G és G Amerikában: Vadnyugati Road Trip

Május végén egy hetet a vadnyugaton töltöttünk. Ez volt az eddigi leghosszabb, legsokoldalúbb és kétségtelenül a leglátványosabb road tripünk. Kevesebb, mint egy hét alatt szerveztük meg, mivel eredetileg Coloradoba készültünk, de ott egy tavaszi hidegfront óriási hóvihart hozott egy héttel az indulásunk előtt, ezért gyorsan átszerveztük az utunkat a vadnyugatra. Végül Coloradot mégis érintettük, pedig nem is volt betervezve a road tripbe. Ez az egyik előnye, ha az ember autóval utazik és kötetlen a programja. Az indulás előtti szombaton öszepakoltunk, szokásunkhoz híven sajtos pogácsát sütöttünk, majd vasárnap reggel nekiindultunk a hosszú útnak.

Az egy hét alatt 5200 km-t autóztunk. Négy új államban voltunk, így már összesen 27 amerikai államot látogattunk meg. Igyekszünk mindig autóval utazni, hiszen Amerikát így érdemes megnézni, mi pedig különösen szeretjük a road tripeket, amikor maga az utazás, az úton levés az egyik fő élmény.

Észak-Amerika legnagyobb érteke a csodás természet, ezért most is elsősorban a természeti szépségeket vettük célba. Négy nemzeti parkot látogattunk meg, valamint egy indián törzsi területet és egy nemzeti történelmi parkot.

Az egyes nemzeti parkokról majd készülnek részletes bejegyzések is, most csak az útvonalat és a történelmi érdekességeket mutatjuk be. Az első napon reggeltől estig csak autóztunk, végig Texas déli részén. Az egész útnak ez volt a legrosszabb része, hiszen ebben az államban nem sok látnivaló akad, cserébe viszont jó nagy. Nincs mit szépíteni, az első nap dögunalom volt. Estére értünk a Carlsbad Caverns Nemzeti Parkba. Ez a park már New Mexicoban van és a barlangjairól híres. Másnap délelőtt bejártuk a legnagyobbat, majd indultunk tovább Arizona déli részébe, a Saguaro Nemzeti Parkba. Az út még itt sem volt túl látványos, de naplementére sikerült elérni a park keleti részét. Másnap délelőtt bejártuk a nyugati felét is, majd indultunk tovább a Grand Canyon irányába, ami Arizona északi régiójában található. Az út errefelé már sokkal látványosabb volt, így végre igazi road tripen éreztük magunkat.

A texasi sivatag leglátványosabb része

Arizona déli része óriáskaktuszokkal

Tipikus arizonai látkép

A Grand Canyon Nemzeti Parkba kedd estére érkeztünk meg. A parkban töltöttük az éjszakát, hogy mind a naplementét, mind pedig a napkeltét megnézhessük a világ egyik csodájának tartott helyszínén. Az ország közepén végigfutó hidegfront azonban itt is éreztette a hatását, olyannyira, hogy éjszaka 5 fokra hűlt a levegő, így a sátrazás nem volt túl vidám móka. Szerda délelőttjén aztán végigjártuk a Grand Canyon déli peremét, majd tovább indultunk a Navajo indiánok földjére. Eredetileg úgy terveztük, hogy a Monument Valley-ben is sátrazni fogunk, de mivel erre az éjszakára is hasonlóan hideget jósoltak, így inkább kerestünk egy hotelt a közelben és ott tölttöttük az éjszakát. A Navajok vidéke Arizona és Utah határán található és igazán lenyűgöző hely. Kétségtelenül megérkeztünk az igazi vadnyugatra.

