszor jártuk végig ezt
a gyönyörű ösvényt, kár, hogy most ennyire kellett sietni. Nagy öröm volt viszont
újra látni a Laysan albatroszokat, főleg, mivel éppen költési időszak volt.
Korábban még sosem láttunk ilyen nagy fiókát egyszerre mindkét szülejével, így
a rohanás ellenére is nagyszerű élmény volt ez a rövid látogatás. Sajnos azonban
a jobb fényviszonyokat már nem tudtuk megvárni a fotózáshoz. Így is éppen, hogy
időben visszaértünk a parkolóba. A kapun kijutva aztán a szomszédos strandon
még kiélveztük az utolsó hawaii naplementénket, majd visszaindultunk a
szállásunkra. Másnap egy rendkívül hosszú repülőút várt ránk, de a repülőgép
ablakából még elbúcsúztunk nem csak Oahutól, de újra láttuk a Nagy-Sziget felhők
fölé magasodó hegyeit is, ami tökéletes keretet adott ennek az élményekben
gazdag két hétnek.
A Kaena Point északi bejárata
A gyönyörű ösvény a Kaena Pointra
Itt is láttunk kisfókát
Kéthónapos albatroszfióka a szüleivel
Idejekorán vissza kellett indulni
Az utolsó hawaii napszállat, Mokulea Beach
A felhők fölé magasodva búcsúzik tőlünk Hawaii Szigetén a négyezres Mauna Kea és Mauna Loa
A Hawaii-szigetek igazi értéke a
különleges természeti adottságaiban rejlik. Itt mindentől távol, elszigetelten
élhettek az élőlények, aminek következtében Hawaii őshonos élővilágának 90%-a
bennszülött fajokból állt, tehát olyan állatok és növények éltek itt, amelyek
sehol máshol a világon nem fordultak elő. A múlt idő sajnos indokolt, hiszen az
első emberek megjelenésével és különösen az európai / amerikai kolonizációval
Hawaii fokozatosan a kihalások szigeteivé vált. A legrosszabb a helyzet kétségtelenül Oahun, míg a legkevésbé átalakult sziget éppen a névadó Hawaii-sziget.
Ezért aztán a nyaralásunk során joggal bíztunk benne, hogy itt még
sikerül megfigyelni valamit az ősi hawaii élővilágból. A szigetek legérdekesebb
állatai vitathatatlanul a hawaii gyapjasmadarak. Ezek a madarak kizárólag a Hawaii-szigeteken fordulnak elő, sőt a legtöbb
szigetnek saját bennszülött madárfajai vannak. Egyetlen idetévedt pintyfajból
évmilliók alatt alakultak ki ezek a különféle csőrformájú, színezetű és
viselkedésű gyapjasmadarak. Ezeket a csodás szárnyasokat igyekeztünk megtalálni a Nagy
Szigeten tett madarásztúráinkon.
Lávafolyás visz a kipukába
Az erdő leggyakoribb fája az ohia
A hangulatos erdőben mindenhonnan a hawaii madarak dallamos éneke hallatszott
Az egyik ismert
madarászhelyre a fenti képeken látható Puu Oo Ösvényen lehet eljutni
(térkép). Az ösvény egy öreg erdőszigetre vezet, amit egy korábbi lávafolyás
vesz körül. Az ilyen megmaradt erdőket nevezik kipukának. A tűző napsütésben a madarak fotózásával nem próbálkoztunk, de legalább itt rögtön láttuk és hallottuk a három leggyakoribb
gyapjasmadarat: apapane, amakihi, iiwi. Ez rögtön meg is adta a jó hangulatot a
többi madarászutunkhoz. Egy másik népszerű hely, ahol végül többször is jártunk,
a Kaulana Manu Ösvény (térkép), ami szintén egy kipukába vezet. Ebben az
erdőben ugyancsak az elterjedtebb fajokkal lehetett találkozni, azok közül is az iiwi volt
a leggyakoribb faj, amit az egyik túránkon végre sikerült is lefotózni. A madarat
könnyű felismerni a hangjáról, mert amikor érkezik, rögtön bemutatkozik: i-ívi.
Magyarul skarlát gyapjasmadárnak hívják és véleményem szerint a világ talán legszebb
madara. Főleg virágok nektárjával táplálkozik az erre specializálódott
csőrével. Ez a madár az összes nagyobb szigeten előfordul, bár Oahun annak
idején nem sikerült megtalálni és azóta már úgy vélik, hogy onnan kihalt.
Szerencsére a Nagy Szigeten még elég gyakorinak számít.
Térkép mutatja az utat a madarak előhelyéhez
Egy lávafolyáson vezet az ösvény az erdőbe
Az iiwi, vagy skarlát gyapjasmadár talán a legszebb madár a bolygón
A legjobb hely viszont az
őshonos hawaii madarak megfigyeléséhez egyértelműen a Hakalau Forest
Vadvédelmi Rezervátum (térkép). A Mauna Kea keleti, tehát esős lejtőin
található védett erdő azonban a nagyközönség számára nem látogatható. Kizárólag vezetővel
lehet ide bejutni, mégpedig egy hosszú, rázós és mivel szakadt az eső, így
sáros földúton, ahová a túravezetőnk Toyotájával mentünk. Ez a hely a bolygó
egyik legcsapadékosabb helyszíne, évente átlagosan 6000mm, azaz 6 méter
csapadék esik. Összehasonlításként, Magyarországon átlagosan 600mm az évi
csapadékmennyiség, tehát a Hakalau Forestben éppen tízszer annyi az eső. Ennek
következtében itt egy csodás hegyvidéki trópusi esőerdő alakult ki, ami ideális
élőhelye Hawaii különleges madarainak. A túravezetőnk Jack Jeffrey volt, aki igazi
legenda, ha a hawaii gyapjasmadarakról van szó, ezért nagyon örültünk, hogy
sikerült őt felfogadni. Jack több, mint 50 éve
foglalkozik az őshonos hawaii madarak megfigyelésével és fotózásával. Az alábbi
8 perces videóban nagyjából 15 évvel ezelőtt mesél a munkájáról és a Hakalau
Forestről.
