Novemberi minivakáció 1. - Outer Banks

November első felére egy kéthetes floridai road tripet terveztünk, nagyjából a tizenegy évvel ezelőtti utunkhoz hasonlót. A fő célunk mindhárom floridai nemzeti park megtekintése lett volna, az Everglades, valamint két tengeri nemzeti park, amelyek csak hajóval közelíthetőek meg, de ezeken túl is számtalan érdekes kalandra volt kilátásunk. Az első nap után azonban visszafordultunk, mert megtudtuk, hogy a szokatlanul meleg időjárás miatt egy ilyenkor már nem várt hurrikán alakult ki az Atlanti-óceánon, ami szintén Floridát szemelte ki éppen az ott tartózkodásunk idejére. Az első estét az eredeti tervek szerint az Outer Banksen töltöttük Észak-Karolinában és másnap megnéztünk néhány érdekes helyszínt a környéken. Az Outer Banks elég messze van tőlünk, ezért hosszú utat kellett megtennünk az első napon (térkép). Az odavezető úton egy számunkra új államban is jártunk, hiszen Delaware eddig kimaradt a road tripjeink során. Biden elnök államával azonban már 41-re bővült a meglátogatott amerikai államok listája.

Élmény volt Észak-Karolina felé közel 30 kilométert az Atlanti-óceánon autózni

 

A forgalmi dugókkal lassított úton az első nap végére már nagyon szerettünk volna ágyba bújni, ám a kissé sietős haladásunkat egy rendőr nem nézte jó szemmel és ismét gyorshajtás miatt állítottak félre. Az 50-es táblánál 65-tel mentem. Sajnos az észak-karolinai kopó nem rontotta el a lakcímet, így most nem volt esély megúszni az ügyet. Annyiban próbált rendes lenni, hogy 64-et írt a büntetőpapírra (ticket), mert ezáltal éppen a súlyosbító határ alatt maradok, így nem kell személyesen visszamennem a bírósági tárgyalásra, hanem online is befizethetem a büntetést. Látszik, hogy minden államban mások a szabályok, most ugyanis pontosan feltűntette a ticketen a büntetés összegét ($227), míg ezt például New Yorkban a bíróság állapította volna meg. Az eset után aztán a szállodában hallottunk a hurrikánról, így nem igazán indult jól az idei nyaralásunk. Másnap reggelre eldöntöttük, hogy inkább átszervezzük az egészet és megpróbáljuk a legtöbbet kihozni ebből a kényszerűen lerövidített késő őszi vakációból.

 

Tipikus tájkép az Outer Banksen

A közelgő vihar szele már itt is érződött, az Atlanti-óceánt még sosem láttuk ennyire haragosnak. Az Outer Banks az összefoglaló neve azoknak a szigeteknek, amelyek Észak-Karolinát határolják és védik az óceán eróziós hatásaitól. Ezek a külső részek szinte mindig szelesek, ezért kifejezetten alkalmasak voltak az emberiség kezdeti repülési kísérleteihez. A Wright testvérek Ohioból költöztek ide, hogy a többnyire stabil szelek segítségével az elsők legyenek, akik önerőből a magasba emelkednek egy a levegőnél nehezebb, motorral hajtott és irányítható repülőgéppel és ezzel beírják a nevüket és Amerikát a repülés korai történetébe. Az első repülésre 1903. december 17-én került sor, amikor Orville 12 másodpercet töltött a levegőben és ezalatt 37 métert tett meg. Aznap felváltva összesen négyszer repültek, a második repülés 53, a harmadik pedig 61 méter hosszú volt. A negyedik repülés viszont majdnem egy teljes percig tartott és Wilburnek 259 métert sikerült a levegőben haladnia a saját tervezésű és építésű Flyer I nevű repülőgépükkel. Az emberiség első motoros repüléseinek a helyszínén ma emlékmű áll. A Wright Testvérek Nemzeti Emlékművet a viharos szél ellenére is megnéztük. A múzeumban láttuk a Flyer I pontos mását és az első repülőgép néhány eredeti alkatrészét is, majd megnéztük a repülések helyszínét. Hihetetlen élmény volt egy ilyen rendkívüli történelmi helyszínen állni.

Bal oldalon az indulási, középen az első három, jobb szélen pedig a negyedik landolási pont látható

Mielőtt elhagytuk Észak-Karolinát és továbbmentünk a következő napi célpontunkhoz, még megálltunk az Aligátor-folyó Nemzeti Vadrezervátumban. Itt autózgattunk kicsit a floridai Evergladesre emlékeztető tájban, de sajnos egyetlen aligátorral sem találkoztunk. Ennek ellenére jól éreztük magunkat az állam kissé szélcsendesebb részén. Egy rövid túraút bejárása is belefért az időnkbe, ahol megfigyeltük a vadmenedék különleges vizes élőhelyét. Sajnos a területre jellemző vörös farkassal nem találkoztunk, de láttunk madarakat, teknősöket és egy nagy halászviperát. Amikor a közelébe értünk, fenyegetően kitátotta a száját és a hófehér szájpadlása jelezte, hogy miről kapta az angol nevét: cottonmouth, azaz gyapotszájú. Természetesen nem zargattuk és nagy ívben kikerültük ezt a gyönyörű mérgeskígyót. A jó kis kirándulás után aztán útnak eredtünk, hiszen több órányi vezetés várt még ránk, hogy elérjük az új uticélunkat.

 

Az ilyen vadvédelmi menedékeket általában autóból lehet a legjobban megfigyelni