Miután egy lélegzetelállító napot töltöttünk a Nagy Korallzátonynál, átrepültünk Darwinba (térkép), hogy onnan folytassuk az autós utazásunkat. Így már a harmadik ausztrál államba érkeztünk, hiszen Darwin az Északi Terület fővárosa. Itt béreltünk egy terepjáró kempingjárgányt és dél felé haladva közel két hétig az ausztrál sivatagban kempingeztünk. A lakóautó egy kétszemélyes Nissan alapjaira épült, ami kapcsolható négykerékhajtással, felezőfokozattal és hátsó differenciálzárral is rendelkezett, így teljes magabiztossággal indultunk el vele az ausztrál vadonba. A lakórész pedig szintén tökéletesen megfelelt a mi igényeinknek. Az ágy kellően nagy volt, kifejezetten kényelmes matraccal, a beltérben is le lehetett ülni, sőt még asztal is volt, ami igazán kényelmessé tette az életünket. Kaptunk a kocsihoz egy kempingasztalt és két széket is, hogy a szabadban is komfortosan tölthessük az időt, elvégre azért választottuk ezt a módját az utazásnak, hogy minél többet legyünk a természetben. Ennek megfelelően a lakóautóban teljes külső konyhai részleg is volt egy tisztességes méretű hűtővel, így mindig volt friss ételünk, sőt még jégkrémünk is, hogy elviselhetőbb legyen az extrém trópusi hőmérséklet.
Az első állomásunk Ausztrália egyik legnagyobb nemzeti parkja volt: a Kakadu Nemzeti Park (térkép). A Kakadu az északi erdős és a déli félsivatagi területek között fekszik, változatos, főként szavannás tájkép jellemzi. Számos madárfaj otthona ez a park, aminek köszönhetően folyamatos, de kellemes itt a hangzavar. Egyik reggel találkoztunk egy tojó pirosfarkú gyászkakaduval, ami Ausztrália bennszülött papagájfaja. A Kakaduban már több, mint 50,000 éve élnek emberek is. Az őslakosok (ún. aboriginal emberek) sziklafestményei pedig betekintést nyújtanak a terület múltjába. Sziklafestmények a park több részén is fennmaradtak, de a több, mint 40 fokos hőség miatt mi csak az egyik helyszínt kerestük fel. A sziklafestmények az őslakosok életét és az itt élő vadállatokat mutatják be. Találhatók itt teknősöket, valamint különféle halakat ábrázoló rajzok, és talán a legérdekesebb a tasmán tigrist, vagy ismertebb nevén az erszényes farkast ábrázoló festmény, ami bizonyítja, hogy ez a ragadozó egykoron egész Ausztrália területén élt, mielőtt kihalt először a kontinensről, majd a végső menedékéről, Tasmániáról is. A faj utolsó példánya egy állatkertben élt és 1936-ban pusztult el, amivel a tasmán tigris végleg eltűnt a Földről.
 |
| Ez a sziklafestmény legalább 4000 éves, így akkor még bizonyosan élt itt az erszényes farkas |
Ebben az 1935-ös, utólag színezett videóban pedig a faj utolsó példánya látható az állatkerti ketrecében
A Kakadu híres látványosságai a
park déli részén található hatalmas termeszvárak. A termeszek apró szociális
rovarok, amelyek lenyűgöző fészkeket építenek. Az Északi Terület legismertebb
faja a katedrális termesz. Ez a faj óriási, akár 6 méter magas katedrálisszerű
várakat épít. Habár mindenfelé látni ezeket az érdekes építményeket, a
legnagyobb termeszvárak csak földúton közelíthetőek meg, így máris hasznát
vettük a terepes járgánynak. A park leghíresebb lakói azonban minden bizonnyal
a bordás krokodilok. Mindenfelé táblák figyelmeztetnek a hüllők jelentette veszélyre.
A bordás krokodil a legnagyobb ma is élő hüllő, ami a 6 méteres hosszúságával
az egész régió csúcsragadozója. A Cahills Crossing nevű helyen figyeltük meg
őket, ami az egyik legjobb és legbiztonságosabb hely, ahol a krokodilokkal
lehet találkozni a nemzeti parkban. Szerencsére itt a fotózásukra is volt lehetőség.
A Kakadut elhagyva az Uluru, korábbi nevén Ayers Rock felé vettük az irányt az ún. ausztrál outbackben, ami 4 napunkba telt. Ha valamire, hát erre igaz, hogy isten háta mögötti vidék. A hosszú országút mentén számos pihenőhely akadt egy kis lazításra és étkezésre. Az éjszakákat pedig úgynevezett karavánparkokban töltöttük, ahol rendelkezésre állt WC és zuhanyzásra is volt lehetőség. A vacsora után mindig egy kis jégkrémmel ünnepeltük a kellemesen töltött napot. Az outback ugyanis nem annyira üres, mint sokan gondolnák. Mindig akadt valami érdekes látnivaló, így az út sosem volt unalmas. Az egyik legkülönösebb tájkép a Devils Marbles Természetvédelmi Területen (térkép) fogadott bennünket. A terület neve (Az Ördög Üveggolyói) John Rosstól származik, aki 1870-ben járt itt egy expedíció tagjaként és azt mondta: “Ez az ördög vidéke, aki még az üveggolyóit is szétszórta itt”. Az őslakosok Karlu Karlunak hívják ezt a helyet, ami egyszerűen csak ‘kerek sziklákat’ jelent. Az itt található nagy gránitgolyókat az erózió hozta létre, és akadt néhány szikla, amely az idők folyamán természetes úton teljesen kettéhasadt.
Az út során egy másik igencsak érdekes hely, amire rábukkantunk, egy elhagyatott benzinkút volt. Ezt a helyet egykoron Ausztrália UFO fővárosaként ismerték. A korábbi tulajdonos Lew Farkas, aki a neve alapján nyilván magyar származású lehetett, azt állította, hogy itt rendszeresek az UFO észlelések, amit próbált üzletileg is kihasználni. A helyszínt végül egy 2022-es árvíz tette üzemelésre alkalmatlanná, azóta elhagyatottan enyészik a pusztában. A működő benzinkutak többségét a sivatagban roadhouse-nak hívják, ami annyit tesz, hogy itt általában akad szállás és étterem is, így igazi oázisokként vonzzák a sivatagi utazókat. A vendéglőket igyekeztünk mi is kihasználni, amikor nem a saját elemózsiánkat fogyasztottuk. Tovább haladva dél felé, egyszercsak átléptük a Baktérítőt, ami azt jelentette, hogy közeledünk az Uluruhoz. Már csak egy napnyi autózás volt hátra. Az éjszakát Alice Springsben töltöttük (térkép), ami a legnagyobb város az ausztrál sivatagban. A legtöbb ember repülőgéppel érkezik ide, ha látni akarja az Ulurut, de nincs kedve napokig autózni a sivatagban. Mi itt feltöltöttük a víz és ételtartalékainkat és az Uluru felé vettük az irányt. A nagy vörös sziklát pedig majd a következő posztban mutatjuk be…
 |
| Az Alice Springs-i karavánparkban saját fürdőszobánk volt, ami nagy luxus a sivatagban |