Magyarország - 2026

Az Alpokbeli kirándulásaink után két hetet Magyarországon töltöttünk a családdal és a barátainkkal. A Svájcban bérelt autót a kedvezőbb biztosítás miatt Bécsben lecseréltük, a vadonatúj Citroen azonban másnap reggel mindössze 188 kilométerrel az órájában bedöglött. Szerencsére a budapesti reptéren kaptunk csereautót. A kölcsön Volvo aztán már gond nélkül működött a közel két hetes magyarországi tartózkodásunk során. A program most is sűrű volt. Ezúttal sem maradt ki a családi kirándulás a Balatonhoz. Most is elmentünk Balatonalmádiba sült halat enni, majd ezúttal Balatonfüreden sétálgattunk a kikötő környékén, ahol Bujtor István szobránál emlékeztünk a balatoni legendára. A fővárosba is betértünk és a baráti találkozókon kívül megnéztük a legújabb tudományos Nobel-díjasaink falfestményét a Wesselényi utcában.

Debrecen felé autózva szokás szerint megálltunk a Hortobágyon és éppen naplemente környékén érkeztünk a Kilenclyukú-hídhoz. Most is volt nagy családi összejövetel a téglási kastélyban, és a baráti találkozók is jól sikerültek. Debrecent elhagyva betértünk a mátrafüredi Harkály Házba, aminek a vezetője az Egyetemről ismert barátunk, aki megmutatta nekünk ezt a gyönyörű bemutatóközpontot és a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi munkáját. Az otthon töltött két hét ugyan szokásosan fárasztóra sikerült, de ezúttal is kellemes emlékekkel tértünk vissza.

Rövid kirándulás a tiroli Alpokban

Svájcot magunk mögött hagyva Magyarország felé vettük az irányt. A hosszú utat Ausztriában megszakítottuk, ahol a tiroli Alpokban terveztünk egy kis hegyvidéki kirándulást. Innsbruckban szálltunk meg, ahol már kétszer is tartottak téli olimpiát (1964, 1976). Sajnos azonban nem volt annyi időnk, hogy az olimpiai létesítményeket is megnézzük, de a szállodánk éppen a jégcsarnok mellett volt és a síugró sáncra is ráláttunk a teraszról. A fő célunk azonban az Alpok hegyeiben található Karwendel Természetvédelmi Terület volt (térkép), amit egy felvonóval értünk el.

Valahol Ausztriában

Az Olimpiai Sportcsarnok Innsbruckban

Kilátás a túránk célpontjára

Felvonóval jutottunk fel a csúcsra

Innsbruck látképe a hegy csúcsáról

Fentről aztán csodás kilátás nyílt a várora és a tiroli Alpok csúcsaira. A délutáni túránkat szinte rögtön egy kis uzsiszünettel kezdtük és a várost fentről szemlélve eszegettünk. Ezt a havasi csókák is jó ötletnek találták és pillanatok alatt körbevettek minket kaját kunyerálva. Ilyen csókákkal már Svájcban is találkoztunk, de ott nem voltak ennyire barátságosak.

A túrát folytatva aztán felfedeztünk egy legelésző zergebakot az ösvény közelében. Ez a vadállat sem igazán félt tőlünk, csak a hasának a megtömésével volt elfoglalva, ami remek lehetőséget nyújtott ennek az antilopra hasonlító kecskefélének a megfigyelésére és fotózására. Szerencsére néha felemelte a fejét, így elkészülhettek az első "rendes" zergefotóim. Nagy élmény volt vadon látni zergét, és megállapíthatjuk, hogy az Alpok Ausztriában sem okozott csalódást.

Kőszáli kecskék a Svájci-Alpokban

Mialatt Gabi a konferencián tartózkodott Zürichben, én csakúgy, mint három éve, most is célba vettem a Berni-Alpokat, hogy kőszáli kecskék után kutassak. A Niederhorn régiót már jól ismertem, ezért most szerettem volna megnézni a gyönyörűnek ígérkező Entlebuch Bioszféra-rezervátumot (térkép). Már három éve is próbálkoztam itt, de akkor éppen felújítás alatt volt a felvonó. Mostanra már természetesen elkészült, így elvileg semmi akadálya nem volt a csodás túrának. Ezúttal azonban az időjárás nem volt velem, hiszen a hegy teteje teljesen ködbe borult, mire odaértem. Sebaj, gondoltam, ez legalább egyedi hangulatot ad majd a kecskés fotóknak. Fent persze nem csupán köd volt, hanem még az eső is esett, de még ez sem tudta elrontani a kedvem. A felvonóból kiszállva azonnal bevetettem magam a sűrű ködbe és elindultam a túraösvényen. Rajtam kívül persze senki sem volt itt, hiszen ki az a hülye, aki ilyenkor túrázik? Nagyjából 45 perc botorkálás után azonban beláttam, hogy nincs értelme tovább menni, hiszen gyakorlatilag semmit sem láttam. Néhány friss patanyom azonban mutatta, hogy jó helyen jártam és talán a kecskék is a közelben voltak, de, ha így is volt, teljesen elvesztek a ködben. Biztosan szép a hely is, de sajnos ez most sem derült ki. Ennek ellenére sem bántam meg ezt a túrát.

