A
legutóbbi road tripünk egyik fő célja a Grand Canyon Nemzeti Park meglátogatása
volt észak Arizonában. Miután elhagytuk az óriáskaktuszok földjét, északnak vettük az irányt és
késő délutánra értünk a Nagy-szurdokhoz (Grand Canyon). A sátor felállítása
után azonnal elindultunk a legközelebbi kilátóhoz, hogy végre láthassuk és fényképeken is megörökíthessük a világ
egyik természeti csodájának tartott kanyont. A látványban nem is csalódtunk,
szavakkal nem könnyű leírni. Theodore Roosevelt elnök 1903-ban járt itt és a
következőket mondta: "A Grand Canyon csodálattal tölt el. Összehasonlíthatatlan,
leírhatatlan, abszolút párját ritkító az egész világon... annyit tehetünk, hogy
megőrizzük a gyermekeink, az unokáink és minden utánunk jövő számára ezt a
nagyszerű látványt, amit minden amerikainak látnia kell."
A másnapot korán kezdtük, hiszen látni akartuk ahogyan a szurdok
felett felkel a nap. Nagyon jól tettük, hiszen csodás napkeltében
gyönyörködhettünk. Ezután visszamentünk a kempingbe, összepakoltunk és a
délelőtt folyamán végigjártuk a szurdok déli peremét (South Rim). A Grand Canyont a Colorado folyó több millió év alatt vájta a
Colorado-fennsík kőzeteibe. A szurdok 446 km hosszú és a fennsíkról nézve
átlagosan másfél kilométeres mélységű. A szokásos szélessége 14 km, bár a
legszélesebb pontján eléri a 29 kilométert is. A kanyon alján 2 milliárd éves, míg
a felső részén "csupán" 230 millió éves kőzetek találhatóak és
messziről jól megfigyelhetőek a különböző földtani rétegek, amelyek eltérő
színekben pompáznak. A terület védetté nyilvánítását Teddy Roosevelt elnök kezdeményezte, majd
1919-ben vált nemzeti parkká, tehát éppen idén ünnepli a 100. évfordulóját.
A Grand Canyon a világ egyik leglátogatottabb látványossága, évente közel 6
millió turista fordul itt meg. Emiatt is jó volt, hogy korán keltünk, így
ugyanis elkerültük a nagy tömeget. Éppen a számunkra utolsó kilátónál jártunk a
park keleti bejáratánál, amikor az utakat és az ösvényeket kezdték ellepni a
zajos kirándulók, így bármennyire is lenyűgöző volt ez a szurdok, mi örömmel
indultunk tovább a Navajo indiánok födjére.
