Hawaii nyaralás 2. - Fekete kávé és fekete homok

Hawaii sokkal több annál, mint a prospektusokból ismert vízparti paradicsom. Éppen ezért a hawaii nyaralásunk során mi elsősorban a sziget természeti és történelmi látnivalóira koncentráltunk, de azért van itt olyan strand, amit vétek lett volna kihagyni. A Nagy Sziget ugyanis az aktív vulkáni tevékenység következtében számos fekete homokos tengerparttal rendelkezik. A leghíresebb ilyen strand a sziget déli régiójában található Punaluu Beach (térkép). Az egykoron hömpölygő, forró láva a hideg tengervizet elérve időnként olyan gyorsan hűlt le, hogy apró, homokszerű darabokra töredezett és ilyen különleges, fekete homokos tengerpartok jöttek létre. Egy pár órát pedig mi is örömmel henyéltünk a fekete homokban. A másik ok, amiért ezt a partot választottuk, hogy itt szeretnek pihenni a tengeri teknősök is. Ott létünk alatt hat teknős napozott a parton és egy másikat is láttunk a vízben úszkálni. A közönséges levesteknősnek már a neve is jelzi, hogy milyen sorsot szánt neki az ember. Szerencsére itt ma már nyugodtan élhetnek.

Jól esett kicsit a fekete homokos tengerparton lustálkodni

A Nagy Sziget rendkívül változatos régiókkal rendelkezik. A déli részén alig láttunk fákat és még a szokásosnál is kevesebb turista járt errefelé, pedig igazán kivételes legekkel lehet itt találkozni. Itt található ugyanis nem csak az állam, hanem az ország legdélebbi pontja (térkép). Mi mindenképpen látni akartuk ezt, különösen, mivel a földrajzi elhelyezkedéséből adódóan innen délre már csak a végtelen Csendes-óceán látható, ami egészen az Antarktiszig ér.

Mögöttönk az óriási óceán, az Antarktiszig ott már nincs több szárazföld

A legdélebbi pont pedig jó marketinglehetőségeket is rejt, amit a helyiek ki is használnak. Így az USA legdélebbi éttermében ebédeltünk, ahol olyan méretes adagot adtak, hogy maradt belőle vacsorára is. Utána pedig betértünk az ország legdélebbi cukrászdájába, hogy megkóstoljuk a híres fagyijukat, és hogy vegyünk későbbre malasadast is, ami a fánk hawaii verziója.

Az USA legdélebben található cukrászdája

A vacsorát és a desszertnek szánt malasadast pedig már a szállásunk erkélyén fogyasztottuk el. Utána aztán megnéztünk egy újabb csodás hawaii napnyugtát. Ez volt azonban az utolsó naplementénk a Nagy Szigeten, mert másnap a nyugati, Kona-régióból átköltöztünk a sziget keleti felébe, hogy közelebb legyünk a hátralévő kalandjainkhoz.

A Nagy Sziget utolsó napszálltája sem okozott csalódást

Útközben, másnap délelőtt beugrottunk egy kávéültetvényre, hogy megnézzük, hogyan készül a híres Kona-kávé. Természetesen itt volt lehetőségünk megkóstolni a különféle pörköléssel készült kávétípusokat is. A legjobban az ún. Black & Tan ízlett, ami a dark és a light pörkölésű kávénak a keveréke. Megtudtuk, hogy a light kávé rendelkezik a legmagasabb koffeintartalommal, míg a dark a legalacsonyabbal. Ez utóbbi viszont a hosszabb pörkölés során ízletesebbé válik. Ezért lesz a kettő keverékéből a legjobb kávé, ami nem ugyanaz, mint a sokkal elterjedtebb medium típus. Az idegenvezető bemutatta a kávészemek válogatásának a menetét, valamint a folyamat fontosságára is rámutatott, hogy a lehető legjobb kávé készülhessen. Az új szállásunkra már késő délután érkeztünk, ami a sziget fővárosában, Hiloban volt (térkép). Habár összességében ez sem nézett ki rosszul, a konai resortnak a nyomába sem érhetett.

