Idén ismét Svájcra esett az éves
DEL-symposium megrendezése. A konferencia ezúttal is Zürichben volt, amin a
volt munkatársam, Antonella is részt vett. A kétnapos rendezvény most is jól
sikerült. A második nap lezárásaként pedig az egykori bayloros kollégákkal
vacsoráztunk.
Ha már Zürichben voltunk,
megnéztük a Lindt csokigyár híres bemutatóházát is, ahol a rengetegféle
csokoládé mellett még egy óriási csokis szökőkutat is láttunk. Be is vásároltunk
az édességekből és élveztük a látványt, sőt még a legismertebb svájci sportolóval, Roger Federerrel is fényképezkedtünk a szökőkút előtt, vagy legalábbis a digitális képével.
Amíg én a konferencián voltam, Gábor ismét az Alpokba ment kőszáli
kecskéket fotózni. Később majd posztol róluk képeket.
Augusztus végén néhány napot Maine állam Északi Erdőrengetegében töltöttem. A cél az volt, hogy egy igazi természetfotós úton is teszteljem a Tacomát és a tetősátrat. Maine távoli erdei tökéletesen
alkalmasak voltak erre a célra, hiszen pár nap alatt több, mint 150 kilométert
mentem elhagyatott földutakon és két éjszakát is a vadonban töltöttem mindenkitől távol,
pont, ahogyan szeretem. Az út során ermészetesen jutott némi idő természetfotózásra is. Az
első hajnalon látványos pirkadat fogadott a Penobscot-tó mellett (térkép), míg
a második, kissé felhős, esős reggelen a Hurricane-tó partján (térkép) amerikai vörös
mókusok vették körül a táborhelyemet, lehetőséget adva egy kis
vadállatfotózásra is. A magányos kalandról ezúttal is készült egy videó,
amelyben szöveg nélkül törekszem bemutatni a természetfotós miniexpedíciót jellemző légkört.
A Terminator az egyik legjobb akció
sci-fi széria, ami valaha készült. Az első két rész hibátlan, a folytatásokon már sajnos látszik, hogy nem James Cameron rendező munkái. Az első
rész fő erőssége az újszerű történetben rejlett: a 2029-ből 1984-be visszaküldött
cyborg (élő szövet a fémvázon, aka Schwarzenegger) el kell, hogy pusztítsa az
ellenség anyját, Sarah Connort, mielőtt még megszülethetne a fia. Az alacsony
költségvetés ellenére is rendkívül jól sikerült az 1984-es film. Magyarországra persze csak évekkel később jutott el, de így már pont elég nagy voltam hozzá, hogy moziban láthassam a Halálosztót, ahogyan akkoriban magyarul hívták a Terminatort. A mai napig élénken él bennem ez a különleges moziélmény.
Amikor egy sikeres filmből készül egy második rész is, az csak ritkán tudja megközelíteni az elsőt. A Terminator 2 esetében
azonban még sikerült felül is múlni azt. Ez részben annak köszönhető, hogy
valóban jó sztorit találtak ki a folytatásra és nem csupán egy újabb bőrt
akartak lehúzni az első film sikerére alapozva. Másrészt a technika fejlődése a '90-es évekre korábban
soha nem látott megoldásokat is lehetővé tett, ami a T2 folyékony fémből álló
cyborgját még az elsőnél is félelmetesebb Terminátorrá tette. Schwarzenegger
ebben is visszatért, de ezúttal a jó oldalon. A történet szerint ugyanis a már
felnőtt John Connor elfogott egy T-101-es modellt és átprogramozta, majd
visszaküldte 1991-be, hogy védje meg őt fiatalon.
