Az idei Hálaadás némileg
különbözött a korábbiaktól, mivel most nem az ünnepléssel foglalkoztunk, hanem
felkészültünk a nagy utazásra. Másnap, november 25-én indultunk ugyanis eddigi
legnagyobb amerikai úti kalandunkra, melynek célja, hogy északról, az ilyenkor
itt már téli időjárásból indulva
autóval végigmenjünk a keleti parton az USA
legdélebbre fekvő állama, a szubtrópusi Florida felé.
Az út három napig tartott. Az
első nap végére értünk Washington DC-be, ami
tavaly annyira lenyűgözött minket,
hogy mindenképpen szerettük volna útba ejteni. Péntek este elfoglaltuk az előre
lefoglalt szállásunkat, majd szombaton egy teljes délelőttöt szántuk rá, hogy
ismét megcsodáljuk a város nevezetességeit, a Monumentet, a
Jefferson-emlékművet, a Lincoln-emlékművet és az ezzel szemben fekvő
tükörmedencét, amiben azonban ezúttal sajnos nem volt víz, mivel a néhány
hónappal korábban bekövetkezett földrengés komoly károkat okozott benne és a
helyreállításán azóta is folyamatosan dolgoznak. Végül a Kapitóliumot is
megnéztük, igaz, csak messziről, mert még hosszú út állt előttünk, ezért nem
sokkal dél után búcsút vettünk a várostól.
Este tízig autóztunk, amikor már úgy
gondoltuk, hogy ideje lenne nyugovóra térni. Nem volt foglalásunk, mivel
pontosan nem tudtuk, meddig jutunk el, de szerencsére könnyedén találtunk az
autópályához közeli szállást. Dél-Karolina államban voltunk és a hőmérsékleten ugyan
még nem éreztük a változást, de a pálmafák már jelezték, hogy jóval délebbre
vagyunk. Másnap aztán viszonylag korán indultunk is tovább, mivel még egy
hosszú, autóban töltött nap várt ránk. Ahogyan dél felé haladtunk, úgy a táj is
egyre kellemesebb arcát mutatta és vasárnap estére végre elértük a célállomást,
Florida Cityt, de a floridai kalandokról majd külön posztokban számolunk be.
 |
| Dél-Karolina |
 |
| Florida |
