Filmajánló: Chief of War

Habár Hawaiira a legtöbben turistaparadicsomként gondolnak, a biológusoknak esetleg a szigetvilág különleges élővilága is eszébe jut róla, Hawaii azonban kivételes történelemmel is rendelkezik. Érdekes módon eddig Hollywood nemigen mutatta be a Hawaii-szigetek ezen oldalát. Erre vállalkozott most Jason Momoa, aki Oahuról származik és egy epikus sorozatban dolgozta fel a Hawaii-szigetek egyesítésének a történetét. A sorozat címe: Chief of War (Hadvezér). Ő nem csak írója és producere a szériának, de a főszereplője is.

Az 1700-as évek végén az egyes szigetek önálló királyságok voltak, így volt Kauai-, Oahu-, Maui- és a ma Nagy Szigetként ismert Hawaii-királyság. A szigetek háborúban álltak egymással és a szigetvilág mai nevéből már sejthető, hogy végül melyik sziget győzött. Érdekes azonban belegondolni, hogy ha mondjuk Maui győzött volna, ami egyébként sokáig nagyon esélyes volt erre, akkor ma Maui-szigetekről beszélnénk és nem hawaiiaknak hívnák az ott lakókat, hanem mauiaknak. A különböző szigeteknek azonban volt egy közös hiedelme egy próféciáról, hogy majd egyetlen nagy király fogja egyesíteni a szárazulatokat. Természetesen minden sziget királya magát hitte a prófécia kiválasztottjának. Ma már tudjuk, hogy ez végül Kamehameha lett, aki a Nagy-sziget egyik hadvezére volt és az ottani király unokaöccse. A sorozat pedig azt meséli el, hogy hogyan jutott el oda Kamehameha, hogy a Nagy-sziget, azaz Hawaii királya lett. A sorozat itt ér véget és őszintén remélem, hogy lesz folytatása, hiszen a történet ezután kezd csak igazán érdekes lenni, ahogyan Kamehameha meghódítja a többi szigetet is, ráadásul a történet egy érdekes csavart is tartogat majd, ha a készítők továbbra is hűek maradnak a történelemhez.

Jason Momoa mint Kaiana

Kaiana harcba vezeti az embereit

Kamehameha szerepében Kaina Makua, aki valóban az egykori király leszármazottja

A sorozat azonban nem Kamehameha szemszögéből, hanem egy maui hadvezérnek a történetén keresztül mutatja be az eseményeket. Ő Kaiana, akit Jason Momoa alakít és a valóságban is létező személy volt. Kaiana eltávolodott Mauitól és Kauiain élt, ám végül egy kalandos hajóút után Hawaiira került, ahol modern fegyverekkel segítette Kamehamehát. A sorozat történelmi szempontból nagyon valósághű lett, hiszen hawaiiak készítették. Az Apple TV pedig garancia volt arra, hogy igazán minőségi sorozatot kapjunk. A helyszínek nagyon látványosak, a díszletek gyönyörűek, sőt még az eredeti hawaii nyelv használatával is igyekeztek valósághűvé tenni. Emiatt persze egy kicsit nehezebb nézni, hiszen végig feliratozva van, habár a történet előrehaladtával és az európaiak, valamint az amerikaiak megjelenésével egyre több angol beszéd is belekerült. A sorozat címéhez méltóan a csatajelenetek is igazán látványosra, sőt sok esetben brutálisra sikerültek. Külön érdekesség, hogy az utolsó nagy csatában a sorozat egyik hawaii nyelvtanára is kapott egy kis szerepet, amiben Kaiana megöli őt és kitépi a nyelvét. Jason Momoa ezzel jelképesen utalt rá, hogy nem volt könnyű a színészeknek az ősi hawaii nyelv elsajátítása. A kilenc részes sorozat szerintem mindenképpen megéri a rá fordított időt, különösen, ha valakit érdekelnek a ritkán látott történelmi események és érdekes kalandok.

Megkerültük a Holdat

Több, mint 50 évvel azután, hogy az Apollo 17 asztronautái 1972-ben elhagyták a Hold felszínét, ismét eljutottunk a Holdhoz. A többes szám első személy egyrészt vonatkozik az egész emberiségre, másrészt egészen konkrétan ránk is. A NASA ugyanis a Mars-utazás után lehetővé tette, hogy a Hold-kerülő útra is eljuttassuk a neveinket. Akik időben regisztráltak, azoknak felmásolták a nevét egy memóriakártyára, amit az Artemis II űrmisszió hivatalos kabalafigurájába helyeztek, így aztán mi is rajta voltunk az Orion űrhajón, és a négy űrhajóssal, valamint 5.6 millió társunkkal együtt mi is megkerültük a Holdat. A fotók a NASA honlapjáról származnak.

Együtt mosolygunk az asztronautákkal a súlytalanságot jelző kabalafigurában ☺

Az Artemis-program 2017 óta zajlik. A mitológiában Artemis Apollón ikertestvére és a Hold istennője. A múlt századi öt sikeres holdraszállás és az Apollo 13 szerencsés végkimetelű kudarca után az Artemis-program célja már a hosszútávú holdi jelenlét megteremtése lesz, amely akár a jövőbeli Mars-missziókhoz is ugródeszkaként szolgálhat. A felbocsátásért ezúttal a Space Launch System (SLS) felel. A 98 méter magas hordozórakéta habár valamivel kisebb, de 15 százalékkal nagyobb tolóerőt állít elő, mint a Saturn V. Az Artremis I 2022-ben még ember nélküli tesztút volt. A mostani alkalom során viszont már négy űrhajós is a fedélzeten volt. A Holdra ugyan még nem szálltak le, de az április 1-én indult misszióval megkerülték azt, és a 10 napos utazás alatt tesztelték az űrhajó különböző rendszereit és az asztronauták egészségét, valamint elemezték és fényképeket készítettek a Hold túlsó, a Földről sosem látható feléről.