A film sikeréhez persze nagyban
hozzájárult, hogy az akkoriban óriási szupersztár státuszba emelkedő Guns N' Roses egyik száma lett
a fő betétdal, ami talán minden idők legjobb filmbetétdala. A videóklip is
óriási siker lett, amibe nem csak a filmből kerültek be részletek, de Arnie-val
újabb jeleneteket is leforgattak hozzá, ami ugyancsak újdonság volt akkoriban. Az extra történetben a Terminátor küldetése, hogy elpusztítsa a zenekart, de a cyborg a klip végén megállapítja a zenészekről, hogy kár beléjük a töltény (Assessment: Waste of Ammo).
A Terminator 2
kétségtelenül minden idők egyik legjobb filmje, és idén 35 éve, hogy bemutatták. Az évforduló kapcsán augusztus 29-től (azaz a filmbeli Ítélet
Napjától) újra játszák az amerikai mozik. Természetesen mi sem akartunk
lemaradni az élményről, hogy nagy vásznon láthassuk a kiváló minőségben
felújított verziót, amely moziélmény annak idején valahogyan mindkettőnknek
kimaradt. Az itteni mozi ráadásul messze a legjobb, ahol valaha jártunk. A fényképet
elég korán készítettük a teremben, valójában majdnem teltház volt a
moziban. Az élmény felejthetetlen volt, mindenképpen megérte moziban is megnézni, hiába
láttuk már számtalanszor a filmet. Pár nappal korábban itthon megnéztük az
elsőt is, hogy minden ismeretünk friss legyen a Halálosztóról.
Már két hónapos a Toyota Tacoma és éppen
túl vagyunk a bejáratáson, tehát mintegy 1000 mérföldet mentünk eddig vele,
amiben benne van egy kempinges tesztút is. Az elmúlt két hónap alatt pedig komoly
változásokon ment át a kocsi, hiszen valódi kempingjárgánnyá alakítottuk. Ahhoz,
hogy többnapos természetfotós túrákra való kalandjárgány legyen, két dologra
volt szükség. Először is a terepképességeit kellett a távoli (föld)utakhoz
igazítani, valamint kempingezésre alkalmassá tenni. Mivel igazi off-road
verdáról van szó, ezért csupán néhány, főleg biztonsági módosításra volt
szükség. A küszöb védelmére egy könnyű
alumínium védősínt szereltem fel. Az autó aljára pedig teljes haspáncél került, ami egy rozsdamentes acéllemezből
áll a motor, valamint egy könnyebb alumínium lemezből a váltó alatt, hogy védje
a kocsi érzékeny alkatrészeit terepen. A legfontosabb off-road módosítást azonban
minden esetben a megfelelő gumi jelenti. A gyári terepgumi előnye, hogy könnyű és viszonylag kis gördülési ellenállással
rendelkezik, így jobb fogyasztást lehet vele elérni, komolyabb terepezésre
azonban nem alkalmas. Alapos kutatómunka után a Firestone Destination X/T
terepgumira esett a választás, amely felszerelése a héten történt. Ezt nem
csupán a mintázata teszi off-roadozásra alkalmassá, hanem a sokkal robosztusabb kialakítása is. Az már csak hab a tortán, hogy téli gumi minősítéssel is
rendelkezik. A legnagyobb kompromisszum egy ilyen gumi esetében, hogy a
masszívabb szerkezete miatt jóval nehezebb, mint a normál gumi. A Firestone
habár messze a legkönnyebb ebben a kategóriában, de még így is 4 kilóval
nehezebb, mint a gyári gumi.
