A bostoni kirándulásunk
elsődleges célja a bálnák megfigyelése volt. Biológusokhoz méltóan, Gabi is és
én is szeretjük az állatvilágot és igyekszünk kihasználni minden lehetőséget a
különös és ritkán látott állatok megleséséhez. Az Atlanti-óceán nyugati partvidékén elsősorban a
hosszúszárnyú bálnákkal való találkozásra van esély. A hosszúszárnyú bálna 14-15 méter hosszúra is megnő és akár a 40 tonnát is elérheti a
tömege. Általában planktonikus rákokkal, úgynevezett krillel és apró halakkal
táplálkozik. Különös ismertetőjegye a feltűnően hosszú mellúszója, amiről a
nevét is kapta.
A
hajó szombaton délután kettő körül futott ki Gloucester kikötőjéből. Még
indulás előtt kaptuk a hírt, hogy a bálnák aznap a partoktól különösen távol
tartózkodnak. Három órába is beletelt, amíg elértünk a hosszúszárnyú bálnákig,
de a hajóút addig is szolgált látnivalóval. Útközben találkoztunk ugyanis egy
csukabálnával. Ez jóval kisebb faj, mint a hosszúszárnyú bálna, nemigen nő 8-9
méternél nagyobbra és „csak” 12-14 tonnásra tud hízni.
Már elmúlt 5 óra, mire elértük a
hosszúszárnyú bálnák csapatát. Ez a faj ugyanis társas lény, a „mi csapatunk”
8-10 egyedből állhatott. Amikor megérkeztünk, a kapitány leállította a motort
és volt alkalmunk zavartalanul figyelni a bálnák életét, akik gondtalanul
levegőztek és táplálkoztak a hajó körül. A klasszikus buborékfüggönyös
halászati módszert ugyan nem láttuk, de a farok csapkodós technikát sikeresen
alkalmazták a „bálnáink”. Az eljárás lényege, hogy a farokúszójukkal
lökéshullámokat keltenek és az ily módon megzavart halakat fogyasztják. A
sirályok és egyéb madarak előszeretettel keringenek a bálnák körül, reménykedve,
hogy nekik is jut a lakomából.
Időnként kicsit arrébb mentünk,
hogy közelebbről, vagy jobb szögből figyelhessük tovább a bálnákat. Nem egyszer
nagyon közel, csupán 1-2 méterre úsztak el a hajónktól ezek az óriások. A
távolban pedig sikerült megfigyelni, amint egy több tíz tonnás óriás kiugrik a
vízből. Ezt a viselkedést szintén a táplálék megzavarására alkalmazzák a
hosszúszárnyú bálnák, hiszen a hatalmas csobbanás kellően nagy lökéshullámokat
kelt. Ezt követően hamarosan elkezdett lemenni a nap, így vissza kellett
indulnunk. Még egy utolsó képet készítettem egy lebukó bálna farokúszójáról,
ezután már csak a végtelen, nyílt óceánban gyönyörködhettünk a lemenő nap
fényében.