Jack évtizedeken
át volt a Hakalau Forest hivatásos biológusa, így mindent tud az itteni
élővilágról. Hatalmas tudása és remek stílusa kiváló túravezetővé teszi. A
túránkon aztán szakértelmét kiváló humorral fűszerezve mutatta be a terület
történetét, a nélkülözhetetlen természetvédelmi munkát és persze az erdő
különös élővilágát.
Rázós földúton lehet a védett területre jutni
A nagyközönség előtt innentől zárva az erdő
Jack kiváló vezetésével végül az erdő minden madárfaját sikerült megfigyelni
A rezervátum öreg raktárépülete előtt parkoltuk le a terepjárót, majd a szakadó
esőben bevetettük magunkat az esőerdőbe madarászni. Az erdő egy részében ugyan még
találhatóak évszázados fák is, de a legtöbb helyen a korábbi marhatartás
pusztítása után ültetett fiatal fákat láttuk csupán. A két legfontosabb hawaii
fa a koa és az ohia. Mindkét fafaj csak a Hawaii-szigeteken él. A koa elég
gyorsan nő, az ohia viszont rendkívül lassan. Az alábbi egyik képen a nagy koa
fák és a még mindig csak bokorszerű ohia fák is nagyjából 40 éve lettek
ültetve. Az ohia viszont az egyik legtovább élő fafaj a Földön. Láttunk itt 1200
éves példányt is. Amikor megkérdeztük Jacket, hogy honnan lehet tudni a korát,
azt mondta, hogy emlékszik rá, amikor még kicsi volt. ☺
Felkészülés a madarászatra
Az eső ellenére is élveztük a túrát
A szakállzuzmók élvezik a magas páratartalmat
A bokorszerű ohia és a nagy koa fák is 40 évesek
Az 1200 éves ohia akkor volt csemete, amikor az első polinézek a szigetre érkeztek
Az eső ellenére
is nagy élmény volt ebben a különleges erdőben madarászni. Összesen csupán öten
voltunk, így nem zavartuk a madarakat és végül mind a hat gyapjasmadárfajt
sikerült megtalálni, ami a Hakalau Forestben él. Túrázni ugyan nem volt túl
kellemes az esőben, de a fotózáshoz ideális volt ez a szórt fény. Természetesen
minden fajt nem tudtam lefotózni, de így is felejthetetlen élmény volt ez a
túra, hiszen csupán látni is ritkaság ezeket a különleges madarakat. Itt is az
iiwit kaptam legtöbbször lencsevégre, amit egy cseppet sem bántam. A hawaii
amakihi szintén elég gyakran került a szemünk elé. Ez a faj csak a Nagy
Szigeten, Mauin és Molokain él. Az iiwihez hasonlóan főleg nektárevő, de az
amakihi időnként rovarokra is vadászik. Kissé hasonló kinézetű faj az alawi,
ami viszont már sokkal ritkább, hiszen kizárólag itt, a Nagy Szigeten él és a
fák törzsén kúszva vadászik rovarokra. Szerencsére sikerült egy szép hím példányt
lefotózni, miután elkapott valamit egy öreg ohia fa kérgén. Az egyik legritkább
gyapjasmadár viszont a hawaii akepa. Ez a madár kizárólag ezen a szigeten él és
ebben az erdőben van a legnagyobb populációja. Különleges, kissé keresztbe álló
csőrével a virágok mélyén, illetve a rügyekben élő rovarokra vadászik. Fotózása
rendkívül nehéz, mivel legtöbbször a magas fák lombkoronájában tartózkodik.
Ezért aztán óriási szerencsénk volt, amikor egy gyönyörű hím példány pár
méterrel az orrunk előtt kezdett el vadászni egy ohelo bokron.
Ötfős csapatunk nem zavarta a madarakat
Nem volt könnyű fotózni a fürge szárnyasokat
Iiwi
Hawaii amakihi
Alawa
Hawaii akepa
Az iiwi a hawaii esőerdők királyaként tekint szét birodalmában
Az erdei
madarásztúra az utolsó programunk volt a Nagy Szigeten, ami fel is tette a
koronát a hawaii utunkra, mielőtt átrepültünk Oahura. Látni és persze néhányat fényképeken
is megörökíteni ezekből a csodás hawaii madarakból felejthetetlen élmény volt.
Akit részletesen is érdekel, hogy milyen egy madarásztúra a Hakalau Forestbe,
annak Jack néhány évvel ezelőtti videója mintegy 40 percbe sűrítve mutatja be azt a
körülbelül hat órát, amit az erdőben töltöttünk.
