2017. május 26., péntek

U2 koncert - ismét

Houston egyik legnagyobb előnye, hogy igazi zenei világváros és minden nagy zenekar megáll itt, amikor turnézik. Szerencsére a U2 sem hagyta ki Texas legnagyobb városát legújabb világjáró körútján. 2011-ben már voltunk egy U2 koncerten, igaz akkor Kanadáig "kellett" menni, hogy élőben is láthassuk őket. A mostani turné a The Joshua Tree című album 30 éves évfordulóját ünnepli. Ez valószínűleg a legismertebb U2 lemez, ami világsztárokká emelte az ír rockzenekar tagjait és történetesen az én kedvenc albumom is. Minden egyes dal igazi remekmű ezen a lemezen, nem véletlen, hogy az album elhozta a zenekarnak az első Grammy-díjat is 1988-ban. A Joshua Tree a U2 legamerikaibb műve, amit a banda korábbi amerikai turnékon szerzett tapasztalatai inspiráltak. Zeneileg sokkal összetettebb lett a lemez, mint a korábbi, főleg punk-rock műfajú anyagok. A stílusára leginkább az ír és az amerikai folk-zene volt hatással számos blues, country és gospel beütéssel. A szövegek az együttesre jellemzően politikai és társadalmi problémákat feszegetnek, amik többsége manapság aktuálisabb, mint valaha. Gyakran jelennek meg a dalszövegekben motívumként az amerikai táj változatos elemei is. Ilyen tipikusan amerikai természeti elem magának az albumnak a címe is, hiszen a Joshua Tree, azaz a Józsué-fa egy jukkaféle növény, ami az amerikai délnyugaton él. Ezután a hosszú bevezető után talán érthető, hogy miért Amerikában kezdte meg a U2 a lemez 30 éves ünneplését. A houstoni koncert a turné ötödik állomásaként a 72ezres NRG stadionban volt szerda este.


A koncert nem csak amiatt volt különleges, mert egy régi albumra épült, hanem azért is, mert ennek az albumnak az összes dalát eljátszották, mégpedig egymás után az eredeti sorrendben, így az olyanok, mint én, akik még az mp3 és a CD előtti időkben kazettán hallgatták rongyosra az albumot, vagy a szerencsésebbek esetleg bakeliten, azok pontosan tudták, hogy mikor melyik nóta következik. A koncert elején azonban volt egy három dalos bevezető, amit a közönség soraiba benyúló színpadrészen játszottak el. Ez a színpadi beugró egyébként az óriási színpadi kivetítőn megjelenő Józsué-fa árnyékát mintázta. A bevezetés a Joshua Tree előtti albumok legnagyobb slágereit tartalmazta, a Sunday Bloody Sunday-t, a New Year's Day-t és a Pride-ot. Ezt követően jött a Joshua Tree album teljes hosszában (a full set list itt elérhető), ami a U2 máig egyik legnagyobb slágerével, a Where the Streets Have No Name-mel kezdődött, majd a gospeles I Still Haven't Found What I'm Looking For következett, amit a With Or Without You követett. Az alábbi videóban ebből a három dalból látható néhány részlet. Igaz, a felvétel Seattle-ben készült, de egyelőre ez az egyetlen többé-kevésbé profi felvétel a turnéról és természetesen pont ugyanilyen volt itt is.


Ezek után aztán sorban elhangzott minden dal, köztük a szerintem két legjobb is, az album hetedik nótája, az In God's Country és az utolsó előtti, az Exit. Ezek a dalok mutatják be talán a legjobban az Edge-re jellemző egyedi gitárhangzást, ami miatt oly' sokan szeretjük a U2-t. Az Exit ráadásul véleményem szerint a koncert leglátványosabb száma volt.


Ahogyan korábban is említettem, a Joshua Tree minden dala zseniális, de érdemes még kiemelni a blues-os Trip Through Your Wires-t és a One Tree Hill-t. A fő műsort követően a rájátszásokban még olyan slágerek hangzottak el, mint a Beautiful Day és az Elevation, valamint a kihagyhatatlan One. A koncert zárásaként pedig egy vadonatúj nótát is eljátszottak, a The Little Things That Give You Away-t, ami sejteti, hogy az új album is remek lesz. A koncertlátvány ismét a U2-tól megszokott magas minőséget hozta. Különösen jól sikerültek Anton Corbijn kisfilmjei, amik egy 66 méter széles 8K felbontású kivetítőn futottak, ami a legnagyobb méretű és legnagyobb felbontású "TV", amit koncerten valaha felállítottak. A 2011-es show után is azt mondtuk, hogy a U2 az elképzelhető legjobb koncertélményt nyújtotta és ez most sincs másként, felejthetetlen élmény volt.

Pride (In the Name of Love)
With or Without You
Trip Through Your Wires
Elevation