A másik feladat a kocsi kempingezésre
való felkészítése volt. Először is megerősítettem a
platót. A Toyota speciális kompozitanyagból készíti a platót, aminek előnye, hogy
könnyű és nem rozsdásodik, de talán nem olyan erős, mint a fémplatók, ezért a
sarkokba egy acélmerevítőt szereltem, amelyek extra rögzítőpontokként is
szolgálnak. A plató jobb, hátsó sarkára egy rugós módon visszahúzódó
fellépőt is felraktam, hogy könnyebb legyen a nyitott platóajtóra felmászni. A
következő lépés a plató fedetté alakítása volt, hiszen a motyót védeni
kell az esőtől, a portól és a potenciális lopástól. Erre a célra egy zárható, rugós
mechanizmussal automatikusan visszahúzódó fémlamellás fedőt választottam,
amelyet így egy szíj segítségével hátulról könnyen lehet nyitni és zárni. Némi
esztétikai módosításként pedig a platóajtóba nyomott Tacoma feliratba fekete
műanyag betűket ragsztottam, ami így jobban illik az autón lévő fekete
emblémákhoz.
A platóra aztán felcsavaroztam
egy pár alacsony profilú keresztrudat, amire felkerült a tetősátor, ami így a kabin mögött helyezkedik el és nem növeli a légellenállást és a
szélzajt sem. Ugyancsak előny,
hogy ezáltal nem kell túl magasra mászni, amikor eljön az alvás ideje. A tetősátor
a Naturnest (Természetfészek) Sirius 2 névre hallgat és egy keménytetős, pillanatok alatt
felállítható és elrakható típus. A 75 kilós tömege megfelelő kompromisszum egy
viszonylag könnyű kempingjárgányhoz. Úgy sejtem, hogy kempingezéshez megpakolva
a Tacoma menetkész tömege nem éri el a 2 és fél tonnát. A sátor
felrakása persze nem volt könnyű. A célhoz faanyagból készítettem egy rámpát és racsnis spanifer segítségével húztam fel a helyére. Szerencsére mivel a sátor nem
került magasra, így menet közben nem is igazán lehet érezni, leginkább
csak az emlékeztet a jelenlétére, hogy a középső tükörben nem látok ki tőle. Az oldalsó tükrökből való kilátást azonban szerencsére nem befolyásolja. Amikor nem
kempingezünk vele, akkor egy vászon borítással védjük az UV-sugárzástól és a
madarak piszkától.
A múlt héten, még a gyári
gumikkal elmentem Vermontba, hogy teszteljem a tetősátrat, valamint a többi eszközt és tapasztalatokat
szerezzek főleg a platós pakolás tekintetében. Az alábbi képek a Green Mountains Nemzeti Erdőben készültek. A Branch Pond (térkép) közelében kempingeztem, ahol
a tavalyi természetfotós videót készítettem. Most ugyan nem mentem le a tóhoz,
csak a táborból repültem el a drónnal a tóparthoz egy naplementés fotó kedvéért.
Az alábbi rövid videóban bemutatom a tetősátor működését. Ez volt mindössze a harmadik alkalom, hogy
kinyitottam, ezért még kicsit ügyetlenül kezeltem, főleg a létrát, de így sem
kellett több egy percnél a sátorállításhoz, míg másfél perc alatt el is tudtam rakni.
Két évvel ezelőtt rendszeresen
jártam partimadarakat fotózni az Atlanti-óceán partjára. Idén újra elmentem néhányszor a Milford
Point Madárrezervátumba (térkép) és kiegészítettem a fotókat videókkal is. A két
anyagból pedig összeállítottam egy természetfotós videót, amelynek főszereplői
a ritka rövidcsőrű lilék, amelyek itt szoktak fészkelni és felnevelni a csibéiket.
A videóban igyekeztem visszaadni a kora reggeli természetfotózások hangulatát.
A Toyota a világ legnagyobb autógyártója. Szinte minden autós szegmensben jelen van, és számos egyéb japán kocsimárkában is
érdekelt, mint például a Suzuki, a Mazda, az Isuzu, vagy éppen a Subaru, amelynek 20%-os
tulajdonosa. Amikor tehát platós járgányt kezdtünk keresni, akkor logikus választásnak
tűnt a Toyota, főleg mivel ezt is a japán autók kiemelkedő megbízhatósága jellemzi.
