Az észak-amerikai és az európai
erdők őszi színösszetétele kissé különbözik egymástól. Míg Európában többnyire
a sárga szín dominál, addig az amerikai kontinens erdeiben a sárga
színárnyalatai közé gyakran vegyül a vörös szín ezernyi tónusa is. Októberben a
legszebb az erdő errefelé, ami kiváló lehetőségeket nyújt egy kis őszi
tájfotózáshoz, ha az időjárás engedi. Az elmúlt héten szerencsére éppen a
terveimnek megfelelően alakult az idő. Kedden reggel gyönyörű, napsütéses időre
ébredtem, ezért egy gyors reggeli után beugrottam a Foresterbe és nekiindultam,
hogy megörökítsem az őszi erdő színeit.
Szerdán ismét hamisítatlan indián
nyár fogadott, így az egyik kedvenc helyemet, a Green Lakes Parkot vettem
célba. A táj errefelé nyáron is csodás, de legszebb arcát ilyenkor ősszel
mutatja, amikor a színek kavalkádja fogadja az erre járó természetfotóst.
Csütörtökre esős, borús időszak
váltotta fel a korábbi indián nyárt, ami viszont tökéletes időszak zuhatagok
fotózásához. Az USA észak-keleti része nyugodtan nevezhető a vízesések
földjének. Nem csak azért, mert itt található a világ egyik leghíresebb
vízesése, a Niagara, de errefelé számtalan kisebb-nagyobb zuhatag is szabdalja
a hegyvidéki vízfolyásokat. Ezek egyike a Chittenango-vízesés, amely nem messze
található a Green Lakes Parktól. A zuhatag kezdetén egy nagy, mintegy 55 méter mély szakadékba
zuhan alá a víz, majd sok kis kaszkádszerű zubogót alakít ki a 400 millió éves
kövek között és kilométereken át így kanyarog az erdő mélyén. A vízesés
környékén sok ösvény van kialakítva a turisták számára, de mint általában, az
igazán szép látvány eléréséhez le kell térni a turistautakról. A „rossz idő”
szerencsére minden normális embert otthon tartott, így nyugodtan fényképezhettem.