A konferencia másnapján azonban inkább a biztos utat választottam és a Niederhornra (térkép) mentem. A gondolával 15 perc alatt lehet feljutni a hegygerincre, ahol újabb 15 perc túrázás után rá is bukkantam a kőszáli kecskék egy kisebb csapatára. Ez a csorda főleg nőstényekből, a kicsinyeikből és néhány fiatal bakból állt. Hatalmas szarvú bakkal ezúttal sem találkoztam, azok általában az embertől rejtve töltik a napjaikat. Nem bántam annyira, örültem annak a csapatnak, amit találtam. Ezek legalább nem zavartatták magukat és jól elvoltak a túraösvény közelében, ahol rajtam kívül is jöttek-mentek az emberek. A kedvenc technikámat alkalmaztam, leültem és vártam, hogy az állatok jöjjenek hozzám. Az egyik legnagyszerűbb érzés, amikor a vadállatok elfogadják az ember jelenlétét, ezáltal mi is a természet részének érezhetjük magunkat.

Sorra fotóztam a legelésző kecskéket, készültek közeli porték is, sőt még játékos verekedéseket is sikerült megörökítenem, amikor egyszercsak sorra elkezdtek körülöttem lefeküdni az állatok és nekiálltak kérődzeni. Ebből látszott, hogy teljesen elfogadták a jelenlétem. Eddigre ráadásul egy másik csapat is csatlakozott az elsőhöz és összesen 28 vad kecskét számoltam magam körül. Hihetetlen élmény volt.

Nagyon jól éreztem itt magam, de lassan mennem kellett, hiszen még két óra vezetés várt rám Zürichbe. Óvatosan felálltam, hogy ne zavarjam a kérődző állatokat és elindultam. Kisvártatva azonban azt vettem észre, hogy a kecskék elkezdtek követni és úgy pozícionálták magukat, hogy a csodálatos havas hegycsúcsok előtt is le tudjam őket fotózni. Nagyon hálás voltam nekik ezért, hiszen ezek voltak azok a képek, amelyekre igazán vágytam. Tökéletes természetfotós nap volt.

A konferencia végeztével aztán együtt is visszamentünk a Niederhornra. Három éve Gabi nem járt itt, a Svájci Nemzeti Parkban pedig nem volt szerencsénk a kecskékkel. A Niederhorn azonban nem okozott csalódást. A kilátás is gyönyörű volt és a kecskék is pont ott voltak, ahol előző nap hagytam őket. Az idő ráadásul ragyogóan tiszta volt, ami ugyan nem a legideálisabb a fotózáshoz, de mivel tegnap már elkészültek a kívánt képek, ezúttal csak élveztük a gyönyörű panorámát. A kecskék figyeléséhez ugyanazt a módszert használtuk, mint a fotózásukhoz: leültünk és vártunk. Óriási élmény volt, amit csak fokozott a Berni Alpok híres hófödte hegycsúcsainak a látványa: Eiger, Mönch és Jungfrau. Az utóbbi a maga 4158 méteres tengerszintfeletti magasságával egyben a régió legmagasabb hegycsúcsa. Svájc ezúttal is csodás volt.

 

Queen Budapest koncertfilm a mozikban

Idén 40 éve, hogy a Queen koncertet adott Budapesten, ami végül úgy alakult, hogy az utolsó olyan Queen koncert lett, amit rendesen megörökítettek. Ezután már csupán öt koncertjük volt, de azokról vagy egyáltalán nem készült felvétel, vagy nem olyan minőségben, hogy az ma is használható legyen. Az 1986-os budapesti koncertet azonban az ország akkori legjobb operatőrei rögzítették 35mm-es filmre, amiből aztán a magyar szakemberek kiváló koncertfilmet készítettek. Ezt a filmet most újradigitalizálták, a hangot is felújították hozzá és néhány napon át október közepén világszerte játszák a mozik.

Mi is megnéztük az egyik helyi moziban, ahol a kiváló hangzással együtt szinte igazi koncerthez hasonló élményt nyújtott ez a film. Ennél közelebb ráadásul ma már senki sem juthat ahhoz, hogy Queen koncertet lásson Freddie Mercury-val.

Freddie Mercury a tenyeréből olvassa a Tavaszi szél szövegét

Nekünk pedig külön élmény volt egy amerikai moziban látni gyerekkorunk Budapestjét és hallani a Radio Ga Ga, a Who Wants to Live Forever, a Crazy Little Thing Called Love, a Tie Your Mother Down, és a Bohemian Rhapsody mellett egy magyar népdalt is Freddie előadásában.

Svájci konferencia és csokimúzeum

Idén ismét Svájcra esett az éves DEL-symposium megrendezése. A konferencia ezúttal is Zürichben volt, amin a volt munkatársam, Antonella is részt vett. A kétnapos rendezvény most is jól sikerült. A második nap lezárásaként pedig az egykori bayloros kollégákkal vacsoráztunk.

 

Ha már Zürichben voltunk, megnéztük a Lindt csokigyár híres bemutatóházát is, ahol a rengetegféle csokoládé mellett még egy óriási csokis szökőkutat is láttunk. Be is vásároltunk az édességekből és élveztük a látványt, sőt még a legismertebb svájci sportolóval, Roger Federerrel is fényképezkedtünk a szökőkút előtt, vagy legalábbis a digitális képével.

Amíg én a konferencián voltam, Gábor ismét az Alpokba ment kőszáli kecskéket fotózni. Később majd posztol róluk képeket.