Amerikában azonban nem elérhető a világ többi részén elterjedt Hilux, ehelyett
kifejezetten az amerikai piacra tervezett Tacoma kapható itt, illetve a nagyobb
Tundra. Nekünk azonban a Hiluxszal megegyező kategóriájú Tacoma éppen elég. Az észak-amerikai
igények számára készült Tacoma elég formás és sportos kialakítású lett, hiszen
a klasszikus tereprally (pl. Dakar, vagy az itt népszerű Baja Rally)
versenyautók stílusa is felismerhető rajta.
Pickup truck
A célunk ezzel a pickuppal, hogy egy kempingezésre optimalizált kalandjárgányt építsünk belőle. Ilyesmit
persze a Subaruból is lehetne csinálni, de egy létravázas szerkezetű platós
terepjáró sokkal ideálisabb platform erre a célra. A platóra felkerül majd egy lapos, zárható, rolós borítás, majd arra a kabin mögé egy tetősátor, ami így nem növeli a
légellenállást, nem emeli meg nagyon a kocsi súlypontját és mivel nem lesz
olyan magasan a sátor, így könnyebb kinyitni és összecsukni. A plató pedig tökéletes a koszos, szagos dolgok szállítására, mint például tartalék üzemanyag,
láncfűrész, tüzifa, stb. A pickup felfüggesztése ráadásul jól bírja az extra
tömeget, míg a méretes terepgumik, a felezőfokozattal rendelkező négykerékhajtás
és az emelt hasmagasság biztosítja, hogy úttalan utakra is gond nélkül
eljuthassunk vele.
Turbós benzinmotor
A Tacoma kizárólag egyféle
motorral, de háromféle hajtással kapható. A motor minden esetben egy
i-Force fantázianevű 2400 cm³-es négyhengeres turbós benzinmotor, ami 270 lóerő és 420 Nm nyomaték leadására képes. Választható manuális váltóval, automatával és hibrid verzióban is, ami az elektromos motor
rásegítésével némileg erősebb, mint a nem hibrid verziók. Azonban a manuális váltós Tacoma is kellően fürge és 8
másodperc alatti 0-100-as futásra képes, ami elég tisztességes egy kisteherautótól, főleg ha
a dízel Hiluxok 10-12 másodpercéhez hasonlítjuk. Mindeközben a Tacoma
fogyasztása nem rosszabb, mint a Hiluxé.
6 sebességes manuális váltó
A Tacomát manuális sebességváltóval
vettük, ami igazi ritkaságnak számít errefelé. Ez az egyetlen pickup az
USA-ban, ami még kapható kézi váltóval, pedig az amerikai vásárló legalább 30-féle platós autó közül válogathat. A Tacoma manuális váltója mellesleg a
Hiluxból származik, amit kifejezetten
terepjárózáshoz terveztek. A sebváltó típusa egyébként a motorvezérlést is befolyásolja. Míg az
automatánál a szokásos módon hírtelen érkezik meg a turbónyomás, addig a manuálisnál
fokozatosan növekszik a fordulatszámmal. Sokkal inkább hasonlít
ezáltal a motor működése egy méretesebb hathengeres szívómotorhoz, mint egy
klasszikus turbóshoz. Éppen ez volt, ami a leginkább vonzott a manuális
Tacomában, mert személy szerint nem igazán kedvelem a turbós motorokat.
Manapság azonban szinte már csak feltöltős motorral lehet autót kapni, de ez a manuális Tacománál legalább nem zavaró.
Négykerékhajtás, vs.
összkerékhajtás
Mivel a szinte már teljesen leaszfaltozott Európában
nincs igazi hagyománya az offroadozásnak, ezért az öreg kontinensen gyakran még
autós szakemberek is keverik a két fogalmat és egymás szinonímájának gondolják
őket.