Space Launch System

Kilövésre várva

A kilövés pillanata

Útban a Hold felé

A négytagú legénység három amerikai és egy kanadai asztronautából állt: Reid Wiseman parancsnok, Victor Glover pilóta, valamint Christina Koch és Jeremy Hansen küldetésfelelősök. A misszió sikerrel zárult, habár a WC-vel folyamatosan akadtak problémák. A Holdat viszont az ötödik napon sikeresen megkerülték, amit élőben is közvetített a NASA. Hihetetlen élmény volt átélni ezt a hatalmas teljesítményt, főleg, mivel a mi életünkben ez volt az első ilyen jellegű űrutazás. Az Apollo-program hatalmas teljesítményéről rengeteget olvastunk, láttuk az archív felvételeket is, de most először láthattunk bármit, ami ahhoz hasonlítható volt. A fotók, amiket az űrhajósok készítettek pedig egyszerűen lélegzetállítóak. Az utazás során ráadásul megdöntötték az Apollo 13 távolsági rekordját is, ekképp soha nem járt még ember ilyen messze a Földtől. Az Artemis II 406 ezer kilométer messzire jutott a bolygónktól, ami nagyjából 6000 kilométerrel több, mint a korábbi rekord. Április 10-én aztán sikeresen landoltak a Csendes-óceánban, így akadálytalanul folytatódhat az Artemis-program. Az első emberes holdraszállást 2028-ra tervezik.

Az űrhajós figyeli a Földet

A gyönyörű bolygónk, a Föld

Az Orion közeledik a Hold felé

Az asztronauta kémleli a Holdat

Égi kísérőnk az űrhajóból

Természetfotózás

A hold kráterei

Földkelte

Az emberiség történetének talán eddigi legjobb természetfotója

LEGO Mansell

A Senna tiszteletére kiadott LEGO-szett után egy újabb klasszikus Forma-1-es készlettel állt elő a dán kockagyár. Ezúttal Nigel Mansell 1992-es Williams autóját készítették el a hozzá illő bajszos minifigurával. Senna '88 után '90-ben és '91-ben is megnyerte a világbajnokságot a McLarennel, de '91-re már a Williams volt a leggyorsabb autó Mansellel a kormány mögött. Az akkor még újdonságnak számító félautomata váltó viszont túl sokszor meghibásodott, így Senna hódította el a világbajnoki címet, amivel ő lett az utolsó pilóta, aki még manuális sebességváltóval tudott nyerni. A Senna és Mansell közötti csatározás aztán '92-ben is folytatódott. A Williams akkoriban azonban szinte már űrtechnikának számított a többi versenyautóhoz képest az aktív kerékfelfüggesztéssel, kipörgésgátlóval és a végre megbízhatóan működő félautomata váltóval, így Mansell végül simán megnyerte a világbajnokságot. A szezon során kilenc futamon győzedelmeskedett, és meglepően korán, már az augusztusi Magyar Nagydíjon világbajnok lett.

Bár Sennának szurkoltam, Mansellt is kedveltem, így örülök, hogy az ő Williamse lett a széria következő darabja. A szett szintén az Icons sorozat része és 799 darabból áll. A mérete megegyezik a sennás autóéval, így különösen jól néznek ki egymás mellett. Az építés is ugyanolyan nagy élmény volt. Bár hasonló darabokból áll mindkét készlet, azért volt annyi különbség a járgányok között, hogy ne legyen unalmas az új szett összerakása sem. Sajnos ezúttal is rengeteg matricát kellett felragasztani, ami sosem tartozik a kedvenc tevékenységeim közé. A fő probléma a matricákkal azon túl, hogy elég egy pici hiba és máris ferde a felirat, az az, hogy a matrica színe sosem egyezik meg tökéletesen a kocka színével, ami közelről nézve kissé zavaró. Az olyan apró részletek viszont mindig élvezetessé teszik egy ilyen felnőtt szett építését, mint a működő kormány, a rugózó felfüggesztés, vagy hogy össze kell szerelni a motort, amit aztán később sosem látunk, de azért tudjuk, hogy ott van a Renault V10-ese is a borítás alatt.

Az új kocsiban ráadásul kiküszöbölték a McLaren-szett legnagyobb hibáját, és itt a hátsó kerék már arányosan szélesebb az elsőnél. Tetszetős lépés még, hogy a gumira a márkanév is rákerült, mégpedig szerencsére festve, így még élethűbb lett a Williams. Bár a Senna-féle autó is szép, a Williams határozottan mutatósabbra sikerült, ami persze részben az eredeti járgány látványosabb festésének és szponzori feliratainak is köszönhető. Természetesen az eredeti Camel cigireklám ebbe a szettbe sem került bele, de így is tökéletesen felismerhető a korabeli versenyautó. Ugyancsak remek húzás volt, hogy a klasszikus piros biztonsági övet is elkészítették, valamint az első szárnyon lévő, a felfüggesztés alá benyúló két különös aerodinamikai nyúlványt is beletervezték a LEGO Williams FW14B-szettbe. Szuper készlet ez is, ami kiválóan mutat a McLarennel együtt a polcon. Két nagyszerű pilótának és a Forma-1 aranykorában is kiemelkedő versenyautóiknak állítottak már ezzel méltó emléket a LEGO tervezői.