Kőszáli kecskék a Svájci-Alpokban

Mialatt Gabi a konferencián tartózkodott Zürichben, én csakúgy, mint három éve, most is célba vettem a Berni-Alpokat, hogy kőszáli kecskék után kutassak. A Niederhorn régiót már jól ismertem, ezért most szerettem volna megnézni a gyönyörűnek ígérkező Entlebuch Bioszféra-rezervátumot (térkép). Már három éve is próbálkoztam itt, de akkor éppen felújítás alatt volt a felvonó. Mostanra már természetesen elkészült, így elvileg semmi akadálya nem volt a csodás túrának. Ezúttal azonban az időjárás nem volt velem, hiszen a hegy teteje teljesen ködbe borult, mire odaértem. Sebaj, gondoltam, ez legalább egyedi hangulatot ad majd a kecskés fotóknak. Fent persze nem csupán köd volt, hanem még az eső is esett, de még ez sem tudta elrontani a kedvem. A felvonóból kiszállva azonnal bevetettem magam a sűrű ködbe és elindultam a túraösvényen. Rajtam kívül persze senki sem volt itt, hiszen ki az a hülye, aki ilyenkor túrázik? Nagyjából 45 perc botorkálás után azonban beláttam, hogy nincs értelme tovább menni, hiszen gyakorlatilag semmit sem láttam. Néhány friss patanyom azonban mutatta, hogy jó helyen jártam és talán a kecskék is a közelben voltak, de, ha így is volt, teljesen elvesztek a ködben. Biztosan szép a hely is, de sajnos ez most sem derült ki. Ennek ellenére sem bántam meg ezt a túrát.

A konferencia másnapján azonban inkább a biztos utat választottam és a Niederhornra (térkép) mentem. A gondolával 15 perc alatt lehet feljutni a hegygerincre, ahol újabb 15 perc túrázás után rá is bukkantam a kőszáli kecskék egy kisebb csapatára. Ez a csorda főleg nőstényekből, a kicsinyeikből és néhány fiatal bakból állt. Hatalmas szarvú bakkal ezúttal sem találkoztam, azok általában az embertől rejtve töltik a napjaikat. Nem bántam annyira, örültem annak a csapatnak, amit találtam. Ezek legalább nem zavartatták magukat és jól elvoltak a túraösvény közelében, ahol rajtam kívül is jöttek-mentek az emberek. A kedvenc technikámat alkalmaztam, leültem és vártam, hogy az állatok jöjjenek hozzám. Az egyik legnagyszerűbb érzés, amikor a vadállatok elfogadják az ember jelenlétét, ezáltal mi is a természet részének érezhetjük magunkat.

Sorra fotóztam a legelésző kecskéket, készültek közeli porték is, sőt még játékos verekedéseket is sikerült megörökítenem, amikor egyszercsak sorra elkezdtek körülöttem lefeküdni az állatok és nekiálltak kérődzeni. Ebből látszott, hogy teljesen elfogadták a jelenlétem. Eddigre ráadásul egy másik csapat is csatlakozott az elsőhöz és összesen 28 vad kecskét számoltam magam körül. Hihetetlen élmény volt.

Nagyon jól éreztem itt magam, de lassan mennem kellett, hiszen még két óra vezetés várt rám Zürichbe. Óvatosan felálltam, hogy ne zavarjam a kérődző állatokat és elindultam. Kisvártatva azonban azt vettem észre, hogy a kecskék elkezdtek követni és úgy pozícionálták magukat, hogy a csodálatos havas hegycsúcsok előtt is le tudjam őket fotózni. Nagyon hálás voltam nekik ezért, hiszen ezek voltak azok a képek, amelyekre igazán vágytam. Tökéletes természetfotós nap volt.

