2019. június 19., szerda

Vadnyugati Road Trip - Mesa Verde Nemzeti Park

A Monument Valley klasszikus vadnyugati hangulatát magunk mögött hagyva kelet felé fordultunk. Sőt egy kicsit észak felé is, hiszen úgy döntöttünk, hogy Colorado legdélebben fekvő nemzeti parkját, a Mesa Verde Nemzeti Parkot is megnézzük. A Navajók vörös sziklás, sivatagos tájai után merőben más látkép fogadott minket Coloradoban, ahol bármerre nézve a Sziklás-hegység havas hegycsúcsai uralták a látványt.

2553 méter magasan

Az eredeti tervünkben a Mesa Verde Nemzeti Park nem szerepelt, így nem sokat tudtunk róla. Annyit azért igen, hogy ez a hely elsősorban a gazdag kultúrális értékei miatt lett védett és a fő látnivalót az ősi indián falvak maradványai jelentik. A park bejáratánál aztán szokás szerint kaptunk egy térképet és részletes leírást a park értékeiről. Megtudtuk, hogy az ősi pueblo indiánok éltek ezen a fennsíkon i.sz. nagyjából 600 és 1300 között. A 2600 méter magasan fekvő, boróka és fenyőerdővel benőtt sziklás fennsíkot mély kanyonok szabdalják. A táj kiváló védelmet nyújtott mind az időjárás viszontagságai, mind pedig más törzsek elől, ezért már évezredekkel ezelőtt is éltek itt amerikai őslakosok. A pueblók a 600-as években jelentek meg errefelé és hamar benépesítették a területet. Eleinte a fennsíkon éltek, majd fokozatosan húzódtak a kanyonok irányába. 1100 környékén pedig átköltöztek a kanyonokban található barlangokba és más nagyobb üregekbe, ahol komplett falvakat építettek fel. Egyes helyeken valóságos palotákat hoztak létre sok szobával, emeletekkel, tornyokkal. Építészetük csúcsát a 150 szobás Sziklapalota (Cliff Palace) jelentette. A falvak aztán 1300 környékén hirtelen teljesen elnéptelenedtek, melynek legvalószínűbb oka egy negyed századon át tartó aszályos időszak volt, ami élhetetlenné tette a vidéket. Azóta pedig lényegében nem éltek emberek ezekben a kanyonokban, viszont a "lebegő" sziklafalvaik megmaradtak az utókor számára. Néhány ilyen építmény megtekintése után azonban továbbindultunk az eredeti célunk felé, amelyről az első posztunkban már beszámoltunk. Ez volt az utolsó nemzeti park, amit ezen a road tripen meglátogattunk. Még órákon át autóztunk Coloradóban és habár nagyon élveztük a klasszikus vadnyugati tájakat is, de itt a hófödte csúcsok alatt, a fenyőerdőkkel borított hegyvidéken élveztük a legjobban az autózást. Életünk eddigi legnagyszerűbb road tripjén vagyunk túl. Nem csak távolságban, de a sokszínűségében és látnivalóiban is felülmúlt mindent, ahol eddig jártunk.

A kanyonok mélysége 3-400 méter is lehet
A kanyonok mindkét oldalán akadnak kilátóhelyek
A lucfenyőházat közelebbről is láttuk
A Sziklapalota
Coloradoban számos alagút található
Tipikus coloradoi látkép