Hawaii nyaralás 5. - Oahu

A hawaii nyaralásunk fő szakasza a végéhez ért. A Nagy-Sziget bár a legfiatalabb a Hawaii-szigetláncban, mégis ez őrzi talán leginkább az ősi hawaii vonásokat, így a kulturális látnivalóival, a különleges tájaival és csodás madaraival minden elképzelésünket felülmúlta. Néhány napot azonban a Nagy-Sziget tökéletes ellentétét képviselő Oahun is eltöltöttünk, hogy megnézzük az egykori kedvenc helyeinket a szigeten, amiket azóta nem láttunk, hogy tíz éve elköltöztünk onnan. Az egyes szigetek között kizárólag repülővel lehet közlekedni. A hangulatos kis konai reptér a nyitott tereivel azonban inkább hasonlított egy buszmegállóra, mint a szokásos repterekre, de ezt egy cseppet sem bántuk. A reptér Ellison Onizuka nevét viseli, aki a Nagy-Szigeten született, majd a légierő pilótájaként lett az első hawaii űrhajós, amikor a Discovery űrsiklóval 1985-ben 48-szor megkerülte a Földet. Második űrutazása 1986-ban lett volna, amikor a Challenger legénységének a tagja lett. Emlékét őrzi a Konai Reptér.

A honolului reptér felé közeledve feltűnik alattunk a fősziget, Oahu

Honoluluba megérkezve az első dolgunk az autóbérlés volt. Újabban már a hagyományos Rental Car helyeken is lehet az autók között válogatni, így a választásunk egy Subaru Foresterre esett. A szállás elfoglalása után az egyik kedvenc helyünk, a Kaena Point felé vettük az irányt, amit délről és északról is meg lehet közelíteni. Mi délről mentünk, de az útlezárások miatt sajnos nem lehetett eljutni a parkolóig, így a szomszédos strandon élveztük a naplementét. Kellemesen furcsa érzés volt újra Oahun lenni az ismerős, de mégis sok változáson átesett helyszíneken. Sajnos azonban megállapítottuk, hogy egyik változás sem vált a sziget javára. A különös hangulatot pedig csak fokozta, amikor a kocsiban felcsendült a jól ismert Modern Hungária dal, a Honolulu.

Másnap reggel átautóztunk a sziget keleti részébe lazulni. Az első megállónk a Kailua Beach volt, ahol a nagy szél miatt nem sok időt tötltöttünk, de a látványért így is megérte ide betérni. Innen aztán tovább autóztunk a keleti parton és több helyen is megálltunk nézelődni. Nem maradhatott ki az Oahu partjainál található leghíresebb kis szigetecskének a megtekintése sem. A Manana-sziget közelében lakott Magnum, aki gyakran kocogott a sorozatban ezen a partszakaszon. A déli partokra fordulva aztán egy másik csodás helyen, a Sandy Beach-en is elidőztünk egy kicsit, amit később az ősi vulkáni tevékenység nyomait őrző Lanai Kilátó követett.

Pompás napsütés a Kaiula Beach-en... 

... kár, hogy a szél túl erősen fújt

A Kaupo Beach-en szokott Magnum kocogni

Pazar látvány a Sandy Beach-en

Évmilliós vulkáni tevékenység nyomai a Lanai Kilátóból

A délutánt pedig Honolulu, de talán egész Hawaii legismertebb partján, Waikikiben töltöttük. Éppen ebédidőben érkeztünk ide, ezért először a Cheeseburger in Paradise nevű étterembe mentünk, hogy újra átéljük a klasszikus amerikai és hawaii ízek keverékéről híres vendéglő ínycsiklandó ételkínálatát és pompás smoothie-jait. Ebéd után aztán néhány órát a strandon henyéltünk. A víz kifejezetten meleg volt, így különösen jól esett úszni a Csendes-óceánban. A nap persze rettenetesen sütött, így a szörfös felső elengedhetetlen volt, ha az ember nem akart rákvörösre sülni. Végül aztán Waikikiben is egy szokásos hawaii naplementével zárult a nap.