Összkerékhajtású autóban általában a váltóban van egy központi
elosztómű, ami automatikusan szétosztja a hajtást az első és a hátsó kerekek
között, de sosem zárja őket teljesen össze. Ilyen megoldást használ például a Subaru, ami a szimmetrikus elrendezésével a legjobb a piacon. A 4x4-es járgányok esetében azonban a sebváltó mögött van egy terepváltó is, ami általában alaphelyzetben csak a hátsó
kerekeket hajtja, majd a négykerékhajtás bekapcsolásával fixen összezárja az első
tengelyt a hátsóval, így megvalósítva a valódi négykerékhajtást. A legfőbb különbség azonban, hogy a terepváltóban van egy felezőfokozat is, ami óriási segítség amikor nehezebb terepviszonyokat kell
leküzdeni.
TRD Off-Road
A mi Tacománk egy TRD Off-Road típusú pickup
truck. A TRD a Toyota Racing Development rövidítése, ami a márka
észak-amerikai sportrészlege. Az ilyen Toyoták fejlesztésében aktívan részt
vesznek a TRD versenymérnökei is. A TRD Off-Road verziót értelemszerűen főleg terepjáráshoz fejlesztették.
Ennek megfelelően rendelkezik hátsó differenciálzárral, a TRD-részleg által offroadozáshoz
tuningolt extra tartályos Bilstein lengéscsillapítókkal, TRD könnyűfém felnikkel és terepgumikkal. Ezeken felül az extrém terepezés megsegítésére még némi szoftveres javítást
is kapott a kipörgésgátló, valamint néhány esztétikai módosítást is elvégeztek a truckon,
mint a szélesített sárvédőívek, vagy a versenyautós stílusú piros indítógomb.
Felszereltség
A Forester Wilderness a Subaru
csúcsmodelljei közé tartozott, ezért nem spórolták ki belőle a luxust sem,
aminek mi nem igazán voltunk a rajongói. Ilyenek voltak például a magas
fűszálaktól is megőrülő parkolószenzorok, a teljesen felesleges és előbb-utóbb
problémát okozó tetőablak, valamint a télen hideg, nyáron meleg bőrülések,
ezért a Tacománál ezeket kifejezetten kerülni akartuk. Emiatt esett a
választásunk a TRD Off-Road alapmodelljére, amiből szerencsére kihagyták ezeket a számunkra haszontalan
extrákat. Egyetlen kényelmi funkcióhoz ragaszkodtunk csupán, az északi
régiókban nélkülözhetetlen ülésfűtéshez. Persze a modern autók esetében már számos
dolog minden modellben alapfelszereltség, mint az ütközéselhárító (TSS) és a
holttérfigyelő rendszerek, a ledes fényszórók és ködlámpák, a bőrborítású
kormány, az elektromos ablakok és tükrök, az automata klíma, az automatikusan
sötétedő visszapillantó, a műholdas rádióval is rendelkező Hi-Fi, a Bluetooth és
hasonló technikai vívmányok, így aztán nincs ok elégedetlenkedni a felszereltséggel még az alapmodellnél sem.
Funkció és forma
Egy platós járgány esetében főleg
a praktikusság a lényeg, de a Tacoma negyedik generációja szerintem igencsak
tetszetős lett. Az agresszív sárvédőívek, a formás lámpák, a szögletes élek és
a fekete emblémák jól illenek ehhez a sportos stílusú pickuphoz. A bronz-oxid nevű barnászöld szín pedig ideális megjelenésű természetjáró járgánnyá teszi. A
beltérre sem lehet panasz, bár a központi kijelzőn talán még egy kicsit
dolgozhattak volna, hogy jobban belesimuljon a műszerfalba és ne legyen ennyire "toyotás". Az új Tacomában ezen túl már
a vezető előtti műszeregység is digitális és jól testreszabható. A manuális
váltó miatt nekem a nagy központi forduatszámmérővel tetszik a
leginkább, de a motor minden fontos értékét kiraktam a kijelzőre, még a
turbónyomásmérő sem maradt le. A klímaegység méretes tekerőgombjai nagyon
praktikusak, míg a fém billenőkapcsolók a sportos stílust erősítik. A kéttónusú
szövetülések is egész jól néznek ki és nagyon kényelmesek is. Összességében egy
vagány offroad truck a Tacoma ezen verziója, ami ideális alapot nyújt egy
természetfotós kempingjárgány építéséhez...
