Őszi vadkemping Vermontban

Ellentétben a tavalyi viszonylag fakó ősszel, az ideit ragyogó színkavalkád jellemezte. Október közepén el is mentünk Vermontba, hogy az egyik legszebb helyszínen élvezzük a színesbe forduló őszi levelek látványát. Úgy döntöttünk, hogy egy éjszakát ott is töltünk, hogy legyen elég időnk bejárni a Green Mountain Nemzeti Erdőt (térkép). Ehhez pedig a kempingezés a legjobb mód, főleg az új kalandjárgánnyal, amivel sok szép helyre eljutottunk a két nap alatt, és a táborozás is kellően kényelmesnek bizonyult a platón lévő, meglepően tágas tetősátorral.

Habár éjszaka eléggé lehűlt a levegő, de összességében szép időnk volt. Néha a nap is kisütött, ám többnyire felhős volt az ég, ami viszont sokkal kedvezőbb a szép fotók készítéséhez. Nem túráztunk sokat, de azért néhány helyen kiszálltunk, hogy igazán élvezzük az őszi táj látképét. A legkellemesebb meglepetés azonban a kempinghelyen fogadott minket, hiszen egy csíkos mókus is éppen itt alakította ki a téli rejtekhelyét. Ottlétünk során többször is megfigyeltük, ahogyan anyagbeszerző útra indult, majd néhány perccel később élelemmel teletömött pofazacskóval és a földalatti fészek béleléséhez gyűjtött száraz levelekkel teli szájjal jött vissza. Kilestük, hogy mindig ugyanazon a fatuskón állt meg körülnézni, mielőtt az üregébe vitte volna a szajrét, így könnyű volt róla fényképeket készíteni. Nagy élmény volt az egész hétvége a gyönyörű őszi színektől a komfortos kempingezésen át a kis szorgalmas mókus látványáig.

Félidős választások 2026

Tegnap tartották az utóbbi időszak legfontosabb félidős választását az idén 250 éves Amerikában, ahol természetesen mi is szavaztunk. Itt minden második évben vannak országos választások, a legfontosabb nyilvánvalóan a négyévenkénti elnökválasztás, de az elnöki ciklusok félidejében szintén fontos választásokat tartanak. Az alsóház képviselőit ugyanis két évre választjuk meg, így minden második évben van lehetőség a teljes alsóházról voksolni. Az egyes szenátorokról azonban hat évente dönthetünk, így államonként változik, hogy hol mikor kerül sor szenátorválasztásra is. Nálunk például idén nem volt erre lehetőség. Az országos választásokon túl azonban állami ügyekben is lehet szavazni. A kormányzók mandátuma négy évre szól, így az államok egy részében erre a félidős választásokon kerül sor. Így történt ez nálunk is, de ezen kívül is döntöttünk többek között az államtikárról, a számvevőről, a főügyészről, a hagyatéki bíróról, a választási anyakönyvvezetőről és a kincstárnokról is. Végül minden választottunk nyert.

A félidei választás azonban elsősorban az országos ügyek miatt fontos, és úgy is szokták mondani, hogy ekkor az emberek az elnök munkájáról mondanak véleményt. Mivel a narancs bohóc beiktatásakor jósolt Hülyeség Kora minden egyes pontban beigazolódott, így nem csoda, hogy a rendkívül népszerűtlen elnök pártja súlyos vereséget szenvedett. Ami meglepő, hogy nem csupán a csatatérállamokban nyertek a demokraták, de mélyen konzervatív republikánus bástyákban is demokrata győzelmek születtek, mint például Texasban, ahol mind a szenátorválasztáson, mind a kormányzó esetében a demokraták diadalmaskodtak. Hasonló eredmények születtek Georgiában, Dél-Karolinában, Kansasben és Ohióban is, ami jól szemlélteti azt a kék hullámot, amit a közvéleménykutatók jósoltak és egyesek már kék cunamiként emlegetnek. Mi pedig abban reménykedünk, hogy talán ezzel a vereséggel a végéhez közeleg az elmúlt évtizedben globális jelenséggé vált szélsőjobbos populizmus. Ezt egyesek Európában patrióta mozgalomnak hívják, Amerikában pedig trumpizmusnak, leginkább azonban totális idiotizmusnak lehetne nevezni, aminek tudományellenes képviselői a természeti erőforrásokat kizsigerelő nagytőkéseket támogatva a világ legkártékonyabb bagázsát alkotják. Szerencsére ma már egyre csökken a hatalom azok kezében, akik környezetszennyező politikájukkal csupán pusztító ökokatasztrófát kínálnak. A mostani választási eredmények pedig azt is mutatják, hogy az amerikai társadalom talán mégsem annyira polarizált, mint korábban hittük, ami további reménnyel tölthet el minden valamirevaló amerikait.