Sajtburger a Paradicsomban

Új festmény, régi hangulat

Ízletes gyümölcssmootie-k

Összefordítva kész a sajtburger

Waikiki sétálóutcája

Waikiki Beach

Strandolók Waikikiben

A kellemes vízű Csendes-óceánban

Egy újabb szokásos hawaii naplemente Waikikiben

A következő az utolsó napunk volt Hawaiin, amit egy másik kedvenc helyünkön, a Turtle Bay-ben kezdtünk, ahová a festői Kamehameha-úton mentünk. Előtte azonban még a hegyeken átautózva, megálltunk a Nuuanu Pali Kilátóban, ahonnan a nagy szélben is remek kilátás nyílt a sziget keleti irányába. Itt még korábban sosem jártunk, így még Oahun is jutott számunkra némi újdonság. A Turtle Bay-ben aztán szerencsére a megszokott látvány fogadott, amit még a szomszédben épülő golfpálya sem tudott elrontani. Sajnos, ha elkészül, már nem biztos, hogy ugyanez elmondható lesz. Most azonban még a hawaii barátfókák kedvenc partszakaszát láthattuk itt. Ezen a helyen hozta világra a legtöbb utódát a Honey Girl nevű híres fóka is. Habár Honey Girl már nincs velünk, az utódai ugyancsak kedvelik ezt a partszakaszt. Holokaival, Honey Girl első unokájával ugyan nem találkoztunk, de az önkéntesek szerint még mindig szokott errefelé pihenni a ma már 11 éves hím fóka. Az egyik lánytestvére, Lei Ola is gyakran jár ide, sőt azóta számára is ez a hely lett az elsődleges szülőszoba. A partra érve rögtön bele is botlottunk az egy éves fiába, aki a Keola névre hallgat. Honey Girl dédunokája valószínűleg az algás bundáját jött levedleni a partra. Kicsit tovább menve aztán Lei Olát is láttuk, aki éppen aznap adott életet a legújabb kölykének. A hawaii barátfóka nagyon ritka és veszélyeztetett faj, ezért a zavarás elkerülése miatt, mi kellő távolságból figyeltük és fényképeztük az anyát és a csupán három órás csemetéjét. Hihetetlen szerencsések vagyunk, hogy a rövid látogatásunk során is újra láthattunk kisfókát Oahun.

A szélfútta kilátóban

Kilátás a Nuuanu Pali Kilátóból

Kamehameha Highway

Turtle Bay

A hawaii barátfókák kedvenc pihenőhelye

Keola az algás bundájában

Lei Ola a mindössze három órája született kölykével

A fókázás után pedig újra elmentünk a Kaena Pointra, ezúttal azonban az északi úton. Itt már nem volt gond eljutni a parkolóba, de sajnos itt kiderült, hogy már ezt a parkolót is bezárják este 7-kor, így csupán arra volt időnk, hogy szinte kirohanjunk a parkba, majd gyorsan vissza, mielőtt becsukják a kaput. Az ösvény elején itt is belefutottunk egy anyafókába, aki a nagyjából két hetes kölykét szoptatta. A nevüket nem sikerült kideríteni, de így is felejthetetlen élmény volt látni ennek a ritka fajnak néhány újabb példányát. A Kaena Point Ösvény egy közel 4 kilométeres túra, meg persze ugyanennyi visszafelé is. Ez volt a kedvenc természetfotós helyszínem, amíg itt éltünk, így számtalanszor jártuk végig ezt a gyönyörű ösvényt, kár, hogy most ennyire kellett sietni. Nagy öröm volt viszont újra látni a Laysan albatroszokat, főleg, mivel éppen költési időszak volt. Korábban még sosem láttunk ilyen nagy fiókát egyszerre mindkét szülejével, így a rohanás ellenére is nagyszerű élmény volt ez a rövid látogatás. Sajnos azonban a jobb fényviszonyokat már nem tudtuk megvárni a fotózáshoz. Így is éppen, hogy időben visszaértünk a parkolóba. A kapun kijutva aztán a szomszédos strandon még kiélveztük az utolsó hawaii naplementénket, majd visszaindultunk a szállásunkra. Másnap egy rendkívül hosszú repülőút várt ránk, de a repülőgép ablakából még elbúcsúztunk nem csak Oahutól, de újra láttuk a Nagy-Sziget felhők fölé magasodó hegyeit is, ami tökéletes keretet adott ennek az élményekben gazdag két hétnek.