Másnap aztán a sziget északi régiója felé vettük az irányt, ahonnan Kamehameha származik, aki az 1700-as évek végén egyesítette a Hawaii szigeteket és létrehozta a Hawaii-királyságot. Itt, a Kohala-régióban látható Kamehameha király szobra. Legalábbis az egyik. Érdekes történet, hogy a Párizsból származó bronzszobrot szállító hajó elsüllyedt a Falkland-szigeteknél 1880-ban, ezért készítettek egy másik szobrot is. Az új szobor 1883-ban került Honoluluba, amit korábban már mi is láttunk. Időközben viszont megtalálták az eltűnt szobrot is, ami végül ide került, Kamehameha szülőföldjére. Itt található tehát az eredeti szobor. Később a csodás Waipio-völgyet is megnéztük (térkép). Ezen a helyen nőtt fel Kamehameha, aki olyan a hawaiiaknak, mint nekünk István király. Lemenni sajnos nem lehet a völgybe, de a kilátóból is nagy élmény volt látni ezt a helyet. Közelebbről nézve jól látható, hogy itt is egy fekete homokos tengerpart található.

Az eredeti szobor a Nagy Szigeten

A másik szobor Oahun 2012-ben

A gyönyörű Waipio-völgyben töltötte gyerekkorát Nagy Kamehameha

Az északi régióból visszafelé jövet, megálltunk egy rendkívül hangulatos és igazán a hawaii tájba illő, friss trópusi gyümölcsöket árusító bódénál. Itt frissen szedett vegyes trópusi gyümölcsökből készítenek zamatos tálakat. Az időjárás továbbra is esős maradt, de így is remek kilátás mellett fogyasztottuk el a gyümölcstálainkat, miközben a családi farm kiskacsái vettek minket körül. Ezt követően megnéztük a Nagy Sziget leghíresebb vízesését, az Akaka-vízesést (térkép), ami a 135 méteres magasságával a legnagyobb is. Bár a vízesés önmagában is lenyűgöző, igazi szépségét a környező trópusi esőerdők vadregényes tája adja. Ebédre aztán betértünk egy remek őserdei étterembe, ahol olyan jó burritókat ettünk, hogy rögtön vettünk belőle vacsorára is, hogy a nemzeti parkban se maradjunk éhesek. Ez azonban már a következő történet lesz.

Kiváló ételek kaphatóak ebben a hangulatos, erdei étteremben

Hawaii nyaralás 1 - Hegyen, völgyön

Április második felében közel kétig Hawaiin nyaraltunk. Az időnk nagy részét a szigetvilág névadóján, Hawaii-szigetén, vagy ismertebb nevén, a Nagy Szigeten töltöttük (térkép), de az utunk végén néhány napra átugrottunk Oahu-szigetére is nosztalgiázni (térkép). Korábban közel öt éven át Honolulu volt az otthonunk és éppen idén tíz éve, hogy elköltöztünk onnan.

Megérkeztünk a Hawaii-szigetvilágba. Alattunk a Nagy-sziget, a távolban pedig Maui látható.

A Nagy Sziget valóban nagy, nagyobb, mint az összes többi sziget együttvéve. Az ott töltött 9 nap során több, mint 1500 kilométert autóztunk és végül sikerült mindent megnézni, amit szerettünk volna. Habár Hawaii leginkább a strandjairól ismert, minket sokkal jobban érdekeltek a sziget történelmi és különösen a természeti értékei, ezért aztán nem sok időt töltöttünk a parton. A közlekedéshez egy Jeepet béreltünk, hogy bárhová akadálytalanul eljuthassunk a szigeten.

Keresztül-kasul beautóztuk a Nagy Szigetet, hogy mindent megnézzünk, amit lehet

A Nagy Szigeten a sziget mérete okán két részre osztottuk a nyaralást. Az első 4 éjszakát a turistásabb Kona-régióban töltöttük, ahol egy csodás resortban szálltunk meg (térkép). Mi a vakációinkon nem vágyunk luxusra. Ezt a helyet azért választottuk, mert jó volt a fekvése és megfelelő az ára, ezért aztán meglepődtünk, hogy milyen csodás kényelem fogadott itt minket. A resort egy kis falura emlékeztet, ahol háromszintes házakban vannak a lakosztályok. Minden lakosztály rendelkezik a hálószobán kívül egy teljesen felszerelt konyhával, étkezővel, hatalmas nappalival és óriási terasszal. Mivel a miénk a harmadikon volt, így remek kilátásunk volt.

A bérlős cég Michael Jacksonnak nevezte ezt a Jeepet az énekes "Black or White" című dala után

Persze szokás szerint most sem töltöttünk sok időt a szálláson, hiszen a szigeten rengeteg látnivaló akad. Az egyik legszebb hely talán a sziget északi régiójában található Pololu-völgy (térkép). A völgy aljára csupán egy meredek ösvényen lehet lejutni, de mindenképpen megérte a túrát. A partra leérve nagyszerű kilátás nyílt az óceánra és a környező partvidékre. A túraút visszafelé persze még nehezebb volt, de a kilátás ekkor is kárpótolt a nehézségekért.