A konferencia végeztével aztán együtt is visszamentünk a Niederhornra. Három éve Gabi nem járt itt, a Svájci Nemzeti Parkban pedig nem volt szerencsénk a kecskékkel. A Niederhorn azonban nem okozott csalódást. A kilátás is gyönyörű volt és a kecskék is pont ott voltak, ahol előző nap hagytam őket. Az idő ráadásul ragyogóan tiszta volt, ami ugyan nem a legideálisabb a fotózáshoz, de mivel tegnap már elkészültek a kívánt képek, ezúttal csak élveztük a gyönyörű panorámát. A kecskék figyeléséhez ugyanazt a módszert használtuk, mint a fotózásukhoz: leültünk és vártunk. Óriási élmény volt, amit csak fokozott a Berni Alpok híres hófödte hegycsúcsainak a látványa: Eiger, Mönch és Jungfrau. Az utóbbi a maga 4158 méteres tengerszintfeletti magasságával egyben a régió legmagasabb hegycsúcsa. Svájc ezúttal is csodás volt.

 

Queen Budapest koncertfilm a mozikban

Idén 40 éve, hogy a Queen koncertet adott Budapesten, ami végül úgy alakult, hogy az utolsó olyan Queen koncert lett, amit rendesen megörökítettek. Ezután már csupán öt koncertjük volt, de azokról vagy egyáltalán nem készült felvétel, vagy nem olyan minőségben, hogy az ma is használható legyen. Az 1986-os budapesti koncertet azonban az ország akkori legjobb operatőrei rögzítették 35mm-es filmre, amiből aztán a magyar szakemberek kiváló koncertfilmet készítettek. Ezt a filmet most újradigitalizálták, a hangot is felújították hozzá és néhány napon át október közepén világszerte játszák a mozik.

Mi is megnéztük az egyik helyi moziban, ahol a kiváló hangzással együtt szinte igazi koncerthez hasonló élményt nyújtott ez a film. Ennél közelebb ráadásul ma már senki sem juthat ahhoz, hogy Queen koncertet lásson Freddie Mercury-val.

Freddie Mercury a tenyeréből olvassa a Tavaszi szél szövegét

Nekünk pedig külön élmény volt egy amerikai moziban látni gyerekkorunk Budapestjét és hallani a Radio Ga Ga, a Who Wants to Live Forever, a Crazy Little Thing Called Love, a Tie Your Mother Down, és a Bohemian Rhapsody mellett egy magyar népdalt is Freddie előadásában.

Svájci konferencia és csokimúzeum

Idén ismét Svájcra esett az éves DEL-symposium megrendezése. A konferencia ezúttal is Zürichben volt, amin a volt munkatársam, Antonella is részt vett. A kétnapos rendezvény most is jól sikerült. A második nap lezárásaként pedig az egykori bayloros kollégákkal vacsoráztunk.

 

Ha már Zürichben voltunk, megnéztük a Lindt csokigyár híres bemutatóházát is, ahol a rengetegféle csokoládé mellett még egy óriási csokis szökőkutat is láttunk. Be is vásároltunk az édességekből és élveztük a látványt, sőt még a legismertebb svájci sportolóval, Roger Federerrel is fényképezkedtünk a szökőkút előtt, vagy legalábbis a digitális képével.

Amíg én a konferencián voltam, Gábor ismét az Alpokba ment kőszáli kecskéket fotózni. Később majd posztol róluk képeket.

Kalandvideó Maine Északi Erdőrengetegéből

Augusztus végén néhány napot Maine állam Északi Erdőrengetegében töltöttem. A cél az volt, hogy egy igazi természetfotós úton is teszteljem a Tacomát és a tetősátrat. Maine távoli erdei tökéletesen alkalmasak voltak erre a célra, hiszen pár nap alatt több, mint 150 kilométert mentem elhagyatott földutakon és két éjszakát is a vadonban töltöttem mindenkitől távol, pont, ahogyan szeretem. Az út során ermészetesen jutott némi idő természetfotózásra is. Az első hajnalon látványos pirkadat fogadott a Penobscot-tó mellett (térkép), míg a második, kissé felhős, esős reggelen a Hurricane-tó partján (térkép) amerikai vörös mókusok vették körül a táborhelyemet, lehetőséget adva egy kis vadállatfotózásra is. A magányos kalandról ezúttal is készült egy videó, amelyben szöveg nélkül törekszem bemutatni a természetfotós miniexpedíciót jellemző légkört.

