Egy erdei tisztáson elhelyezett
madáritató nagyon hasznos lehet madárvédelmi szempontból, hiszen a környék
madarai itt állandóan szomjukat olthatják
és még a parazitáktól is könnyebben megszabadulhatnak fürdőzés közben. Az itató
ráadásul remek lehetőséget ad a madarak fotózására is, ezért úgy döntöttem,
hogy építek egy madáritatót és mellé egy leskunyhót.
A helyszín a Nob Hill mögötti
tisztás, ahol a csíkosmókusokat is fotóztam. Az itatót építési hulladékokból
készítettem, amiket a „jóemberek” a közeli erdőben szoktak lerakni. A hulladék
egy része így legalább a természet szolgálatában lett felhasználva. Csak néhány
OSB lapot vásároltam a leskunyhóhoz, valamint vastag
fóliát, amiből a medence készült. A medence falát téglából készítettem, amit
szintén a „szemétlerakóban” találtam, a fólia rögzítését szegeléssel oldottam
meg, valamint egy sor téglát helyeztem rá.
Fotós szempontból azt szeretem,
ha a témával nagyjából egy szintben lehetek. Ásni nem sok kedvem volt, meg
aztán a sziklás talajon nehéz is lett volna, ezért az itatót emeltem meg úgy,
hogy ülve fotózva elérhessem a kívánt hatást. A leskunyhó tetejét úgy
alakítottam ki, hogy az esővizet egyenesen az itatóba vezesse, illetve egy
részét egy hordóba. Ennek segítségével tudom majd pótolni az itatóból elfogyott
vizet. A les kémlelőnyílását barna szövettel fedtem be, amin vágtam egy kis
rést, hogy kidughassam rajta a teleobjektív elejét. Az itató végét mohás faágakkal
rendeztem be.
 |
| Kilátás a lesből az itatóra |