A hétvégén a barátainkkal
barbeque-ztunk. Pablo volt a főszakács, aki egy korábbi munkatársamnak,
Antonellának a férje. Rajtuk kívül még egy másik volt kollégám, Nick vett részt
az argentín lakomán. Jól szórakoztunk a kellemes időben, a kaja is kiváló volt
és jókat beszélgettünk szokás szerint főleg szakmáról, a politikai helyzetről,
valamint a foci vébéről. A fejünk felett elhúzó kisrepülő pedig az égre írva az
"Egész nyáron napsütés" feliratot csak tovább fokozta a nyári kerti
parti idilli hangulatát.
Ma 250 éves az Amerikai Egyesült Államok. A negyed
évezredes ország ugyan fiatalnak tűnhet, de igazából Amerika a legöregebb
modern demokrácia. A legidősebb olyan
ország, melynek sosem volt királya, hiszen a Függetlenségi Nyilatkozatával az új ország a brit uralkodótól való függetlenségét mondta ki. Az Egyesült Államok története során mindig a nép demokratikus akarata érvényesült. Természetesen ez
sem tökéletes rendszer, de nem véletlen, hogy a világ jobbik fele ma már az
úttörő Amerika nyomdokaiba lépve szintén a demokratikus berendezkedést
választotta országának, és így az USA ebben követendő példaként és
inspirációként is szolgál az egész világnak. Ezáltal ma szerintem nem csupán Amerika
250 éves születésnapját ünnepeljük, hanem a modern demokráciák születésének az
alapjait is.
Mi pedig igazán
szerencsések vagyunk, hogy ennek a nagyszerű országnak is az állampolgárai lehetünk.
Bevándorlóként persze ez igazából nem annyira szerencse kérdése volt, mint inkább
kemény és kitartó munkának az eredménye, ami külön büszkeséggel tölt el minket.
Átélve annak idején a magyar államalapítás milleniumi évfordulóját és most az amerikai függetlenség
negyed évezredes jubileumát is, az ember okvetlenül elgondolkodik azon, hogy
mit jelent számára a hazaszeretet, legyen szó akár a szülőföldjéről, vagy a
választott hazájáról. Habár számos indokot lehet találni, nekünk a
legfontosabb mindenképpen a hazai természet szeretete. Az előttünk élő embertársaink éppen ezen kivételes adottságok miatt választották
ezeket a földeket az otthonuknak. A hazaszeretet pedig leginkább ezen értékeknek a
megőrzését jelenti számunkra. A természetvédelem nem csupán a tájnak, a növényeknek és az
állatoknak, hanem az otthonunk karakterének a megőrzését is jelenti. Érthetetlen,
hogyan hívhatja magát patriótának az, aki az elődeink földjén csupán betont,
aszfaltot, kiírtott erdőket és felszántott, levegyszerezett földeket akar
látni. Hálásnak kell lennünk azokért a természeti adottságokért, amelyek
mindannyiunk identitását alapjaiban meghatározzák. Az igazi hazafiak szerte a
világban a hazájuk természetes adottságainak megőrzését tűzik
zászlajukra, csakis így van ugyanis jövője az országoknak. Az immáron 250
éves Amerika éppen a relatív fiatal korának köszönhetően sok más országnál egy kicsit még
szerencsésebb helyzetben van. Ezért is olyan vonzó ez a földrész és ezért is
olyan fontos eme ősi vadonnak a megőrzése. Happy Birthday, America the Beautiful!