2010. augusztus 25., szerda

Hosszúszárnyú bálnák

A bostoni kirándulásunk elsődleges célja a bálnák megfigyelése volt. Biológusokhoz méltóan, Gabi is és én is szeretjük az állatvilágot és igyekszünk kihasználni minden lehetőséget a különös és ritkán látott állatok megleséséhez. Az Atlanti-óceán nyugati partvidékén elsősorban a hosszúszárnyú bálnákkal való találkozásra van esély. A hosszúszárnyú bálna 14-15 méter hosszúra is megnő és akár a 40 tonnát is elérheti a tömege. Általában planktonikus rákokkal, úgynevezett krillel és apró halakkal táplálkozik. Különös ismertetőjegye a feltűnően hosszú mellúszója, amiről a nevét is kapta.
A hajó szombaton délután kettő körül futott ki Gloucester kikötőjéből. Még indulás előtt kaptuk a hírt, hogy a bálnák aznap a partoktól különösen távol tartózkodnak. Három órába is beletelt, amíg elértünk a hosszúszárnyú bálnákig, de a hajóút addig is szolgált látnivalóval. Útközben találkoztunk ugyanis egy csukabálnával. Ez jóval kisebb faj, mint a hosszúszárnyú bálna, nemigen nő 8-9 méternél nagyobbra és „csak” 12-14 tonnásra tud hízni.


Már elmúlt 5 óra, mire elértük a hosszúszárnyú bálnák csapatát. Ez a faj ugyanis társas lény, a „mi csapatunk” 8-10 egyedből állhatott. Amikor megérkeztünk, a kapitány leállította a motort és volt alkalmunk zavartalanul figyelni a bálnák életét, akik gondtalanul levegőztek és táplálkoztak a hajó körül. A klasszikus buborékfüggönyös halászati módszert ugyan nem láttuk, de a farok csapkodós technikát sikeresen alkalmazták a „bálnáink”. Az eljárás lényege, hogy a farokúszójukkal lökéshullámokat keltenek és az ily módon megzavart halakat fogyasztják. A sirályok és egyéb madarak előszeretettel keringenek a bálnák körül, reménykedve, hogy nekik is jut a lakomából.


Időnként kicsit arrébb mentünk, hogy közelebbről, vagy jobb szögből figyelhessük tovább a bálnákat. Nem egyszer nagyon közel, csupán 1-2 méterre úsztak el a hajónktól ezek az óriások. A távolban pedig sikerült megfigyelni, amint egy több tíz tonnás óriás kiugrik a vízből. Ezt a viselkedést szintén a táplálék megzavarására alkalmazzák a hosszúszárnyú bálnák, hiszen a hatalmas csobbanás kellően nagy lökéshullámokat kelt. Ezt követően hamarosan elkezdett lemenni a nap, így vissza kellett indulnunk. Még egy utolsó képet készítettem egy lebukó bálna farokúszójáról, ezután már csak a végtelen, nyílt óceánban gyönyörködhettünk a lemenő nap fényében.