A munkacsoport

Ilyenkor nyáron mindig szépen kibővül a munkacsoport, mivel számtalan orvos és diák jön önkénteskedni. Ezért ma bevittem a fényképezőgépet, hogy készítsünk egy csoportképet a labor tagjairól. Íme:

Címlapsztori a TermészetBÚVÁRban a gyurgyalagról

A TermészetBÚVÁR idei negyedik számának címlapjára került az egyik természetfotóm, ami a magazinban megjelent gyurgyalagos cikkemet illusztrálja. A gyurgyalag életét még 2007-ben és 2008-ban tanulmányoztam a szülőfalum közelében. A magazin kapható az újságárusoknál, illetve pdf-ben letölthető a honlapomról is.

Egy hétvége Rochesterben

Egyszer csak elhatároztuk, hogy egy hétvégét a városon kívül töltünk. Rochesterre esett a választásunk, ami Syracuse-tól északnyugatra fekszik, az Ontárió-tó partján. Pénteken este indultunk el egy bérelt Chevrolet Aveo-val és egy Days Inn nevű motelben szálltunk meg, ami pont olyan volt, mint amilyeneket a filmekben látni szoktunk.

Szombaton délelőtt megnéztük George Eastman házát, aki a Kodak cég alapítója volt és ő tette elérhetővé a fotózást az amatőrök számára is, majd a délutánt a Seabreeze (Tengeri Szellő) nevű szórakoztató parkban töltöttük, ami tulajdonképpen egy vízicsúszdás vidámpark. A nevéhez méltóan nagyon hideg volt a medencék vize, így nem is nagyon mártóztunk meg bennük. A park az Ontórió-tó mellett fekszik, így még a motelbe indulás előtt lementünk egy kicsit a tó partjára is, mindenképpen ki akartam próbálni, hogy milyen érzés benne állni. Hát, ez sem volt meleg ☺

Másnap reggel kijelentkeztünk a motelből és elmentünk az állatkertbe, mert azt minden városban látni kell, főleg, ha elefánt is van. Az állatkerti séta után indultunk is vissza Syracuse-ba, hogy az autót kihasználva, betérjünk az amcsi TESCO-ba és elintézzük a szokásos nagybevásárlást is.

Az amcsi közlekedés

A bürokratikus bonyodalmak miatt az autóvásárlást ugyan elhalasztottuk egy időre, de elég sokszor béreltünk már autót ahhoz, hogy kialakuljon bennük egyfajta kép az amerikai közlekedésről. Következzen most néhány sajátosság az amcsi közlekedésről.

Amerikában minden a kényelemről és a nagy méretekről szól, így szinte csak automata váltós kocsik vannak és az utakon gyakori látványnak számítanak a hatalmas Hummerek, a Ford F-sorozat tagjai és az óriási cirkálók is. A méretes autókhoz való széles utak ugyancsak jellemzőek, bár az útminőség helyenként teljesen versenyképes a hazai utak minőségével, azaz csapnivalóan rossz. A sebességhatárok valamennyivel alacsonyabbak, mint Európában, autópályán sem szabad 65 mérföldes óránkénti sebességnél gyorsabban menni (kb.: 104 km/h). Igaz, hogy ezt ritkán tartják be, de nincs száguldozás, a forgalom általában 70-75 m/h-s sebességgel halad. Itt amúgy is jellemző a nyugodt közlekedés, kifejezetten magas közlekedéskultúra jellemző az amerikai kontinensre. Eleinte kissé furcsa volt az egész az automata váltótól kezdve a lassabb tempóig, de könnyű megszokni és ma már kifejezetten élvezzük az amerikai autózást.