Sorozatgyilkosos kiállítás New Yorkban

Október közepén ismét New Yorkban jártunk. Az ősz még éppen csak elkezdődött a városban, így az igazán gyönyörű őszi színekhez még egy kicsit korán voltunk, de így is szép volt a Central Park. Ezúttal a kissé északibb részen, a Természettudományi Múzeumtól indulva sétálgattunk. Először megnéztük az 1869-ben épült Belvedere Kastélyt, majd körbesétáltuk a Jackie Kennedy Víztározót. Ez a tó 1862-től egészen 1993-ig látta el vízzel Manhattant, majd 1994-ben kapta a jelenlegi nevét az egykori First Ladyről. Ma a kocogni vágyók és a turisták kedvelt célpontja.

Kilátás Manhattan déli felhőkarcolóira a víztározó északi részéről (térkép)

A New York-i látogatásunk fő célja azonban egy kiállítás megtekintése volt, ami hírhedt sorozatgyilkosok elméjébe engedett betekintést azzal, hogy bemutatta a tevékenységüket, motivációjukat és végül a lebukásuk történetét is. A Mind of a Serial Killer nevű kiállítás Manhattan déli részén volt, így a városon átsétálva élvezhettük a City mindig csodás látványát is.

Számos sorozatgyilkos életét filmekben és TV-sorozatokban is feldolgozták már, amelyek remek néznivalót nyújtanak az éppen most esedékes halloween-i hétvégére. Az egyik legjobb sorozat Jeffrey Dahmer történetét mutaja be, aki 1978 ás 1991 között számos fiatal fiút és férfit ölt meg. Az áldozatait feldarabolta, a különböző testrészeiket a hűtőjében tárolta és gyakran fogyasztott is belőlük. 1992-ben életfogytiglanra ítélték, ám '94-ben a börtönben halálra verte az egyik rabtársa.

A leghíresebb sorozatgyilkos talán Ted Bundy volt, aki a '70-es években több, mint 30 fiatal lányt rabolt el. Az áldozatait megerőszakolta, majd végül meggyilkolta. A gyilkosságainak a számát azonban 100 fölöttire becsülik és éppen a napokban derült fény DNS-minták elemzéséből egy újabb áldozatának a kilétére. A jóképű és jól komminukáló Bundy a hírhedt járgányával, egy VW Bogárral járta az utcákat az áldozataira lesve. Bundyt már 1975-ben elkapták, ám 1977-ben megszökött. Ekkor ugyan csak 6 napig volt szabad, mielőtt ismét elcsípték volna, ám még abban az évben újra meglépett a börtönből. Coloradóból aztán Floridába menekült, ahol folytatta a gyilkosságokat, végül '78 februárjában újra elfogták, majd '79-ben halálra ítélték és végül 10 évvel később végezték ki. Az életéről készült legsikeresebb filmben Zac Effron alakította Bundyt, ami a Dahmeres sorozathoz hasonlóan a Netflixen megtekinthető.

A kiállításon számos kegyetlen sorozatgyilkos ténykedésébe nyerhettünk bepillantást, csakúgy, mint a hatóságok nyomozási módszereibe. Történelmi érdekességként megemlítik a korai sorozatgyilkosokat is, köztük a magyar Báthory Erzsébetet, akinek véres és kegyetlen tetteiről a mai napig számos kétes igazságtartalmú legenda kering. Habár manapság a legtöbben csak az amerikai eseteket ismerik, számos országban voltak (vagy vannak) sorozatgyilkosok. A legkegyetlenebb talán a kolumbiai Luis Alfredo Gravito volt, aki 147 kisgyerek megölését vallotta be, de az áldozatainak a valós száma elérheti akár a 300-at is. Különösen érdekesek voltak a magukat vámpírnak képzelő gyilkosok, vagy a kannibálok. A kiállítás alapján egy közös dolog említhető meg ezekről a kegyetlen emberekről, hogy mindannyiuknak szörnyű gyerekkora volt, és ezek a korai traumák nagy mértékben határozták meg a gyilkos elméjük kialakulását. (Figyelmeztetés: habár ez "csak" egy kiállítás, a képek a nyugalom megzavarására alkalmasak)

