Néhány
napja ismét egy természetfotós felfedezőúttal egybekötött kiránduláson voltunk.
Ezúttal is egy állami park volt a célpont, mégpedig a Houstontól észak-keleti
irányban fekvő Sheldon-tó (térkép).
Amint megérkeztünk, kiderült, hogy fotózással legfeljebb csak
decemberben és januárban lesz érdemes próbálkozni, amikor korán megy le a nap,
ugyanis a park kapui délután ötkor záródnak, kellemes fényviszonyok pedig
természetesen csak naplemente környékén vannak.
Igazán kár, mert szuper helynek tűnik. A közepén egy óriási kilátó
található, ahova akár napelemmel működtetett lifttel is felmehetünk. A legfelső
szintről jól belátható a környék, a tó és a körülötte elterülő préri is.
Rengeteg madár tanyázott most is a vízen és állítólag itt is élnek aligátorok,
habár mi eggyel sem találkoztunk. A prérin gyakran áll a víz nagyobb esőzések
után, ezért ilyenkor csak egy fából készített, némileg a talaj szintje fölé emelt ösvényen lehet
megközelíteni. Nagyon praktikus. Annak ellenére, hogy a sheldon-tavi természetfotós
terveimet el kell halasztani, nagyon élveztük a kirándulást ebben a parkban is.
