A pandémia miatt nem csak az eredetileg tavalyra tervezett hazautazásunkat kellett elhalasztanunk először egy évvel, majd legalább még eggyel, de a múlt őszi kempingezést leszámítva rendes nyaralásunk sem volt már egy jó ideje. Most, hogy az oltásoknak hála van egy kis javulás a járványhelyzetben, próbáltuk behozni a lemaradásunkat és egy igazán nagyszabású utat képzeltünk el. És mi lehetne nagyszerűbb, mint megnézni a világ első nemzeti parkját, a Yellowstone-t? Maci Laci hazája azonban nagyon messze van tőlünk. Repülni nem szeretünk és Amerikát amúgy is autóval érdemes felfedezni, ezért egy klasszikus road tripet terveztünk. Előre sejtettük, hogy egy ekkora úthoz közel két hétre lesz szükség, végül 15 napnál rövidebbre sehogyan sem sikerült kihozni, hogy megnézzük a Sziklás-hegység leglátványosabb részét.
Persze,
ha már ekkora útra kerekedtünk, akkor útközben is szerettünk volna minél többet
látni, így összesen négy nemzeti parkot és egy nemzeti emlékművet szemeltünk
ki. Még így is rengeteg autózás volt, hiszen összesen 8800 kilométert mentünk
14 államon keresztül, amiből 9 számunkra teljesen új volt. Ezekkel együtt pedig már 40 amerikai államot láttunk az 50-ből.
A négy nemzeti parkról (Badlands, Grand Teton, Yellowstone, Theodore Roosevelt) majd külön bejegyzésekben részletesen is beszámolunk, ebben a posztban a road trip bemutatása a célunk.
Indulás előtti szombaton megsütöttük az autós utazáshoz nélkülözhetetlen sajtos pogácsát és egy adag kókuszgolyót is készítettünk, majd vasárnap délelőtt útnak indultunk. Az első nap csupán annyi volt a terv, hogy minél messzebbre jussunk, végül Ohioban szálltunk meg egy út menti hotelben. Szállást csak a parkok közelében foglaltunk, hiszen más esetekben sosem tudhattuk előre, hogy hol ér majd minket az este. A második nap délutánján elértük Chicagot, ahol tettünk egy rövid kitérőt és sétálgattunk egyet a híres Millenium Parkban, valamint a 66-os út kezdetét is felkerestük, amelynek más szakaszain már korábban autóztunk.
A várost elhagyva még néhány órát vezettünk, hiszen még mindig nagyon hosszú út állt előttünk. A harmadik napon Wisconsinon és Minnesotán átautózva elértük az egyik fő célállamunkat, Dél-Dakotát. Az államhatáron lévő szállásunktól a negyedik napon már csupán 4-5 óra vezetéssel jutottunk el az első igazi természeti látnivalóhoz, a Badlands Nemzeti Parkhoz. Útközben azonban még megnéztük a híres 1880 Townt, ahol Kevin Costner egyik legismertebb filmjét, a Farkasokkal táncolót forgatták. A városka 30 autentikusan berendezett épületből áll, ami a régi vadnyugati életbe is betekintést nyújt. Kedvencünk természetesen a Szalon volt.
A klasszikus kisvárosi kitérő után dél körül értünk a Badlands Nemzeti Parkba, ahol egy egész délutánt töltöttünk. A részletes beszámoló majd egy másik bejegyzésre marad, legyen elég annyi, hogy nagy élmény volt eme kevésbé ismert természeti különlegesség megtekintése.
Másnap reggel újra felkerekedtünk és elautóztunk a Mount Rushmore Nemzeti Emlékműhöz a dél-dakotai Fekete-hegységbe. A Rushmore-hegy a sziklákba faragott elnöki szobrokról ismert, amelyet 1927 és 1941 között készítettek. Négy nagy elnök arcképe került a hegyre: Washington, Jefferson, Theodore Roosevelt és Lincoln. Minden fej 18 méter magas és igazán látványos emléke a legnagyobb amerikai elnököknek. Jefferson, aki sikeres feltaláló és tudós is volt, arról is ismert, hogy ő hozta Amerikába az első fagylalt receptjét, a Mount Rusmore-nál pedig ezen recept alapján készített fagyit is lehet kapni.
Dél-Dakotát elhagyva megérkeztünk az elsődleges célállamunkba, Wyomingba. A cowboy állam (ahogyan itt hívják) keleti része főleg füves pusztákból áll, ahol állandóan fúj a szél. Az ötödik nap végére az állam közepéig jutottunk. Pénteken délelőtt a Wind River Indiánrezervátumon keresztül haladtunk a célállomásunk felé. Itt tettünk egy kitérőt egy történelmi múzeumba, ahol a helyi indiánok és telepesek múltjába kaptunk némi betekintést, valamint a tárlatvezető mesélt a híres Lewis és Clark expedició indián vezetőjéről, Sacagawea-ról is.