A Kaena Point északi bejárata

A gyönyörű ösvény a Kaena Pointra

Itt is láttunk kisfókát

Kéthónapos albatroszfióka a szüleivel

Idejekorán vissza kellett indulni

Az utolsó hawaii napszállat, Mokuleia Beach

A felhők fölé magasodva búcsúzik tőlünk Hawaii Szigetén a négyezres Mauna Kea és Mauna Loa

Hawaii nyaralás 4. - gyapjasmadarak nyomában

A Hawaii-szigetek igazi értéke a különleges természeti adottságaiban rejlik. Itt mindentől távol, elszigetelten élhettek az élőlények, aminek következtében Hawaii őshonos élővilágának 90%-a bennszülött fajokból állt, tehát olyan állatok és növények éltek itt, amelyek sehol máshol a világon nem fordultak elő. A múlt idő sajnos indokolt, hiszen az első emberek megjelenésével és különösen az európai / amerikai kolonizációval Hawaii fokozatosan a kihalások szigeteivé vált. A legrosszabb a helyzet kétségtelenül Oahun, míg a legkevésbé átalakult sziget éppen a névadó Hawaii-sziget. Ezért aztán a nyaralásunk során joggal bíztunk benne, hogy itt még sikerül megfigyelni valamit az ősi hawaii élővilágból. A szigetek legérdekesebb állatai vitathatatlanul a hawaii gyapjasmadarak. Ezek a madarak kizárólag a Hawaii-szigeteken fordulnak elő, sőt a legtöbb szigetnek saját bennszülött madárfajai vannak. Egyetlen idetévedt pintyfajból évmilliók alatt alakultak ki ezek a különféle csőrformájú, színezetű és viselkedésű gyapjasmadarak. Ezeket a csodás szárnyasokat igyekeztünk megtalálni a Nagy Szigeten tett madarásztúráinkon.

Lávafolyás visz a kipukába

Az erdő leggyakoribb fája az ohia

A hangulatos erdőben mindenhonnan a hawaii madarak dallamos éneke hallatszott

Az egyik ismert madarászhelyre a fenti képeken látható Puu Oo Ösvényen lehet eljutni (térkép). Az ösvény egy öreg erdőszigetre vezet, amit egy korábbi lávafolyás vesz körül. Az ilyen megmaradt erdőket nevezik kipukának. A tűző napsütésben a madarak fotózásával nem próbálkoztunk, de legalább itt rögtön láttuk és hallottuk a három leggyakoribb gyapjasmadarat: apapane, amakihi, iiwi. Ez rögtön meg is adta a jó hangulatot a többi madarászutunkhoz. Egy másik népszerű hely, ahol végül többször is jártunk, a Kaulana Manu Ösvény (térkép), ami szintén egy kipukába vezet. Ebben az erdőben ugyancsak az elterjedtebb fajokkal lehetett találkozni, azok közül is az iiwi volt a leggyakoribb faj, amit az egyik túránkon végre sikerült is lefotózni. A madarat könnyű felismerni a hangjáról, mert amikor érkezik, rögtön bemutatkozik: i-ívi. Magyarul skarlát gyapjasmadárnak hívják és véleményem szerint a világ talán legszebb madara. Főleg virágok nektárjával táplálkozik az erre specializálódott csőrével. Ez a madár az összes nagyobb szigeten előfordul, bár Oahun annak idején nem sikerült megtalálni és azóta már úgy vélik, hogy onnan kihalt. Szerencsére a Nagy Szigeten még elég gyakorinak számít.

Térkép mutatja az utat a madarak előhelyéhez

Egy lávafolyáson vezet az ösvény az erdőbe

Az iiwi, vagy skarlát gyapjasmadár talán a legszebb madár a bolygón

A legjobb hely viszont az őshonos hawaii madarak megfigyeléséhez egyértelműen a Hakalau Forest Vadvédelmi Rezervátum (térkép). A Mauna Kea keleti, tehát esős lejtőin található védett erdő azonban a nagyközönség számára nem látogatható. Kizárólag vezetővel lehet ide bejutni, mégpedig egy hosszú, rázós és mivel szakadt az eső, így sáros földúton, ahová a túravezetőnk Toyotájával mentünk. Ez a hely a bolygó egyik legcsapadékosabb helyszíne, évente átlagosan 6000mm, azaz 6 méter csapadék esik. Összehasonlításként, Magyarországon átlagosan 600mm az évi csapadékmennyiség, tehát a Hakalau Forestben éppen tízszer annyi az eső. Ennek következtében itt egy csodás hegyvidéki trópusi esőerdő alakult ki, ami ideális élőhelye Hawaii különleges madarainak. A túravezetőnk Jack Jeffrey volt, aki igazi legenda, ha a hawaii gyapjasmadarakról van szó, ezért nagyon örültünk, hogy sikerült őt felfogadni. Jack több, mint 50 éve foglalkozik az őshonos hawaii madarak megfigyelésével és fotózásával. Az alábbi 8 perces videóban nagyjából 15 évvel ezelőtt mesél a munkájáról és a Hakalau Forestről.

