Ha van zenész, akit nem kell bemutatni, akkor az Paul McCartney, de talán a kötelező köröket mégis illik letudni. Sir Paul, vagy becenevén Macca (ejtsd: makka) minden idők legsikeresebb zenekarának, a The Beatlesnek az alapító tagja, amelynek felbomlása után a Wings nevű bandájával szárnyalt, majd a 80-as évektől sikeres szólókarriert tudhat maga mögött. Kétségtelenül a zenetörténelem egyik legjobb zeneszerzője és dalszövegírója. Díjait felsorolni is képtelenség, a legfontosabbak közé tartozik a 18 Grammy-díj, egy Oscar-díj, valamint a lovagi kitüntetése. Érdekes módon én nem a Beatles kapcsán ismerkedtem meg a zenéjével, hanem amikor gyerekként a szüleim egyik Wings lemezére bukkantam. Azonnal beleszerettem a különleges zenébe és azóta is Macca legjobb lemezének tartom a Wings At The Speed of Sound című albumát. Később aztán jött a teljes zeneműve, ami immáron több, mint 60 évre rúg, ami azért is érdekes, mert ez azt jelenti, hogy a pályája elején még a szüleink is csak gyerekek voltak. Így aztán nem csoda, hogy talán még sosem vártam ennyire koncertet, mint Paul McCartney új (Got Back) turnéjának a Syracuse-i állomását, aminek az időzítése is tökéletesen alakult az Adirondack-hegységbe nagyjából egy éve megtervezett kiruccanásunkkal.
 |
| Izgatottan várjuk a koncertet nagyjából egy órával a kezdés előtt |
A koncert a Syracuse Egyetem focicsapatának a fedett stadionjában került megrendezésre, ahol természetesen teltház volt, a hírek szerint több, mint 35000 jegyet adtak el. A közönség soraiban minden korosztály képviseltette magát az egészen kisgyerekektől a dédszülők generációjáig. A közel háromórás koncerten 36 dalt játszott McCartney a zenekarával, köztük mintegy 20 Beatles nótát. A show a Can't Buy Me Love-val kezdődött, aminél jobb kezdést elképzelni is nehéz. Az első hang megszólalásakor hatalmas tapssal és ovációval a hangulat rögtön az egekbe szökött és le sem ereszkedett egy percre sem, három órányi tiszta örömzene következett. Az alábbi videóban a koncert 12 perces összefoglalója látható.
Paul közel a 80-hoz is hozta azt a fiatalos lelkesedést, amivel a Beatles idején berobbant a zene világába. Ráadásul úgy tűnik, még mindig képes ugyanannak a hatásnak a kiváltására is, elég volt csak levennie a zakóját és a közönség soraiban lévő lányok és asszonyok ugyanabba a féktelen sikítozásba kezdtek, amit a Beatles régi koncertfelvételein már megszoktunk, habár ezt még Paul is értetlenkedve fogadta: "Mi van? Ez csak egy zakó. ☺" Macca talán minden idők legnagyszerűbb dalszerzőjeként is megmaradt szerénynek, aki mindig hálás a zenésztársainak (a jelenlegi zenekarával már közel 500 fellépésen van túl), a színpad- és hangmestereknek és persze a közönségének is. Ahogyan a dalaiból is tudjuk, Paul legnagyobb erőssége a történetmesélés és a dalok között is számos sztorit adott elő a Beatles megalakulásáról és egyéb érdekes zenei mérföldkövekről. A látványra sem lehetett panasz, két óriási kijelző segített, hogy a távol ülők se maradjanak le semmiről. A kivetítőkön kisfilmek mentek régi felvételekkel és új animációkkal, de nem maradt el a lézershow sem, sőt a James Bond betétdalként ismertté vált Wings nóta, a Live And Let Die alatt a pirotechnikusok is odatették magukat. Kétségtelenül ez a minden érzékünkre ható pár perc volt a koncert egyik csúcspontja.
Számomra a legnagyobb örömet azonban a Let 'Em In eljátszása okozta, ami a korábban is említett kedvenc Wings lemezemen jelent meg. További szenzációs Wings nóták is bekerültek a repertoárba, mint a Letting Go, a Nineteen Hundred and Eighty Five és a Band on the Run. Az újabb szerzeményeket pedig a Come On To Me, a New, és a Fuh You képviselte. A változatos dalösszeállítás mellett Paul sokoldalú hangszeres tudásából is ízelítőt kaptunk, hiszen játszott basszusgitáron, akusztikus gitáron, mandolinon, ukulélén, zongorán és szintetizátoron is, csakúgy, mint elektromos szólógitáron, amin a szintén balkezes Hendrix tiszteletére még a Foxy Ladyt is eljátszotta. A Love Me Do, majd az Ob-La-Di, Ob-La-Da alatt pedig a közönséget is jól megénekeltette. Természetesen nem maradt el a Get Back című Beatles nóta sem, amiről a turné a nevét kapta. Többnyire olyan Beatles dalok szóltak, amiket ő maga szerzett, kivétel a Something című dal volt, amit külön megköszönt George Harrisonnak, amiért megírta. Ringo sem maradt ki a megemlékezésből, akinek bolondozását a jelenlegi dobos egy vicces tánccal idézte meg a Dance Tonight című dal során. A főműsor utolsó dala a John Lennon fiának írt Hey Jude volt, ami Gabi kedvenc McCartney szerzeménye és amely a zenevilágban mára legendássá vált óriási közös éneklést eredményezte a "na-na-na-na" refrén során. A visszahívás után Paul ukrán zászlóval vonult be, míg a zenekar többi tagjai az amerikai, a brit, és a pride hónap tiszteletére a szivárványos zászlót hozták a színpadra. A zászlós performansz után jött a koncert második csúcspontja, a John Lennonnal előadott duett, az I've Got a Feeling, amelynek során a Beatles híres 1969-es tetőn előadott koncertjéből izolálták Lennon hangját, amely ezáltal szólalhatott meg a 2022-es koncerten, igazán különlegessé téve ezt az amúgy is felejthetetlen eseményt. Paul McCartney-t élőben látni és hallani az egyik legnagyobb zenei élmény volt, ami még a hatalmas várakozásokat is felülmúlta. Macca zenei sokoldalúsága, humora, embersége és a fiatalokat megszégyenítő energiája kétségtelenül a legnagyobb zenészek közé emelik őt, mi pedig nagyon hálásak vagyunk a sorsnak, hogy ez a show is megadatott nekünk. A koncerten előadott dalok listája itt tekinthető meg, ide kattintva pedig a megfelelő sorrendben akár meg is hallgathatóak.