Újra megy a moziban a 35 éves Terminator 2

A Terminator az egyik legjobb akció sci-fi széria, ami valaha készült. Az első két rész hibátlan, a folytatásokon már sajnos látszik, hogy nem James Cameron rendező munkái. Az első rész fő erőssége az újszerű történetben rejlett: a 2029-ből 1984-be visszaküldött cyborg (élő szövet a fémvázon, aka Schwarzenegger) el kell, hogy pusztítsa az ellenség anyját, Sarah Connort, mielőtt még megszülethetne a fia. Az alacsony költségvetés ellenére is rendkívül jól sikerült az 1984-es film. Magyarországra persze csak évekkel később jutott el, de így már pont elég nagy voltam hozzá, hogy moziban láthassam a Halálosztót, ahogyan akkoriban magyarul hívták a Terminatort. A mai napig élénken él bennem ez a különleges moziélmény.

Amikor egy sikeres filmből készül egy második rész is, az csak ritkán tudja megközelíteni az elsőt. A Terminator 2 esetében azonban még sikerült felül is múlni azt. Ez részben annak köszönhető, hogy valóban jó sztorit találtak ki a folytatásra és nem csupán egy újabb bőrt akartak lehúzni az első film sikerére alapozva. Másrészt a technika fejlődése a '90-es évekre korábban soha nem látott megoldásokat is lehetővé tett, ami a T2 folyékony fémből álló cyborgját még az elsőnél is félelmetesebb Terminátorrá tette. Schwarzenegger ebben is visszatért, de ezúttal a jó oldalon. A történet szerint ugyanis a már felnőtt John Connor elfogott egy T-101-es modellt és átprogramozta, majd visszaküldte 1991-be, hogy védje meg őt fiatalon.

A film sikeréhez persze nagyban hozzájárult, hogy az akkoriban óriási szupersztár státuszba emelkedő Guns N' Roses egyik száma lett a fő betétdal, ami talán minden idők legjobb filmbetétdala. A videóklip is óriási siker lett, amibe nem csak a filmből kerültek be részletek, de Arnie-val újabb jeleneteket is leforgattak hozzá, ami ugyancsak újdonság volt akkoriban. Az extra történetben a Terminátor küldetése, hogy elpusztítsa a zenekart, de a cyborg a klip végén megállapítja a zenészekről, hogy kár beléjük a töltény (Assessment: Waste of Ammo).

A Terminator 2 kétségtelenül minden idők egyik legjobb filmje, és idén 35 éve, hogy bemutatták. Az évforduló kapcsán augusztus 29-től (azaz a filmbeli Ítélet Napjától) újra játszák az amerikai mozik. Természetesen mi sem akartunk lemaradni az élményről, hogy nagy vásznon láthassuk a kiváló minőségben felújított verziót, amely moziélmény annak idején valahogyan mindkettőnknek kimaradt. Az itteni mozi ráadásul messze a legjobb, ahol valaha jártunk. A fényképet elég korán készítettük a teremben, valójában majdnem teltház volt a moziban. Az élmény felejthetetlen volt, mindenképpen megérte moziban is megnézni, hiába láttuk már számtalanszor a filmet. Pár nappal korábban itthon megnéztük az elsőt is, hogy minden ismeretünk friss legyen a Halálosztóról.

Camping Taco

Már két hónapos a Toyota Tacoma és éppen túl vagyunk a bejáratáson, tehát mintegy 1000 mérföldet mentünk eddig vele, amiben benne van egy kempinges tesztút is. Az elmúlt két hónap alatt pedig komoly változásokon ment át a kocsi, hiszen valódi kempingjárgánnyá alakítottuk. Ahhoz, hogy többnapos természetfotós túrákra való kalandjárgány legyen, két dologra volt szükség. Először is a terepképességeit kellett a távoli (föld)utakhoz igazítani, valamint kempingezésre alkalmassá tenni. Mivel igazi off-road verdáról van szó, ezért csupán néhány, főleg biztonsági módosításra volt szükség. A küszöb védelmére egy könnyű alumínium védősínt szereltem fel.  Az autó aljára pedig teljes haspáncél került, ami egy rozsdamentes acéllemezből áll a motor, valamint egy könnyebb alumínium lemezből a váltó alatt, hogy védje a kocsi érzékeny alkatrészeit terepen. A legfontosabb off-road módosítást azonban minden esetben a megfelelő gumi jelenti. A gyári terepgumi előnye, hogy könnyű és viszonylag kis gördülési ellenállással rendelkezik, így jobb fogyasztást lehet vele elérni, komolyabb terepezésre azonban nem alkalmas. Alapos kutatómunka után a Firestone Destination X/T terepgumira esett a választás, amely felszerelése a héten történt. Ezt nem csupán a mintázata teszi off-roadozásra alkalmassá, hanem a sokkal robosztusabb kialakítása is. Az már csak hab a tortán, hogy téli gumi minősítéssel is rendelkezik. A legnagyobb kompromisszum egy ilyen gumi esetében, hogy a masszívabb szerkezete miatt jóval nehezebb, mint a normál gumi. A Firestone habár messze a legkönnyebb ebben a kategóriában, de még így is 4 kilóval nehezebb, mint a gyári gumi.