A rezervátumot elhagyva aztán késő délután érkeztünk meg a Grand Teton Nemzeti Parkba. Itt gyorsan elfoglaltuk a kabinunkat, aztán elindultunk feltérképezni a Sziklás-hegység talán legszebb hegycsúcsait. A Tetonsban két napot töltöttünk és majd részletesen is beszámolunk az itt töltött időről. Vasárnap bementünk a közeli Jacksonba, a régió legismertebb városába is. A tipikus és nagyon hangulatos nemzeti parki kisvárosban található az egyik legnagyszerűbb természetfotósnak, Thomas Mangelsennek a galériája. A művésszel ugyan nem találkoztunk, de a legismertebb munkáit élvezettel nézegettük.
A Jackson Hole nevű völgyet elhagyva újra a Grand Tetonon áthaladva indultunk a szomszédos Yellowstone Nemzeti Parkba. Aki erre jár, annak célszerű mindkét parkot meglátogatni, hiszen szinte összetartoznak. A Yellowstonban ekkor már havazott, de így is nagyszerű két napot töltöttünk itt, amiről majd természetesen részletesen is beszámolunk.
A parkot északi irányban elhagyva a montanai Cook Cityben szálltunk meg. A hangulatos kisvárosból szerdán indultunk tovább és egy kis időre visszatértünk Wyomingba, hogy immáron újra kelet felé haladva a világ legszebb útjának tartott Beartooth Highway-en autózzunk. Ez a 111 kilométer hosszú országút nyugatról haladva Wyomingban kezdődik és a montanai Red Lodge-ban ér véget. A három nemzeti erdőn áthaladó, gyönyörű kanyargós útszakasz a legmagasabb pontján 3337 méter magas és méltó a hírnevéhez.
Red Lodge-tól keletre Montana már nem túl hegyvidéki, hiszen az állam keleti fele az amerikai prérihez tartozik. Estére értünk el Észak-Dakotába, ahol a dél-dakotai Badlandshez hasonló táj fogadott bennünket. Ezt a különleges természeti tájat őrzi a Theodore Roosevelt Nemzeti Park, amit másnap délelőtt alaposan szemügyre vettünk és majd később részletesen is bemutatunk.
A kedvenc elnökömről elnevezett nemzeti park volt a road trip utolsó igazi látványossága. Innen már "csak" három és fél nap autózás volt hátra hazáig. Az első estére újra Minnesotába érkeztünk. Itt eléggé rossz idő fogadott minket és a kies nyugaton megszokott laza közlekedést újra a kamionokkal teli, forgalmas utak váltották fel. Eredetileg meg szerettünk volna állni Minneapolisban is, de a szakadó eső és a dugók miatti késedelmek elvették a kedvünket tőle. Wisconsinban kicsit javult az idő, a forgalom azonban csak akkor lett jobb, amikor elértük a Michigan-tó partját és északra fordultunk. Késő este volt már, amikor egy michigani kisvárosban szállást kezdtünk keresni, ami nem is volt olyan könnyű, hiszen péntek este volt és mint kiderült, egy igazi üdülőközpontba kerültünk. Végül az ötödik, vagy talán a hatodik motelben akadt még egyetlen kiadó szoba, így szerencsére nem kellett egész éjszaka autóznunk. Szombaton reggel aztán a saját szemünkkel is láthattuk, hogy miért olyan népszerű hely a Michigan-tó partja. A tengerszerű homokos part igazán látványos volt a szezon talán utolsó hétvégéjén.
A tó partját elhagyva egy darabig még kellemes erdős részeken autóztunk, de aztán Detroit környékére érkezve visszatértünk a kevésbé látványos, sűrűn lakta vidékre. A szombat éjszakát már ismét Ohioban töltöttük mégpedig ugyanabban a szállodában, ahol a legelsőt is. Vasárnap aztán már csak 8-9 óra autózás várt ránk, mielőtt hazaértünk Hamdenbe. A road trip 15 napig tartott, ezalatt 14 államban jártunk, 4 nemzeti parkot és 1 nemzeti emlékművet is megtekintettünk, számos nemzeti erdőn és füves pusztán haladtunk át és számtalan élménnyel gazdagodtunk. Természetesen voltak unalmasabb szakaszok is, de mindenhol akadt valami, ami érdekes tapasztalatot kínált eme hatalmas és változatos ország életéből. Amerikát csakis így érdemes megnézni. Végezetül még néhány kép arról, hogy milyen volt a kilátásunk az autóból:
 |
| Dél-Dakota |
 |
| Wyoming |
 |
| Wyoming |
 |
| Montana |
 |
| Montana |
 |
| Michigan |