Jack évtizedeken át volt a Hakalau Forest hivatásos biológusa, így mindent tud az itteni élővilágról. Hatalmas tudása és remek stílusa kiváló túravezetővé teszi. A túránkon aztán szakértelmét kiváló humorral fűszerezve mutatta be a terület történetét, a nélkülözhetetlen természetvédelmi munkát és persze az erdő különös élővilágát.

Rázós földúton lehet a védett területre jutni

A nagyközönség előtt innentől zárva az erdő 

Jack kiváló vezetésével végül az erdő minden madárfaját sikerült megfigyelni

A rezervátum öreg raktárépülete előtt parkoltuk le a terepjárót, majd a szakadó esőben bevetettük magunkat az esőerdőbe madarászni. Az erdő egy részében ugyan még találhatóak évszázados fák is, de a legtöbb helyen a korábbi marhatartás pusztítása után ültetett fiatal fákat láttuk csupán. A két legfontosabb hawaii fa a koa és az ohia. Mindkét fafaj csak a Hawaii-szigeteken él. A koa elég gyorsan nő, az ohia viszont rendkívül lassan. Az alábbi egyik képen a nagy koa fák és a még mindig csak bokorszerű ohia fák is nagyjából 40 éve lettek ültetve. Az ohia viszont az egyik legtovább élő fafaj a Földön. Láttunk itt 1200 éves példányt is. Amikor megkérdeztük Jacket, hogy honnan lehet tudni a korát, azt mondta, hogy emlékszik rá, amikor még kicsi volt. ☺

Felkészülés a madarászatra

Az eső ellenére is élveztük a túrát

A szakállzuzmók élvezik a magas páratartalmat

A bokorszerű ohia és a nagy koa fák is 40 évesek

Az 1200 éves ohia akkor volt csemete, amikor az első polinézek a szigetre érkeztek

Az eső ellenére is nagy élmény volt ebben a különleges erdőben madarászni. Összesen csupán öten voltunk, így nem zavartuk a madarakat és végül mind a hat gyapjasmadárfajt sikerült megtalálni, ami a Hakalau Forestben él. Túrázni ugyan nem volt túl kellemes az esőben, de a fotózáshoz ideális volt ez a szórt fény. Természetesen minden fajt nem tudtam lefotózni, de így is felejthetetlen élmény volt ez a túra, hiszen csupán látni is ritkaság ezeket a különleges madarakat. Itt is az iiwit kaptam legtöbbször lencsevégre, amit egy cseppet sem bántam. A hawaii amakihi szintén elég gyakran került a szemünk elé. Ez a faj csak a Nagy Szigeten, Mauin és Molokain él. Az iiwihez hasonlóan főleg nektárevő, de az amakihi időnként rovarokra is vadászik. Kissé hasonló kinézetű faj az alawi, ami viszont már sokkal ritkább, hiszen kizárólag itt, a Nagy Szigeten él és a fák törzsén kúszva vadászik rovarokra. Szerencsére sikerült egy szép hím példányt lefotózni, miután elkapott valamit egy öreg ohia fa kérgén. Az egyik legritkább gyapjasmadár viszont a hawaii akepa. Ez a madár kizárólag ezen a szigeten él és ebben az erdőben van a legnagyobb populációja. Különleges, kissé keresztbe álló csőrével a virágok mélyén, illetve a rügyekben élő rovarokra vadászik. Fotózása rendkívül nehéz, mivel legtöbbször a magas fák lombkoronájában tartózkodik. Ezért aztán óriási szerencsénk volt, amikor egy gyönyörű hím példány pár méterrel az orrunk előtt kezdett el vadászni egy ohelo bokron.

Ötfős csapatunk nem zavarta a madarakat

Nem volt könnyű fotózni a fürge szárnyasokat

Iiwi

Hawaii amakihi

Alawa

Hawaii akepa

Az iiwi a hawaii esőerdők királyaként tekint szét birodalmában

Az erdei madarásztúra az utolsó programunk volt a Nagy Szigeten, ami fel is tette a koronát a hawaii utunkra, mielőtt átrepültünk Oahura. Látni és persze néhányat fényképeken is megörökíteni ezekből a csodás hawaii madarakból felejthetetlen élmény volt. Akit részletesen is érdekel, hogy milyen egy madarásztúra a Hakalau Forestbe, annak Jack néhány évvel ezelőtti videója mintegy 40 percbe sűrítve mutatja be azt a körülbelül hat órát, amit az erdőben töltöttünk.