A másik feladat a kocsi kempingezésre való felkészítése volt. Először is megerősítettem a platót. A Toyota speciális kompozitanyagból készíti a platót, aminek előnye, hogy könnyű és nem rozsdásodik, de talán nem olyan erős, mint a fémplatók, ezért a sarkokba egy acélmerevítőt szereltem, amelyek extra rögzítőpontokként is szolgálnak. A plató jobb, hátsó sarkára egy rugós módon visszahúzódó fellépőt is felraktam, hogy könnyebb legyen a nyitott platóajtóra felmászni. A következő lépés a plató fedetté alakítása volt, hiszen a motyót védeni kell az esőtől, a portól és a potenciális lopástól. Erre a célra egy zárható, rugós mechanizmussal automatikusan visszahúzódó fémlamellás fedőt választottam, amelyet így egy szíj segítségével hátulról könnyen lehet nyitni és zárni. Némi esztétikai módosításként pedig a platóajtóba nyomott Tacoma feliratba fekete műanyag betűket ragsztottam, ami így jobban illik az autón lévő fekete emblémákhoz.

A platóra aztán felcsavaroztam egy pár alacsony profilú keresztrudat, amire felkerült a tetősátor, ami így a kabin mögött helyezkedik el és nem növeli a légellenállást és a szélzajt sem. Ugyancsak előny, hogy ezáltal nem kell túl magasra mászni, amikor eljön az alvás ideje. A tetősátor a Naturnest (Természetfészek) Sirius 2 névre hallgat és egy keménytetős, pillanatok alatt felállítható és elrakható típus. A 75 kilós tömege megfelelő kompromisszum egy viszonylag könnyű kempingjárgányhoz. Úgy sejtem, hogy kempingezéshez megpakolva a Tacoma menetkész tömege nem éri el a 2 és fél tonnát. A sátor felrakása persze nem volt könnyű. A célhoz faanyagból készítettem egy rámpát és racsnis spanifer segítségével húztam fel a helyére. Szerencsére mivel a sátor nem került magasra, így menet közben nem is igazán lehet érezni, leginkább csak az emlékeztet a jelenlétére, hogy a középső tükörben nem látok ki tőle. Az oldalsó tükrökből való kilátást azonban szerencsére nem befolyásolja. Amikor nem kempingezünk vele, akkor egy vászon borítással védjük az UV-sugárzástól és a madarak piszkától.

A múlt héten, még a gyári gumikkal elmentem Vermontba, hogy teszteljem a tetősátrat, valamint a többi eszközt és tapasztalatokat szerezzek főleg a platós pakolás tekintetében. Az alábbi képek a Green Mountains Nemzeti Erdőben készültek. A Branch Pond (térkép) közelében kempingeztem, ahol a tavalyi természetfotós videót készítettem. Most ugyan nem mentem le a tóhoz, csak a táborból repültem el a drónnal a tóparthoz egy naplementés fotó kedvéért.

Az alábbi rövid videóban bemutatom a tetősátor működését. Ez volt mindössze a harmadik alkalom, hogy kinyitottam, ezért még kicsit ügyetlenül kezeltem, főleg a létrát, de így sem kellett több egy percnél a sátorállításhoz, míg másfél perc alatt el is tudtam rakni.