Az amerikai csíkosmókus (Tamias striatus) sokfelé előfordul az
amerikai kontinens keleti felén. Elterjedésére utal az angol neve is: Eastern
chipmunk (keleti csipmánk). Többnyire erdőkben él, de táplálékkereső körútjain
időnként kilátogat egy-egy tisztásra is. Jól tűri az ember közelségét és
különböző parkokban is megtelepedik. Először jómagam is a közeli parkban
találkoztam vele. Nagyon megtetszett ez a kis rágcsáló, így már korábban
elhatároztam, hogy képeket készítek az életéről. Jó néhány fotót lőttem már
róla, amelyek megtekinthetőek a honlapom galériájában, most azonban az ugró mókusról
készült kép történetét szeretném elmesélni, hogy némi betekintést nyújtsak a
természetfotós munka színfalai mögé.
Mint mindig, amikor új projektbe
kezdek, most is a téma és a lehetséges helyszínek tanulmányozása volt az első
lépés. A megfelelő ismeretek birtokában egy közeli erdő és egy gyepterület
szegélyét neveztem ki természetfotós helyszínnek. A mókusok előszeretettel
látogattak ki erre a nyílt területre és a fényviszonyok is itt voltak a
legalkalmasabbak a fotózáshoz. Annak érdekében, hogy az ülő lessátramból kényelmesen
fényképezhessek, néhány méretes kőből egy kis emelvényt alakítottam ki és egy
száraz farönköt támasztottam neki, hogy legyen min felmászniuk a mókusoknak. A
farönkre és a kövekre is rendszeresen hordtam a napraforgómagot csali gyanánt. Miután
már nagyon megszokták, hogy az emelvényen terített asztal várja őket, egyszer
csak eltávolítottam a feljutáshoz használt fát mintegy 30cm távolságra a
kövektől, így csak ugorva érhették el az eleséget. Egy mohás faágat helyeztem
el az emelvényen, amin landolni tudtak. Az ugrás síkjára pontosan merőlegesen
helyeztem el a teleobjektívet és manuálisan előre beállítottam az élességet. A
jelenetet nem a fényképezőgép keresőjén keresztül figyeltem, hanem a sátor fő
nyílását nyitottam nagyobbra, így az objektív mellett is kiláttam. Amikor láttam, hogy a mókus elkezd rohanni, hogy átugorjon
a táplálékhoz, akkor megnyomtam a sorozatlövésre állított fényképezőgép
kioldóját. A jelenet nagyon gyors volt, de többszöri próbálkozás után végül
sikerült azt a pillanatot elkapni, amit szerettem volna.
