Az ausztrál road tripünk második
napján már el is hagytuk Sydney-t, hiszen elsősorban nem városnézőbe jöttünk erre a távoli
kontinensre. A hatalmas metropolisztól csupán két órányira található a Blue Mountains Nemzeti
Park (térkép). Itt nem sok időt töltöttünk, csak a leglátványosabb kilátónál
álltunk meg és már indultunk is tovább északra. A repülőgépen ugyanis sajnos elkaptunk
valami nyavaját, ami mostanra jelentkezett, így a következő pár napra jellemző
volt, hogy csak rövid ideig nézelődtünk az úticélként kiválasztott
helyszíneken.
A következő állomás a Lamington
Nemzeti Park volt (térkép). Ez már nem Új-dél-Walesben, hanem egy
másik államban, Queenslandben található. Itt egy remek szálláson két napot is
eltöltöttünk és végre volt szerencsénk néhány tipikus ausztrál állattal is
találkozni. Egyik este láttunk egy úton áthaladó koalát, igaz, végül csak hetekkel
később sikerült fényképen is megörökíteni Ausztrália legismertebb jelképét. A
helyi madárvilág azonban igencsak barátságosnak bizonyult, így a fényképezésük
nem okozott nehézséget.
 |
Hangulatos szállás Canungra városában
|
 |
Itt ettük a legfinomabb reggelit friss gyümölcslével
|
 |
Ausztrál királypapagáj
|
Utunkat folytatva, Brisbane-ben
meg sem álltunk, hanem egyenesen Tin Can Bay felé vettük az irányt (térkép). Ez
egy hangulatos tengerparti kisváros, ami leginkább a delfinjeiről híres.
Évtizedekkel ezelőtt egy helyi halász talált egy sérült delfint a part
közelében. A jószívű ember hallal kínálta a delfint, hogy megerősödjön és visszatérhessen a nyílt tengerbe. Miután
a delfin felépült, később visszajött a társaival a könnyű halreggeli
reményében. A halász pedig nem tudott ellenállni a kedves állatoknak, így azok
teljesen megszokták az etetést. A delfinek utódai azóta is visszajárnak minden
reggel a mára turistalátványossággá vált hajnali etetésre. Mi is látni akartuk
ezt az érdekesnek ígérkező eseményt, így kora reggel ott voltunk a parton, ahol
az emberek halakkal várták a delfineket. Mivel vad állatokról van szó, ezért
kiszámíthatatlan, hogy mikor érkeznek, de szerencsénk volt és láttuk őket a
megadott időpontban.
 |
Itt is remek szállásunk volt
|
 |
Szakemberek felügyelik a delfinetetést
|
 |
Turisták hada kelt korán ...
|
 |
... hogy lássa a delfinek táplálkozását
|
 |
Keleti púposdelfinek
|
Ahogyan egyre északabbra
haladtunk, úgy a korábbi szubtrópusi, főként eukaliptuszból álló erdőket
fokozatosan felváltották a trópusi őserdők. A városok is egyre ritkábban érték
már egymást és a Mount Archer Nemzeti Parkban (térkép) megérkeztünk végre a trópusi
Ausztráliába. Az Archer-hegy dzsungelében sikerült megfigyelni és lefotózni a talegallatyúkot, valamint a világ
legnagyobb jégmadarát, a kacagójancsit, vagy más néven kacagó kokaburát. Ez az
erdei életmódot folytató jégmadár a nevét a hangos nevetésre emlékeztető hangja
miatt kapta. A talegallatyúk pedig a viselkedése miatt érdekes, hiszen hatalmas
költődombokat készít és ebben kelteti ki a tojásait. A költődombban lévő bomló
növények ugyanis hőt termelnek, a madár pedig képes szabályozni a domb
hőmérsékletét azáltal, hogy elkapirgál belőle, ha túl meleg lenne, vagy hord
még rá, ha nem elégséges a hőmérséklete a tojásai számára. A makacsul kitartó betegség
ellenére lassan kezdtük érezni, hogy beindul ez az ausztrál road trip.
 |
Ahogy ritkulnak a városok, gyérebb a forgalom is
|
 |
Számos pihenő teszi kellemessé a hosszú utazást
|
 |
Mount Archer Nemzeti Park
|
 |
Vadles a lombkrorona-sétányon
|
 |
Kacagó kokabura
|
