Búcsú Texastól

Három év után elhagyjuk Texast és visszaköltözünk az északkeleti régióba, mégpedig New York szomszédságába, Connecticutbe (térkép). Hálásak vagyunk Texasnak, hiszen szakmailag ismét sokat fejlődtünk, itt kaptuk meg a zöldkártyát és nagyszerű embereket ismertünk meg, de az állam igazából sosem nőtt a szívünkhöz.

Jó lesz végre újra olyan helyen élni, ahol nyáron is elviselhető a hőmérséklet és négy igazi évszak van, ahol változatosabb a táj, több a szakmai lehetőség, ahol jobb az infrastruktúra és nem utolsó sorban, ahol az emberek progresszívabb gondolkodásúak és adnak a környezetvédelemre is. Viszlát újra északon!

Új cikk a Természetbúvárban: A klímaváltozás és az állatok

A Természetbúvár 2019/4-es számában megjelent a legújabb cikkem. A saját fotóimmal illusztrált anyag azt mutatja be, hogy hogyan hat a klímaváltozás az állatok viselkedésére. A magazin akár digitálisan is elérhető a Digitalstand és a Dimag oldalain.

NASA Űrközpont

Vasárnap végre nem volt kánikula Houstonban és bíztunk benne, hogy a Holdra szállás 50-ik évfordulója miatti felhajtás is kissé alábbhagyott már, ezért elmentünk a NASA Űrközpontba, hivatalos nevén Johnson Space Centerbe. A nevét Lyndon B. Johnsonról kapta és a világhírű Smithsonian múzeumhoz kötődik. A legtöbb kiállított tárgy itt nem makett, hanem valódi űrhajó, rakéta, űrruha és egyéb űrutazáshoz használt eszköz. A legfontosabb kivétel a bejáratnál található űrsikló, ami csupán egy élethű utánzat. Ez viszont annak a Boeing 747-esnek a tetején van kiállítva, amivel annak idején 1977 és 2012 között az űrsiklókat szállították a leszállóhelyükről vissza a Kennedy Űrközpontba, ahonnan az űrhajók kilövése történt.

Ezt az Independence névre keresztelt űrsiklómodellt is megnéztük, de őszintén megmondva, ez nem nagy szám. Az űrkutatás hőskora amúgy is sokkal érdekesebb és ebből a korszakból legalább valódi eszközöket is megnézhettünk. A múzeumba belépve például rögtön egy fellógatott holdkomp fogadott minket. Ezt az LTA-8 nevű teljesen működőképes kompot a holdutazás előkészítése során tesztelésre használta a NASA még 1968-ban.

A múzeumból kis buszokkal el lehet jutni a NASA egyéb központjaiba is. Az első programunk egy vezetett túra volt, ahol egy ilyen kis busszal elvittek minket a NASA Repülésirányító Központjába.

Az épület névadója a NASA legendás repülésirányítója, Christopher Kraft, aki a Holdra szállásokat vezényelte és idén július 22-én hunyt el, két nappal az első holdutazás 50-ik évfordulója után. Az Apollo küldetések irányítóterme ma már történelmi emlékhely és eredeti állapotában lett megőrízve. Itt egy kis előadás során végighallgattuk az első Holdra szállás, majd az első holdséta kezdetekor elhangzott kommunikációt az űrhajósok és a repülésirányító között.

Egy szinttel az Apollo missziók irányítóterme alatt pedig a mai űrrepülések vezénylése zajlik, de ide természetesen nem mehettünk be. Innen kommunikálnak például a Nemzetközi Űrállomással, amivel kapcsolatban szintén számottevő kiállítási anyag található a múzeumban, többek között az űrsétákon használt űrhajós ruha és rakétaszék. Ezeken kívül is számos űrruhát lehet megtekinteni, például Armstrong és más, holdsétát megtett űrhajósok speciális ruháit és azok különböző rétegeit. A múzeum egyik legérdekesebb kiállítása azonban az űrhajókiállítás, itt egyebek mellett megtekinthettünk egy Mercury űrkapszulát, egy Gemini űrkapszulát, valamint az Apollo 17 parancsnoki modulját. Ez volt az utolsó űrhajó, ami eljutott a Holdig, az Apollo programot ezután leállították. Az Apollo 17 űrhajósai a Hold felszínének felfedezéséhez holdjáró autót is használtak. Egy ilyen járgány is ki volt állítva. Természetesen ez egy tesztjármű, amivel a Földön tesztelték az eszköz képességeit, hiszen a Holdról sosem hozták haza az ott használt kocsikat. A múzeum ezen részlegén egy valódi holdkőzet is ki van állítva, amit bárki megérinthet. Mondanom sem kell, mekkora élmény volt megtapogatni egy idegen égitestről származó kőzetet.

A Nemzetközi Űrállomás kiállítási részlege

Űrruhák

Apollo 17 Parancsnoki Modul

Holdjárgány

A Hold megérintése

Az űrközpont legnagyobb látványosságához ismét csak a kisbusszal tudtunk eljutni. Ez pedig egy valódi Saturn V-ös rakéta, ami egy hangárban van kiállítva. Ez a rakéta az Apollo 19 legénységét vitte volna a Holdra, ha Nixon nem kaszálta volna el az egész programot az Apollo 17 után. A Saturn V a világ legnagyobb járműve: 110 méter hosszú, 10 méter átmérőjű és 2970 tonna tömegű. 1967 és 1973 között összesen 13 ilyen rakétát lőttek ki. Az utolsó az USA első űrközpontját a Skylab 1-et vitte fel az űrbe.

Saturn V hangár, mögötte a Mercury és Gemini rakéták

A kis méretű Mercury Redstone rakéta előtt

Az összes Saturn V rakéta a kilövés során          Fotók: NASA

A Saturn V három fokozatban adta le az erejét, így az egymás után leváló fokozatok tömegét már nem kellett tovább emelnie és ezáltal tudott messzebbre jutni. Az első fokozat cipelte a legnagyobb terhet, ehhez volt szükség a fokozat végében lévő öt darab, egyenként öt és fél méteres F-1 hajtóműre. Ezek másodpercenként 15 tonna kerozint égettek el. A második fokozat már cseppfolyós hidrogént használt. Ez a fokozat öt J-2 hajtóművet használt, amelyek már jóval kisebbek. A harmadik fokozatot szintén hidrogén hajtotta. Ide már elég volt egyetlen J-2 hajtómű is. Efölött volt a holdkompot szállító raktárrész, majd a szürke színű szervízmodul és a tetején az aprócska kis kúp alakú Parancsnoki Modul, ahol a 3 űrhajós utazott.

F-1 hajtóművek

Első fokozat

Második fokozat a J-2 hajtóművekkel

Harmadik fokozat az egyetlen J-2 hajtóművel

A rakéta csúcsa a barna színű Parancsnoki Modullal

Holdkomp Modul, Szervíz Modul és Parancsnoki M.

A hangár oldalán pedig óriási molinókon mutatják be az összes Apollo-missziót. Az űrközpont számos helyszínét bejárva, remekül összeállított kiállításokon és filmvetítéseken tekinthettünk bele az amerikai űrkutatás történetébe. A NASA houstoni űrközpontja talán a legjobb múzeum, ahol eddig jártunk.