Magyarország - 2026

Az Alpokbeli kirándulásaink után két hetet Magyarországon töltöttünk a családdal és a barátainkkal. A Svájcban bérelt autót a kedvezőbb biztosítás miatt Bécsben lecseréltük, a vadonatúj Citroen azonban másnap reggel mindössze 188 kilométerrel az órájában bedöglött. Szerencsére a budapesti reptéren kaptunk csereautót. A kölcsön Volvo aztán már gond nélkül működött a közel két hetes magyarországi tartózkodásunk során. A program most is sűrű volt. Ezúttal sem maradt ki a családi kirándulás a Balatonhoz. Most is elmentünk Balatonalmádiba sült halat enni, majd ezúttal Balatonfüreden sétálgattunk a kikötő környékén, ahol Bujtor István szobránál emlékeztünk a balatoni legendára. A fővárosba is betértünk és a baráti találkozókon kívül megnéztük a legújabb tudományos Nobel-díjasaink falfestményét a Wesselényi utcában.

Debrecen felé autózva szokás szerint megálltunk a Hortobágyon és éppen naplemente környékén érkeztünk a Kilenclyukú-hídhoz. Most is volt nagy családi összejövetel a téglási kastélyban, és a baráti találkozók is jól sikerültek. Debrecent elhagyva betértünk a mátrafüredi Harkály Házba, aminek a vezetője az Egyetemről ismert barátunk, aki megmutatta nekünk ezt a gyönyörű bemutatóközpontot és a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi munkáját. Az otthon töltött két hét ugyan szokásosan fárasztóra sikerült, de ezúttal is kellemes emlékekkel tértünk vissza.

Rövid kirándulás a tiroli Alpokban

Svájcot magunk mögött hagyva Magyarország felé vettük az irányt. A hosszú utat Ausztriában megszakítottuk, ahol a tiroli Alpokban terveztünk egy kis hegyvidéki kirándulást. Innsbruckban szálltunk meg, ahol már kétszer is tartottak téli olimpiát (1964, 1976). Sajnos azonban nem volt annyi időnk, hogy az olimpiai létesítményeket is megnézzük, de a szállodánk éppen a jégcsarnok mellett volt és a síugró sáncra is ráláttunk a teraszról. A fő célunk azonban az Alpok hegyeiben található Karwendel Természetvédelmi Terület volt (térkép), amit egy felvonóval értünk el.

Valahol Ausztriában

Az Olimpiai Sportcsarnok Innsbruckban

Kilátás a túránk célpontjára

Felvonóval jutottunk fel a csúcsra

Innsbruck látképe a hegy csúcsáról

Fentről aztán csodás kilátás nyílt a várora és a tiroli Alpok csúcsaira. A délutáni túránkat szinte rögtön egy kis uzsiszünettel kezdtük és a várost fentről szemlélve eszegettünk. Ezt a havasi csókák is jó ötletnek találták és pillanatok alatt körbevettek minket kaját kunyerálva. Ilyen csókákkal már Svájcban is találkoztunk, de ott nem voltak ennyire barátságosak.

A túrát folytatva aztán felfedeztünk egy legelésző zergebakot az ösvény közelében. Ez a vadállat sem igazán félt tőlünk, csak a hasának a megtömésével volt elfoglalva, ami remek lehetőséget nyújtott ennek az antilopra hasonlító kecskefélének a megfigyelésére és fotózására. Szerencsére néha felemelte a fejét, így elkészülhettek az első "rendes" zergefotóim. Nagy élmény volt vadon látni zergét, és megállapíthatjuk, hogy az Alpok Ausztriában sem okozott csalódást.