Június elején, amikor az Adirondackban jártunk, gyorshajtás miatt megállított a rendőrség. Mivel az itteni ügyintézés eléggé más, mint az otthoni, ezért gondoltam leírom, hogyan is néz ki, főleg, mivel végül szerencsésen megúsztam a büntetést, de ne szaladjunk ennyire előre. Amikor Lake Placidban jártunk, egy bukkanó mögött észrevettem a rendőrautót, azonnal ránéztem a kilométerórára és láttam, hogy 43-mal megyünk a 30-as táblánál (a Foresterben a beépített navigációnak hála a műszerfalon is látható az aktuális sebességhatár).
 |
| A képek csak illusztrációk, természetesen nem a rendőri intézkedés során készültek. |
Nem siettünk sehová, egyszerűen csak ez tűnt kényelmes tempónak. A rendőr rögtön bekapcsolta a villogót, én meg tudtam, hogy minket fog "üldözni", ezért gyorsan félre is álltam. Ilyenkor van néhány íratlan szabály Amerikában, amit mindenképpen érdemes betartani. A rendőrök gyakorlatilag minden intézkedéssel az életüket veszélyeztetik, mivel az ország tele van fegyverekkel. Szóval, ha nem akarjuk, hogy a hekus bármit is félreértsen, jobb, ha nem teszünk hirtelen mozdulatokat. Az autóból kiszállni tilos, letekert ablakkal, a kezeinket jól láthatóan a kormányra helyezve célszerű várni a Five-O érkezését. Amint megjött, természetesen kérte a papírokat. Ilyenkor jó ötlet elmagyarázni neki, hogy mi hol van és akár engedélyt is kérni tőle, ha mondjuk az autó papírjai a kesztyűtartóban vannak, nehogy azt higgye, hogy fegyverért nyúlunk. Én is pontosan így tettem, ezért nem volt gond. A papírok ellenőrzése után megkérdezte, hogy tudom-e, miért állított meg. Amerikában nincs közúti ellenőrzés, a rendőr nem igazoltathat ok nélkül, ezért biztosak lehetünk benne, hogy ha megállítottak, akkor valami szabálytalanságot követtünk el. Mondtam neki, hogy a megengedettnél egy kicsit gyorsabban mentem. Kérdezte, hogy van-e valami oka, mondtam, hogy nincs. Ezután visszament a rendőrautóba, majd pár perccel később hozta a Ticketet. Az USA-ban így nevezik a büntetési papírt. A rendőr nem mondja meg, hogy mi a büntetés, az ugyanis a bíróság dolga.
Annyiban rendes volt a fuzz (régi amerikai szleng a rendőrre, ejtsd: fázz), hogy az őszinteségem miatt nem gyorshajtásért, hanem általános közúti szabálytalanságért büntetett meg, ami kisebb büntetőtételt jelent. Elmagyarázta, hogy két lehetőségem van, vagy elmegyek a júliusi bírósági tárgyalásra, vagy elismerem a szabálytalanságot és akkor elég csak aláírnom és elpostáznom a Ticketet a Lake Placid-i bíróságra. Otthon vettük észre, hogy a zsaru rossz lakcímet írt a Ticketre. Amerikában a jogsi egyben a lakcímet igazoló okmány is és a rendőr a jogosítvány elején lévő címet írta le. Eddig minden államban, amikor költöztünk kaptunk új okmányt, de Connecticutben csak ráírták a jogsi hátuljára az új címet és elöl semmi sem utal rá, hogy az nem a jelenlegi lakcím. A New York-i kopó ezt nyilván nem tudta, ezért nem ellenőrizte le. Én becsületes polgár lévén ugyan elismertem a szabálytalanságot és elküldtem a Ticketet az új címmel együtt, de a bíróság technikai hiba miatt ejtette az ügyet, így megúsztam a pénzbírságot, a büntetőpontokat és, ami a legfontosabb, a kihágás bejegyzését a Permanent Recordomba, azaz a nyilvántartásba. Ahogyan a neve is utal rá, ide kerül minden törvény elleni vétség (priusz), ami örökre itt is marad. A filmekből is tudjuk, hogy ezt ellenőrzik le a nyomozók a gyanúsítottak esetében és tudnak meg mindent az illető piszkos múltjáról. Így lett a connecticuti lustaság az én szerencsém. ☺
