A bürokratikus bonyodalmak
ellenére viszonylag hamar megszereztük a helyi jogosítványt, így nem volt
akadálya, hogy autót vegyünk, pontosabban dzsipet, mert az kijelenthető, hogy
ez egy teljesen külön műfaj. Már 2009-ben is szerettünk volna terepjárót venni,
de akkor még különböző okok miatt inkább egy Subaru Forester mellett
döntöttünk, amit aztán egy percre sem bántunk meg. Hawaiin pedig egyszerűen
felesleges lett volna a terepjáró, így ott egy Suzuki Esteem lett a járművünk, ami szépen ki is szolgált minket. Texasban azonban egészen más a
helyzet. Egyrészt itt gyakran vannak akkora esők, hogy 10-15 centiméteres víz áll
az utakon, ahova nagyon hasznos a magas autó. (Időnként pedig nagy árvizek is
előfordulnak, de akkor már csak csónakkal lehet közlekedni, és ez nem vicc!) Másrészt a déli államokban sok olyan természetvédelmi terület van,
ahova csak földutakon lehet eljutni, így természetfotósként nem volt választás,
terepjáró kellett. Vagy legalábbis valami terepjáró forma, ugyanis az is hamar
világossá vált, hogy itt, ahol nincs hó, többnyire csak olyanok vesznek négykerékhajtású
autót, akik off-roadozni szoktak és ez sajnos meg is látszik az autókon. Az
ötödik 4x4-es kocsi megtekintése után így inkább lemondtam a
négykerékhajtásról. A legtöbb „terepjárót” azonban szerencsére kétkerékhajtású
változatban is gyártják és itt az ilyen autók nagyon elterjedtek, így választék
volt bőven a használtpiacon. Mivel én nem off-roadozni akarok, csak időnként szeretnék bejutni néhány nem
túl rossz minőségű földútra is, így ez nem feltétlenül hátrány. Jó gumikkal egy
magas építésű kétkerékhajtású autóval is messzire lehet jutni.
Ha már volt választék, akkor reménykedtem, hogy talán sikerül egy klasszikus Jeep Cherokee-t találni, ami mindig is nagyon tetszett. A ’80-as évekből származó szögletes dobozforma szerintem nagyon mutatós, a modern SUV-knál jóval nagyobb hasmagasság pedig nem csak jól
mutat, de földutakon is nagyon hasznos tulajdonság. Ezt a típust (XJ) 1984 és 2001 között gyártották, ezért úgy éreztem, hogy talán most van az
utolsó esély, hogy ilyenünk legyen, hiszen ebből már a legfiatalabbak is
legalább 15 évesek. A mienk 2000-es, tehát a lehetőségekhez képest „fiatal”,
amire Houstontól északra egy kisvárosban sikerült rábukkanni. Az XJ-t 4000
cm³-es soros hathengeres motorral gyártották, ami körülbelül 190 lóerős és
valamivel több, mint 310 Nm-es nyomaték leadására képes. Habár hihetetlenül
nagy élmény egy ilyen autót vezetni, környezetvédőként természetesen okoz némi rossz érzést bennünk, de az legalább megnyugtató, hogy
nem dízel. Terepjáráshoz ugyanis kell a nagy nyomaték, amit vagy dízelmotorral,
vagy nagy méretű benzinessel lehet elérni, akkor pedig már inkább benzines legyen, aminek
a széndioxid kibocsátása ugyan magasabb, minden más tekintetben azonban kevésbé
káros a környezetre, mint a gázolajos autók. Amerikában amúgy sincs választási
lehetőség, errefelé ugyanis úgy tartják, hogy a gázolaj traktorba való, így itt
csak benzines Jeep létezik. Az okos vezérlés és az automata váltó miatt azonban nem is nagyon lehet
hajtani ezeket a nagy motorokat, a fordulatszámmérő alig megy néha 2000 fölé. Ez
persze nem jelenti azt, hogy ez egy takarékos motor, de finoman használt jobb
lábbal nem olyan vészes a fogyasztása. Egy ilyen autóval amúgy sem kívánja az
ember a száguldást, ez a relaxált krúzolás híveinek való. Senkit ne tévesszen meg
az oldalán a Sport felirat, az csak a felszereltségi szintet jelenti. Három
változatban árulták ugyanis a Jeep Cherokee-t, az alap Classic, a full extrás
Limited és a kettő között a Sport felszereltség volt elérhető, amibe
beletartozik a dupla légzsák, a szervokormány, az elektromos ablakok és tükrök,
a központi zár, a klíma és a cruise control. A belseje nagyon amerikai, látszik,
hogy ezt haszonjárműnek szánták, dizájnra pedig nem sokat költöttek, de nekem
pont ezért tetszik. Habár ’97-ben kívül-belül megújult egy kicsit a Cherokee, azért
szerencsére továbbra is mindenhol követi a ’80-as évek szögletes formavilágát.
Csak az a modern JVC fejegység nem illik bele, de majd idővel talán beszerzünk
helyette egy eredeti Jeep autósrádiót.
Persze egy Jeep esetében nem is a kinézet a fontos, hanem maga a dzsipség. Ezt nyilván csak a Jeep tulajok érthetik, amire van is egy mondás: it's a Jeep thing, you wouldn't understand, ami annyit jelent: ez amolyan dzsipes dolog, úgysem értenéd. Ezt olyankor mondjuk, ha valaki bármilyen okból értetlenül áll a terepjárónkhoz, vagy ahhoz, amit a dzsipünkkel csinálunk. A sima hátsókerékhajtás miatt a mienk nyilvánvalóan nem igazi off-road járgány, de a magas felépítésnek hála, megfelelő
terepgumikkal azt hiszem a természetfotós útjaimon is használható lesz. A
biztonság kedvéért azért majd összebarátkozok néhány helyi Wrangleressel, hogy
legyen, aki kihúz, ha mégis elakadnék. ☺