Kempingezés a Grand Canyonban

Festett-sivatag, Arizona

Forrest Gump Point, Utah

Gyönyörű helyszíneken autóztunk. A fenti kép a Forrest Gump ponton készült. A filmben itt döntötte el Forrest, hogy abbahagyja az országkerülő futását. Mivel a Monument Valley-be a tervezettnél hamarabb érkeztünk és az egész völgyet még szerda este megnéztük, így csütörtökön tettünk egy jókora kitérőt és elmentünk Coloradoba. Az állam déli részén van egy nemzeti park, a Mesa Verde, ami az ősi pueblo indiánok falba épített városait őrzi, ezt vettük célba. Szinte az egész napot Coloradoban töltöttük és egyértelműen itt éreztük magunkat a legjobban. Nagy magasságokban jártunk, hófedte hegycsúcsokat láttunk, valamint gyönyörű fenyvesek között autóztunk.

A Sziklás-hegység hófödte csúcsai

Coloradoban nagy élmény volt autózni

Tipikus kisváros Coloradoban

Coloradot elhagyva újra New Mexicoba érkeztünk. Az állam déli részének lapos, sivatagos vidéke alapján nagyon meglepő volt látni, hogy New Mexico északi területei mennyire változatosak, hegyekkel és erdőkkel tarkítottak. Valójában éppen a hegyek miatti védelem volt az oka, hogy a második világháborúban az állam egyik kisvárosát, Los Alamost választották ki a Manhattan terv helyszínéül. Itt fejlesztették és készítették teljes titokban az első atombombákat, amiket Japánra dobva sikerült lezárni a háborút. A pénteki nap első felét a Manhattan Project Nemzeti Történelmi Parkban töltöttük és megnéztük a fontos helyszíneket. Pontosabban csak a jelenleg látogatható részeit. Ez ugyanis egy nagyon új park, 2015-ben alapították és a nagy része még fejlesztés alatt van. Egyelőre főleg a tudósok és egyéb munkások lakóhelyeit, a vendégkutatók szállását és egy múzeumot lehet megtekinteni.

A Project helyszínének korabeli látképe

Oppenheimer és Groves tábornok szobra

Los Alamos Történelmi Társaság emléktábla

Los Alamos Történelmi Múzeum

A bombázás története, középen néhány emléktárgy a bombázó legénységétől

Los Alamos után hamarosan elértük a híres 66-os utat. Igazából a 66-os út nagy része ma már az I-40-es autópálya és csak néhány kisebb város őrzi a 66-os út történelmi szakaszait. Egy ilyet még Arizonában is meglátogattunk, majd egyet New Mexicoban és egyet Texasban. A 66-os út egyébként Chicagot és Los Angelest kötötte össze. 1926-ban létesítették és gyakran hívták Amerika Főutcájának is, hiszen az egyik legfontosabb út volt. Többnyire a keletről nyugatra költözők használták és gazdasági fejlődést hozott az út menti városoknak is. A popkultúrában is fontos szerepet töltött be, hiszen számos film és dal készült a 66-os úttal a középpontjában. A hanyatlás az '50-es évek végén és a '60-as évek elején indult, amikor elkezdték kiépíteni a modern, soksávos autópályahálózatot és a kisebb autóutak mentén korábban virágzó üzletek szépen lassan tönkrementek. Ma már csak az amerikai autós-motoros kultúra iránt érdeklődő utazók tartanak életben egyes szakaszokat. Pénteken estére érkeztünk vissza Texasba. Az éjszakát Amarilloban töltöttük. A város előtt még megnéztük a Cadillac Ranchet. Ez is a 66-os út mentén található látványosság, ahol egy csomó öreg Cadillac van félig beásva a földbe és mindenki összegrafitizheti őket. Ehhez oda van készítve egy rakás festékes spray, de mivel az esőzések miatt jelenleg egy mocsár volt az egész hely, így a festést kihagytuk. Szombaton reggel még megnéztük Amarilloban a 66-os út történelmi városrészét, majd indultunk haza Houstonba. Az út ismét nagyon hosszú és eléggé unalmas volt. Kétségtelen, hogy Texas nem tartozik a leglátványosabb államok közé, de szerencsére annyi szépséget láttunk az út során, ami bőven feledteti az első és az utolsó nap egyhangúságát.