A látvány csodás volt a túraösvényen

Felérve aztán jól esett az izzasztó túra után a friss gyümölcsökből készült jeges smoothie. Az asztalon egy gekkó is odajött kíváncsiskodni és inni a poharainkon lecsapódott és az asztalon összegyűlt párából. Az aranyporos nappaligekkót Madagaszkárról hurcolták be illegálisan az 1970-es években Oahura, azóta szinte minden nagyobb szigetre eljutott. Habár nem ide való, szerencsére úgy tűnik, hogy nem okoz komoly problémát az őshonos élővilágnak. Főleg nektárral táplálkozik, de a behurcolt rovarokra is vadászik. Az biztos, hogy gyönyörű állat.

Törvénytelenül telepítették Hawaiira ezt a mutatós hüllőt

A szigeten jóval kevesebben laknak, mint a sokkal kisebb Oahun, így gyönyörű, kis forgalmú utakon autózhat az ide látogató turista. Az egyik délután aztán a fő útról letérve beugrottunk a Kekaha Kai Állami Parkba (térkép). Ez az egyik olyan hely, ahová csak terepjáróval lehet eljutni, hiszen csupán egy durva, lávafolyáson kanyargó út vezet ide. Az eredeti tervünk az volt, hogy itt nézzük meg a naplementét. Sajnos azonban az utóbbi években bevezetett szabály miatt Hawaiin a strandok nagy részét már 7-kor bezárják, ezért mivel a naplemente 6:45-kor történt, nem tudtuk itt megvárni, mert a rázós úton csak nagyon lassan lehet elhagyni a parkot. Azért így is élveztük a látványt, amíg tudtuk. A naplementét pedig már a kapun kívülről láttuk.

Hawaii méltán híres a naplementéiről. Az előtérben egy korábbi lávafolyás látható

Hawaii Nagy Szigete a világ legmagasabb hegyének is tekinthető, amennyiben az alapkőzettől mérjük. Az óceán mélyén található alaptól számítva a több, mint 10 kilométer magas hegynek azonban “csak” a felső 4200 métere emelkedik a tenger szintje fölé. A legmagasabb csúcs a 4207 méter magas Mauna Kea (térkép), ami egy kialudt vulkán. A hegy csúcsán számos csillagászati távcső található, ahol folyamatos csillagászati munka folyik, így csak kívülről lehet őket megnézni. A Mauna Keára autóval, pontosabban terepjáróval lehet felmenni. A félúton található Visitor Centernél ellenőrzik, hogy van-e a járműben felezőfokozat, és azt is, hogy tudod-e használni. A felező a meredek lefelé vezető úton nélkülözhetetlen, hogy ne melegedjenek túl a fékek. Ez az út a fő oka, hogy a turisták többsége Jeepet bérel a szigeten. Feljutni ide nagyon különös érzés. A hegyi betegség elkerülése érdekében azt javasolják, hogy a Visitor Centernél töltsünk el egy kis időt, hogy alkalmazkodjunk a nagy magassághoz. Innen még fél óra is lehet az út a kacskaringós földúton a csúcsig. A csúcsot elérve, 4200 méteres magasságban már a felhők fölött járunk és a látvány káprázatos. Innen látható a másik óriási hegycsúcs, a 4170 méter magas Mauna Loa is, amely szintén a felhőréteg fölé emelkedik. A Mauna Kea tényleges csúcsa szent hely és halandó ember nem teheti rá a lábát. Az árnyékos oldalán pedig még április végén is látható némi hó. A fagyos időben alaposan felöltözve, kényelmesen figyeltük életünk legmagasabb naplementéjét, és azon tűnődtünk, hogy milyen nagyszerű kalandok várnak még ránk ezen a változatos szigeten.

A Mauna Kea lentről nézve

A csúcsra vezető út

Jeepek a csúcson, háttérben a Mauna Loa

A Mauna Kea tényleges csúcsa

Hurrá, itt vagyunk!

Felhők fölött, tiszta égen zajlik a csillagászat

Kialudt vulkáni kráterek a Mauna Keán

A Jeep kanapénak sem rossz

Különös napszállat, ahogyan a felhők alá bukik a nap